Vissza
a kezdőlapraA nemzetőrségről ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzetőrség létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája. Simicskó István képviselő úr önálló indítványát H/3107. számon, az önkormányzati bizottság ajánlását pedig H/3107/1. számon kapták kézhez.
Megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, a napirendi ajánlás szerint maximum 15 perces időkeretben.
SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltozáskor mindannyian, akik a szabadságért és a demokráciáért szálltunk síkra, azt mondtuk, hogy a magyar embereknek éppúgy, mint más nemzetek fiainak és leányainak, joguk van békében, biztonságban és jólétben élniük. Küzdelmes, bő évtized áll mögöttünk sok-sok eredménnyel, de számot kell vetnünk a társadalmi lét számos olyan kérdésével, amelyek területén még bőven van tennivalónk.
A rendszerváltó kormánynak Antall József vezetésével át kellett vezetnie az országot, a nemzetet a demokratikus államrend keretei között élő népek nagy családjába. Ehhez szinte minden ágazatra kiterjedő, hatalmas törvényhozói munkát kellett végeznie az akkori parlamentnek, és a kormánynak mindezt megvalósítania.
Így történt ez a honvédelem területén is. A Magyar Néphadsereg Magyar Honvédséggé történő átalakítása, a Varsói Szerződésből való kiszakítása, a Varsói Szerződés éppen Antall József általi megszüntetésének kezdeményezése révén történelmi tett volt. Az országépítő munka, a magyar népgazdaság piaci alapokra helyezésével történő nemzetgazdasággá alakítása és egyéb, az ország szekerét gyors ütemben előrevivő, óriási jelentőségű döntések meghozatala között az újonnan szerveződő Magyar Honvédségre kevesebb figyelem fordítódott, amit egyébként az akkori hazai viszonyok és a nemzetközi helyzet egyaránt érthetővé tett. Mindeközben azonban megszületett "A Magyar Köztársaság honvédelmi alapelvei" című országgyűlési határozat, valamint kétharmados többséggel az a honvédelmi törvény, amely alapjait tekintve a mai napig helytállónak bizonyult.
Az eddigi kormányok haderőreformok sorát indították el, amelyek köztudottan, jószerivel a Magyar Honvédség létszámának és szervezeti elemei számának csökkentését jelentették csupán, a költségvetés egyre zsugorodó reálértéke mellett. A Magyar Honvédség bizony mind ez ideig a magyar kormányok mostohagyermeke volt.
Az 1998-as választások előtti kormányok is belátták, hogy hazánknak a katonai biztonság területén, a hosszú távú érdekeinek leginkább és meghatározó módon a NATO szövetségi rendszerébe való integrálódásunk a biztosítéka. A szövetségbe való belépésünk az Orbán-kormány nevéhez fűződik. Megvalósult NATO-tagságunk oly nagy biztonságot nyújt Magyarország számára, amit talán őseink századok óta nem élvezhettek. Ez a biztonság azonban nem jelenti azt, hogy a területen nekünk már nincs is semmi dolgunk, hogy ezt letudtuk, fordítsuk hát figyelmünket más, bőségesen meglévő feladataink felé. Csakhogy ez nem így van! Egyrészt a szövetségen belül is vannak kötelezettségeink, elsősorban önmagunk iránt, mert a szövetség csak velünk együtt képes és fog megvédeni minket, ha azt a szükség úgy hozná. S ne feledjük, kedves képviselőtársaim, van önbecsülésünk is! Mi békében, barátságban akarunk élni szomszédainkkal és a távolabbi népekkel egyaránt. De ha valaki bántaná a magyart, mi nem fogjuk engedni. Mi magunk fogunk küzdeni saját népünkért, családjainkért, ha kell, akár őseink példáján, utolsó csepp vérünkig is.
Most nincs itt a harc ideje, hála a jóistennek, nem fenyeget minket senki. De látjuk azt is a nem túl távoli és a közelmúlt eseményeiből, hogy ez a világ még nem a minden világok legjobbika. A Balkánon hosszú idő kell még, mire a NATO és a nemzetközi közösség, más országok közös erőfeszítéseiként a tartós béke helyreáll, és hazajöhetnek a mi katonáink is, akik nemcsak a Balkánon, hanem a világ számos pontján békemissziót teljesítenek. De leginkább intő jel a szeptember 11-ei, Amerikát ért terrortámadás és az azt követő, a világ békéjét és biztonságát szétzúzó eseménysorozat, amit láthatunk az arab világban, és itt nemcsak Afganisztánra gondolok, hanem a pakisztáni mészárlásokra, a Közel-Keleten dúló palesztin-izraeli összecsapásokra, a nyugtalanságra szerte a muzulmán országokban; és még inkább aggódó szívvel gondolok az Amerikában, Nyugat-Európában és bárhol a világban lévő terrorfenyegetésekre, az anthraxos levélküldeményekre, a függőhidak elpusztításának szándékára, és félő, gyér a mi fantáziánk ahhoz, hogy kiszámíthassuk, milyen fenyegetések válhatnak valósággá őrült elmék keze nyomán.
1999-ben, néhány hetes NATO-tagságunkat követően érte el kritikus pontját a koszovói válság. Annak a megoldásában már mint a szövetség frissen felvett tagja kerestük a helyünket, szerepünket. Akkor jól vizsgázott a Magyar Köztársaság azáltal, hogy a NATO erőinek átadtuk használatra légterünket és néhány kijelölt repülőterünket. Kiválóan vizsgáztak hírszerzőink és elemzőink is, ami rá is mutatott Magyarország fontosságára ebben a nemzetközi műveletben, hiszen nekünk van ebben a térségben helyismeretünk, mi századokon át nemcsak együtt éltünk a Balkánnal, de több történelmi korszakban Magyarország volt, amely a békétlenséget egyáltalán képes volt elcsitítani ott.
Minden pozitív kicsengés ellenére számunka a koszovói válság azért is volt meghatározó, mert ez mutatott rá a Magyar Honvédség néhány gyengeségére is, ami azonnali cselekvésre késztetett bennünket. Ekkor tudatosult bennünk, hogy a korábbi, úgynevezett haderőreformok ténylegesen csak létszámcsökkentések voltak. Ekkor határozta el a kormány, hogy elvégzi a Magyar Honvédség stratégiai felülvizsgálatát, melynek eredményeként országgyűlési határozatban szabta meg a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányait. A stratégiai felülvizsgálat számos olyan hiányra mutatott rá, amit az ország biztonsága érdekében pótolni kell. Az ekkor meghirdetett haderőreform valóságos gondokra, hiányosságokra kereste a választ. Reális programot tűzött ki, s ehhez - a rendszerváltozás óta először - dinamikusan növekvő költségvetést is rendelt.
Az előbb említett 61/2000. számú országgyűlési határozat a feladatok sorában szól a nemzetőrség létrehozásának szükségességéről, felállításának előkészületeiről. A honvédség átalakításáról szóló országgyűlési határozat világossá teszi, hogy a haderő teljes megújításához mintegy tíz évre van szükségünk. A fontossági sorrendet is megszabtuk. Első lépésként a Magyar Honvédség szervezeti átalakítását hajtottuk végre, ami hosszabb távon megfelel Magyarország azon igényének, hogy ha Magyarországot támadás érné, egy kis létszámú, ám ütőképes, jól felfegyverzett és jól kiképzett állománnyal menjen a csatatérre. Ez a szervezeti kialakítás illeszkedik a NATO-tagországok katonai szervezeteihez. Az együttműködés mind Magyarország védelme esetében, mind a Magyar Honvédség külföldi missziókban való részvétele esetén biztosított.
A haderőreform első szakaszában valósítjuk meg a katonák élet- és munkakörülményeinek alapvető javítását. A katonák jogállásáról szóló, közkedvelt nevén az új szolgálati törvény már olyan kondíciókat biztosít mind az előmenetelben, mind a jövedelemben, ami vonzó pályává teszi a katonai hivatást, ami tisztes életpályát és tisztességes megélhetést biztosít a katonák és családtagjaik számára.
A kis létszámú professzionális hadsereg megvalósítása a cél a haderőreform végezetével. S ezen a ponton fogalmazódik meg a magyar emberekben, az egész magyar társadalomban azon hiányok sora, amiről már említést tettem akkor, amikor a nemzetőrség szükségességéről mint általános igényről beszéltem. Az elmúlt évtizedben létrejött egy nemkívánatos tendencia. A hadsereg létszámának szűkítésével nem volt megoldható, hogy minden egészséges sorköteles fiatalembert kiképezzen a hadsereg. Ezért egy morálisan is elfogadhatatlan helyzet alakult ki: sokan, akik tehették, kibújtak a katonai szolgálat alól, és az állam szemet hunyt efelett, hiszen az adott korosztályokat egyébként sem lett volna képes behívni a szűkülő keretű sorkatonai szolgálatra. Ezért is döntött úgy az Országgyűlés, hogy a társadalmi igazságosságot helyreállítja, hogy 2002. január 1-jétől a bevonuló fiatalok hat hónapot töltsenek el katonai kiképzéssel a hadseregben.
(20.10)
A professzionális haderővé történő átalakulás során azonban megszűnnek a sorkatonai beosztások a Magyar Honvédségben, ezáltal megszűnik a hadkötelezettség alapján történő katonai kiképzés is. Magyarországon több mint egy évtizede nem folyik tartalékos katonai képzés. Papíron több tízezer tartalékos állítható csatasorba, de mint minden más is, amit az ember időnként nem gyakorol, így a katonai ismeretek is megkopnak, a készségek eltompulnak. Vissza kell tehát állítanunk a tartalékosképzést; nézetünk szerint ez kizárólag önkéntes alapon valósulhat meg.
Ma is számos olyan öntevékeny, technikai sportokat űző klub működik az országban, amelyek tevékenysége szorosan kötődik vagy köthető a honvédelemhez. Ilyenek példának okáért a vitorlázó repülők, sárkányrepülők, ejtőernyősök, búvárok, rádióamatőrök, céllövők, hosszan sorolhatnánk még, és ők most saját erőből, a legnemesebb értelemben vett megszállottságból képzik magukat e sportok területén. Tisztelt Képviselőtársaim! Segítsük, karoljuk fel őket, adjunk lehetőséget számukra is! Meggyőződésem, hogy az állam egy arra adekvát intézménye támogatást kell nyújtson nekik is.
Az elmúlt évek sajnos nem szűkölködtek hazánkban sem súlyos elemi csapásokban, gondoljunk csak az évente ismétlődő tiszai árvizekre vagy néhány szerencsésebb kimenetelű gázkitörésre. A katasztrófaelhárító szervezet jól működik, a helyén van. A katasztrófaelhárító szervezet jól végzi a munkáját, de amikor komoly baj van, azt is érzékelhettük, hogy a Magyar Honvédség jelentős létszámú részvétele nélkülözhetetlen volt. Úgy vélem, más partnerországokhoz hasonlóan a Magyar Honvédséget úgy kell felszerelnünk, arra kell kiképeznünk és fenntartanunk, amire való: a haza fegyveres védelmére. Katasztrófahelyzetekben és más, őket közvetlenül érintő veszélyeztetettségek esetén az emberek szűkebb pátriájukban szívesen mennek a gátra, ha a "gát" kifejezést itt most átvitt értelemben használom, akkor is. Az emberek igénylik, hogy közük legyen szűkebb környezetükhöz, családjuk, hazájuk védelméhez. Értelmes célokat szívesen követnek, értelmes feladatokért szívesen vállalnak áldozatot.
Tisztelt Országgyűlés! Ha úgy hozná a szükség, a Magyar Honvédség, amely hadba vonul, minősített időszakban már a mai szűk létszámkeretével sem tudná felvállalni a kormány, a közigazgatási intézmények, a hidak, az utak, a vasutak, a veszélyes üzemek fokozott őrzését és védését, nem lenne képes a hátországi katonai feladatok teljesítésére sem. Ezekről én részleteiben nem akarok szólni, hiszen ennek megtervezése, kimunkálása a szakemberek, a katonák dolga.
2000. szeptember 8-án nyújtottam be a nemzetőrség létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Azóta eltelt több mint egy év. Ez az idő számos konferenciára adott lehetőséget, szakemberekkel, a hazájukért tenni akaró emberek sokaságával, civil szervezetekkel, a honvéd vezérkar vezető tisztségviselőivel és nem utolsósorban a parlamenti pártok, köztük természetesen az ellenzéki pártok tisztelt képviselőivel is számos alkalommal konzultáltunk a nemzetőrség létrehozásának kérdéséről. Alapos előkészítő munkát végeztünk. Már a múlt év októberében, amikor az Országgyűlés honvédelmi bizottsága, valamint az önkormányzati és rendészeti bizottsága megvitatta a határozati javaslatot, egyöntetű támogatásukról biztosították azt. Azóta megbizonyosodhattunk arról, hogy a politikai pártok ezzel a támogatásukkal a közakaratot támogatják.
Az ország számos nagyvárosában és kistelepülésén járva elmondták az emberek, hogy helyeslik a nemzetőrség felállítását. Az egyik faluban egy idős ember azt mondta, addig nem szeretne meghalni, amíg meg nem valósul a nemzetőrség, mert számára ez fogja jelenteni 1848 és 1956 örökségének újjászületését e hazában. Nekem óriási erőt ad, hogy tudom: nemcsak ez az idős ember gondolkodik így erről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bocsássák meg nekem, ha azt mondom, hogy számomra ettől mégis sokkal fontosabb az, amit fiatal emberektől hallok a nemzetőrséggel kapcsolatban. Ők azt mondják, örömmel vennék, ha egy két-három hónapos kiképzés keretén belül megtanulhatnák a fegyverfogásokat, a fegyverforgatás alapismereteit; szívesen vállalnának lakóhelyükön vagy ahhoz közel önkéntes nemzetőri vagy tartalékos szolgálatot is. Ők csupán azt kérik, hogy ez a kiképzés, ez a szolgálat valóban tartalmas, célratörő legyen, és ne törje ketté felsőfokú tanulmányukat vagy életpályájuk kezdő szakaszát. Azt mindannyian látjuk, hogy ez könnyen megoldható.
A jelen határozati javaslat, amennyiben a tisztelt Ház reményeink szerint elfogadja, a Honvédelmi Minisztérium feladatává teszi, hogy dolgozza ki a nemzetőrség létrehozásával kapcsolatos törvényt, illetve törvénymódosításokat, amelyekben az Országgyűlés majdan megszabja a nemzetőrség feladatait, irányítási rendjét, szervezetét és a többi fegyveres erőhöz való viszonyát. Természetesen bizonyos részletkérdésekre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) vonatkozóan is vannak előzetes elképzeléseink. Kérek még egy pici türelmet, és azonnyomban befejezem, köszönettel - mindjárt vége.
Tehát a szakirányításra nézetem szerint kizárólag a honvéd vezérkar lehet hivatva, hiszen ne feledjük, hogy az általam korábban elmondott, bár nem részletezett feladatsorból a legfontosabb a haza védelmére irányuló, amit a Magyar Honvédséggel szoros együttműködésben, a honvéd vezérkar vezetése alatt kell megoldania.
És végezetül, tisztelt képviselőtársaim, a nemzetőrség létrehozása gondolatának elindítása óta az együttgondolkodás révén rendkívül sokat gazdagodott ez az eszme. Mindvégig azt tapasztaltam, hogy politikustársaim, hangsúlyozom: ellenzéki képviselőtársaim is, a katonák és más szakemberek, a civil szervezetek és az egyszerű polgárok egyenként is sokban járultak ahhoz hozzá, hogy mára körvonalazódott a nemzetőrség megalakításának a gondolata. Azért fejlődött ez a gondolat ily rövid idő alatt olyan sokat, mert mindenki tudta és érezte, hogy össznemzeti ügyről van szó, és minden használható, jobbító szándékú gondolat meghallgatásra talált - így lesz ez a jövőben is.
Arra kérem képviselőtársaimat, hogy itt, a parlamentben is mondják el nézeteiket, észrevételeiket, javaslataikat (Az elnök ismét csenget.), és mint ahogy ezt a bizottságokban is tették, szavazatukkal járuljanak hozzá ahhoz, hogy hazánk biztonsága a nemzetőrség felállítása által tovább erősödjék.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket, és köszönöm az elnök úrnak a lehetőséget. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)