Vissza
a kezdőlapraA nemzeti földalapról
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a nemzeti földalapról, továbbá a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítását kezdeményező, valamint a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok együttes általános vitájának megkezdése. Az előterjesztéseket T/5262., T/5263. és T/5264. számokon kapták kézhez. Először megadom a szót Vonza András földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint 40 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.
- Dr. Vonza András miniszter expozéja
- Farkas Sándor (Fidesz)
- Dr. Orosz Sándor (MSZP)
DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az 1990 óta bekövetkezett alapvető és jelentős társadalmi, gazdasági változások egyike a magántulajdonra épülő piacgazdaság létrehozása. Ez a folyamat hazánk pótolhatatlan nemzeti kincsét, a termőföldet is érintette, aminek eredményeként a kárpótlási és a részarány-földkiadási eljárások során mintegy 2,5 millió természetes személy jutott termőföldtulajdonhoz.
Közismert tény, hogy a termőföld magánosítása elaprózódott birtokstruktúra kialakításához vezetett, ugyanis az új földtulajdonosok 80 százaléka 1 hektár vagy annál kisebb méretű földterülettel rendelkezik. A kisméretű, kedvezőtlen méretadottságú, esetleg több település határában elhelyezkedő földrészletek hatékony mezőgazdasági tevékenységre nem alkalmasak. Az új tulajdonosok egy része idős kora, képzettségének hiánya, távoli lakhelye miatt nem képes vagy nem kívánja maga művelni a földjét. A jelen helyzet nyomott földárakat eredményezett, és kedvez a spekulációs célú, valamint a külföldiek által történő, sokszor illegális földvásárlási törekvéseknek. A földtulajdon és a -használat jelentősen elszakadt egymástól, a 7,9 millió hektáros hazai termőterület közel felét haszonbérlők művelik.
A mezőgazdálkodásból élni kívánó magántulajdonosi réteg kialakulását és megerősödését a felsorolt tényezők alapvetően gátolják, késleltetik. A földpiac élénkítésében, a reális termőföldárak kialakításában, a termőföld gazdaságos hasznosításának előmozdításában nem nélkülözhető az állam fokozottabb szerepvállalása. A kormány birtokpolitikai célkitűzéseinek megvalósításához, a birtokszerkezet vidékfejlesztési célokkal összehangolt fejlesztéséhez, a piaci versenyben helytállni képes családi gazdaságok kialakulásának elősegítése érdekében szükség van olyan intézményes keret létrehozására, amely biztosítja az állami tulajdonú termőföldeknek a megjelölt célok érdekében történő felhasználását.
A javaslat szerint a már meglévő állami tulajdonú termőföldvagyon - kevés kivétellel - a nemzeti földalaphoz kerül, amely hatékony földkészlet-gazdálkodást valósít meg. A kezelt vagyontömeg időben és térben állandóan változó, mivel vásárlás útján további termőföldek kerülnek állami tulajdonba, majd ezeket a nemzeti földalap a birtokpolitikai céloknak megfelelő módon értékesíti, illetve haszonbérletbe adja, elősegítve a családi gazdaságok és a mezőgazdasági vállalkozók földhöz jutását, illetve a gyenge termőképességű területek más célú hasznosítását.
Tisztelt Ház! Hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti földalap földterületeinek vagyonkezelése és hasznosítása a kormány által meghatározott birtokpolitikai elvek szerint történik. A nemzeti földalap az Országgyűlés által elfogadott kormányprogram szerinti földbirtok-politika megvalósításának fontos eszköze. A birtokpolitikáért való kormányzati felelősség az alkotmány 34. § (1) bekezdés e) pontjából is következik, tehát az abból eredő állami feladatok meghatározása egyértelműen kormányzati kompetencia.
A javaslat értelmében a nemzeti földalap a kincstári vagyon azon része, amely felett a tulajdonosi jogokat nem a pénzügyminiszter, hanem a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gyakorolja. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladatairól és hatásköréről szóló 155/1998. (IX.30.) számú kormányrendelet 4. § a) pontja szerint a miniszter gondoskodik a kormány gazdasági programjának ágazati megvalósításáról. Ebből következik, hogy a birtokpolitikáért, illetőleg annak végrehajtásáért a kormányzati felelősség a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert terheli. A miniszter kormányzati felelősségének akkor tud eleget tenni, ha az alkotmányos szabályokban meghatározott feladataihoz megfelelő eszközök állnak a rendelkezésére, ezért alkotmányjogi szempontból csak az a megfelelő, a kormányzati működést segítő megoldás, ha a miniszter a birtokpolitika alakításáért viselt felelősség mellett az ennek megvalósítására alkalmas eszközökkel is rendelkezik.
Az alkotmányos elvekből levezetett módon a nemzeti földalap vagyonkezelő szervezete nem a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, hanem a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által alapított nemzeti földalap közhasznú társaság lesz. A javaslat csak az alapvető rendelkezéseket tartalmazza, a nemzeti földalap közhasznú társaság részletes szervezeti és működési szabályait a miniszter hagyja jóvá. A közhasznú társaság törzstőkéjét, továbbá a szervezet kialakításával és feladatszerű működésével kapcsolatos fedezetet központi költségvetési előirányzat biztosítja. A nemzeti földalap közhasznú társaságnak nem lesz külön területi szervezete, a helyben adódó feladatait a megyei földművelésügyi hivatalok és a földhivatali szervezet közreműködésével látja el.
A javaslat szerint a törvény rendelkezéseinél fogva - ideértve a törvényben meghatározott jogügyleteket is - az alábbi termőföldterületek tartoznak a nemzeti földalap rendelkezési körébe:
a jelenleg is állami tulajdonban lévő termőföldek, az állami tulajdonban lévő erdőgazdasági részvénytársaságok vagyonkezelésébe adott erdők; továbbá
a védett és védelemre tervezett természeti területek kivételével az ÁPV Rt. által haszonbérletbe adott termőföldek a törvény erejénél fogva kerülnek át a nemzeti földalapba;
piacbefolyásolási szándékkal, illetve indokolt esetben állami elővásárlási jog gyakorlásával vásárolt földek, továbbá a revitalizációs céllal vásárolt rossz minőségű vagy kedvezőtlen adottságú termőföldek;
a vásárlással, illetve csereföldként a földalaphoz került, hasznosítatlan állapotú termőföldek, az állam részére felajánlott termőföldek;
a kárpótlási árverések után állami tulajdonban megmaradó termőföldek; továbbá
olyan rekultivált területek, például külfejtések, amelyek további termőföldként történő hasznosításáról a tulajdonos nem kíván gondoskodni; továbbá
olyan földek, amelyek kezelésével, hasznosításával a nemzeti földalap vagyonkezelő szervezetét megbízták; továbbá
egyéb úton az állam tulajdonába került termőföldek, például öröklés, a kárpótlásról szóló 1991. évi XXV. törvény alapján kártalanítás nélkül állami tulajdonba került, hasznosítatlan állapotú földek;
az 1999. évi XLIX. törvénnyel módosított 1993. évi II. törvény 6. §-ának (4) bekezdése szerinti földkiadások után az úgynevezett aranykorona-hiány pótlására megmaradt, illetve az egyik földalapba sem tartozó földek.
Ismeretes, hogy a jogszabályon alapuló elővásárlási jog a tulajdonossal szemben a tulajdonjogból folyó rendelkezési jog korlátozását jelenti. A rendelkezési jog korlátozásának viszont arányban kell állnia a korlátozással elérni kívánt céllal. Ezt több alkotmánybírósági határozat is megállapította.
Az előzőekben ismertetett birtokpolitikai célkitűzések megvalósításához nem nélkülözhető az állam fokozottabb szerepvállalása, ezért a termőföld tekintetében az államot megillető elővásárlási jog biztosítása elengedhetetlenül szükséges. A javaslat értelmében a termőföldről szóló törvényben meghatározott sorrend figyelembevételével a családi gazdálkodót, a közös háztartásban élő családtagot és a helyben lakót követően élhet csak a nemzeti földalap közhasznú társaság az elővásárlási jogával.
A termőföld tulajdonosa ingyenesen vagy ellenérték fejében felajánlhatja termőföldjét a nemzeti földalap számára. Az ingyenes felajánlás csak abban az esetben visszautasítandó, ha a különleges külterületi, azaz volt zártkerti földekre vonatkozik. Az ellenérték fejében felajánlott termőföld visszautasítandó akkor is, ha a kért ellenérték a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítványban meghatározott összeget meghaladja.
A nemzeti földalap közhasznú társaság vagyonnyilvántartást vezet a vagyongazdálkodási körébe tartozó földrészletekről, de nyilvántartja a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, természetvédelmi célú vagyonkezelésre szoruló földrészleteket is, továbbá közzéteszi az értékesítésre vagy haszonbérbe adásra szánt földrészletek jegyzékét. A hatékony mezőgazdasági művelésre kevéssé alkalmas, három hektárnál kisebb területű földrészletek összevonására tervet kell készítenie.
A javaslat szerint a nemzeti földalap rendeltetése a termőföld lehető legrövidebb időn belüli hasznosítása, amely eladással, illetve haszonbérbe adással történhet. A termőföld eladása az elővásárlásra jogosultak érdekében elsősorban az ő részvételükkel megtartott versenytárgyaláson történik. Ha ez eredménytelen, a termőföldet nyilvános árverésen kell értékesíteni.
E szabályok alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor vonalas infrastrukturális létesítmények megvalósítása céljából történik a termőföld eladása. Az előzőekhez hasonlóan a haszonbérbe adásnál szintén érvényesülnie kell az elő-haszonbérletre jogosultak jogának. Kivételt tesz azonban a javaslat e szabály alól, amikor a haszonbérbe adás valamely állami feladat ellátása vagy közhasznú cél megvalósítása érdekében történik.
A versenytárgyalás, az árverés, valamint a haszonbérbe adásra vonatkozó pályázati felhívás részletes szabályait a miniszter által jóváhagyott szabályzat határozza meg, a javaslat csak a legalapvetőbb előírásokat fogalmazza meg.
A záró rendelkezések rögzítik azokat a határidőket, amelyek a különböző szabályzatok kiadására vonatkoznak. Ezek közül kiemelem, hogy a javaslat szerint a nemzeti földalap közhasznú társaság alapító okiratát a törvény hatálybalépésével egyidejűleg adja ki a miniszter. A javaslat felhatalmazza a kormányt a vagyonnyilvántartás, vagyonkezelés és hasznosítás részletes szabályainak rendeletben történő kiadására.
A javaslat hatályba léptető rendelkezést tartalmaz, és a rendelkezéseit összhangba hozza az egyéb jogszabályokkal, mindenekelőtt az államháztartási törvénnyel, amire a nemzeti földalapnak a kincstári vagyonon belüli elkülönítése miatt van szükség.
Tisztelt Ház! A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat szükségességét az alábbiakkal kívánom alátámasztani.
A földreform eddigi elmaradásának következménye az volt, hogy elenyésző élettérre szorult a családi gazdaság. A korábbi kormányzati politikának még csak napirendjére sem került - forráshiányra való hivatkozással - a főfoglalkozású mezőgazdasági dolgozók foglalkoztatása. A földprivatizáció, amely lényegében befejezettnek tekinthető, eltérő gazdasági-társadalmi helyzetű és teljesítőképességű, erősen megosztott népességcsoportokat juttatott földtulajdonhoz.
A fő választóvonal a mezőgazdaságban dolgozó, másfelől az azon kívüli földtulajdonosok között húzódik. Az utóbbi tulajdonosok nem rendelkeznek termelési tényezőkkel, a földet termelőeszközként nem képesek hasznosítani, ezért csupán a haszonbérlettel elérhető jövedelemszerzésre, illetőleg telekspekulációra törekednek. A termőföld a szűkös közgazdasági javakhoz tartozik, így a földpiac nem biztosíthatja a társadalom valamennyi tagjának feltétel nélküli és korlátlan mértékű földtulajdonszerzését, továbbá a tulajdonosi autonómiát követő független földhasznosítást.
A közérdek különböző biztosítékokat követel arra nézve, hogy a földhasználó a szűkösen rendelkezésre álló termelőeszközt hatékonyan, a saját érdekein túlmutató közcélokkal egyeztetve működtesse. A termőföld sajátos termelőeszköz jellege miatt az élelmiszer-termelő szerepét mint alapvető funkcióját csak úgy teljesítheti, ha az állam a földtulajdonszerzést és a földhasználatot alárendeli a közérdeknek.
A természetföldrajzi adottságaink és az azokra épülő földbirtokszerkezet csak akkor hasznosulhat a közösség javára, ha a birtokpolitika a földtulajdon és a földhasználat intézményeit egyaránt a hazai agrárnépesség és egyben a fenntartható fejlődés szolgálatába állítja. Az ésszerű földhasznosítás szempontjain túl az állami beavatkozásnak így az a célja is meghatározó, hogy elsődlegesen saját agrártermelőinek a földszükségleteit elégítse ki, továbbá megszilárdítsa a családi munkaerőn alapuló magángazdálkodást, mindezt úgy, hogy a szabályozás ne legyen ellentétes a piac szabadságával, és diszkriminatív módon ne szűkítsék le a potenciális földtulajdonosok körét.
Az agráringatlanok tulajdonára és egyéb jogcímeken történő használati viszonyaira alapjaiban a polgári jogi szabályozás az irányadó. A hazai földjog önvédelmi eszköztárának kialakítása érdekében szükséges a földtulajdoni viszonyok állami beavatkozással történő alakítása. A polgári jogi elemeknek ötvöződniük kell bizonyos speciális normákkal, amelyek egy jelentős része a tulajdon és a használati jog mértéke, valamint a jogosult kiválasztása terén bizonyos megkötéseket tartalmaz.
A termőföldtulajdon szerzését korlátozó rendelkezések kijátszására irányuló szerződések felszámolásának, valamint a semmis szerződések megállapításának hatékonyabb megvalósítása érdekében szükségesnek mutatkozott a termőföldről szóló törvény újraszabályozása. Ebből a helyzetből kiindulva a termőföldről szóló törvény módosítása a jelzett problémák megoldásának eszközeként szolgál.Az ingatlan-nyilvántartással összhangban a termőföld fogalmi meghatározása pontosításra, illetve kiegészítésre került, a gyep helyett legelő, rét, továbbá a fásított terület művelési ágakkal.
A tanya fogalmát a jelenlegi törvényi szabályozás tágan határozza meg, így nemcsak a lakó- és gazdasági épület együttese, hanem esetleg csupán a gazdasági épület a hozzá tartozó földdel is tanyának minősülhet. A tanya fogalma meghatározásának a tulajdonszerzés szempontjából kiemelkedő jelentősége van, így a tanya kizárólag a lakó- és gazdasági épület, épületcsoport komplexumaként fogható fel. Ezért a törvényjavaslat a tanya fogalmánál a lakó- és gazdasági épület együttes meglétét határozza meg egyéb feltételek mellett. Az erdőbirtokossági társulatok eddig kivételt jelentettek a jogi személy földtulajdonszerzésének tilalma alól, amely gyakran a szerzési tilalom kijátszásához vezetett. A módosítási javaslat megszünteti az erdőbirtokossági társulat privilegizált helyzetét.
Meg kívánom jegyezni, hogy eredetileg sem volt indokolt az erdőbirtokossági társulat tulajdonszerzésének lehetővé tétele, hiszen a többi kivételezett jogi személy számára a törvény közfeladataikra tekintettel tette lehetővé a tulajdonszerzést, azonban az erdőbirtokossági társulat kifejezetten magáncélú jogi személy.
Tekintettel arra, hogy a földhivatali eljárásban széles körű bizonyítás felvételére nincs lehetőség, a földhivatal elsősorban az iratok alapján dönt, így alapvető szabály, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelensége miatt a kérelem elutasítására a földhivatal által csak akkor kerülhet sor, ha az okirat nyilvánvalóan érvénytelen.
A jelenlegi nyilvántartás alapján azonban teljeskörűen nem követhető nyomon, hogy a szerző fél által megszerzett termőföld területnagysága a törvényi korlátot meghaladja-e, így a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelemben nyilatkozattételi kötelezettség terhelné a szerződő felet arra vonatkozóan, hogy a tulajdonszerzése nem ütközik szerzési korlátokba. A földhivatal a nyilatkozat valóságtartalmát ellenőrizheti, ami a törvény vonatkozó rendelkezéseiből következik. A törvénybe ütköző szerződés vagy szerződési kikötés esetén az egész szerződés a törvény erejénél fogva érvénytelenné válik. A működő földpiac minimális feltételei közé tartozik a tulajdonjog gyakorlásának, a tulajdonnal való rendelkezésnek minimális korlátozása a közérdekkel összhangban, valamint a jogügyletek átláthatóságának megteremtése.
A családi gazdálkodás zavartalanságának, akadálytalanságának biztosítása, valamint a helyben lakó agrártermelők földszükségleteinek kielégítése, továbbá az egészséges birtokszerkezetek kialakításának elősegítése érdekében a termőföldet érintő elővásárlási, elő-haszonbérleti jog módosítása szükséges.
A nemzeti földalap útján az állam javára szóló elővásárlási jog alkotmányos határok közötti kedvezmény, mert nem a tulajdonhoz való jogot érinti, nem a tulajdon megszerzése tekintetében tesz különbséget az állam javára, hanem az elővásárlási jogok rangsorát állapítja meg. Így a nemzeti földalap működésével megmarad a gazdasági szempontú szabályozási koncepción belül. A birtoktagoltság felszámolása, a birtokrendezés méltányolható ok arra nézve, hogy az állam a fentiek szerint élhessen elővásárlási jogával.
A haszonbérelhető területnagyság módosítást igényelt, mert jelenleg diszkriminatív szabályozás érvényesül a magánszemélyek hátrányára. Ezért a javaslat egységesíti a haszonbérelhető termőföld területnagyságának, aranykorona-értékének felső határát. A javaslat módosítja a termőföld más célú hasznosításának eljárási rendjét is. Az egységes gyakorlat kialakítása érdekében az egy hektárnál nagyobb területű termőföld tekintetében kezdeményezett eljárásra különös illetékességi szabályt állapít meg.
A termőföldvédelmi járulék alóli mentességek köre két esettel bővül. Ha a termőföld-tulajdonos a törvény hatálya alá tartozó földön 400 négyzetmétert meg nem haladó területnagyságig beruházást végez, mentesül a földvédelmi járulék megfizetése alól.
A lakásépítés támogatása érdekében - a törvénymódosítási javaslatban meghatározott települések területén fekvő termőföldek kivételével - szintén járulékmentességet élvez a saját céljára történő lakásépítés, valamint az önkormányzati bérlakásépítés megvalósítása céljából történő más célú hasznosítás.
A törvénymódosítási javaslat szerint, ha a termőföld más célú hasznosítása során a beruházó személye elválik a termőföld tulajdonosától, a földhivatali engedélyhez, valamint az engedély nélküli más célú hasznosítás esetén az eredeti állapot helyreállításának kötelezettsége alóli felmentés megadásához a tulajdonos hozzájárulása szükséges. Ugyanis a tulajdonosnak a termőföldtulajdonával kapcsolatos rendelkezési joga ebben az esetben sem sérülhet.
Tisztelt Ház! Figyelembe véve azt, hogy a termőföldtulajdon szerzését korlátozó rendelkezések kijátszására irányuló szerződések feltárása, felszámolása tekintetében nem jelentéktelen a földhasználati nyilvántartási rendszer szerepe, ezért a földhasználati nyilvántartásnak egységesen, területi határ nélkül valamennyi termőföldre ki kell terjednie, valamint naprakésznek kell lennie.
A javaslat kiegészíti a végrehajtási rendeletek kiadására vonatkozó felhatalmazó rendelkezést az elővásárlási és haszonbérleti jogok gyakorlásának rendjére, valamint a más célú hasznosítás engedélyezése eljárási szabályainak megállapítására.
A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat jelentőségét az alábbiakban kívánom megindokolni. A rendszerváltást követően alapvető politikai, gazdasági cél a magántulajdonra épülő piacgazdaság kialakítása volt, így a legfontosabb nemzeti kincsünk, a termőföld, magántulajdonba került. A kárpótlással és a szövetkezeti részaránytulajdonok kiadásával egy nagyszabású földreform zajlott le, hiszen az ország mezőgazdasági területeinek több mint 80 százalékára terjedt ki, és a magántulajdonon alapuló mezőgazdasági termelés feltételeit teremtette meg.
A nagy tömegű, relatíve rövid idő alatt lejátszódó magánosítás sajátos birtokstruktúrát hozott létre, amelynek fő jellemzője az egy hektáros vagy annál kisebb méretű, esetenként több tagban elhelyezkedő földtulajdon. A részarány-földkiadási folyamatokból eddig leszűrt tapasztalatok alátámasztják azt az általános véleményt, hogy a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény eredeti rendelkezései nem biztosították a földkiadás korrekt jogi szabályozottságát, és az időközi módosítások sem vezettek az elérni kívánt célhoz.
A földkiadási eljárás során nagy számban keletkeztek olyan földrészletek, amelyekben irreálisan magas a tulajdonosok száma, illetve igen alacsony a tulajdoni hányad. Ezen ingatlanok művelését az osztatlan közös tulajdoni forma akadályozza, az érdekellentétek, nézeteltérések forrása. Más esetekben gyakran a tulajdonosok ténylegesen nem tudják birtokba venni saját tulajdoni hányaduk mértékéig a földet. Az ily módon kialakult tulajdonosi szerkezet átalakítása rendkívüli nehézségeket okoz. Ezek a földrészletek nem kezelhetők sem tulajdonosi, sem földhasználói vonatkozásban. Az eredeti részarány-tulajdonosi címlisták elavultak, a tulajdonosok egy része elhalálozott vagy ismeretlen helyre költözött. Az örökösök nem vállalják a pár század aranykorona értékre lefolytatandó hagyatéki eljárást. A részaránytulajdon-kiadás eredményeként a földek nagy része osztatlan közös tulajdonba került, függetlenül attól, hogy a földkiadó bizottság vagy az FM hivatal hajtotta-e végre az eljárást. A földkiadás során létrejött közös tulajdon teljes mértékben kényszerközösséget jelent, és nagy létszámú jogközösség esetén sok esetben a tulajdonostársak nem is ismerik egymást.A közös tulajdonra vonatkozó szabályozás talán legkritikusabb és a gyakorlatban legtöbb problémát okozó része a közös tulajdon megszüntetése, amit az előbb említett törvénynek az 1999. évi XLIX. törvénnyel történő módosítása igyekezett feloldani. Az 1999. évi módosítás ugyan életbe léptette a közös tulajdon megszüntetésének külön szabályait, de az egyszerűsített eljárásra a tapasztalatok szerint elvétve került sor. Gyakorlati példák bizonyítják, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás nem tudja kellőképpen szolgálni azt a célt, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével, egy tulajdonos rendelkezési joga tekintetében mezőgazdasági művelésre alkalmas önálló egészséges birtoktestek alakuljanak ki. Az a társtulajdonos, aki önálló ingatlanként kívánja művelni a tulajdonát képező földrészletet, még az előbb említett törvény fenti módosítását követően is csak nagy nehézségek árán tudja elérni célját. Elég legyen itt csak arra hivatkozni, hogy a közös tulajdon megszüntetése a tulajdonostársak közgyűlésének határozatát igényli. Az eljárás nem kis költséget ró a tulajdonostársakra, továbbá abban az esetben, ha a tulajdonközösségeknek a törvény rendelkezései szerinti megszüntetése következtében ismételten közös tulajdon jön létre, ennek megszüntetésére már a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Addig, amíg fennáll a jogközösség, a tulajdonközösség tagja csak társaival teljes akarategységben és az egész dologra kiható módon cselekedhet, érdekeit egymáshoz igazítva és összehangolva. Ezek a jogok elvileg a tulajdonostársakat az egész dologra nézve megilletik, gyakorlatilag azonban a jogok zavartalan gyakorlásához elengedhetetlen a birtoklás helyében és a használat kérdésében való megegyezés.
A fentiek szerint mindenekelőtt azt szükséges tisztázni, hogy a tulajdonostársak az osztatlan közös tulajdont hogyan használják. A használatra vonatkozó megállapodás tartalmát a tulajdonostársak szabadon alakíthatják ki. Abban az esetben, ha a tulajdonostársak a közös dolog használatát rendezik, a használat megosztása még nem jelenti a közös tulajdon megszüntetését, így annak folytán a társtulajdonos a dolog neki jutó részére nem nyerhet rendelkezési jogot.
A kormányprogram az agrárszektor stabil alapon való harmonikus fejlődése érdekében kiemelt feladatnak tekinti a tulajdonviszonyokban a bizonytalanság fokozott csökkentését, valamint az optimális birtokméretek kialakítását. A fentiekre tekintettel a további elaprózódás megakadályozása feltétlenül indokolt. A törvényjavaslat döntően ezt célozza. Az osztatlan közös tulajdon további keletkezésének elkerülése céljából a javaslat szerint minden olyan részarány-tulajdonos, aki még kiadatlan aranykorona-értékkel rendelkezik, az illetékes földművelésügyi hivatalhoz írásbeli kérelmet nyújthat be arra vonatkozóan, hogy részaránytulajdona önálló ingatlanként vagy osztatlan közös tulajdonként történő kiadását kéri. Arra nézve, hogy a részarány-tulajdonos a földkiadási eljárással kapcsolatos igényeinek a fenti módon érvényt szerezzen, a törvény hatálybalépésétől, illetve a földalap megállapításáról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belüli időtartam áll rendelkezésére, a jogvesztés terhével.
Azon részarány-tulajdonosok esetében, akik a fenti határidőben és módon a részaránytulajdonuk önálló ingatlanná alakítását kérték, az FM-hivatal nyilvános sorsolást tart a földek kiadását illetően, amelynek során a hivatal az aranykorona-értékek figyelembevételével a földrészletek vonatkozásában kizárólag a kiosztási sorrendet állapítja meg. A sorsolásról készült jegyzőkönyv alapján az illetékes körzeti földhivatal az állami költségvetés terhére változási vázrajzot készít, mely munkarész alapján kerülnek átvezetésre az ingatlan-nyilvántartásba az önálló földrészletek. Abban az esetben, ha a korábban már lefolytatott földkiadás eredményeként létrejött osztatlan közös tulajdon tulajdonostársait megillető tulajdoni hányadot az ingatlan-nyilvántartásba már bejegyezték, akkor az illetékes földhivatalnál bármely tulajdonostárs kezdeményezheti az osztatlan közös tulajdon megszüntetését annak érdekében, hogy saját tulajdoni hányadát önálló ingatlanként kaphassa meg. Ebben az esetben az írásbeli kérelmet a törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül, a továbbiakban pedig évenként március 1-jéig lehet benyújtani.
Tekintettel arra, hogy a földkiadás befejeztével a szövetkezetek földhasználati joga megszűnik, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény vonatkozó rendelkezései is módosításra kerülnek. Ha a szövetkezet, illetve annak jogutódja a földkiadás befejezését követő 60 napon belül nem tesz eleget annak a kötelezettségének, hogy a vagyonnevesítés szabályai szerint a maradványföldeket a tagok és az alkalmazottak tulajdonába adja, ezek a földek a törvény erejénél fogva a magyar állam tulajdonába és a nemzeti földalap kezelésébe kerülnek. Ezt követően, aki a tulajdonosi jogosultságát a törvény szerint igazolni tudja, választása szerint a nemzeti földalap készletének terhére földet igényelhet, vagy pénzbeli kártalanításra tarthat igényt. Az így felmerülő költségek a nemzeti földalap működési költségeinél veendők figyelembe.
Abban az esetben, ha az összes lehetséges földterület kiadása után is maradnak kielégítetlen földkiadási igények, akkor a részarány-tulajdonos az államtól az eddigieknél magasabb kártalanítási összeget kap. Annak érdekében, hogy valamennyi erre jogosult részarány-tulajdonos az FM-hivatal által meghatározott kártalanításról rendelkező határozatot megkapja, a határozat kézbesítésére vonatkozó szabályozás rendezést igényelt. A jogutód nélkül megszűnt szövetkezet után maradó fel nem osztott termőföldvagyon FM-hivatal által történő árverési értékesítése sok esetben azért hiúsul meg, mert az ingatlant még a becsérték alatt sem lehet értékesíteni. A törvénymódosítással az árverésre a bírósági végrehajtási eljárásról szóló törvény ingatlanárverésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Tisztelt Ház! Abban az esetben, ha a fenti irányadó jogszabály alapján sem lehet értékesíteni a termőföldet, akkor a magyar állam tulajdonába és a nemzeti földalap kezelésébe kerül. A befolyt vételár felosztására irányuló szabályok változatlanok maradnak. A kártalanítási összeg megemelését az eltelt idő és a földárak emelése indokolja.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elmondott indokok alapján a törvényjavaslatokat fogadja el.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(ELNÖK: Megköszönöm a miniszter úr expozéját. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim!)
ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most tehát a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 25-25 perces időkeretben.
Elsőként megadom a szót Farkas Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának; őt követi majd a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka, Orosz Sándor képviselő úr.
Öné a szó, képviselő úr.
FARKAS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A jelen lévő képviselőtársaim bizonyára egyetértenek velem abban, hogy a parlament munkájában minden nap és minden törvény rendkívül fontos. Az Országgyűlés mai feladata azonban kiemelkedő jelentőségű, napirendre kerültek ugyanis a kormány által tervezett agrár- és birtokpolitika megvalósítását célzó törvényjavaslatok. Ezek a törvényjavaslatok messze túlmutatnak mindenféle választási cikluson, nagymértékben meghatározzák a huszonegyedik század agrárvilágát, birtokpolitikai elképzeléseit és a mezőgazdaság jövőjét. Ebben a körben sor kerül a nemzeti földalapról szóló új törvények tervezetének, továbbá két hatályban lévő törvény, nevezetesen a termőföldről szóló '94. évi LV. törvény, valamint a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló '93. évi II. törvény módosítására vonatkozó javaslataink megtárgyalására. Ilyen fontos kérdéseknél a napirend jelentősége indokolná azoknak a képviselőknek a jelenlétét is, akik jelen pillanatban természetesen nincsenek a teremben.
A három törvényjavaslat lényegét és céljait tekintve szoros kapcsolatban áll egymással a termőföld tulajdonjogának megszerzése és használatára vonatkozó szigorú szabályok bevezetése, továbbá a birtokszerkezet javítása, a helyben lakó magyarországi természetes személyek földszerzésének elősegítése, a működőképes családi gazdaságok kialakulásának minden jogszerű eszközzel történő előmozdítása érdekében.
Visszatekintve az eddigiekre, bizonyos vagyok abban, hogy a jelenlévők nagy része nemcsak tanúja volt a rendszerváltozást követően lezajlott privatizációs folyamatoknak, hanem egyet is értett azokkal, mivel a nyugat-európai életkörülmények eléréséhez és az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz csak ez az út fogadható el. Nem vitatható, hogy a termőföldet érintő kárpótlási és részarány-földkiadási folyamatok jó ügyet, a működőképes családi gazdaságok feltételeinek megerősítését célozták.
Ha csak a termőföldet érintő magánosítási eljárások mennyiségi adatait nézzük, elégedettek lehetnénk, mert több mint 5 millió hektár nagyságú termőföld került magántulajdonba; földtulajdonhoz jutott vagy visszakaphatta korábbi termőföldtulajdonát 2,5 millió magánszemély. Ha azonban a birtokszerkezet alakulását vagy a magántulajdonba került földön kialakult családi gazdaságok számát nézzük, azok mindenképpen segítő intézkedések megtételét kívánják.
Nem látom értelmét annak, hogy a rendszerváltás eddigi tizenkét évére visszatekintve most azt vizsgáljuk, hogy az egyes kormányokat és pártokat a kialakult helyzet miatt milyen felelősség terhelheti.
Az azonban ténykérdés, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett polgári kormányzat, jól érzékelve a kialakult helyzetből származó problémákat, az 1998-ban közzétett kormányprogramjában több irányú, széles körű intézkedéseket hirdetett meg a magyar mezőgazdaság, a vidék fejlesztése és a vidéken élők életkörülményeinek javítása érdekében.A kormányprogram az agrárcélok megvalósításának egyik legfontosabb eszközeként nevesítette a nemzeti földalapot, és igényként fogalmazta meg annak létrehozását. Önök előtt valószínűleg jól ismert, hogy a nemzeti földalapról szóló T/5262. számú törvényjavaslat benyújtását több, felső szintű politikai és szakmai egyeztetés előzte meg. Egy ilyen jelentőségű, a magyar földbirtokszerkezet hosszú távú alakítását meghatározó és igen sok család életkörülményeit befolyásoló törvénynél ez nem hiba, nem mulasztás, annál inkább erény. Nemcsak az intézkedések, hanem az intézkedők felelőssége is hatalmas e területen.
Miniszter úr a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat kapcsán tartott expozéjában a földalap céljait, eszközeit elsősorban a kormány agrárpolitikai szempontjából ismertette. A Fidesz-Magyar Polgári Párt agrármunkacsoportjának vezetőjeként - a törvényjavaslat néhány fontos kérdésével összefüggésben - inkább arról beszélnék, hogy a földalap képes-e elérni azokat a hatásokat, amelyek létrehozatalát szükségessé tették.
Először arra kell választ találni, hogy valóban indokoltak-e azok a főbb célkitűzések, amelyek megvalósítását a földalap maga elé tűzte. Szükségszerű-e a privatizáció során kialakult jövedelmező, mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan birtokszerkezet gyors javítása a kisebb, illetve későbbi birtokrendezési feltételek megteremtésére kiterjedően? Igénylik-e az állam fokozottabb szerepvállalását a földárak, a földbérleti díjak alakulásában? Indokolt-e lehetőséget biztosítani földfelajánlás elfogadására vagy a föld megvásárlására azoktól, akik nem tudnak vagy nem akarnak földjükön gazdálkodni?
Segíteni kell-e a vidéken élő vagy ott megtelepedni szándékozó, mezőgazdasági szakképzettséggel rendelkező, fiatal agrárvállalkozókat abban, hogy földhöz jussanak, akár bérlet, akár kedvező feltételekkel való földvásárlás formájában? Segíteni kell-e olyan speciális igények kielégítését, mint például a szociális földprogram működtetéséhez szükséges földek biztosítása?
Gondoskodni kell-e hasznosítatlan földekről, meg kell-e védeni az értékes, egyedi növénykultúránkat? Meg kell-e adni minden segítséget a működőképes családi mezőgazdasági vállalkozások kialakításához, illetve támogatni kell-e a kialakult gazdaságok működését azok fennmaradása érdekében?
A teljesség igénye nélküli felsorolás valamennyi kérdésére csakis határozott igen lehet a válasz. Úgy is gondolom, hogy az előbbi célok megoldásának szükségességében, illetve az állam ezekkel kapcsolatos fokozott felelősségében és szerepvállalásában mindannyiunknak egyet kell értenünk, függetlenül attól, hogy melyik párt eszméivel azonosultunk és az ülésterem melyik oldalán ülünk.
Ha a célokban - amelyeket megítélésem szerint elfogadhatunk birtokpolitikai elveknek is - egyetértünk, egyet kell értenünk az ezek eléréséhez megfelelő eszközök biztosításának szükségességében is. Ez az eszköz pedig nem más, mint az állam tulajdonában lévő termőföld.
A törvénytervezetből látható, hogy a nemzeti földalap földvagyonának döntő részét - leszámítva az állami erdőgazdaságok területeit és a természetvédelmi területeket - azok az állami tulajdonú termőföldek fogják képezni, amelyek a törvény erejénél fogva kerülnek a nemzeti földalapba. Mivel ezek a földek továbbra is a kincstári vagyon részét képezik, ezért a magyar államot vagyonvesztés nem éri.
A törvényjavaslat ezenfelül elővásárlási lehetőséget is biztosít az állam, illetve a nemzeti földalap számára, amely a földvagyon további bővítését eredményezi. Kivételt képeznek a volt zártkerti ingatlanok, amelyekre a földalap elővásárlási joga nem terjed ki, és az ilyen föld felajánlását sem lehet elfogadni. Ezt egyértelműen szakmai szempontok indokolják: az ilyen földek általában gyenge termőképességűek és kisebb területűek, a legtöbb helyen üdülési célokat is szolgálnak. Ezért ezek a földek a családi gazdaságok kialakítása szempontjából nem jelentősek, racionális mezőgazdasági hasznosításuk pedig szinte megoldhatatlan. Ezek befogadása és az ezekkel való foglalkozás tehát indokolatlan.
A nemzeti földalap elsődlegesen a családi gazdaságok kialakításának elősegítésére irányuló hatását pedig csak akkor tudja megvalósítani, ha a tulajdonosi jogosítványokat a kormány mezőgazdaságért felelős tagja, azaz a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gyakorolja. Hogy az agráriumot minden szempontból kedvezően érintő intézkedéseket megtehesse, rendelkeznie kell ezen jogkörrel. A nemzeti földalapról szóló törvény ezeket az eszközöket és a hatáskört biztosítja, az alapfeltételek tehát adottak.
A törvényjavaslat értelmében a nemzeti földalap vagyonkezelését erre a célra létrehozott közhasznú társaság látja el, a helyben adódó feladatokat pedig a megyei FVM-hivatalok és a földhivatalok szervezett egysége végzi. Nincs szó tehát egy nagy létszámú, új szervezet létrehozataláról, ami nemcsak az állami pénzeszközökkel való takarékoskodást, hanem a kellő szakértelmet is biztosítja. Ismerve azonban a két hivatali apparátus munkaterheit, fontosnak tartom az említett szervezetek létszámának indokolt megerősítését és informatikai feltételeinek javítását.
A törvényjavaslat megtárgyalása során a mezőgazdasági bizottság ülésén - mivel természetesen ennek tagja vagyok - az ellenzéki képviselők két oldalról is támadták a nemzeti földalap általi földvásárlások során alkalmazott árképzést. Az elhangzottak szerint gond, hogy a földalap a termőföld forgalmi árának pozitív befolyásolása és a földvagyon bővítése érdekében a piaci árnál magasabban vásárol földet, mert az a költségvetési pénzek indokolatlan elherdálását eredményezheti. Ezért ez megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan.
Ugyanakkor az is elfogadhatatlan, hogy a földalap földvásárlásainál a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítvány legyen mérvadó, mert ez általában a tényleges ár alatti értéket képviseli. Ha tehát a földalap a vásárlásoknál azt veszi figyelembe, a tényleges ár alatt vásárol csak termőföldet.
Mi legyen hát a megoldás? - tehetjük fel a kérdést. Véleményem szerint nem szabad megkérdőjelezni az önkormányzatok hozzáértését és az adatok helyességét. Többek között azért sem, mert nincsen egyszerűbben és gyorsabban alkalmazható módszer. Az aranykorona-értékre épülő földár ugyanis erre nem minden esetben alkalmas, mivel az országban, de még egyes régiókban is igen nagyok az eltérések; ezenfelül a törvényben előírt szorzószám inflációnak megfelelő évenkénti korrekciója is szükséges lehet.
A törvényjavaslatból látható, hogy a termőföldek csak ideiglenesen kerülnek a nemzeti földalap vagyonkezelésébe, a földkészlet tehát állandóan változik. Pozitív hatásait ezen az úton fejti ki, a földek kedvező áron történő felvásárlásával megoldja az attól szabadulni kívánók gondjait, egyben a földpiacra, a földárakra is kedvező hatást gyakorol. Ezt követően pedig a földeket eladja vagy haszonbérbe adja az arra legjobban rászorulók számára.
A mezőgazdasági bizottságban - és tudomásom szerint más bizottságokban is - felvetették a birtokpolitikai elvek hiányát. Tagadhatatlan, hogy ennek részletes szabályait ez a törvényjavaslat nem tartalmazza. Azonban az értékesítés, a haszonbérbe, használatba adás kérdésében iránymutatást adnak a földvagyon rendeltetésével kapcsolatban, a törvényjavaslat 2. §-ában kifejtett szempontok szerint.
Lényegében ezek a szempontok és célok azonosak a kormány agrárpolitikájával és agrárprogramjával. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy a nemzeti földalap elsősorban az állami, valamint az elővásárlási joga biztosításával felvásárolt termőföldek felhasználásával, újraelosztásával kedvező helyzetbe kívánja hozni a vidéken lakó, megfelelő szakképzettséggel rendelkező, a föld megműveléséhez kedvet érző, abból megélni kívánó magánszemélyeket.
Nem szabad hagyni, hogy a globalizációs folyamatok a termőföldre és a birtokszerkezetre is kiterjedjenek. A földalap tevékenysége éppen a túlzott birtokkoncentráció ellensúlyozására is irányul. Nem azt a folyamatot akarja támogatni, amelyben a máris nagy mezőgazdasági területekkel, jó pénzügyi feltételekkel, tehát potenciális földvásárlási esélyekkel rendelkező vállalkozás további területeket szerez meg, mert ez a birtokszerkezet jó ugyan az adott gazdaság tulajdonosának, de rossz a vidéken élőknek, mert legföljebb idénymunkások lehetnek e földterületeken.
A jövő útja a kisebb területekkel rendelkező, de egy család eltartását biztosító, a vidék polgárosodását is elősegítő, működőképes családi gazdaságoké lehet. Az állami tulajdonú termőföldek újraelosztása ezt a célt szorgalmazza és célozza meg, természetesen a már kialakult gazdaságok tönkretétele nélkül.Eddigi tapasztalataim szerint a legtöbb támadás a nemzeti földalapot éppen ennek kapcsán érte, ellenzéki képviselők kedvenc kifogása volt az, hogy a földalap létrehozatalának nem más a célja, mint a Fideszhez közeli körök földhöz jutásának szándéka. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így igaz!) Hogy egy ilyen fontos kérdésben megelőzzem néhány ellenzéki képviselőtársam indulatos felszólalását, amelyre már reagáltak is, nem teszem fel azt a kérdést, hogy ha vagyonról és gyarapodásról van szó, egyes pártok képviselői miért asszociálnak azonnal visszaélésre vagy netalántán klientúrára. (Bauer Tamás: Mert már három és fél éve ezt látják!) Fogadjuk el, tisztelt képviselőtársaim, rossz az, aki rosszra gondol. Mert ez a szócsata sehová sem vezetne. (Bauer Tamás közbeszól.)
A földalap a termőföldről szóló törvényben meghatározott sorrendben tehát elsősorban a helyben lakó családi gazdálkodó számára fogja a földet vételre felajánlani. A kormány nemcsak vállalhatja, hanem kiemelkedő eredménynek fogja tartani azt, hogy a vidéken élő, a mezőgazdaságért és a saját életkörülményeiért tenni kész fiatal agrárvállalkozókat sajátjuknak, a maguk körének fogja tekinteni. Megjegyzésként még annyit tennék ehhez hozzá, hogy ez a bizonyos sokat kifogásolt elővásárlási jog csak egyenlő feltételek megléte esetén, tehát például azonos földárak mellett jelent előnyt, tehát nem konkrét vételi jogot jelent, aminek következtében csak és csakis a nemzeti földalap vehet termőföldet.
Tisztelt Országgyűlés! Nem látom valós veszélyét annak sem, hogy a nemzeti földalap, eltérően a haszonbérlet általános idejétől, legfeljebb ötven évre adhatja a földet haszonbérbe. Az ezt kifogásolók bizonyára átsiklottak legfeljebb a szón, ez sem jelent ugyanis kötelezően ötven évet. Megítélésem szerint az átlagosnál hosszabb idő törvényi biztosítása egyrészt biztosítékot jelent a bérbe vevőnek, hogy a bérelt földdel valóban hosszabb időben számolhat, tehát arról tulajdonosként kell hogy gondoskodjon. Ültetvényt telepíthet, beruházhat, és megtérülnek azok a termőképességet fokozó ráfordítások, amelyeket befektetett. Másrészt, az is valószínűsíthető, hogy a földalapba vélhetően rosszabb földek is kerülnek. Ezek bérbeadása és hasznosítása e kötelezettség teljesítésének vállalásával rövid bérleti idővel valószínűleg nem lehetséges.
A törvénycsomag másik fontos eleme a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítására vonatkozó javaslatokat foglalja magába. Köztudott, hogy a törvény hatálybalépése óta számos korlátozást tartalmaz a termőföld tulajdonjogának megszerzésével összefüggésben. Ennek két leghatározottabb része az, amely a külföldi természetes, továbbá a belföldi és külföldi jogi személyek termőföldszerzését megtiltja. El kell ismerni, hogy minden erőfeszítés ellenére kialakultak olyan kiskapuk, elsősorban a külföldiek részéről, amelyek a földszerzési korlátozások kijátszását eredményezték. Ezek, valamint a további szerződések elleni intézkedések hatékonyabbá tétele, továbbá a nemzeti földalap működésének elősegítése és a családi gazdaságok kialakulása feltételeinek megteremtése tette szükségessé és időszerűvé a termőföldről szóló törvénytervezet módosítását.
Az általános vita keretében a törvényjavaslatnak csak néhány részével kívánok foglalkozni. A T/5263. számú törvényjavaslat első részében néhány, a törvény alkalmazása szempontjából fontos fogalom meghatározását pontosítja és egészíti ki. Ezek keretében a termőföld és a tanya fogalmának újraszabályozására is sor került. Mindkettő azért fontos, mert a termőföldszerzési korlátozások betartása és betartatása szempontjából rendkívül indokolt az előzőek szabatos meghatározása. Ebben a körben különösen azért érdemelt kiemelt figyelmet a tanya meghatározása, mert annak tulajdonjogát külföldiek is természetesen megszerezhetik. Éppen emiatt az abban meghatározott területi mérték megemelése nem indokolt.
A fogalommeghatározások körében helyt kapott a családi gazdaság és a családi gazdálkodó meghatározása is. Tekintettel arra, hogy itt teljesen új fogalomkör bevezetéséről van szó, lehetséges, hogy ezzel összefüggésben több kiegészítő javaslat benyújtására kerül majd sor, esetleg a fogalmi meghatározások egyéb részleteit illetően is, gondolok itt akár a helyben lakás problémakörére. A jobbító szándékú javaslataikat az előterjesztők természetesen komolyan fogják venni, és megfelelő módon egyeztetni fognak.
A törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során ízekre szedtük a termőföldre vonatkozó elővásárlási jog alakulását. Azt el kell ismerni, hogy a bevezetni tervezett szabályozás nem követhető egyszerűen nyomon, a legfontosabb rendelkezés mégis az, hogy a termőföld és a tanya tulajdonjogának megszerzésénél egyértelműen a családi gazdálkodót vagy a gazdálkodó család tagját illeti meg első helyen az elővásárlási jog. A rangsorban jó helyen állnak a helyben lakók, őket követi a nemzeti földalap, majd a haszonbérlő, a feles bérlő és a részes művelő is. Amit az előzőekben az állami vagyon kiárusításával összefüggésben elmondtam, az ilyen jogon keletkező elővásárlási jog csak a hetedik a sorrendben. Így ezt csak mint lehetőséget lehet értékelni, és nem jelenti azt, hogy a nemzeti földalap minden jogügyletét meghiúsíthatja.
Ehhez kapcsolódva, a törvényjavaslat termőföldre és tanyára is elő-haszonbérleti jog bevezetését tartalmazza. Az aggódók figyelmébe ajánlom, hogy itt is ugyanazok a szabályok érvényesülnek, mint az elővásárlási jognál, a családi gazdálkodó, a gazdálkodó család tagjai az elő-haszonbérleti jog első helyi kedvezményezettjei, a nemzeti földalap csak az ötödik a sorrendben. A jelenlegi rendelkezések szerint eltérő nagyságú termőföldet bérelhet természetes és jogi személy. A törvényjavaslat ezt is egységesen kívánja, amikor 2500 hektárban, illetve 50 ezer aranykoronában határozza meg a haszonbérelhető terület mértékét.
Változást tartalmaz a javaslat a földhasználati nyilvántartás vonatkozásában is, és számos egyéb területen is. A kormány intézkedéseiben eddig is nyomon követhető volt az az erőfeszítés, amely a termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó szigorú korlátozások fenntartására irányultak. Az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggésben azt látni kell, hogy a csatlakozást követően minden erőfeszítés ellenére sem tartható fenn hosszú ideig a jelenlegi szigorú szabályozás. A tőke szabad áramlása kapcsán tartott tárgyalások eredményeként azonban a csatlakozás időpontjában nem nyílik meg a földszerzés lehetősége a külföldiek számára. A törvényjavaslat értelmében erről külön törvényt kell majd alkotni, ennek a lehetőségét, nevezetesen, hogy akkor még bizonyos korlátozásokra esetleg lehetőségük lesz, komoly eredménynek kell majd tekintenünk.
A törvénycsomag harmadik részét a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosítására irányuló törvényjavaslat képezi. Az előzőekben már érintettem a földprivatizációs eljárások során kialakult kedvezőtlen birtokszerkezet javításának szükségességét; látható, hogy ennek az egyik részletkérdésére, a közös tulajdon megszüntetése elősegítésének rendezésére irányul a törvényjavaslat a részarány-földkiadás területét érintően, mivel a kárpótlási eljárások keretében lényegében a jogosultak legnagyobb része önálló ingatlanként kapta meg a földjét.
A közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során a nemzeti földalap-földvásárláshoz hasonló problémákkal szembesültünk. Akkor az volt a gond, hogy a földalap drágán vásárol, illetve, hogy olcsón. A közös tulajdon kérdésében is megoszlottak a vélemények; részben feltétlenül szükséges a folyamat elősegítése, viszont elkerülendő a birtokok további aprózódása. Lehet olyan törvényjavaslat, amely a kettőt egyszerre hajtja végre? A jelenlegi tervezet abból a helyzetből indul ki, amelyet a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló rendeletek, illetve azok módosításai idéztek elő.
Ettől az időtől kezdődően megszűnt a részarány-földtulajdonok önálló ingatlanként való kiadása, arra csak közös tulajdonként kerülhetett sor.A kormány 1999-ben már kísérletet tett a közös tulajdon megszüntetésének egyszerűsítésére, ez azonban nem volt elég hatékony. Az előttünk lévő javaslat szerint még a kiadatlan aranykoronaértékkel rendelkező részarány-földtulajdonos kérheti a földjének önálló ingatlanként való kiadását, erről - sorsolást követően - a földművelésügyi hivatalok rendelkeznek majd. Ezenfelül lehetőség van azonban a már létrejött közös tulajdonok megszüntetésére is a földhivatalnál benyújtható kérelmek alapján. Ismerve a megosztással kapcsolatos, jogosultakat terhelő költségeket, a jogi lehetőség biztosítása mellett nagyon fontos, hogy a költségek a törvényben előírt határidőben benyújtott kérelmek esetén a magyar államot terheljék.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítási javaslat lényegi kérdésének tartom azt a napi gyakorlatban sokszor gondot okozó problémát, hogy a szövetkezetek a maradványföldeket nem hajlandóak a tagjaik és az alkalmazottaik tulajdonába adni, annak ellenére, hogy erre törvény kötelezi őket. Ha erre a most előírt határidőre sem kerül sor, a föld a magyar állam tulajdonába és a nemzeti földalapba kerül, a jogosult pedig pénzbeli vagy földben kiadandó kártalanításra tarthat igényt.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt mindhárom törvényjavaslatot időszerűnek és a kormány céljainak megvalósításában hatékony eszköznek tartja, ezért azokat támogatja. Kérem valamennyi képviselőtársamat, hogy a törvényjavaslatokkal kapcsolatos javító szándékú észrevételeit, módosítási javaslatait tegye meg, annak érdekében, hogy a megalkotandó törvények elérjék és kifejthessék a családi gazdaságok és a magyar agrárium általános fejlesztésére irányuló hatásukat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt... Bocsánat, itt megosztott felszólalásra kerül sor, tehát Orosz Sándor képviselő úr és Németh Imre megosztva használja fel a 25 perces időkeretet, elsőként akkor tehát Orosz Sándor következik. Aztán egy hasonló időkeret-megosztás történik majd a Kisgazdapárt részéről is. (Dr. Géczi József Alajos: Ezt a 15 másodpercet kérjük levonni!) Képviselő úr, ne izguljon, a jegyzők mindenre figyelnek. Úgyhogy Orosz képviselő úré a szó, most kezdi a beszédét.
DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nehezemre esik, de ezzel kell kezdenem: számomra úgy tűnt, hogy nem érzékeli a különbséget az ön által megfogalmazott meglehetősen szép célok és a benyújtott törvényjavaslatok különbözősége között. Ilyen előfordul, előfordul, hogy nem érti mindenki pontosan, hogy ami le van írva, mit jelent. Azt gondolom, nem muszáj miniszternek lenni, én az ön helyében lemondanék. (Dr. Medgyasszay László: Na! - Moraj és közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban. - Dr. Medgyasszay László: Rendes embernek ilyet mondani! Ne hülyéskedj!) Lemondanék, azért, mert miniszterként nem vállalnék szerepet a gazdák álmainak tönkretételében és a magyar mezőgazdaság - lehet, hogy csak időszakos, de ugyancsak - tönkretételében.
Ami a beterjesztett három törvényjavaslatot illeti, különösen igaz, amikor nemzeti kincsünk szabályait alkotjuk meg, hogy vegyük figyelembe azt a szabászati alapelvet: kétszer mérj, egyszer vágj. Fontos ez azért, mert az anyaföldről van szó, és azt gondolom, fontos azért is, hogy a gazdák, akik abban reménykednek, hogy végre jó ügyben foglalkozik velük az Országgyűlés, ne csalatkozzanak.
Önök sokszor hivatkoznak arra, hogy hosszan tartó előzetes egyeztetés után alakult ki ez a három törvényjavaslat; elővették a mérőszalagot, elővették az ollót; egy dolgot nem vesznek, nem hajlandók figyelembe venni, hogy nem látszik a szabásminta. Szabásminta nélkül pedig, azt gondolom, hogy se nem - amit mi szeretnénk - egy rend használható ruha, se nem zakó, se nem nadrág, de lehet, hogy még felmosórongy sem sikeredik. (Derültség az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.) Ezt jó lenne elkerülni.
A szabásminta hiányát jelzi törvényhozási értelemben az, hogy amikor a kormány nekilátott e három törvény beterjesztésének, akkor rögtön öttel kezdte. Agrárcsomagként indult ez a törvénycsomag, és a beterjesztett három vonatkozásában egy használhatatlan földcsomaggá silányult. Azt mondják, hogy ezek olyan észrevételek, amelyek újak, soha nem hallottak róla. Szeretném az önök figyelmébe idézni az éves jelentések kapcsán az itt az Országgyűlésben született országgyűlési határozatokat, amelyekben az Országgyűlés egésze, immáron ebben a ciklusban kétszer, felszólította a kormányt, hogy terjessze be középtávú agrárpolitikai tervét. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Meggyőződésünk, hogy ilyennek a hiányában, a gazdák érdekeit szolgáló birtokpolitika hiányában nem lehet felelősen törvényt, törvényeket alkotni.
A birtokpolitika hiányát, mégpedig egészen közvetlenül megjelenő hiányát mutatja az az egyszerű tény is, hogy a családi gazdaságoknak beígért támogatásokat felmutató törvényjavaslat mellett, amit nem terjesztettek be, ugyancsak nem terjesztették be a birtokrendezésre vonatkozó törvényeket sem. Azt állítani, hogy birtokrendezés nélkül létezik kormányzati birtokpolitika, azt gondolom, bárki számára átláthatóan nem az igazságot tartalmazza.
Megítélésünk szerint van megoldás: ezeket a javaslatokat vissza kell vonni - amennyiben ez megtörténik, a legelején tett felszólításomat én magam is visszavonom. Szükséges egy újabb egyeztetés, azt gondoljuk, hogy a következő kormány, majd mi fogjuk ezt hasznosítani, és azt gondoljuk, hogy egy ilyen fontos ügyben egyébként is két olvasatban - ahogy azt a Házszabály lehetővé teszi - kell a törvényt megalkotni.
Szeretnék szólni arról, hogy hova a sietség. Mert ha már eddig megvoltak törvényjavaslatok nélkül, miért most, ilyen nagy hirtelen? Azt gondolom, inkább ez a kérdés, nem az, hogy miért húzódott el idáig. Mi azt gondoljuk, járva az országot gyakran tapasztaljuk is: nem attól szenved a gazda, hogy amikor szánt és ahol betakarít, az nem az övé, hanem amiatt szenved, hogy amit betakarított, azt nem vagy rossz áron tudja csak értékesíteni. És még egyszer mondom: minden gazda, az egyéni gazda is, aki használja a saját földjét, használja a szívességi használatú földjét, használja a bérelt földjét - semmi különbség nincs a termények eladhatatlansága vonatkozásában aközött, hogy saját tulajdonú földön termelte-e meg azt a gazda vagy bérelt területen. A gondja nem az, hogy bérli vagy tulajdonolja a földet, hanem az, hogy amit termel, nem tudja eladni, hogy nem lehet jövedelme. Mi tehát azt állítjuk: ha ok van a sietségre, akkor éppen ezen a ponton van, itt azonban nem szaggatják az istrángot képviselőtársaim, és nemigen erőlködnek azon, hogy javítsanak azokon a feltételeken, amelyek a gazdák jövedelmező gazdálkodását megoldhatnák.
Mi azt állítottuk néhány héttel ezelőtt, a termőfölddel kapcsolatos politikai vitanap alkalmával, hogy a föld csak akkor nemzeti kincs, ha haszna van a gazda számára. Ennek a vitának ezt a tanulságát önök, úgy veszem észre, nem hasznosították - ezt őszintén sajnáljuk, elsősorban a gazdák, a gazdálkodók miatt.
Azt gondolom, igaza van a Magyar Szocialista Párt egy korábbi vezérszónoklatát tartó frakcióvezetőjének akkor, amikor úgy fogalmazott: azért beszél a Fidesz a földről, mert nincs mondandója a mezőgazdaságról. Mert én nagyon egyetértek például az előttem szóló fideszes képviselőtársammal a tekintetben, hogy azokért az ügyekért tenni kell, igen, csakhogy éppen nem azokért az ügyekért teszünk itt és most. Az a kérdésem, hogy ha ők is tudják, akkor miért vállalják ezt a szereposztást. (Közbeszólás az MSZP-frakció soraiból.)
Azt gondolom, a miniszterelnök úr nagyon pontosan érti, miért is kell ezt a dolgot elővenni: erről jól lehet beszélni. Csakhogy, emberek, ebből még nem lehet megélni! De mit is beszélt, mit is mondott a miniszterelnök úr akkor, amikor a gazdatársak meg a nagy nyilvánosság figyelmébe ajánlotta ezt a törvényt, ezeket a törvényeket? Azt mondta: az a nagy probléma, hogy nem lehet látni, ki lesz a tulajdonos, ki lesz a földtulajdonos - ki lesz a földtulajdonos!?
Szeretném emlékezetükbe idézni a miniszteri expozéban is elhangzott azon észrevételt, miszerint Magyarországon a privatizáció lezárult. Ma minden négyzetcentiméter magyar földnek van tulajdonosa. Aki tehát azt a kérdést firtatja, hogy ki lesz a tulajdonos, legelőször is arra a kérdésre kell választ adni, hogy kitől, milyen eszközökkel akarja elvenni azt a földet, ami ma valakinek a tulajdonában van. Hiszen csak ekkor vethető fel érdemben az a kérdés, hogy kié lesz.Ezért tehát, amikor a Magyar Szocialista Párt felhívja a figyelmet arra, hogy ez egy osztogató törvény, ezen okból teszi. Egyébként maga Kékkői államtitkár úr is a mezőgazdasági bizottság többször felemlegetett ülésén olyan történelmi előzményekre hívta fel a figyelmünket, aminek a célja a föld osztása volt. (Dr. Kis Zoltán: Így van!)
Ha az a kérdés, hogy ki lesz a tulajdonos - a miniszterelnök úr szerint is -, akkor bizony mégiscsak értelmet kap az, hogy éppen most foglalkozunk ezzel, és lehet, hogy azt mondják, hogy ez egy teátrális fogás. Tegnap este, amikor Szabadi úr mentelmi jogában szavaztunk, megvilágosodtam. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Rájöttem, hogy ezért. Miről is szólt a tegnapi szavazás? Miközben minden egyes bűn, ha bűn, interpellációkban elhangzott, minden egyes lopás, ha lopás, szóvá lett téve itt a parlamentben, minden egyes alkalommal megvédték. Ha bűn, merthogy kiadták, azt gondolják, hogy bűn; ha lopás, merthogy kiadták, azt gondolják, hogy lopás - én magam is úgy gondolom egyébként -, akkor miért csak most? Addig, amíg szükség volt a politikai államtitkár politikai támogatására, addig nem volt bűn? Azt gyanítom, másról szól a történet, arról szól a történet, hogy ezen a koncon a nagyobbik párt nem kíván a kisebbik párttal osztozkodni. (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.) Addig engedte lopni...
ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Első figyelmeztetés: térjen a tárgyra!
DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: A tárgyról beszélek.
ELNÖK: Nem a tárgyról beszél, képviselő úr, egy tegnapi mentelmi ügy tárgyalásáról beszél, ez a mai vitanapnak nem tárgya. Első figyelmeztetés, és figyelmeztetem a Házszabály szerinti következményekre is. A második figyelmeztetés után figyelmeztetés nélkül meg fogom vonni a szót. Térjen a tárgyra! (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)
DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tájékoztatom, hogy az idő beszámítását kérem. Én a tárgyról beszélek, arról, hogy mi a célja a törvényjavaslatnak...
ELNÖK: Képviselő Úr! Ebben a kérdésben nem nyitok vitát önnel, nem a tárgyról beszél, figyelmeztettem és utasítom, hogy térjen a tárgyra! Nincs vita ebben a kérdésben (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból. - Francz Rezső: Csak arról beszélhetsz, ami az elnöknek tetszik!), nincs vita ebben a kérdésben, nincs bekiabálás ebben a kérdésben, képviselő úr, ez az elnök mérlegelési körébe tartozik.
DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Figyelembe véve az ön szavait is: miután (Francz Rezső Zsikla Győzővel vitatkozik.) a törvényjavaslat beterjesztésének személyi feltételeiben megfelelő változások álltak be, a kormány beterjesztette a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslatot.
Ez a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat azonban az igen tiszteletre méltónak ítélt családi gazdaság támogatása helyett nem a családi gazdaságok támogatásának, hanem a leendő - ma még bizonytalan, hogy ki lesz az - 2500 hektáros nagyüzemek kialakításának a törvénye. Azt lehet mondani, hogy az elővásárlási jog szabályozásával, az elő-haszonbérleti szabályozással, a nemzeti földalap által kijelölt személy törvényben garantált kedvezményeivel, a haszonbérelhető földterület 2500 hektárra való bővítésével, valamint kizárólag a nemzeti földalaptól haszonbérelt terület esetében a haszonbérleti szerződés 50 éves időtartamából csak az következik, hogy itt a következő kormány idejére is lehetőséget biztosító, hatalomátmentő berendezkedés törvényjavaslatával van dolgunk. (Dr. Szanyi Tibor: Hűbéri rendszer!)
A családi gazdaságokról szólnak nagyon gyakran, 300 hektár a családi gazdaság. Kérem önöket, hogy végezzenek el egy egyszerű osztást! Ez húszezer család, településenként három, négy, öt, hat. (Dr. Pásztohy András: És sok szegény!) Néhány ezer családnak ígérnek valamit, én nem állítom, hogy az ígéretüket meg tudják valósítani, de ennyinek ígérnek. És mi van azzal a több százezer családdal, akik ugyancsak földtulajdonosként részesei és várják a megoldást? Ezt a kérdést teszem fel önnek, miniszter úr. (Taps az MSZP soraiban.)
Bizottsági üléseken többször szóvá tettük a földhasználó megbecsülését. A mi álláspontunk szerint nem a tulajdoni, hanem a földhasználati kérdésekkel kellene ma leginkább foglalkozni. Mi a magyarázata annak - teszem én fel a kérdést -, hogy minden egyes felsorolásban, akármelyik törvényjavaslatban is van a felsorolás, akár az előhaszonbérletről, akár az elővásárlásról van szó, a mai földhasználó a sorban az utolsó? (Dr. Kis Zoltán: Bizony!)
Félreértés ne essék, szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy nemcsak az igen tisztelt kormányzati képviselőtársaim által nagyon nem tisztelt nagyüzemi földhasználókról van szó. Arról a gazdáról is szó van itt, a sorban a legvégén, aki ma, mondjuk, egy 15 kilométerrel odébb lévő földet földhasználóként használ. Ő is csak ezt a rangsort érdemli?
Azt gondolom, hogy ha önök így vélekednek, és ezt tartják a megfelelő értékrendnek, akkor minden egyes alkalommal becsapják a választópolgáraikat, amikor a családi gazdaságról, az egyéni gazdaságok támogatásáról beszélnek.
Az elővásárlás és az előhaszonbérlet ilyetén szabályozása egyidejűleg egyébként azt is jelenti, hogy a kormány lemond azokról a gazdasági előnyökről, amit erejükön felül a gazdák és a gazdálkodók a mezőgazdaság jelenlegi fenntartásával, exportárbevétellel s a többivel jelenleg is biztosítanak. Nyilván azokra az adóforintokra sincsen szükségük, amit egyébként ezzel megtermelnek.
A közös tulajdonból való szétmérés kérdésével, engedjék meg, hogy egy kicsit bővebben azért foglalkozzak, merthogy én magam voltam az, aki erre vonatkozóan még az előző ciklusban egy törvényjavaslatot terjesztettem be, ez pedig a földhasznosító közösségre vonatkozott. Feltehető a kérdés - és nyilván mondhatják is -, hogy ha én is egyetértek azzal, hogy lehessen kiméretni, akkor hol a vita. Egyetértünk. Én azon csodálkozom, hogy önök azon csodálkoznak, hogy mi azzal egyetértünk, hogy a tulajdonos rendelkezhessen a tulajdonával. Igen, a tulajdonos rendelkezhessen a tulajdonával - de a tulajdonos rendelkezhessen a tulajdonával! A magántulajdon akkor is szent és sérthetetlen, és az az első, a tulajdonos, hogyha a föld a tárgya. Ezzel szemben az önök javaslata a földkiadó bizottságokról szóló törvény módosítására ezt a tulajdonosi autonómiát abszolút értelemben megszünteti, állami intézményeket ültet be a tulajdonosi akarat helyébe. Azt gondolom, hogy ennek az alkotmányossági összefüggései is erősen vitathatók.
Van egy másik nagyon fontos dolog: a tulajdonos mellett a föld vonatkozásában legalább akkora érték a használat, és ezt is tiszteletben kell tartani. Nem nyakló nélkül, nem kampányszerűen kell tehát biztosítani a kimérés lehetőségét, hanem tartamosan, és mindig a tulajdonos akaratának megfelelően.
Azt mondják, hogy nem kötelező kimérni. Ha csak az juthat a legjobb minőségűhöz, és csak az juthat hozzá így ingyen a kimért földhöz, ahogy ezt önök tervezik, aki most bejelentkezik, akkor ez nem más, mint törvényi erőszak. Azt gondolom, hogy nem hivatalokat kellene a paraszt nyakába ültetni, nem erőszakoskodni kellene a gazdával, hanem az érdekeinek megfelelő jövedelmet odaadni. (Dr. Szanyi Tibor: Így van! - Taps az MSZP soraiban.)
Itt lassan képviselőtársam számára átengedem a terepet, de én úgy értékelem, úgy látom, hogy ez a földkiadó bizottsági törvénymódosítás, miközben a megjeleníthető céljai vonatkozásában akár teljes egyetértés is kialakítható mellette, egy kicsit olyan - különösen a nemzeti földalappal együtt -, mint amikor egy biztosítási ügynök arra biztatja az egyébként megszorult ingatlantulajdonost, hogy biztosítási bűncselekményként gyújtsa fel a lakását, azt ígérve, hogy majd az így befolyt biztosítási összegből lesz új lakás, és meg is fog tudni élni.
Tartok tőle, hogy a kormány ilyen biztosítási ügynök, tartok tőle, hogy biztosítási díj sem lesz, lakás sem lesz, föld sem lesz, jövedelem sem lesz. Ettől kellene megóvni a gazdát, ezért nem támogatja a Magyar Szocialista Párt ezeket a törvényjavaslatokat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)