A Polgári Perrendtartásról


ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/5101. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5101/1-2. számokon kapták kézhez.

Először megadom a szót Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás értelmében 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltoztatás óta hazánkban a jogalkotás hatalmas kihívásokkal került szembe. A jogi normáknak egyrészt a változó társadalmi-gazdasági körülményekhez, másrészt az európai követelményrendszerhez történő igazítása új jogszabályok tömegének megalkotását kívánta. Ennek keretében a polgári perrendtartásról szóló törvény is számtalan módosításon esett át. A módosítások legfőbb célja szinte minden esetben a polgári peres eljárások gyorsítása és a jogorvoslati rend korszerűsítése volt.

Az új szabályok megalkotása során figyelembe kellett venni azt is, hogy az Európa Tanács miniszteri bizottsága az elmúlt évek során több ajánlást fogadott el a bíróságok túlterheltségének megszüntetésére, a bírói munka csökkentésére és a polgári eljárások egyszerűsítésére. Több ajánlás hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás lassúsága, a bírósági ügyhátralék jelentősen sérti a hatékony és tisztességes igazságszolgáltatáshoz való jogot. A miniszteri bizottság által a tagállamok részére meghatározott, az igazságügyi politikájukban érvényesíthető elvek átvétele és az ennek megfelelő jogintézmények bevezetése, a javasolt intézkedések megtétele hazánkban folyamatosan történik.

Tisztelt Ház! Az eddig megtett lépések a polgári eljárások korszerűsítése, az eljárások gyorsítása, egyszerűsítése irányában a polgári perrendtartás szinte valamennyi területét érintették. Ezek részletes felsorolásától most idő hiányában eltekintenék.

E módosításokat követően most a rendkívüli jogorvoslat, vagyis a felülvizsgálat rendjének korszerűsítése van napirenden. A felülvizsgálat intézménye mindig is a polgári perjogi kodifikációs tanulmányok egyik legvitatottabb és legtöbb érdeklődést kiváltó kérdése volt. Kezdetben a jogegység megteremtésére szolgált, majd fokozatosan az egyéni jogvédelemnek is eszközévé vált.

A rendszerváltoztatást megelőzően a polgári perrendtartás nem tartalmazta e jogintézményt, azt az 1992. évi LXVIII. törvény iktatta be újra a Pp. rendszerébe, az 1952 előtt érvényesülő modelltől némiképpen eltérő koncepció alapján. Ma a felülvizsgálati kérelem olyan, csak jogszabálysértésre alapítható, alanyi jogon igénybe vehető rendkívüli jogorvoslat, amelynek elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság orvosolja a jogsérelmet a peres felek viszonyára is kiterjedő hatályú határozatában.

Ennek két módja van. Ha a szükséges adatok rendelkezésre állnak, megváltoztatja az ítéletet, ha nem, megsemmisíti és új eljárásra visszaadja az ügyet. A felülvizsgálat azzal, hogy alapvetően csak jogkérdésekben biztosít döntési jogot, a jogbiztonságot és a jog továbbfejlesztését szolgáló fontos jogintézmény. Bár a felülvizsgálatra vonatkozó szabályok korábban többször pontosításra kerültek, a jogintézmény jelenlegi formájában ennek ellenére nem felel meg a jogalkotó által kitűzött céloknak. A felülvizsgálatot ugyanis a jogkereső állampolgárok harmadik bírósági fórumnak tekintik, amelynek következtében az ítéletek jogereje gyakran bizonytalanná válik, és a Legfelsőbb Bíróság munkaterhe is jelentős mértékben növekedett. Mindez szükségessé tette a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó szabályok újragondolását.

Tisztelt Országgyűlés! Ismert, hogy a felülvizsgálat szabályainak koncepcionális megváltoztatására már az 1997. évi törvénymódosítás is kísérletet tett. E szabályozás lényege az volt, hogy ha a felülvizsgálati kérelemben vitatott követelés a 200 ezer forintot nem haladta meg, felülvizsgálati kérelmet csak akkor lehetett előterjeszteni, ha azt a Legfelsőbb Bíróság külön határozattal megengedte. A törvény rögzítette azokat az eseteket, amelyek fennállásakor az engedély megadása kötelező volt.

Bár a szabályozás elve helyes volt, alapvetően helyesnek tekinthető, az így kialakult eljárási rend lényegében megkettőzte a Legfelsőbb Bíróság feladatát, mivel az engedély kérdésében való döntéshez teljes egészében át kellett tekintenie az ügyet. Ezért az új rendszer összesen két évet élt meg.

2000. január 1. napjától az újabb módosítás már csak a vagyonjogi ügyekben állapított meg egy abszolút kizárást jelentő értékhatárt 500 ezer forint összegben. Ez a látszólag praktikus új szabályozás elsősorban azért aggályos, mert a felülvizsgálat jogalkotói megengedése körében nem a követelés értékének, hanem a jogalkalmazás egységességéhez fűződő igénynek kell irányadónak lennie.

Mindezekből kiindulva leszögezhető, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a jogalkotónak akkor lehet és kell biztosítania, ha a konkrét eljárás keretében hozott jogerős határozat a jogvita érdemi része vonatkozásában törvénysértő és a jogegység biztosítása vagy a joggyakorlat továbbfejlesztése szempontjából a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amelyben a legfőbb bírói fórum állásfoglalása szükséges és egyben arányos lépésnek minősül.

Az új szabályozásban a jogerőnek és a jogbiztonságnak kellő súlyt adva a felülvizsgálatot csak kivételes esetben kell lehetővé tenni, olyan szempontrendszert kialakítva, ami minden pertípus esetében érvényesíthető. Azokat az eseteket, amikor a felülvizsgálatra valamely okból nem kerülhet sor, az eljárási törvényben kell meghatározni. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat ezen elveket szem előtt tartva készült el.

Tisztelt Országgyűlés! Az új szabályozás célja most is a perek ésszerű időn belül történő jogerős befejezésének elősegítése. A felülvizsgálatnak ezért a polgári perben csak akkor van helye, ha a formális jogbiztonságnak, illetve a jogerőnek a korlátozására a szükségesség, arányosság alkotmányos tételét alkalmazva kerül sor és ennek biztosítására a törvény megfelelő garanciákat ad.

A törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz képest jelentős koncepcionális módosításokat tartalmaz. Így a felülvizsgálati kérelem benyújtásához a jövőben nem elegendő csupán jogszabálysértésre hivatkozni, szükséges lesz az is, hogy a jogerős határozat az ügy érdemére kiható módon legyen jogszabálysértő. A törvény segítséget nyújt a bíráknak annak eldöntésében, hogy vajon mi nem tekinthető az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek. Ha ilyen nem állapítható meg ugyanis, a felülvizsgálat szóba sem jöhet. A törvényjavaslat szerint nem tekinthető ilyennek például az a jogszabálysértés, amely a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt.

A törvény nem ad taxatív felsorolást, csak a legtipikusabb esetek említése történik meg. A felülvizsgálati kérelem benyújtásának azonban csak egyik feltétele, hogy a jogerős határozat az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő legyen. További feltétel, hogy a bíró a határozat meghozatalakor kötelezően alkalmazandó jogegységi határozatot figyelmen kívül hagyjon, vagy hogy a joggyakorlat továbbfejlesztése az ügy kapcsán felmerült elvi jelentőségű jogi kérdésben a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását tegye szükségessé. A hatályos szabályozással egyezően a felülvizsgálati kérelem a jövőben azon érdemi végzések esetében is benyújtható lesz, amelyek a felsorolt feltételeknek megfelelnek, azonban a korábbiaktól eltérően a törvényjavaslat kizárja az egyezséget jóváhagyó végzés elleni felülvizsgálatot. A törvényjavaslat változatlanul meghatározza a felülvizsgálatból kizárt ügyek körét is, azzal az új elemmel, hogy a jövőben az összes ilyen esetet csak és kizárólag a polgári perrendtartásról szóló törvény tartalmazhatja.
Mivel a felülvizsgálat lehetősége kiterjed a nem peres eljárásokban hozott határozatokra is, e körben a törvény felsorolja azokat a nem peres eljárásban hozott érdemi határozatokat, amelyek ellen nincs helye felülvizsgálatnak.

Koncepcionális változást jelent a szabályozásban, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalmi megvizsgálását a jövőben a Legfelsőbb Bíróság nem tanácsban végzi. A hatályos szabályozás szerint ha a kérelem megvizsgálása során formai hiba található, a tanács elnöke, tartalmi hiba esetén pedig a Legfelsőbb Bíróság tanácsa dönt. A tervezett szabályozás alapján mind a formai hibák kiküszöbölését, mind pedig az előzetes tartalmi vizsgálatot a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája mint egyes bíró végzi el. A feltételek fennállásának vagy fent nem állásának jó része egyszerűen megállapítható. Az egyes bíró nem külön erre a feladatra kijelölt bíró lesz, hanem akár az ügy elbírálására illetékes tanács bírája is lehet, aki - ha a felülvizsgálati kérelmet nem utasította el és a felülvizsgálati eljárásra sor kerül - az ügy előadó bírájává válhat. A jövőben tehát a bírósági tanács a Legfelsőbb Bíróságon már csak olyan ügyben ül össze, amelyben az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati ok fennáll.

Jelentős újdonsága a javaslatnak - és ez is nyilvánvalóan a perek ésszerű határidőn belül való befejezése irányába hat -, hogy az előzetes bírói vizsgálatra a javaslat tehát törvényi határidőt állapít meg. Ez a felülvizsgálati kérelemnek a Legfelsőbb Bírósághoz való érkezésétől számított 60 nap, amely az esetleges hiánypótlásra engedélyezhető 15 nappal meghosszabbodhat. Új szabály, hogy a felülvizsgálati eljárást a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat elrendelésétől számított hat hónapon belül folytatja le. Mind az egyes bíró, mind pedig a Legfelsőbb Bíróság tanácsának eljárására előírt ügyintézési határidőket csak 2003. január 1-jétől kell alkalmazni, így a javaslat kellő felkészülési időt biztosít a Legfelsőbb Bíróság részére.

Tisztelt Országgyűlés! Az eljárások ésszerű időn belül történő befejezéséhez, illetve a jogerőhöz fűződő érdekkel egyenrangúan fontos szempont, hogy a felek garanciális jogait a törvény megfelelően biztosítsa. Ennek egyik eszköze, hogy a felek jogait és kötelességeit érintő rendelkezéseket magában a törvényben kell elhelyezni. A törvényjavaslat ezért a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. számú IM-utasításból - amelyet szakmai körökben röviden Büsz.-nek emlegetnek, és a jövőben én így fogom - a javaslat átemeli azokat a szabályokat, amelyek közvetlenül érintik a feleket, illetve a bírósági eljárással érintettek garanciális jellegű jogaira, ezek feltételeire és korlátaira vonatkoznak, vagy pedig a jogok érvényre juttatásának szabályait állapítják meg.

Ezek a következők: a törvényjavaslatban ekként végrehajtott módosítások egyik csoportját a jegyzőkönyvre vonatkozó rendelkezések adják. A módosítások kisebb része a jegyzőkönyv teljességét biztosító kiegészítő rendelkezéseket tartalmazza, nagyobb része pedig a jegyzőkönyv kijavítására, továbbá a hangfelvétel útján rögzített jegyzőkönyv írásba foglalására vonatkozó szabályokat iktatja be.

A Pp. rendelkezései jelenleg nem tartalmaznak rendelkezést az eljárás során keletkezett iratok elvesztésének vagy megsemmisülésének esetére. Az erre vonatkozó szabályokat eddig kizárólag a Büsz. tartalmazta, éppen ezért szükséges volt e szabályok törvényi szintre emelése. A javaslat kiegészítő jellegű szabályokat tartalmaz azokra az esetekre, amikor a bíróságnak saját területén kívül megkeresés útján kell valamely eljárási cselekményt foganatosítani. Így pontosan meghatározza azokat az adatokat, amelyeket a megkereső bíróságnak a megkeresett bírósággal közölnie kell, illetve 15 napos elintézési határidőt állít fel a megkeresés elintézésére.

Eddig szinte kizárólag a Büsz.-ben kerültek elhelyezésre a jogerő megállapítására vonatkozó szabályok is. Tekintettel arra, hogy ezeknek a rendelkezéseknek a felekre is kiható hatálya van, törvényben történő elhelyezésük elengedhetetlen. Új rendelkezés ebben a körben - amely gyakorlati szakemberek javaslatára épült be a törvényjavaslatba -, hogy a jövőben a bíróság a jogerőről minden esetben értesíti az érdekelteket.

Tisztelt Országgyűlés! Az elkészült törvényjavaslat mind a polgári eljárások ésszerű határidőn belül történő befejezésének, mind a jogorvoslat korszerűbb rendjének, mind pedig a bírósági eljárással érintett felek garanciális jogainak biztosítására vonatkozóan - meggyőződésem szerint - megfelelő szabályozást nyújt. Ennek fényében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a javaslatot elfogadni szíveskedjék.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 15-15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Vitányi István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Ábrahám János képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünkön a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása szerepel T/5101. szám alatt. A polgári perrendtartásról szóló törvény az utóbbi időben számos módosításon esett át, mint azt az expozéból is hallottuk. A módosítások legfőbb célja minden esetben a polgári peres eljárások gyorsítása és a jogorvoslati rend korszerűsítése volt. A polgári perrendtartás szabályozása során egyre fontosabb szempont az eljárások ésszerű időn belül történő befejezésének igénye, amely együtt jár a jogorvoslati fórumok számának, a jogorvoslat terjedelmének arányos korlátozásával is. Az 1995. évtől folyamatosan, leginkább pedig 1999-ben számos új rendelkezés született ebben a körben, melynek hatása a lépcsőzetes hatálybalépésre tekintettel és csak fokozatosan érvényesül majd.

A polgári eljárások korszerűsítése, az eljárások gyorsításának, egyszerűsítésének irányában eddig megtett lépések a polgári perrendtartás szinte valamennyi területét érintették. A rendes jogorvoslat körében végrehajtott, az eljárási rend egyszerűsítését, a jogorvoslati fórumrendszer felülvizsgálatát, illetve a polgári peres eljárások gyorsítását célzó lényegesebb módosítását követően a polgári perrendtartás által biztosított rendkívüli jogorvoslat, a felülvizsgálat rendjének korszerűsítése van napirenden. A szabályozással érintett másik terület a bírósági ügyvitel szabályaihoz igazodik. A felülvizsgálat intézménye már a múlt század végén és a századunk első évtizedében született perjogi kodifikációs tanulmányok egyik legvitatottabb és legtöbb érdeklődést kiváltó kérdése volt. Kezdetben a jogegység megteremtésére szolgált, majd fokozatosan az egyéni jogvédelmeknek is eszközévé vált. A rendszerváltozást megelőzően a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény nem szabályozta a jogintézményt, azt a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. törvény iktatta be újra a Pp. rendszerébe, a háború előtt érvényesülő modelltől némiképpen eltérő koncepció alapján.

Ma a felülvizsgálati kérelem olyan, csak jogszabálysértésre alapítható, alanyi jogon igénybe vehető rendkívüli jogorvoslat, amelynek elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság a peres felek viszonyára is kiterjedő hatályú határozatában a jogsérelmet kasszációs, vagy ha a döntéshez szükséges adatok rendelkezésre állnak, reformációs jogkörében eljárva orvosolja. A felülvizsgálat azzal, hogy alapvetően csak jogkérdésekben biztosít döntési jogot, a jogbiztonság és a jog továbbfejlesztését szolgáló fontos intézmény, amely a felek konkrét jogvitájának eldöntésére is lehetőséget ad. A Pp.-nek a felülvizsgálatra vonatkozó szabályai a gyakorlat által felvetett igényeknek megfelelően kisebb kérdésekben már többször pontosításra kerültek, a jogintézmény azonban jelenlegi formájában ennek ellenére nem felel meg a jogalkotó által kitűzött céloknak, valamint az Európai Tanács által meghatározott követelményeknek sem. A felülvizsgálatot ugyanis az állampolgárok olyan harmadik bírósági fórumnak tekintik, amelynek következtében az ítéletek jogereje mint a jogbiztonság alapja... - az ügyek nagy hányadában, a végrehajtás felfüggesztésére tekintettel, a felülvizsgálati kérelem elbírálása bizonytalanná válik, emellett a nagy számú felülvizsgálati kérelem miatt a Legfelsőbb Bíróság munkaterhe is jelentős mértékben megnövekedett. Szükségessé vált tehát a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó szabályok újragondolása.

Az Európai Tanács Miniszteri Bizottságának 5. számú ajánlása megállapította - idézem: "A harmadfokú bíróságokra vonatkozó rendelkezések meghozatala során az államoknak nem szabad elfelejteniük, hogy az ügyet már két bíróság egymást követően elbírálta. A harmadik bírósághoz folyamodást azokra az ügyekre kell korlátozni, amelyeknél indokolt a harmadfokú felülvizsgálat, mint például amelyek a jog fejlődéséhez vagy a törvény alkalmazásának egységéhez hozzájárulnak. Még azokra az ügyekre is korlátozni lehet, amelyek jelentős jogkérdést vetnek fel. Elvárható ekkor a kérelmezőtől, hogy fejtse ki, hogy az ügyben mi mutat ilyen jelentőséget."

Mindebből kiindulva leszögezhető, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a jogalkotónak akkor lehet és kell biztosítani, ha egyfelől a konkrét eljárás keretében meghozott jogerős határozat a jogvita érdemi része vonatkozásában törvénysértő, másfelől, ha a jogegység biztosítása vagy a joggyakorlat továbbfejlesztése szempontjából a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amelyben a legfőbb bírói fórum állásfoglalása szükséges és arányos lépésnek bizonyul.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új szabályozásban a jogerőnek és a jogbiztonságnak kellő súlyt adva a felülvizsgálatot csak kivételes esetben kell lehetővé tenni, olyan szempontrendszert kialakítva, amely minden pertípus esetében érvényesíthető, s azokat az eseteket, amikor a felülvizsgálatra valamely okból nem kerülhet sor, törvényben: a Pp.-ben kell meghatározni. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat ezeket az elveket szem előtt tartva készült el.

Fontos szempont a felek rendelkezési jogának alapvető érvényesítése.
A felek perbeli önrendelkezési jogának érvényesülését biztosítja, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának kezdeményezésére csak a fél, illetve a fél jogállásával felruházott személy jogosult.

A törvényjavaslat a hatályos szabályhoz képest koncepcionális módosításokat tartalmaz. A felülvizsgálati kérelem benyújtásához a jövőben nem elegendő csak jogszabálysértésre hivatkozni, szükséges lesz az is, hogy a jogerős határozat az ügy érdemére kiható módon legyen jogszabálysértő. A törvény segítséget nyújt a bíráknak annak eldöntésében, hogy mi nem tekinthető az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek.

Ha ilyen nem állapítható meg, a felülvizsgálat nem jöhet szóba. A törvényjavaslat szerint nem tekinthető ilyennek például az a jogszabálysértés, amely a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költségek megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt. A törvény nem ad taxatív felsorolást, csak a legtipikusabb esetek említése történik meg.

Ez azonban csak az egyik feltétel. További feltétel az is, hogy a bíró a határozat meghozatalakor kötelezően alkalmazandó jogegységi határozatot figyelmen kívül hagyta, vagy az, hogy a joggyakorlat továbbfejlesztése az ügy kapcsán felmerült elvi jelentőségű jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását tegye szükségessé, feltéve, hogy a jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság korábban közzétett határozatában még nem foglalt állást, illetve a jogerős határozat eltér a közzétett elvi határozatban foglaltaktól.

Vannak olyan élethelyzetek, amelyek esetében a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati jogkörének megteremtése nagyobb károkat okozna, mint amilyen előnnyel a jogszabályszerű döntés elérése szolgálhat. Ilyen például a felszámolás elrendelésére hozott jogerős döntés, amely esetében a felülvizsgálat megengedése és a végrehajtás esetleges felfüggesztése esetén olyan helyzet alakul ki, hogy a vagyonnak valójában nincs gondozója, sem a volt vezetők, sem a felszámoló nem fogja, illetve nem tudja azt a jó gazda gondosságával kezelni. A Legfelsőbb Bíróság döntéséig függő jogi helyzet alakulna ki. Ha viszont a végrehajtás a felülvizsgálati eljárás alatt tovább folyik, az a helyzet állna elő, hogy mire a legfelsőbb bírósági döntés megszületik az ügyben, a vagyonértékesítés már végbement, tehát az eredeti állapotot amúgy sem lehet helyreállítani.

Minderre tekintettel a törvényjavaslat meghatározza a felülvizsgálatból kizárt ügyeket azzal az új elemmel, hogy a jövőben az összes ilyen eseteket csak polgári perrendtartás tartalmazhatja. Miután a felülvizsgálat lehetősége kiterjed a nem peres eljárásokban hozott érdemi döntésekre is, ebben a körben felsorolja a törvény azokat a nem peres eljárásban hozott érdemi határozatokat is, amelyek ellen nincs helye felülvizsgálatnak.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat koncepcionális jellegű változásokat vezet be a felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálata terén is. A javaslat elfogadása esetén a jövőben a felülvizsgálati kérelem tartalmi megvizsgálását a Legfelsőbb Bíróság nem tanácsban végzi. A hatályos szabályozás szerint ugyanis, ha a kérelem megvizsgálása során formai hiba található, például nem fizették meg az illetéket, a tanács elnöke a tartalmi kérdésekről, vagyis arról, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglaltak jogszabálysértésre történő hivatkozása helytálló-e, a Legfelsőbb Bíróság tanácsa dönt.

A tervezett szabályozás alapján mind a formai hibák kiküszöbölését, mind pedig az előzetes tartalmi vizsgálatot a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája mint egyes bíró végzi. Az egyes bíró nem külön erre a feladatra kijelölt bíró, hanem akár az ügy elbírálására illetékes legfelsőbb bírósági tanács bírája is lehet, aki - ha a felülvizsgálati kérelmet nem utasította el, és a felülvizsgálati eljárásra sor kerül - az ügy előadó bírájává válhat. A jövőben tehát a bírósági tanács már csak olyan ügyben ül össze, amelyben az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati ok fennáll.

Az új rendszerben tehát nem három bíró fog dönteni egy-egy kérelemről, hanem az előzetes vizsgálatot a bírák egyes bíróként önálló felelősséggel folytatják le, amely az ügyintézés gyorsítását jelentheti. A bírósági tanács már csak olyan ügyben ül össze, amelyben az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati ok fennáll. Természetesen a Legfelsőbb Bíróság tanácsa végső soron ezzel ellentétes álláspontot is elfoglalhat az ügyben hozott határozatában. A javaslat az előzetes bírói vizsgálatra törvényi határidőt állapít meg, amely a felülvizsgálati kérelem benyújtásától számított 60 nap. Ez a határidő az esetleges hiánypótlásra engedélyezhető 15 nappal meghosszabodhat.

Új szabály, hogy a felülvizsgálati eljárást a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat elrendelésétől számított hat hónapon belül folytatja le. Mind az egyes bíró, mind pedig a Legfelsőbb Bíróság tanácsának eljárására előírt ügyintézési határidőket nem a törvényjavaslat hatálybalépésétől, 2002. január 1-jétől, hanem csak 2003. január 1-jétől kell alkalmazni.

A törvényjavaslat tehát az ügyintézési határidőket illetően az átmeneti szabályok között elhelyezve kellő felkészülési időt biztosít a Legfelsőbb Bíróság részére. Ezalatt azáltal, hogy az új szabályok alapján feltehetőleg kevesebb ügy fog érkezni, mód lesz a felgyülemlett ügyhátralék feldolgozására is.

A döntéshozatali mechanizmus átláthatóságát biztosítja az a rendelkezés, amely szerint a bíró a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának elrendelése esetén az előterjesztő értesítésén túlmenően a Legfelsőbb Bírósági Határozatok Gyűjteményében, illetve a világhálón 15 napon belül közzéteszi a felülvizsgálati eljárás szempontjából jelentős tényeket.

Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a napirenden levő törvényjavaslatot megvitatni és elfogadni szíveskedjék.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a felszólalását. Felszólalásra következik Ábrahám János képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Boda Ilona képviselő asszony, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk lévő törvényjavaslat már sokadik módosítási szándék a polgári jogi jogviták bírósági elbírálásának szabályaira vonatkozóan.

A változtatásra irányuló kormányzati akarat a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt most két fő vonatkozásában érinti. A bírósági ügyvitellel kapcsolatos egyes fontos szabályok Pp.-be történő felvételének garanciális jellegét nem vitatjuk, ezen szabályokat szükségesnek is tartjuk. E módosítások közül most csak egy témáról kívánok szólni. Az egyes bíróságok már eddig is értesítették a feleket a határozatok jogerőre emelkedéséről, de ez nem volt általános, ezért indokolt, hogy a nem tisztán ügyviteli jellegű szabályok a Pp.-be kerüljenek.

A javaslat 8. §-a fő szabályként az első fokon eljárt tanács elnökének feladatául határozza meg a jogerősítést, így a felek külön utánajárás nélkül megtudhatják, hogy határozatuk esetleg már első fokon is jogerőre emelkedett. A törvényjavaslat radikálisan, koncepciójában érinti a rendkívüli jogorvoslat, a felülvizsgálat eddigi szabályait. A felülvizsgálat jogintézménye az 1992. évi 9. AB-határozattal megsemmisített törvényességi óvás helyébe lépett.

1992-ben az akkori igazságügy-miniszter szerint meg kellett teremteni a törvényességi óvás helyébe lépő jogintézmény szabályait, mert - szó szerint idézem a '92. október 20-án e falak között elhangzott miniszteri expozét - "Ennek hiányában az a helyzet alakulna ki, hogy a jogkeresőknek kevesebb jogorvoslati lehetősége lenne, mint korábban. Természetesen nem alakulhat ki az a helyzet, hogy kevesebb jogorvoslat legyen a magyar bírósági eljárások során, mint ahogyan ez korábban volt". Eddig szól az általam kiemelt idézet.

Az akkori előterjesztés fontosnak, a demokratikus jogállamiság jellegénél fogva szükségesnek tartotta, hogy a polgári perrendtartás széles körben határozza meg a felülvizsgálattal megtámadható bírósági határozatok körét, lényegében minden olyan jogerős bírósági ítélet ellen megengedte a felülvizsgálatot, amely az ügy érdemére vonatkozott, illetőleg amely jogai érvényesítésében gátolta a felet.

Megjegyzendő: az 1997-es Pp.-módosítás bővítette a felülvizsgálatot, lehetőséget teremtett egyes végzések elleni felülvizsgálatra, továbbá áttörte az első fokon jogerőre emelkedett határozatok feltétlen jogerejét. Ezáltal jobban, illetve tágabb körben érvényesülhetett a törvényesség helyreállítása.

Már '92-ben a tárgybeli parlamenti vitában felvetődtek a rendkívüli jogorvoslattal kapcsolatos elméleti kérdések, és szó esett arról is, hogy egy- vagy kétfokú legyen-e a magyar jogorvoslati rendszer. Az akkori igazságügyi kormányzat nem adott választ azokra a kérdésekre, hogy milyen módon kerüljön sor a kétfokú fellebbezési rendszer kidolgozására, a hatáskörök átrendezésével, vagy a bírósági szervezet átalakításával.
Érdemes feleleveníteni a jelenlegi legnagyobb kormánypárt képviselőinek akkori nyilatkozatát. A Fidesz akkor elégtelennek minősítette az egyfokú jogorvoslati rendszert, és annak bevezetéséig szükségesnek tartotta rendkívül jogorvoslat biztosítását, hogy az elkövetett vagy kiküszöbölni elmulasztott hibák, törvénysértések korrigálhatók legyenek.

Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt, amikor erre lehetősége kínálkozott, átfogó igazságügyi reformot terjesztett a parlament elé 1997-ben. Az akkori igazságügyi kormányzat által előterjesztett reformcsomagot a parlament elfogadta. A törvény a négyszintű rendes bírósági szervezet kialakításával, amely a hatáskörök jobb elosztásával és ezért a terhek átrendezésével jelentős segítséget nyújtott volna a bíróságok túlterheltségének csökkentésében, ugyanakkor eredményezhette volna az eljárások befejezése időtartamának lerövidítését. Az akkori szocialista-szabad demokrata kormány minden személyi és tárgyi feltételt biztosított ahhoz, hogy Magyarországon 1999. január 1-jén ismét megkezdhessék munkájukat az ítélőtáblák és a fellebbviteli főügyészségek. Hogy mi történt a jelenlegi kormány intézkedései során, jól tudjuk: nem lett ítélőtábla, nem lett fellebbviteli főügyészség, de maradt egy sor probléma az igazságügy területén. Ezek a problémák - a zengzetes szavak ellenére - a mai napig megvannak: maradt a bíróságok magas munkaleterheltsége, az eljárások befejezésének határideje lényegesen nem változott, az anyagi feltételek sem javultak a lehetőségekhez és a szükségességhez képest. Úgy érzem, mintha a bíróságok a kormányzat mostohagyerekei lennének.

Szükségesnek tartottam mindezen kérdésekkel foglalkozni, mert álláspontom szerint mindezek összességében és összefüggésében lehet és kell a mostani törvénymódosítási javaslatnak a felülvizsgálati jogintézményre vonatkozóan értékelést adni, véleményt alkotni. Szinte valamennyi fórumon, ahol a bíróság szervezete, a bírák jogállása, de mondhatjuk úgy is: ott, ahol általában az igazságszolgáltatás szóba került, mindenhol kérdés volt a bíróságok, a bírák munkaterhe és munkakörülményeinek nem éppen optimálisnak mondható helyzete, és mindezek vetületeként az eljárás befejezésének elhúzódása, de nem utolsósorban a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos feladatai is problémaként vetődtek fel. Megjegyzésként: a legutolsó információm szerint a Legfelsőbb Bíróság előtt jelenleg 15 ezer ügy vár elbírálásra, és ebből 6 ezer a felülvizsgálati kérelmek száma.

A most tárgyalás alatt lévő tervezet a rendkívüli perorvoslatra vonatkozó részében, úgy vélem, összefügg az említett problémákkal és főleg a kormány által befagyasztott igazságügyi reform által megoldani kívánt problémákkal. Önmaguktól adódnak a kérdések: hogyan lehet, illetve kell megoldani a Legfelsőbb Bíróság munkaterhének csökkentését azért, hogy az alkotmány 47. § (2) bekezdésben meghatározott feladatát maradéktalanul el tudja látni, a bíróságok jogalkalmazásának egységességét biztosítani tudja? Szabad-e szűkíteni a munkateher csökkentése érdekében a rendkívüli jogorvoslatot akkor, amikor még nem működik a kétfokú fellebbviteli rendszer?

A Pp.-módosításról szóló törvényjavaslat indoklása szerint is egyre fontosabb szempont az eljárások ésszerű időn belül történő befejezésének igénye. Ezzel a megállapítással és magával a törekvéssel - és mondhatom ezt minden jogkereső személy nevében is - egyetértek. Mint gyakorló ügyvéd is elfogadhatatlannak tartom, hogy polgári jogi jogviták jelenleg is elhúzódhatnak sok-sok hónapig, esetleg több évig. Azzal viszont nem érthetek egyet, hogy az eljárások ésszerű időn belüli befejezhetőségére való törekvés törvényszerűen együtt járjon a jogorvoslati fórumok számának, a jogorvoslat terjedelmének korlátozásával. Az előterjesztő szerint az sem vet fel alkotmányossági problémát, ha a polgári perrendtartás egyáltalán nem adna lehetőséget rendkívüli jogorvoslatra, így a felülvizsgálat igénybevételére, hiszen a jogorvoslathoz való jog alkotmányos követelménye egyfokú jogorvoslatot jelent, és ez biztosított; ezt, ha jól tudom, egy Ab.-határozat is kimondta. (Herényi Károly: Így van!)

Az alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a fél jogát vagy jogos érdekét sérti. Az alkotmányban biztosított jogorvoslathoz való jog tehát azt jelenti, hogy bármelyik bíróság, más hatóság döntésének felülvizsgálata lehetséges.

Az idézett alkotmányi rendelkezés azt is tartalmazza, hogy a jogorvoslathoz való jog kivételesen törvénnyel korlátozható, de mindjárt felteszem a kérdést: nem követelmény egy demokratikus jogállamban az, hogy az állam biztosítsa a törvényesség minél szélesebb körben történő érvényesíthetőségét? A jogfejlődés során már elért lehetőségeket, eredményeket illő-e utóbb korlátozni a jogbiztonságra hivatkozással? Mert, tisztelt Országgyűlés, most ez történik.

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Pp. módosításának felülvizsgálatot érintő szabályai visszalépést jelentenek a korábbiakhoz képest, legalább olyan mértékben, mint amilyet az jelentett, amikor a Fidesz vezette kormányzat annullálta a négyfokú bírósági rendszert felállító érvényes törvényt. Visszalépést jelent a tervezett szabályozás, mert a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat, kiüresedhet, súlyos sérelmet okoz az állampolgároknak azáltal, hogy jogos és fontos jogi sérelmeik orvoslását megtagadja.

A jogerős, anyagi jogot sértő ítéletek elleni rendkívüli jogorvoslat igénybevételére nem ad lehetőséget a törvényjavaslat. Eddig is voltak és ezután is lesznek olyan, különböző okokra visszavezethető, anyagi jogot sértő jogerős határozatok, amelyek orvoslásának meg nem engedése a jogállamiságot gyengíti. Nem fogadható el részünkről, hogy kizárólag az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés esetén terjeszthető elő a felülvizsgálati kérelem, és csak azokban az esetekben, amikor a megtámadott jogerős határozat eltér a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatától, vagy felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel a bíró a kötelezően alkalmazandó jogegységi határozatot figyelmen kívül hagyta, illetve a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést dönt el, amelyre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban eltérő tartalmú elvi határozatot tett közzé.

Úgy tűnik, a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségének szűkítése nem számol azzal, hogy a szabályozás az állampolgárok jogos érdekeinek érvényesíthetőségét kell hogy szolgálja, biztosítani kell részükre a törvényesség uralmát, és ezért szükséges, hogy a jogerő feloldható legyen, ha az ítélet nem felel meg az anyagi jog szabályainak. Az állampolgár nem veheti tudomásul, hogy amennyiben őt jogsérelem éri, azt csak akkor lehet orvosolni, ha az elvi jelentőségű.

Az előterjesztés általános indoklása az Európa Tanács miniszteri bizottságának ajánlására hivatkozva állapítja meg, hogy önmagában az úgynevezett anyagi igazságosság szempontja - a fél részéről az igazságos, az anyagi és eljárásjogi jogszabályoknak egyaránt megfelelő döntésre vonatkozó elvárás - nem elegendő alkotmányos előfeltétel a jogerő áttöréséhez. Szükség van emellett olyan további törvényi előfeltételre, amely a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának létjogosultságát a konkrét esetben túlmutató érdekkel is alátámasztja. Ehhez csupán két megjegyzés:

Az első: nem várható az állampolgároktól, hogy felülvizsgálati kérelmük indokoltságát a jogegységi szempontok figyelembevételével tudják megfontolni. Továbbá az indoklás idézett megállapítása helyes elveket tartalmaz, azonban azok érvényesíthetősége jelenleg nálunk vitatható. Hazánk jogfejlődése sok vonatkozásban eltér a nyugat-európai országokétól, azokhoz hasonlítani még nem lehet, és ezért ennek figyelmen kívül hagyása téves következtetések levonását eredményezheti. Nálunk ezekkel az országokkal ellentétben még nem alakult ki az a helyzet, hogy egy kiforrott és kiszámítható ítélkezés kialakulhatott volna, és ezért még nem érett meg az idő arra, hogy a felülvizsgálati eljárást olyan radikális módon korlátozni lehessen, mint ahogyan a törvényjavaslat ezt szándékozik megtenni.
Tisztelt Ház! Végezetül két további, egyáltalán nem lényegtelen kérdéssel kívánok foglalkozni. A Legfelsőbb Bírósági Határozatok Hivatalos Gyűjteményének jogszabályi szintre emelése az alkotmányosság határait érinti. Az alkotmány szerint a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései csak a bíróságok számára kötelezőek, az állampolgárokra nem. Ezek nem jogszabályok. A hivatalos gyűjteményben közzétett eseti döntések pedig még a bíróságokat sem kötik. Mivel a törvényjavaslat ezeket a döntéseket mindenkire kötelező erővel kívánja felruházni, gyengíti a hatalmi ágak elkülönülése alkotmányos követelményét, mert vegyíti a jogalkotást a jogalkalmazással.

A tervezet felülvizsgálattal kapcsolatos szabályainak további neuralgikus pontja a kérelem elbírálásának módja, a megengedhetőség felőli döntés. A 12. § szerint a kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája mint egyes bíró előzetesen megvizsgálja abból a szempontból, hogy a kérelem megfelel-e a tartalmi és formai követelményeknek. Ez a koncepcionális változás álláspontunk szerint alapvető igazságszolgáltatási elvet sért, és alkotmányossági aggályt is felvet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét) azért, mert az alapelv szerint a társas bíróság ítéletét csak társas bíróság vizsgálhatja felül, egyes bíró nem. Ettől az alapelvtől eltérni nem szabad, még célszerűségi okokból sem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azonnal befejezem, elnök asszony.

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): A másik kifogás az, hogy a tervezet kizárja az egyes bíró határozata elleni jogorvoslatot. Az elutasítás esetén az állampolgár joga, jogos érdeke végérvényesen csorbát szenvedhet.

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Az egyes bíró végzése elleni fellebbezés kizárása álláspontom szerint nem felel meg az alkotmány 57. §-ában meghatározott azon feltételeknek, amelyek szerint a jogorvoslathoz való jog jelen esetben korlátozható lenne.

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Emiatt a törvényjavaslatot nem támogatjuk, kivéve abban az esetben, ha az általunk előterjesztett módosító javaslatokat elfogadják. Köszönöm, hogy meghallgattak. Elnézést, elnök asszony.

Vissza a kezdőlapra