Homa János:  Az ellenzék felelőssége a médiakérdésben

ELNÖK: Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Homa János képviselő úr, a Fidesz képviselője: "Az ellenzék felelőssége a médiakérdésben" címmel. A képviselő urat illeti a szó, ötperces időkeretben.

HOMA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi időben egyre gyakrabban kerül szóba: a médiatörvény jogharmonizációs módosítása nélkül nem léphetünk be az Európai Unióba. Ugyanakkor sokan elhallgatják az igazságot, azt, hogy a médiatörvény jogharmonizációs módosítása egyszer már a képviselők elé került, de éppen az ellenzék volt az, amely elutasította a törvény elfogadását. De kezdjük az elején!

Amikor a parlament 1996-ban elfogadta a médiatörvényt, olyan szabály született, amelynek alkotásakor szőnyeg alá söpörtek egy sor problémát, amelyek megoldhatóak lettek volna. Nem tették, s ez oda vezetett, hogy mára ez a jogszabály száz sebből vérzik. Még ennél is nagyobb baj, hogy a törvény kétharmados, politikai csaták középpontjában áll, minden ezzel kapcsolatos megnyilvánulás vihart vált ki. Pedig ez a kormányzati ciklus úgy kezdődött, hogy nem lesznek médiaügyek. A kulturális és sajtóbizottság fideszes elnöke minden, médiakérdésben kompetens intézmény és személy véleményét kikérte arról, hogy mit kell megváltoztatni a médiatörvényben, de arról a hatpárti összejövetelről, amely ezt volt hivatott tisztázni, kivonultak az MSZP és az SZDSZ képviselői.
Később még inkább megszilárdultak a frontok. A médiakuratóriumok elnökségeinek a megválasztása forráspontig hevítette ezt a témát. Igaz, már akkoriban is azt a taktikát folytatta az ellenzék, amit mostanában: összekapcsolt össze nem illő tárgyköröket, mondván, ha az egyikben nem boldogulunk, a másikban se jussunk előre. Ez a magatartás különösen akkor került előtérbe, amikor a már említett jogharmonizációs változtatásokról volt szó.

A jogharmonizációs törvényalkotást is megtorpedózták. Az ő logikájuk szerint nem megfelelőek a nagy médiakuratóriumok elnökségei, mivel csonkán álltak fel. Nehezen érti meg az egyszerű állampolgár, hogy miről is van szó. Látszólag az ellenzéknek van igaza, mert a médiakuratóriumok elnökségei az őáltaluk delegált tagok nélkül működnek. Az eljárás azonban törvényes, mert a médiatörvény az ellenzéki tagok esetében konszenzust ír elő.

S itt van a médiatörvény egyik hiányossága. A törvényalkotók nem számoltak azzal, hogy eltérő politikai beállítottságú pártok is lehetnek ellenzékben, amelyek nem tudnak megegyezni. Az a sajátos eset fordult elő, hogy a MIÉP-nek kellett egyezkednie az SZDSZ-szel és az MSZP-vel, s nem született közöttük megállapodás. De az elnökségeknek fel kellett állniuk, hogy ne váljék működésképtelenné a Magyar Televízió, a Duna TV és a Magyar Rádió. Azóta számos megoldási javaslat született, de valamennyi csak a médiatörvény megváltoztatásával valósítható meg. Jelenleg csak törvénysértő módon lehetne kiegészíteni a kuratóriumi elnökségeket, ha nincs megegyezés. Ezt a csapdát a törvény alkotói helyezték el, s számos más kérdéssel együtt ezt tisztázni kellene, de ha a médiatörvény ilyen jellegű változtatását összekapcsolják a jogharmonizációs ügyekkel, akkor a hibát egy nagyobbal tetézzük. A hibát hibával, a bajt bajjal orvosolni nem lehet.

Meggyőződésem, annak, hogy most ilyen helyzetbe kerültünk, egy elhibázott stratégia és taktika az oka. Az egész még a kerekasztal-tárgyalásokon kezdődött, amikor mindenfajta megállapodás, politikai egyezség nélkül alakultak át a médiumok. Látni kell: a mostani helyzet, amelybe a médiumok jutottak, felemás. Egyrészt létezik egy 1986-os sajtótörvény, amely elsősorban az írott sajtóra koncentrál, s még alapfogalmakat sem tartalmaz, lévén egy másik korszak terméke; másrészt megszületett az 1996-os médiatörvény, amely az összes problémát magán hordozza.

S még nem szóltam a nagy médiák, a Magyar Televízió csődhelyzetéről. Ebben a kérdésben is a médiatörvénnyel követték el az eredendő bűnt, ugyanis az MTV-t úgy indították útjára a részvénytársasággá válás útján, hogy több milliárdos hiánnyal kezdett. Vajon hogyan képzelte el az akkori kormányzat a veszteség ledolgozását? Nem tudom; annál inkább is felmerül ez a kérdés, mert a törvény rendelkezik az új kereskedelmi televíziók indulásáról, a közszolgálati tévé reklámkorlátozásáról is. Ma hiába dolgozik takarékosabban a Televízió, mint valaha, legázolták nézettségben, reklámbevételben a kereskedelmi televíziók.

Tisztelt Képviselőtársaim! Újból végig kellene gondolni a médiatörvény változtatását. De mind a jogharmonizációs változtatásokhoz, mind a felhalmozódott gondok orvoslásához több megértésre és jobbítási szándékra lenne szükség az ellenzéki pártok részéről is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
 
 

Vissza a kezdőlapra