Vissza
a kezdőlapraMedgyessy és 1956 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Molnár Róbert képviselő úr, a Fidesz képviselője: "Medgyessy és 1956" címmel. Megadom a szót a Házszabály rendelkezése alapján ötperces időkeretben.
MOLNÁR RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Immár tizenegy éve emlékezhetünk szabadon 1956-ra, azokra a temetett és temetetlen mártírokra, akik életüket áldozták a hazáért, azokra a hősökre, akik megszabadultak ugyan a bitófától, de egy életen át stigmaként kellett viselniük hősies helytállásuk reakciós bélyegét. És mint tizenegy éve mindig, ebben az évben is megemlékezett a nemzet ezekről a dicső napokról, mindig igaz szívvel, mindig tiszta lélekkel, éppúgy, mint amilyen igaz szívvel és tiszta lélekkel harcoltak hőseink a szovjet kommunista túlerővel szemben. Ha nem hittek volna magukban, nem cselekedtek volna. Ehhez szív és lélek kellett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Manapság sokan beszélnek október 23-a kapcsán a nemzet egységéről, november 4-ét illetően a megbékélés napjáról. Jól és szépen csengő szavak ezek, képviselőtársaim, bár egy kicsit torzulnak, amikor megbékélésről azok szólnak, akik 1956-ban a barikád másik oldalán állva tettekben vagy Kádár János állami és pártvezető mellett posztot vállalva szolgálták és felvállalták az ideológiát, magukévá tették 1956 kádári örökségét. Azt az örökséget, amely '56-ban a kiszolgáltatott pesti srácokra szabadította a szovjet csapatokat, és azt az örökséget, amely a megtorlás éveiben ezrek életét, egzisztenciáját tette tönkre, és egy egész országot zárt el a fejlődés, a gazdagodás, a másként gondolkodás lehetősége elől.
Ma az alkotmányosság, a demokratizmus, a szabad sajtó, a pártatlan bíráskodás MSZP-s és SZDSZ-es szószólói megfeledkeztek negyven évet átívelő múltjukról, amikor demokratizmusról szó sem lehetett, a szabad sajtóról nem is beszélve. A pártatlan bíráskodás pedig nem volt más, mint kézi vezérlésű vérbíróság. Bármennyire is fájdalmas ma, ezekkel a tényekkel szembe kell nézniük a múlt embereinek, és attól, hogy hangosak és cinikusak, és attól, hogy lázítanak és igazságtalanul támadják a polgári jövő kormányát, még nincs igazuk.
Megbocsátani és megbékélni persze lehet. Azonban azoknak a hozzátartozóknak - feleségeknek, gyermekeknek - kell ezt megtenniük, akiknek férj és édesapa, feleség és édesanya vagy szeretett gyermekük nélkül kellett leélniük életüket. Kizárólag ők dönthetnek a megbocsátásról és a megbékélésről.
Mécs Imre, egykori halálraítélt, ma szabad demokrata képviselő úr, azt hiszem, keddi felszólalásában lecsőcselékezte és szélsőjobboldalinak nevezte mindazokat az '56-osokat, akiknek nem tetszett, hogy Medgyessy Péter, Kovács László, Demszky Gábor vagy hogy maga Mécs Imre is koszorúzott. Éles hangvételű megnyilatkozása közben Mécs képviselő úr kitért arra, hogy ő 1989. október 23-án is kiment koszorúzni a Nemzeti Sírkertbe, amikor a bokrok mögött titkosrendőrök figyelték őt, elhurcolták és megverték. Csak arról feledkezik meg, kedves Mécs képviselő úr, hogy 1989-ben, amikor önt megverték, ellehetetlenítették és meghurcolták, nem más, mint Medgyessy Péter volt a Magyar Népköztársaság miniszterelnök-helyettese.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)