Vissza
a kezdőlapraParlament
Vitanap a kormány három éves működéséről
2001. október 18.Az igazságügyről (s az MSZP-SZDSZ felvezető beszéde)
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP) KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter DR. VASTAGH PÁL (MSZP) MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz) DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP) DR. VARGA ISTVÁN (MDF) DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz) DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter BAUER TAMÁS (SZDSZ) DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amikor behozták ezt az iratcsomót (Az asztalán lévő iratokra mutat.), a másik oldalon többen elsápadtak. Szeretném megnyugtatni önöket, hogy ez nem a beszédem vázlata (Sasvári Szilárd: Nem! A vecsési számlák! - Derültség a Fidesz padsoraiból.), ez azoknak a javaslatainknak az összessége, amelyeket az elmúlt három és fél évben (Zaj. - Az elnök csenget.) nyújtottunk be a parlamentben az ország sorsának jobbítására, és amelyeket önök érdemi megfontolás nélkül söpörtek le. (Dr. Répássy Róbert: Mert rosszak voltak!)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön által felvázolt Magyarország-kép... (Zaj. - Pillanatnyi szünetet tart.) Tisztelt miniszterelnök úr, az ön által felvázolt Magyarország-kép kétségtelenül igen vonzó.
De van egy rossz hírem: ez nem annak a Magyarországnak a képe, amelyben az emberek többsége él, hanem azé, amelyről miniszterelnök úr álmodni szokott, és amelyben a kormány és a kormányhoz közel állók élnek. Ezt miniszterelnök úr meglehetősen önkényesen összeválogatott adatokkal, féligazságokat tartalmazó állításokkal próbálta alátámasztani. Mivel nekem nincs közel másfél órám, hogy tételesen cáfoljam ezeket az állításokat, így a több tucatnyiból... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Több is van! - Kósa Lajos: 210 perced van! Annyit beszélhetsz, amennyit csak nem szégyellsz elmondani! - Zaj a kormánypárti képviselők padsoraiban. - Az elnök csenget. - Kósa Lajos: Na, mondd már!)Elnök asszony, döntsük el, hogy én szólalok föl vagy a Fidesz-frakció, mert egyszerre nem tudunk beszélni!(Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ne idegeskedj!)
ELNÖK: Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy tiszteljék meg egymást azzal, hogy végighallgatják, megjegyzések nélkül. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból. - Bánki Erik: Igazat kell mondani, nem összevissza beszélni!) Öné a szó, képviselő úr.
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Tehát, mivel nincs közel másfél órám, hogy tételesen cáfoljam miniszterelnök úr állításait (Kósa Lajos: De van, ne mondjál már ilyet! - Bánki Erik: Három és fél órád van!), szeretnék csupán egyetlen jellemző példát kiragadni.
Miniszterelnök úr új családtámogatási formaként említette a kiegészítő családi pótlékot, pedig csak a korábbi, általunk 1997-ben bevezetett rendszeres gyermekvédelmi támogatást keresztelték át más névre. Igaz, 3640 forintról 4000 forintra egészítették ki, havonta.
Miniszterelnök úr büszkén említette, ha jól emlékszem, még meg is ismételte a számot, hogy 850 ezer gyermek után jár ez a támogatási forma. Azt azonban nem említette, hogy ez mit jelent. Azt jelenti, hogy ennyi gyermek él olyan családban, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimum összegét, azaz a 18 310 forintot. Megjegyzem: 1997-ben a mi kormányzásunk idején ez a szám 200 ezerrel kevesebb, 650 ezer volt. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti képviselők padsoraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)
Tisztelt Ház! A Fidesz vezette kormány tevékenységének reális mérlegeléséhez elengedhetetlen felidézni, hogy milyen helyzetben vették át önök az országot 1998 júliusában. Én részletes érvelés, adatok és tények helyett csupán emlékeztetni szeretnék. Emlékeztetni arra, hogy 1998. szeptember elején, néhány hetes kormányzás után miniszterelnök úr, az akkori pénzügyminiszter és az akkori gazdasági miniszter idehaza és külföldön rendszeresen hangoztatta, hogy a magyar gazdaság a világ egyik legstabilabb és leggyorsabban fejlődő gazdasága. Nem állították, nem is állíthatták, hogy mindez néhány hetes kormányzásuk eredménye. Ezt bizony, tisztelt kormányoldal, önök örökölték. Ennek köszönhetően a rendszerváltás óta az Orbán-Torgyán-kormány volt az első, amelynek nem a gazdasági válság kezelésére kellett összpontosítania, hanem az emberek gondjainak enyhítésére fordíthatta volna a figyelmét. Bár a feltételek megvoltak hozzá, a Fidesz vezette kormány nem teljesítette választási ígéreteit, nem élt a lehetőségekkel, elpazarolta a pénzt és elvesztegette az időt.
Az ígért évi 7 százalékos gazdasági növekedés csak egyetlen évben, tavaly haladta meg az 5 százalékot, az infláció viszont nem csökkent az ígért 5 százalék alá, három éve folyamatosan annak kétszerese, azaz 10 százalék körül mozog. Elmaradt az adó- és járulékrendszer megígért reformja, a megígért nagyarányú adócsökkentés. Nem került sor az egészségügy reformjára, veszélybe került az intézmények működése, a betegek ellátása. Megakasztották a nyugdíjreformot, sőt célul tűzték a korábbi intézkedések visszafordítását.
Nincs magyarázat arra, hogy miért nem folytatódott két és fél évig az autópálya-építés. Az elvesztegetett időt a hátralévő hónapokban akarják, legalábbis látszólag, behozni. Új ígéretekkel próbálják elterelni a figyelmet arról, hogy mindeddig egyetlen kilométer új autópályát sem adtak át. Ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy a közbeszerzési eljárást mellőzve olyan cég kapott megbízást az autópálya-építésre, amely korábban egyetlen kilométer autópályát nem épített, ehhez sem szakemberei, sem gépei, sem tapasztalatai nem voltak. (Zaj a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
Az adófizetők pénzén folyó, átláthatatlan finanszírozású autópálya-építés az Európai Unió értékelése szerint is korrupciógyanús. El is estünk az Unió pénzügyi támogatásától. A vesztesek az adófizetők, a nyertesek pedig azok, akik a Fidesz uralta kormány jóvoltából fő- vagy alvállalkozóként sokmilliárdos megrendelésekhez jutottak.
Általánossá vált és példátlan méretűvé duzzadt a korrupció. Nincs egyetlen olyan európai demokrácia, amelynek kormánya túlélné, ha politikusai és kormányzati intézmények vezetőinek egész sora ellen folyna rendőrségi, ügyészségi vizsgálat vagy bírósági eljárás. A Fidesz-kisgazda-koalíció kiérdemelte a rendszerváltás óta eltelt tizenegy esztendő legkorruptabb kormánya címet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
A kormány a kétéves költségvetés kierőszakolásával és az infláció szándékos alultervezésével a költségvetést lényegében kivonta a parlament ellenőrzése alól. Parlamenti felhatalmazás nélkül, tetszése szerint költ el vagy ígér oda százmilliárdokat. Már a választásokra tekintve ebből fedezi az eddig indokolatlanul visszafogott reálkeresetek és nyugdíjak emelését. Csakhogy a mostani emelés nem pótolja azt, amit a munkavállalók és a nyugdíjasok az elmúlt három és fél évben elvesztettek! A kormány valószínűleg abban bízik, hogy a választók csak az utolsó hónapokra fognak majd emlékezni, és nem számolják ki, hogy mennyivel jártak volna jobban, ha a jogos és lehetséges bér-, illetve nyugdíjemelést nem a kormányzati ciklus vége felé, hanem korábban kapják meg.
A kormány tagjai a legkisebb szégyenkezés nélkül juttatják gazdasági előnyökhöz, helyezik magas tisztségbe vagy tüntetik ki közvetlen hozzátartozóikat. Mindezért súlyos felelősség terheli a miniszterelnököt.
Megkerülhetetlen a miniszterelnök felelőssége a vidékfejlesztés elmaradásáért és a mezőgazdaság katasztrofális állapotáért is, hiszen éveken keresztül nemcsak elnézte a tárca vezetésének szakmai alkalmatlanságát, riasztó ámokfutását, hazug győzelmi jelentéseit, de még meg is védte őket az ellenzék és a sajtó bírálatával szemben. A hatalom megőrzése érdekében éveken át nem volt hajlandó szembenézni a mezőgazdaság teljesítményének rohamos csökkenésével.
Az utóbbi időben már egyértelmű jelek mutatják, hogy megingott a gazdaság egyensúlya. Nőtt a költségvetés, a külkereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg hiánya. Ismét növekedni kezdett Magyarország külföldi adósságállománya. A kedvezőtlen folyamatok nem drámaiak, de figyelmet érdemelnek. Annál is inkább, mert a kormány amúgy sem igazán vállalkozóbarát gazdaságpolitikájának kiszámíthatatlansága, előrejelzéseinek hiteltelensége, a külföldi tőkével szembeni időnkénti hangulatkeltés érezhetően csökkentette a hazai és főleg a külföldi befektetők bizalmát. Ezt jelzi a tőzsdei árfolyamok és a tőzsdei forgalom jelentős csökkenése.
Tisztelt Ház! A gazdaság működésének célja nem lehet más, mint előteremteni a forrásokat az emberek életkörülményeinek javításához és az ország, a nemzet jövőjének megalapozásához. A Fidesz vezette kormány mindkettővel adós maradt. A jelenlegi kormány hivatalba lépése óta évről évre lassult a reálkeresetek emelkedése. Tavaly, az 5,2 százalékos gazdasági növekedés évében a reálkeresetek már csak 1,5 százalékkal emelkedtek. A mostani, választási célú, hangulatjavító béremelések is nagy egyenlőtlenségeket takarnak. A kormány ígérete ellenére a közszférában dolgozók keresetnövekedése továbbra is elmarad a versenyszférától.
Ami pedig a minimálbér-emelést illeti: mivel az nem járt a személyi jövedelemadó és a munkaadók járulékának mérséklésével, ahogy mi javasoltuk, a munkáltatók által kifizetett többlet nagyobbik része került a költségvetésbe és csak a kisebbik a munkavállalókhoz.
1999-ben az Orbán-Torgyán-kormány 52 milliárd forintot vett ki a nyugdíjasok zsebéből a törvényben előírtnál kisebb nyugdíjemeléssel. 2000-ben a nyugdíjemelés 35 milliárd forinttal volt kevesebb, mint az infláció. Igaz, a kormány ezt novemberben visszamenőleg pótolta, de addig példátlan módon a nyugdíjasok hiteleztek a költségvetésnek. Csak most, a választások előtti évben emelkedik 6 százalékkal a nyugdíjak vásárlóereje.
A kormány állítása szerint a négy év alatt ez az emelkedés összesen 16 százalékos lesz; nem most, ahogy a miniszterelnök úr mondta, hanem a négy év végén lesz 16 százalékos, de ez is csak akkor, ha januártól végre egyszer valóságos és nem az alábecsült inflációhoz igazítják a nyugdíjemelés mértékét, továbbá az ígéretet betartva a törvény szerint járónál 3 százalékkal nagyobb mértékben emelik a nyugdíjakat.
Nem lehet büszke a kormány arra sem, hogy a legalacsonyabb nyugdíj összege mindössze 18 310 forint, főleg akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy ehhez kötődik egy sor szociális ellátás, amelyek reálértéke az elmúlt három és fél alatt lényegében nem emelkedett.
Vessünk egy pillantást, tisztelt Ház, a kormány büszkeségére, a családtámogatási rendszerre! Ne a családtagok állami vagyonhoz, állami megrendelésekhez, jól fizető állásokhoz juttatására vagy kitüntetésére gondoljunk, hanem a gyermeknevelés terheinek átvállalására. Erre 1998-ban a költségvetés a nemzeti össztermék 2,2 százalékát fordította, 2001-ben ennél mindössze 0,1 százalékkal nagyobb részt. A minden családhoz, így a rászorulókhoz is eljutó családi pótlék 1998 óta változatlan, így a ciklus végéig vásárlóerejének több mint 40 százalékát elveszti. Elismerést érdemel, hogy a családi adókedvezmény összege évről évre jelentősen növekszik, de ezt csak a megfelelő jövedelemmel rendelkező családok tudják igénybe venni, a családok 20 százaléka egyáltalán nem, egyharmada pedig csak részben. A Szociális és Családügyi Minisztérium adatai szerint a családoknak kevesebb, mint fele tudja csak teljes mértékben igénybe venni ezt a támogatási formát, és nyilván a könnyebben élő fele tudja teljes mértékben igénybe venni.
Tisztelt Ház! Nem tudok olyan országról, ahol bármilyen szociális támogatás úgy működne, hogy minél kevesebb a jövedelem, annál kisebb a támogatás. Az Orbán-kormánynak ez a találmánya akár világszabadalom is lehetne.
Hasonló elv alapján működik a kormány másik büszkesége, az otthonteremtési támogatás. A kedvezményes kamatú hitel, a törlesztésnél igénybe vehető adókedvezmény kétségtelenül kedvező azoknak, akik jelentős pénztartalékkal és jövedelemmel rendelkeznek, minőségi lakáscserére vágynak, vagy befektetési céllal akarnak építkezni, lakást vásárolni, ám nem segíti az átlagos vagy alacsony jövedelmű fiatalok lakáshoz jutását. A 2000. évi zárszámadási törvényjavaslatban a kormány maga is elismeri, hogy a lakásépítők között jelentősen csökkent a fiatal, gyermekes családok aránya.
Tisztelt Ház! A Fidesz vezetése a kormányzást nem szolgálatnak, hanem uralkodásnak tekinti, lehetőségnek arra, hogy akaratát rákényszerítse a társadalomra; hogy klientúrát építsen, és azt előnyös helyzetbe hozza. Ez a törekvés szükségképpen együtt jár egyes alkotmányos elvek megkérdőjelezésével, törvények figyelmen kívül hagyásával, illetve önkényes értelmezésével, a demokratikus intézmények működésének korlátozásával, a jogállami normák sérelmével, a rendszerváltás utáni első két parlamenti kormányzati ciklus szokásainak felrúgásával.
A kormány a koalíciós képviselők támogatásával leértékelte az Országgyűlés szerepét, megfosztotta kormányt ellenőrző funkciójának tényleges gyakorlásától. Három és fél alatt egyetlen olyan vizsgálóbizottság sem kezdhette el működését, amelyet az ellenzék kezdeményezett, a parlament csak az előző kormány működését vizsgálhatja. Az interpellációk, a kérdések minden normálisan működő parlamentáris demokráciában az ellenzék számára jelentenek eszközt a kormány tevékenységének ellenőrzésére; nálunk az erre szánt amúgy is korlátozott idő közel felét immár kormánypárti képviselők álfelvetései teszik ki, veszik el, amelyek csupán a kormány sikerpropagandájához vagy az előző kormány, illetve a mostani két ellenzéki párt támadásához kínálnak alkalmat.
1998 őszén az önkormányzati választások előtt az éppen csak hivatalba lépett miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy az önkormányzatok elsődleges feladata a kormánypolitika végrehajtása. Ez a felfogás tükröződik az ellenzéki vezetésű önkormányzatok hátrányos megkülönböztetésében (Dr. Répássy Róbert: Ez nem igaz!), az önkormányzatok anyagi ellehetetlenítésében, a terület- és településfejlesztési döntések állami befolyásolásában. A kormány lényegében felszámolta vagy legalábbis ellehetetlenítette a társadalmi párbeszéd, az érdekegyeztetés intézményrendszerét, rendre megsérti a civil szervezetek önállóságát.
Az első két kormányzati ciklusban a jogállami normáknak megfelelően elvált egymástól a politika és a közigazgatás, kialakult a köztisztviselői kar pártsemlegessége. Az elmúlt három és fél esztendő alatt ez a folyamat visszafordult, a kormányzat mindinkább maga alá gyűri és pártpolitikai érdekek kiszolgálójává teszi a köztisztviselőket. A személycserék során a politikai hűség fontosabbá vált a szakmai felkészültségnél. A demokráciával, a jogállami normákkal ellentétes az a mód, ahogy a kormány saját uralma alá vonta a közszolgálati televíziókat és a rádiót. Az adófizetők pénzén működtetett adók a választópolgárok pártatlan tájékoztatása helyett a kormányzati sikerpropaganda szócsövévé silányultak. Ellenzéki vélemények alig kapnak hangot, a kormánypolitikával ténylegesen szemben álló ellenzéki pártokat a közszolgálati médiumok egyes műsorvezetői részéről méltatlan támadások is érik. A Nemzetközi Újságíró Szövetség jelentése szerint, tisztelt Ház, idézem: "az indokolatlan politikai befolyásolás már a szólásszabadságot veszélyezteti Magyarországon". A kormány elfogadhatatlan hatalom- és demokráciafelfogása nyomán kialakult helyzet immár rendszeres bírálat tárgyát képezi az Európai Unió és a nemzetközi sajtó részéről.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Tisztelt Ház! Magyarország helytállása a globális versenyben nagymértékben függ attól, hogy a mindenkori kormányok megfelelő figyelmet fordítanak-e az ország modernizációjára, a tudásalapú és az információs társadalom feltételeinek megteremtésére. Ezek közül csupán az oktatásról szeretnék szólni, annál is inkább, mert az oktatás egyúttal az esélyteremtésnek, az esélykiegyenlítésnek is nélkülözhetetlen eszköze. Az oktatástól függ, hogy egy hátrányos helyzetű családban született, egy hátrányos helyzetű kistelepülésről induló fiatal pályaválasztási, elhelyezkedési és boldogulási esélyei legalábbis megközelítik-e szerencsésebb körülmények közé született kortársai lehetőségeit.
A Fidesz választási sikerében jelentős szerepet játszottak az oktatással kapcsolatos hangzatos ígéretek, melyek teljesítésével azonban a kormány adós maradt: nem kezdődött el az iskolák épületének felújítása, a taneszközök pótlása, korszerűsítése; nem csökkent, hanem nőtt a különbség a gazdag és a szegény települések iskolái között; leállították a Sulinet-program megvalósítását; a kerettantervekben csökkent az informatikai oktatásra szánt idő; az iskola nem javítja a végzősök versenyképességét a munkaerőpiacon; a felsőoktatás költségvetési támogatása a reálértékhez és a nemzeti össztermékhez viszonyítva is csökkent. Kétségtelen, hogy megszűnt a havi kétezer forintos tandíj, de folyamatosan nő az évente százezreket fizető költségtérítéses hallgatók aránya. Ebben a ciklusban sem a hallgatói normatíva, sem az ösztöndíj nem emelkedett, vagyis reálértékben mindkettő több mint 40 százalékkal csökkent.
Tisztelt Ház! A Fidesz vezette kormánykoalíció a külpolitika területén is kedvező örökséget vett át. (Rockenbauer Zoltán: Csak nem magadról beszélsz?) A Fidesz vezette kormány külpolitikája a célok tekintetében folyamatosságot mutat az előző ciklussal. Elismerést érdemel, hogy a koszovói válság időszakában, illetve a terrorizmus elleni nemzetközi fellépés ügyében a kormány a parlamenti pártokkal konszenzusra törekedett, és a belpolitikai szempontból is érzékeny kérdésekben a kormány Magyarország érdekeit szem előtt tartva teljesítette a ránk háruló erkölcsi, politikai, illetve szövetségesi kötelezettségeket.
Ugyanakkor a képhez tartozik, hogy a kormányzat tett néhány olyan lépést, és egyes magyar politikusok részéről elhangzott néhány olyan nyilatkozat, amelyek károkat okoztak nemzetközi kapcsolatainknak és hazánk megítélésének. Ilyen volt az indokolatlanul szoros kapcsolat a Tudjman elnök vezette Horvátországgal; az osztrák szélsőséges erők kormányra kerülésével kapcsolatos magatartás; a kedvezménytörvénynek a szomszéd kapcsolatokban feszültségeket, az Európai Unióban pedig értetlenséget okozó ügyetlen kezelése; visszatetszést keltettek az Európai Uniót kioktató, fölényes hangú nyilatkozatok és a parlamentben is elhangzó kirekesztő nézetektől történő egyértelmű kormányzati elhatárolódás elmaradása.
Legutóbb az Egyesült Államok vezető köreiben keltett értetlenséget az, hogy a miniszterelnök válasz nélkül hagyta a terroristák akcióját magyarázni próbáló s ugyanakkor az Egyesült Államok felelősségét hangoztató megszólalásokat.A Szocialista Párt a kormány integrációs politikája gyengéjének tartja, hogy az ismétlődően szóvá tett hiányosságok felszámolására nem fordít figyelmet, nem veszi komolyan az Unió figyelmeztetéseit. Nem fordít figyelmet a magyar társadalom felkészítésére sem, a csatlakozás előnyeinek és kedvezőtlen, de kivédhető vagy mérsékelhető hatásainak bemutatására. Aggasztó, hogy a legutóbbi felmérések szerint érzékelhetően csökken csatlakozásunk hazai támogatottsága. Feladata lenne a kormánynak az Európai Unió tagállamai közvéleményének megnyerése is, csakúgy, mint általában Magyarország nemzetközi megítélésének javítása. Az országimázs építésére jóváhagyott milliárdok nagy részét azonban idehaza kormányimázs-építésre költik el, sokszor törvénytelen módon.
A Külügyminisztériumra sajnos különösen igaz, hogy a kormány a kinevezéseknél a politikai hűséget fontosabbnak tartja a szakmai felkészültségnél, persze kétségtelenül a csábítás is erősebb, hogy diplomáciai posztokkal jutalmazzanak rokonokat, barátokat, üzlettársakat. Közben pedig nagy tapasztalatokkal, komoly kapcsolati körrel rendelkező, hazánk érdekeiért sokat tett diplomatákat szorítanak háttérbe vagy kényszerítenek a Külügyminisztérium elhagyására.
Tisztelt Ház! A vezérszónoklat időkeretét szétfeszítené, ha szólnék a vidék súlyos gondjairól, a mezőgazdaság szinte reménytelennek tűnő helyzetéről és az egészségügy válságáról, ezekről a képviselőtársaim a vitában fogják kifejezésre juttatni az álláspontunkat.
Befejezésül, szeretném néhány mondatban összefoglalni a Szocialista Párt elképzeléseit a kormányzati munka azon területeiről, amelyekről véleményt mondtam. Hiszen a jelenlegi ciklus első pillanatától arra törekedtünk, hogy ne csupán bíráljuk a kormány tevékenységét, de mutassuk is be, hogyan lehetne másként csinálni, hogyan lehetne jobban szolgálni az ország javát, az emberek többségének érdekeit. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Mondj valamit!)
A Magyar Szocialista Párt célja a demokratikus, kiegyensúlyozottan fejlődő, modern Magyarország felépítése; olyan állam, amely valamennyi állampolgárának esélyt teremt a boldogulásra, támaszt nyújt a rászorulóknak; olyan kormányzás, amely nem uralkodik, hanem szolgál, amely nem egy hozzá szorosan kötődő szűk csoport érdekeit érvényesíti, hanem a társadalomét, a nemzetét; olyan Magyarország, amely jó viszonyt ápol a szomszédaival, amely harmonikusan illeszkedik a fejlett demokratikus országok közösségébe, a világfejlődés élvonalába. Ehhez kérjük majd jövő tavasszal a választók bizalmát.
A miniszterelnök úr a bevezetőjében kedvet csinált egy vonzóan szép Magyarországhoz. Hogy Magyarország valóban ilyen is legyen, önöknek menniük, s nekünk jönnünk kell.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön köszönetet mondott nekünk a kezdeményezésért, hogy ez a vitanap létrejött. A képviselőtársaim közül is boldog mosollyal többen bólogatnak. Hadd hívjam fel a miniszterelnök úr és ezek szerint a kormánypárti képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a magyar alkotmány írja elő a kormány részére, hogy számoljon be az Országgyűlésnek. Miután ezt nem tudtuk elérni a házbizottságon keresztül, ezért folyamodtunk ehhez az eszközhöz. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! 1990-ben, a rendszerváltoztatáskor néhány dologban egyetértettünk. Egyetértettünk például abban, hogy olyan rendszert építünk fel, ahol van egy parlamentnek felelős kormányzat, mely a parlament ellenőrzése alatt működik, független intézmények rendszere biztosítja a demokratikus intézményrendszer egészének a működését. Természetesen piacgazdaságot kívántunk építeni, benne a versenyszellem, a versenyképesség erősítésével, benne az öngondoskodás szemléletének elterjesztésével és természetesen azzal a tudattal, hogy azokon, akik nem tudnak, nem képesek magukról gondoskodni, a rászorulókon, az államnak természetesen segítenie kell. Egyetértettünk abban is, tisztelt képviselőtársaim, hogy depolitizálni kívánjuk a közigazgatás egészét.
Nos, én a legnagyobb problémának az elmúlt három és fél évet illetően azt tekintem, hogy mindezen elképzelésekkel szembemegy 1998 óta Magyarország, mert mindezen elképzelésekkel a kormánya megy szembe.
Hadd emlékeztessek arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen támadások érték, különösen a ciklus első felében az egész pályás letámadás jegyében a független intézményeket, például a parlamentet - erről már sokat vitatkoztunk, ezt most nem fejteném ki részletesen. De egyben biztos vagyok: a parlament ma nem látja el a kormány feletti ellenőrző szerepét.
Hadd emlékeztessek a független bíróságot ért támadásokra, illetve a bírósági reform megakasztására, az ügyészség ellen és a legfőbb ügyész elleni támadásokra, majd a váltásra, ahol egy olyan személyt neveztek ki legfőbb ügyésznek, aki kifejezetten direkt módon pártpolitikához köthető. (Dr. Kövér László: Szemben az előbbivel!) Ennek a következménye, kedves Kövér László képviselőtársam, hogy ma az emberek nem hisznek az ügyészség függetlenségében. Említhetem az ombudsmani intézményrendszer elleni támadásokat is (Dr. Kövér László: MSZMP-tag volt!), vagy akár a közszolgálati média függetlensége ellen intézett súlyos kormányzati támadásokat.
Ami a közigazgatás átpolitizálását illeti, tisztelt képviselőtársaim, hadd emlékeztessek az APEH működésének átpolitizálására, ahol az APEH-et direkt módon használják fel olyanok fenyegetésére, akik valamilyen módon vitába kerülnek a kormányzattal. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból: Így van! - Moraj a kormánypárti padsorokból. - Selmeczi Gabriella: Kik azok? Nevezze meg!) Kedves képviselőtársaim, önöknek is csak a fele mondta, hogy hajaj, mert a többiek tudják, hogy őket is ezen az eszközön keresztül tartják kordában. (Taps és derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
De hadd mondjam el, tisztelt képviselőtársaim, hogy a rendőrséget is átpolitizálták. Amikor a rendőrség valamilyen kormánypárti, különösen Fidesz közeli ügybe botlik, megkukul. Megkukul, tisztelt képviselőtársaim! Hadd emlékeztessek például a cégek fantomizálása körüli ügyekre, a nyelvvizsga-bizonyítvány körüli ügyekre meg az összes többi ügyre. Hadd emlékeztessek arra is, hogy amikor a kisgazdákra nem volt szükség, akkor azokban az ügyekben, ahol addig nem sikerült semmit sem tennie, sem az ügyészségnek, sem a rendőrségnek, hirtelen szintén felgyorsultak az események.
Ugyanilyen átpolitizálás a mai közigazgatási vitanaphoz kiküldött anyag, amit a közigazgatásról a politikai szempontok figyelembevételével készítettek el, De ugyanezt lehet mondani az önkormányzati támogatási rendszer már említett átpolitizálásáról, vagy akár az állam és az egyház viszonyának egészen újszerű felfogásáról, ahol a hit mutogatása politikai szavazatszerző akciókká vált, a hitet magát politikai kérdéssé tették (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mire gondolsz?), igaz, cserébe a politikát meg hit kérdésévé tették, kedves képviselőtársaim. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
De említhetem a kultúra és a kultúra támogatási rendszerének az átpolitizálását is: szolgáltató és szabad polgárokra építő kultúrával szemben hatalmaskodó állam, mely a neki alárendelt polgárok kultúráját építi, beleszólva a kultúra tartalmi és ízlésbeli kérdéseibe.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ami az öngondoskodás és a versenyszellem gyengítését illeti, megint említhetem a magánnyugdíjpénztárak körül történteket, melyek kifejezetten az öngondoskodás szemléletéről szóltak. Ugyanez a helyzet az egészségügy területén is, a Fidesz programjából idézhetném az öngondoskodásra vonatkozó passzusokat. Hozzáteszem persze, hogy a Fidesz programját ma már lassan csak mi olvassuk, mert önök akkor sem gondolták komolyan, és egyébként kifejezetten az ellenkezőjét csinálták annak, mint ami ott le van írva, erre majd a későbbiekben még visszatérek. De ugyanez a helyzet a gazdaságban a versenyképességgel, a versenyszellem erősítésével is akkor - annak elmaradásával persze -, amikor kézből osztogatják önök a súlyos tíz- meg százmilliárdokat a saját klienseiknek. Ma nem attól működik egy vállalkozás, mert jó, hanem attól működik, mert megvannak a megfelelő összeköttetései a kormánypártokhoz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Esett már szó szociálpolitikáról, illetve a nyugdíjakról, én csak röviden szeretnék reflektálni a miniszterelnök úr és a miniszter úr által elmondottakra is. Amit ön választási propagandának nevez, miniszterelnök úr, azt úgy hívták, hogy nyugdíjreform, azt a fogást pedig úgy hívják, hogy törvény, és egyébként pedig azt a nyugdíjemelést meg úgy hívták, hogy megállapodás. Akkor ugyanis még megállapodott a kormányzat a különböző szervezetekkel; a nyugdíjreform nyugdíjasszervezetek részéről történő támogatásának a feltétele volt ez a nyugdíjemelési szisztéma, amelyet önök nem tartottak be, és ezzel a mai napig évente 7 százaléknyi nyugdíjemelést lopnak ki a nyugdíjasok zsebéből, tisztelt képviselőtársaim! (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ezt egy következő kormánynak egyébként korrigálnia kell majd természetesen, és feltehetően nem önökre vár ez a feladat.
Ami a szociálpolitikát illeti, itt van egy vita közöttünk, én ebbe nem mennék bele, szemmelláthatóan nem tudjuk egymást meggyőzni. Hadd hívjam fel azonban a miniszterelnök úr figyelmét arra a tényre, hogy a stabilizációs intézkedéscsomag következtében bevezetett gyermektámogatási rendszer esetében az összes gyermekes család 11 százaléka esett ki a támogatási rendszerből, 89 százaléka pedig részesült belőle! (Dr. Kövér László: A semmiből, ami nem volt.) A mai támogatási rendszerben körülbelül egyharmada a gyermekeknek nem részesülhet a támogatási rendszerekből (Selmeczi Gabriella: Nem mindegy, hogy melyik támogatási rendszerből esik ki.), mert olyan jövedelmi viszonyok között él. Márpedig ha a szociálpolitikának van fontos feladata, akkor az az esélyek kiegyenlítése. Ez a támogatási rendszer ezt nem teszi meg, az a mintegy 300-350 ezer gyermek, aki ennek a kárvallottja, nem tehet arról, hogy hová született, a politika meg nem adja meg számukra legalább az esélyét annak, hogy változtatni lehessen a sorsukon. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Dr. Kövér László: Már megint hazudsz! De honnan is tudnád ezt?!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy említsek néhány területet önöknek azokból, amelyeken a kormány teljes kudarcot vallott. A miniszterelnök úr szívesen beszél arról, hogy az ember merjen álmodni. Én most említenék néhány területet, amelyeket az elmúlt három és fél évben a kormány átaludt. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ilyen, tisztelt képviselőtársaim, az egészségügy. Ha elolvassa az ember a Fidesz programját, abban jelentős változtatásokról beszél, annak érdekében, hogy működőképessé tegye a magyar egészségügyet. Semmit nem csinált meg ezekből a változtatásokból, ma a magyar egészségügy a működőképessége határára sodródott. Lehet erre azt mondani, tisztelt képviselőtársaim, amit Mikola miniszter úr csinált a minap a parlamentben, hogy fantasztikus sikereket értünk el, és a kormány végrehajtotta a programját, de azok, akik a beteg hozzátartozójuknak viszik be a kórházba a tisztálkodószereket, az élelmiszert, a gyógyszert, sőt már a vécépapírt is, ezt nem fogják elhinni. (Ivanics István: A fővárosi kórházaknál van. - Domokos László: Az a Demszkynél van!) Ők úgy látják, egyébként az egészségügyben dolgozókkal együtt, hogy ezen a területen a kormányzat csődöt mondott, politikája megbukott. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Engedjék meg, hogy említsek néhány szót az agrárium esetéről, ahol a kormányzat megint csak megbukott olyannyira, hogy egyszerűen lényegesen rosszabb, zavarosabb helyzetet teremtett annál, mint amilyen helyzetet örökölt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma az agráriumot a centralizáló, túlzott állami beavatkozásra építő, klientúraépítésre alapozó, pénzt osztogató agrárpolitika jellemzi. Ez maga a korrupció melegágya, eredményeit pedig már láttuk. Azért az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány egy államtitkára hónapokon keresztül előzetes letartóztatásban van, vagy egy másik kormánypárti képviselő őrizetbe, előzetes letartóztatásba kerül, nem semmi, hogy úgy mondjam (Orbán Viktor: Ez a bűnüldözés eredménye!), ezt a kontrollálatlan, átgondolatlan, ellenőrizetlen rendszer teremtette meg, többek között az agrártámogatások területén.
Van ennél nagyobb baj is, tisztelt képviselőtársaim, merthogy a magyar agrárium nem versenyképes az Európai Unióval. Ebben az állapotában csak vesztese lehet az uniós csatlakozásnak. Önök semmit nem tettek annak érdekében, hogy ezt a veszélyt elhárítsák. A miniszterelnök úr említette a földtörvényt: kell, mert ma a földtulajdonok 70 százaléka azok kezében van, akik nemhogy nem művelik a földet, hanem még nem is ott laknak. Ugyanakkor viszont miért kellett elutasítani az SZDSZ-nek az erre a problémára vonatkozó, 2000 januárjában beterjesztett javaslatát? Már rég túl lehetnénk a probléma rendezésén. Ma a kormány egymás ellen hangolja az agrárium szereplőit, ebben merül ki a tevékenysége, és ennek az agrárium szereplői, utána pedig mi, mindnyájan látjuk a kárát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hangzatos ígéreteket hallottunk annak idején a korrupció elleni fellépés fontosságáról. Hadd idézzek önöknek a Fidesz programjából! - mint említettem, én olvasom. "Meg fogjuk erősíteni a közbeszerzés ma csak külsőségeiben létező intézményrendszerét." - mondta a Fidesz. (Taps és derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) "Átláthatóbbá tesszük, annak reményében, hogy a reformmal csökkenteni fogjuk az állam kiadásait és képesek leszünk megelőzni a visszaéléseket. Különös figyelmet fordítunk az állami megrendelések, kezességvállalások, támogatások és engedélyezések külső befolyásolástól mentes döntési rendjére." (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ez az utóbbi sikerült, nemhogy befolyásolni, ellenőrizni sem lehet kívülről, mert a közpénzek elköltése belül mutyiban történik meg. (Dr. Juharos Róbert: Ez fáj neked!) Így van, tisztelt képviselőtársaim, önök erről tudhatnak, hiszen egy részük ennek viszont az előnyeit élvezi, és jelentős mértékben gazdagodik. A minap azt mondta nekem egy vállalkozó, hogy ő azért szereti a Fidesz-kormányt, mert mindennek megvan az ára, ha azt az ember kifizeti, hozzájut az állami megrendeléshez; tiszta rendszer, nagyon kedveli. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Tocsikra gondoltál?) Ezzel szemben egy másik vállalkozó meg azt mondta nekem, hogy amikor megtudta egy állami pályázat közben, hogy mekkora kofferrel kell a pénzt visszavinnie a megrendelés elnyerése esetén, inkább elállt a pályázatától.
Az Orbán-kormány, az Orbán-Torgyán-koffer-kormány, tisztelt képviselőtársaim (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.), egész egyszerűen az állami korrupció bevezetését érte el a mai Magyarországon. Ma a közpénzek szétosztása ellenőrizhetetlenül, átláthatatlanul, szűk csatornán keresztül a kliensek részére történik meg. (Nyitray András: Szégyentelen vagy!) Na, ez az, amin nagyon sürgősen kell majd a következő kormánynak változtatnia, és szemmelláthatóan erre önök képtelenek. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
A miniszterelnök úr azt mondta annak idején a kormányprogramot ismertető expozéban, hogy el fogjuk zárni a közpénzek elfolyatásának csapjait, arról elfelejtette értesíteni a társadalmat, hogy a csaptól egy méterre akkora lyukat fognak fúrni rajta, amin kidől az egész összeg úgy, ahogy van. (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Vitatkoztunk eleget már a gazdaságról is. Én csak azt tudom ismételni, amit több alkalommal is elmondtam már: nem igaz az, hogy a kormánynak lenne egy újfajta gazdaságpolitikája. Igaz viszont az, hogy beleült a készbe, a fenntartható növekedési pálya előnyeit élvezi (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból: Így van!) - ha ekkora igény van, természetesen mondok majd még részleteket a dologról (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) -, és osztogatja azokat a pénzeket, amelyek a növekedés hullámain többletként jelennek meg.
Utána büszkén sorolja, hogy mire osztotta a pénzt, én meg hadd tegyem fel a kérdést: honnan van a pénz? És hadd válaszoljak rá, tisztelt képviselőtársaim: az infláció tudatos alultervezéséből, abból, hogy ezen keresztül évente 2-300 milliárd forint többletet lopnak ki önök az adófizetők pénzéből, hogy aztán más csatornákon keresztül egy szűkebb körnek visszaosztogassák. Ez az új a önök gazdaságpolitikájában, de én ezt nem nevezném gazdaságpolitikának. (Nagy taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Szó esett itt már a közbiztonság jelentős javulásáról. (Dr. Juharos Róbert: Erről te ne beszélj!) Abban egyetérthetünk... Erről ne beszéljünk, szégyellitek, mi, de azért én mégiscsak fogok!
Tisztelt Képviselőtársaim! (Dr. Juharos Róbert: Mit mondott a Farkasházy?) A közbiztonság számomra arról szól, hogy az embereknek milyen... (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Miről?), hogy az embereknek milyen a biztonságérzete. Nos, ha ezt vizsgáljuk, akkor lényeges javulást nem láthatunk. (Dr. Juharos Róbert: Mit mondott a Farkasházy?) Azt te nem értenéd egyébként. (Derültség és taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
Ugyanakkor azonban, tisztelt képviselőtársaim, lehet arra hivatkozni, hogy itt abbamaradtak a robbantások, és örvendetes dolog számomra is, hogy csökkent a számuk. Ugyanakkor azonban mondja már meg valaki nekem: elfogták önök a robbantókat? (Orbán Viktor: Igen, el.) Például... - Igen? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Igen!) - a kisgazda székház, Torgyán-lakás, Szájer-lakás, Fidesz-székház, MDF; elfogták önök a robbantókat? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Igen! Neked kellett volna! A te dolgod lett volna!), Bólogatnak, értesíteni kellene a nyilvánosságot róla, mint ahogy ennek a hátteréről is, tisztelt képviselőtársaim, mert önök nem fogták el, nem tárták fel a hátterét! Egy biztos: ha önök kormányra kerülnek, a robbantók lenyugszanak! Ennek a feltételeit vagy körülményeit én továbbra is kíváncsian várnám, mi lehetett ennek az oka. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van! - Dr. Gál Zoltán: Megszüntették a nyomozást!)
Az egyébként, képviselőtársaim, természetesen örvendetes, azt gondolom, hogy az ilyen típusú bűncselekmények a kormányzati ciklus egy-másfél éve után - merthogy leszámolások a kormányváltás után is voltak természetesen - gyakorlatilag nagyon megritkultak, ennek örüljünk, csak ne hagyjuk magunkat elaltatni: bizony a közbiztonság terén bármilyen kormánynak nagyon sok javítanivalója van még; ebben a miniszterelnök úrral egyébként egyetértek. (Dr. Juharos Róbert: Hízelegsz? - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van! Mi is ezt mondtuk!)
Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr azzal fejezte be a beszédét, hogy szemben azzal, amit itt egyesek mondanak, mekkora egység van a nemzetben. Én szeretném, ha így lenne, csak nem ezt tapasztalom, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ismét új jelensége a magyar politikai életnek, hogy '98 után elhatalmasodhatott a gyűlöletbeszéd, az idegenellenesség, a rasszizmus. És itt nem az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim... (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Kalocsa!) Most ezekkel a kifejezésekkel az a kis probléma van, hogy önök ráadásul nem is értik, és így valóban nagyon nehéz ellenük fellépni (Dr. Kövér László: A polgármesterről beszélj!), pedig a mindenkori politikának, a mértékadó, demokratikus politikának alapvető feladata, tisztelt képviselőtársaim, hogy világosan kifejezze a viszonyát ezekhez a történelem szemétdombjára való nézetekhez. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Így van! - Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban. - Dr. Kövér László: Cinikus vagy!) Mert nem elég szavalni az Európai Unióról, hanem annak az értékrendszerét is magunkénak kell vallanunk, és annak megfelelően kell többek között politizálnunk is (Sasvári Szilárd: A kalocsai polgármesterről beszélj! A polgármesternek szóljatok!), tisztelt képviselőtársaim.
Önök ezt nem teszik, sőt, együttműködnek az ilyen nézeteket valló politikai erőkkel, mint például a MIÉP-pel, tisztelt képviselőtársaim, például a közmédia lenyúlása esetében (Dr. Fodor Gábor: Így van!), és, tisztelt képviselőtársaim, itt az elhatárolódás kevés lesz (Sasvári Szilárd: Na!?), hát bizony, hogy majd nem lesz koalíció, mert nem lesz együttműködés, mert hogy a miniszterelnök urat követve egy közmondással éljek, láttam én már meggyfán pókot (Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban.) akkor, amikor ugyebár a Fidesz ugyanilyen elánnal zárta ki a Kisgazdapárttal történő együttműködést. Ebben az esetben azonban már az ország jövőjéről van szó, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük dr. Varga István: Horn Gyulával soha, ugye?)
Mindezek következményeként azt gondolom, az a szlogen, hogy a jövő elkezdődött, úgy folytatható: csak sajnos nagyon sok ponton hasonlít a múltra. Annak érdekében, hogy ez ne így legyen, 2002-ben lesz lehetőség változtatni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Nagy taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Dávid Ibolya miniszter asszonynak; őt majd Balczó Zoltán követi.
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva ellenzéki képviselőtársaim hozzászólását, eszembe jut egy bölcs magyar mondás: más szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát sem veszi észre. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Szeretnék nagyon rövid időt szánni arra, hogy kitérjek a két pártelnök úr, illetőleg frakcióvezető úr mondandójára, mert nem szeretném, ha a saját mondandómat az önök negatív hozzáállása határozná meg, de azért Kuncze elnök úrnak hadd mondjam a pártszövetség-kötéssel kapcsolatban: azért az első igazi padlófogás akkor történt meg a magyar politikában, amikor az MSZP kezet nyújtott az SZDSZ-nek. (Taps a kormánypárti padsorokban, közbeszólások: Úgy van! - Dr. Kövér László: Csókot váltott!)
Két olyan dologra szeretnék kitérni a pártelnök úr hozzászólásából, amelyikkel nem tudok egyetérteni - mert én nem fogalmaznék olyan durván, hogy nem igaz. Az első az, hogy az alkotmány lehetőséget biztosít a kormányzatnak arra, és kötelességévé teszi, hogy beszámoljon az Országgyűlés előtt. Önnek maximálisan igaza van, van egy általános szabály, az alkotmány 39. §-a, amely lehetőséget biztosít: felelős a kormány az Országgyűlésnek, és köteles beszámolni. Azonban volt közöttünk 1990-ben egy olyan közmegegyezés, amely azt jelentette, hogy a ciklus közepe táján kerüljön sor egyszer erre - ez volt 1990-ben -, ne a kormány és a kormánypártok kezdeményezzék, hanem az ellenzék. Így került sor az első ciklusban arra, hogy Fodor István független képviselő úr kezdeményezte, a másodikban az MDNP részéről Pusztai Erzsébet. Önök pedig ez idáig a házbizottságban egyetlenegy alkalommal nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy kezdeményezték volna. Amint éltek a lehetőséggel, készen voltunk rá, mert úgy hiszem, hogy ebből a vitából a kormánykoalíció csak nyertesen léphet ki. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
A másik olyan tévedése, amelyet csak bocsánatos nagyvonalúsággal tudok betudni annak, hogy a pártelnök úr nem jogász: nehezen tud különbséget tenni a lopás törvényi tényállása, a rablás és egyebek között, úgyhogy én ilyen túlzásnak tartom mindazt, amit a költségvetési pénzekkel kapcsolatban elmondott. Ön is tudja, hogy csak irónia szempontjából használta fel ezt a jogi kategóriát, de a valóságban ez nem ezt takarja. (Dr. Avarkeszi Dezső: Semmi túlzás nem volt benne!)
Nem szeretnék tovább belemenni azokba a kérdésekbe, amelyek itt elhangzottak, kivéve egy dolgot, amelyet Kovács úr is és ön is a korrupcióval kapcsolatban említettek. Három és fél éves miniszteri működésem nemzetközi kapcsolatai arról szólnak, hogy számtalan olyan konferencián veszünk részt a világban, ahol a korrupcióval és a korrupció leküzdésével kapcsolatos vitákat folytatjuk le. Ön is, mint az előző kormánynak egy belügyminisztere, nagyon jól tudja, hogy a világ rákfenéje ma a korrupció. És azért is rákfene ez a korrupció, és teszünk meg sokan mindent ellene, mert bizony olyan ez, mint az AIDS, ha időben nem védekezünk, akkor egy társadalom immunrendszerét tönkreteheti. (Bauer Tamás: Ez folyik ma!)
De szeretném megkérdezni öntől, belügyminiszter úr, mit tett ön annak idején, amikor egy kötetnyi korrupciógyanús ügy van a kezemben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Semmit!) Nem szeretném a teljesség igényével felsorolni a Tocsik-ügyet, az olajgate-ügyet, az Energol-ügyet, az olajezredeseket (Szalay Gábor: Ti engedtétek őket szabadon!), az államadósság lebontását (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban.) - bocsánat! -, a Baja-féle vodkagyárat, a Nyírfa-ügyet (Körömi Attila: Csak például!), a Xénia Lázat - de ez csak tényleg példálózások sorát jelenti -, vagy pedig a Budapest Bankkal kapcsolatban, amikor ön ott ült bent azon a kormányülésen, amelyik kormányülésnek soha nem ismerhettük meg a jegyzőkönyvét sem (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soriban. - Szalay Gábor: És most mi készül?! Most készül jegyzőkönyv?! Egyáltalán semmi nem készül!), soha nem tudhatta meg ön sem (Szalay Gábor: Pofátlanság! - Az elnök csenget.), hogy mi volt abban a szerződésben, mert utóbb az ön pénzügyminisztere is elismerte, hogy egyetlen angol nyelvű szerződési példány volt a kormány előtt.
Ezt követően az Állami Számvevőszék kivizsgálta a Budapest Bank eladásával kapcsolatos összes körülményt, és javaslatot tett a kormánynak arra, hogy indítson eljárást Draskovics államtitkár úr ellen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meg is tette!) Önök mit tettek? Szőnyeg alá söpörték az ügyet (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van!), és egy látszólagos bizottsággal kimondatták, amelynek nem volt relevanciája egy ÁSZ-szal szemben, hogy Draskovics úr tiszta, ezért nem indíttatunk vele szemben eljárást.
Számomra az a legfontosabb kérdés (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.), hogy bizony az-e a jó politika, hogy a korrupcióval szembenézve önök mindent megtettek annak érdekében, hogy szőnyeg alá söpörjék ezeket a problémákat, vagy pedig az, hogy a kormányzat első hónapjától kezdve egy kormányzati stratégia kidolgozásán dolgozunk, mert engem és a kormányt nem az egyedi ügyek és egyedi esetek érdekelnek (Szalay Gábor: Aha!), hanem az a tendencia, ami a világban is érzékelhető, amiért minden közéleti szereplő felelős (Szalay Gábor: Aha! Ez a refrén!), azért, hogy meg tudjuk a korrupció terjedését állítani.
Három ciklust éltünk meg, és a polgári átalakulás óta ez a kormány az, amelyik nemcsak szavakban tett a korrupció ellen (Szalay Gábor: Hanem csinálja is! - Dr. Avarkeszi Dezső: Közbeszerzés! - Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban), hanem önök elé tette azt a törvényjavaslatot, amely törvényjavaslat a hatékony megoldást jelenti a korrupció elleni fellépéshez.
De, képviselő úr, hadd hívjam fel az ön figyelmét, aki a világot járja, és nagyon jól tudja, hogy ez a probléma milyen nehézségeket okozott az elmúlt időszakban - gondoljon Franciaországban Roland Dumas-ra vagy akár a NATO volt főtitkárára, akár Edit Cressonra, és sorolhatnám a világban ezt a problémát. Számomra nem az a kérdés, hogy ez a probléma van-e, hanem az, hogy egy jól működő társadalomban egy jól működő kormány hogyan reagált erre. És mi megtettük az igazságszolgáltatásban elindult eljárások sokaságával... (Keller László: Lásd a Szabadit!) - gondoljon a székesfehérvári ügyre! És amit ön negatívumnak tart (Szalay Gábor: Schlecht Csaba, Varga Tamás, mi van velük?!), hogy a Magyar Országgyűlésben emberek kerülhettek az igazságszolgáltatás elé, ez számomra egyet jelent: mindenki teszi a dolgát, az igazságszolgáltatás pedig befolyásmentesen, jól működik. (Taps a Fidesz soraiban.)
Amiről viszont már a magam jogán is szeretnék szólni, mert megfogadtam, hogy nem hagyom; valahogy úgy érzem mindig, hogy abban a pillanatban, ahogy valaki ellenzékbe kerül, elönti ez a negatív lelki beállítottság, és valahogy húzza magával az összes többi embert, holott nekünk, magyar embereknek minden okunk megvan arra, hogy pozitív lelki beállítottsággal várjuk a nagy kihívásokat. (Keller László: Majd jövőre megnézzük!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Két olyan dologról szeretnék beszélni, ami számomra az elmúlt három és fél évben rendkívül fontos volt. (Kuncze Gábor elhagyja helyét. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem bírod hallgatni?! Maradj itt!) Az első a törvényesség, a rend és a biztonság. Kérem volt belügyminiszter urat, miután címzettje a felszólalásomnak, és kezdeményezője ennek a mai vitanapnak, szíveskedjék végighallgatni! (Kuncze Gábor Bauer Tamás mögött foglal helyet. - Derültség.) Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
Szóval a törvényesség, a rend és a biztonság az, ami számomra, igazságügy-miniszterként és az állampolgárokért felelős politikusként is kiemelkedő tevékenység. Azt hiszem, hogy az elmúlt három és fél évben nemcsak célul tűztük ezt ki, hanem elért eredményekről beszélhetünk. A polgárok államba vetett bizalmának a záloga az, hogy az életkörülmények javulnak, illetőleg milyen a biztonságérzetük. Ebben a biztonságérzetben, azt hiszem, hogy az elmúlt három év igen sokat lépett előre. A kormányzati ciklus eltelt három évében a büntetőjog területén markáns váltás történt, szigorodott a büntetőpolitika. Célunk volt és ma is az és a jövőben is az lesz, hogy szűküljenek a bűnelkövetés esélyei, tisztelt képviselő úr, legyen határozott a bűnüldözés, legyen hatékony az igazságszolgáltatás és legyen következetes a végrehajtás.
Tisztelt Pártelnök Úr! A kezemben tartom azt az 1998. február 13-ai, pénteki sajtószemlét, amely szép nagy betűkkel adta hírül a világnak, hogy ami ma Magyarországon van - a miniszterelnök úr már idézte egyszer ezt a szép mondatot -, az nem közbiztonság. 1998. február 13. Így folytatta tovább a miniszterelnök úr: Horn Gyula elfogadhatatlannak nevezte, hogy szinte minden nap nagy súlyú gyilkosságok, minden nap rablások történnek Magyarországon, így szinte az emberek joggal féltik életüket, biztonságukat. Sem a bűnüldöző hatóságok, sem az igazságszolgáltatás szervei nem tartanak lépést a bűncselekmények terjedésével, ezért több ponton javaslatcsomagot kell előkészíteni. Ennek a csomagnak tartalmaznia kell azt is, hogy a kormányülésen tegyen ön javaslatot arra, hogy a külföldieknek a Magyarországra érkezését miként lehet megszigorítani - bár itt volt egy nagy tévedése a miniszterelnök úrnak, aki akkor azt mondta, hogy a gyilkosságok 80 százalékát külföldiek követik el, s ez a valóságban nem érte el a 4 százalékot, ez mentségére szóljon.
A következő részleteit nem szeretném felsorolni, de szeretnék két gondolatot még kiemelni ebből. Az egyik gondolat az - és sajnálom, hogy közben volt miniszterelnök úr kiment az ülésteremből -, hogy felhívta a figyelmet arra, miszerint szükség van arra, hogy a gyilkosok életük végéig börtönben maradjanak.
Nos, jelenteni szerettem volna a miniszterelnök úrnak ezzel kapcsolatban, hogy mindazt, amit ő 1998 februárjában megfogalmazott, teljesítettük. (Kuncze Gábor: A Horn-programot valósítja meg a Fidesz! Szép!) Maradéktalanul teljesítettük, kérem szépen (Taps a Fidesz soraiban.), mert eszközeink voltak rá, és elszántságunk volt ahhoz, hogy ezt megtegyük.
De ha végiggondolja a pártelnök úr, hogy milyen körülmények adattak önöknek '94-98 között, és milyen körülmények között tettük mi ezt 1998-2001 között, akkor tessék végiggondolni azt is, hogy volt árvíz, belvíz, hókár; volt olyan alkalmunk kétszer, amikor veszélyhelyzetet... (Mádai Péter közbeszólása.) - bocsánat! - ...veszélyhelyzetet kellett hirdetni - ön ezt nagyon jól tudja, hogy ott milyen bűncselekmények veszélyei állnak fenn -, ezen kívül egy koszovói és egy boszniai válság idején történt mindez, ami a közbiztonság területén történt, egy NATO-csatlakozással egyidejűleg.
Én azt hiszem, hogy ha összehasonlítjuk azt, hogy mi a közbiztonság területén 1998 tavaszán honnan indultunk és hová jutottunk, akkor köszönettel tartozom önnek és az összes ellenzéki képviselőnek, mert ebben az Országgyűlésben egy ellenzéki képviselő nem állt fel és nem mondta azt, hogy ami itt van, az nem közbiztonság, nemhogy egy olyan ember, aki akkor azért volt felelős, hogy összehangolja a közbiztonságért a kormányzati munkát a magyar társadalom védelme érdekében. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a Fidesz soraiban.)
Hogy hová jutottunk el a közbiztonság területén, néhány statisztikai adattal szeretném önöket megismertetni. 1998-ban az ismertté vált bűncselekmények száma 600 261 volt; 2000-ben képviselőtársaim, 450 673. A százezer lakosra jutó bűncselekmény 1998-ban 5926; 2000-ben 4487. Az ismertté vált elkövetők száma 1998-ban 140 ezer; 2000-ben 122 ezer. A százezer lakosra jutó elkövetés 1382; 2000-ben 1200. A visszaesők száma 20 042 volt 1998-ban, 2000-ben 15 386.
Azért untattam önöket ilyen sok statisztikai adattal, mert amikor ebből az egyik legpregnánsabbat kiemeljük, akkor azt mondják, hogy azt lehet manipulálni. Nincs ma olyan statisztikus, aki azt mondja erre az öt egybehangzó statisztikai adatra, hogy nem azt jelentené, hogy a bűncselekmények száma visszaszorult. S hadd legyek annyira önző, tisztelt képviselőtársaim, számomra ez egyet jelenthet azzal, hogy bizony az a büntetőpolitika, amely célul tűzte ki azt, hogy hatékonyabb legyen a bűnelkövetés, legyenek szigorúbbak a jogszabályaink (Bauer Tamás: A bűnelkövetés hatékonyabb, ez igaz!), azok ebben a statisztikában, képviselőtársaim, igazán elmondhatjuk, hogy megmutatkoztak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Igazságügyi Minisztérium egy olyan tárca, amely a Magyar Demokrata Fórumnak a felelősségét is visszatükrözi egyben, és ezért néhány gondolatot szeretnék az igazságügyi tárcáról is szólni, ahol hihetetlen nagy áttörést tudtunk volna elérni, ha önök képviselőtársaim, a kezdet kezdetén nem akadályozzák meg azt, hogy a jogalkotási törvénykoncepciónk az alkotmányügyi bizottság előtt ne bukjon meg. Egészen másfajta, minőségi jogalkotást jelentő koncepciónkat lehetetlenné tették.
De nem tudták megakadályozni azt, hogy ennek ellenére elkészítsünk sok-sok olyan kisegítő jogszabályt is akár, mint például ezek a kezemben tartott könyvek, amelyek segítették a minőségi jogalkotást, A szabályozás hatásvizsgálata, az OECD-országok legjobb módszereit gyűjtöttük össze és küldtük el a tárcáknak, elkészítettünk egy módszertani útmutatót a jogszabályszerkesztéshez, és minden erőnkkel, jogalkotási törvény nélkül is segítettük azt, hogy egy jobb, minőségi jogalkotás történjék. (Dr. Gál Zoltán: Hát nagyon nem!) Látom Gál képviselőtársamnak a fejrázásából, hogy ezzel nem ért egyet.
Szeretném önnek idézni Csákabonyi Balázs képviselő urat, aki megtisztelt engem azzal, hogy az utolsó alkotmányügyi bizottságon az alábbiakat mondta: "A tárca által gondozott törvény-előterjesztések magas százalékban nyertek elfogadást. Ez a megállapítás rendkívül pozitív." - mondta Csákabonyi úr. Folytatom tovább: "Szakmai törvényekhez sok módosító javaslatot nyújtottunk be - mondta a képviselő úr -, és mindig megtaláltuk a lehetőséget arra, hogy az előterjesztések képviselőjével konzultáljunk. Jóleső érzéssel nyugtázom azt, hogy a munkacsoportunk által benyújtott módosító javaslatokból sokat befogadott az Igazságügyi Minisztérium."
Ezt köszönöm, és azt hiszem, ez az egyik záloga annak, hogy a szakmai munkában valóban a törvényalkotás jobbítása érdekében hathatósabban együttműködjünk. Képviselő úr, köszönöm szépen. Hiszen egy tárca munkáját hogyan lehet lemérni? Le lehet mérni a szakmaiságban. Ez nálunk jelentheti azt, hogy az Alkotmánybíróság előtt hogyan állta ki az elmúlt négy év jogalkotása a próbát. Jól állunk, kérem szépen; különösen a '90 és '94 közötti jogalkotási hullámhoz képest, amelyben igen kimagasló számú jogszabályt kellett az Alkotmánybíróságnak megsemmisíteni. Ez a másik, ami kiállít egy tárcáról szakmai véleményt, amikor egy alkotmányügyi bizottságban nem a sajátjaink, hanem az ellenzékiek adják meg ezt a megtisztelő véleményt.
Elmondhatnám még azt is, hogy számunkra rendkívül fontos a magyar társadalomnak is a véleménye, és ezért szeretném fölmutatni, hogy a Gallup rendszeresen méri, és szeretném is ezúton megköszönni minden olyan állampolgárnak, akinek a szavazata benne van ebben a felmérésben, hogy az igazságügyi tárca dobogós helyen áll a társadalom megítélésében, mert meggyőződésem, hogy az általunk előkészített törvényeknek sokasága találkozott a társadalom értékítéletével.
Melyek is voltak ezek a törvények az elmúlt időszakban? Szeretnék én magam is kitérni néhány gondolat erejéig arra, hogy személyemben is megtiszteltetésnek éreztem azt, hogy az igazságügyi tárca és a kormány nevében magam nyújthattam be az Országgyűlés elé a millenniumi emléktörvényünket, amely emléktörvény a Szent István-i államalapításról, a Szent Koronáról szólt. Magunk nyújthattuk be a hősök emlékének megörökítéséről szóló törvényt. Ezek a törvények, mellétéve azt, hogy ma Magyarországon minden középületen lehet látni a nemzeti lobogónkat, nem csak olyan napokon, amikor ünnepnap van, jó tudni, hogy ezek mögött a törvények mögött a magyar társadalom ott állt, és az az összefogás, nemzeti összetartozás, amely megmutatkozott mindhárom törvény mögött, biztosította számunkra azt, hogy ezzel a millenniumi ünnepségben bizony a magyar társadalom elvárásainak megfelelően jártunk el, nem pedig az Országgyűlés ellenzéki képviselőinek, elvárásának tettünk eleget.
Visszatérve, a jogalkotás területén van két olyan stratégiai irányváltás, amit nem szeretnék szó nélkül hagyni. Az egyik a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépésünk, a másik a korrupció elleni fellépés, amit részben érintettem. A szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében megalkotott jogszabályunk is egy olyan jogszabály, ami hiányt pótolt az előző ciklushoz képest. Számomra nem kétséges, hogy a büntetőjogi eszközök hatékonyabbá válásának is része van abban, hogy az ismertté vált bűncselekmények száma mára igen kedvező változást mutat. A változás másik célja a maffiaszervezetek pénzügyi, gazdasági hátterének ellehetetlenítése, anyagi bázisának az elvonása volt. A vagyonelkobzás szabályainak átalakításával számomra a legfontosabbat értük el, hiszen a vagyon az, amivel leginkább megfogható a maffiaszervezeteknek a működése.
A kábítószerrel való visszaélésről szó esett, ebben a kábítószerrel való visszaélésben a szigorításért most is vállalom a felelősséget. És ha önök be tudják majd nekem bizonyítani néhány év múlva, hogy nem volt eredménye ennek a szigorításnak, akkor is nyugodt lelkiismerettel nézhetek minden szülő és minden gyerek szemébe, hogy ez a kormány mindent megtett. De jelentem, a statisztika is azt bizonyítja, hogy ennek a szigorításnak volt hatása, mert nagyobb lett a felderítési arány a drogkereskedők és a drogterjesztők között, mert a drogfogyasztáson keresztül lehet elérni hozzájuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban beterjesztettük és önök előtt van a büntető törvénykönyvnek a módosítása, amely a korrupciós bűncselekmények elleni fellépés eszköztárát teszi teljesebbé. A közélet tisztasága elleni bűncselekmények büntetési tételei szigorodnak. A vesztegetés bizonyítása és felderítésének megkönnyítése érdekében büntetlenséget ígér a törvényjavaslat a cselekményt feltáró vesztegetőnek, ha azt a hatóság tudomására hozza, és lehetővé teszi a másik fél kilétének felfedését. Felülvizsgáltuk az új büntetőeljárási törvényt. Mindamellett lehetővé tesszük, hogy a jogi személyek büntethetősége a magyar jogrendbe illeszthető legyen, és gondoljanak itt azokra a klubokra, vagy azokra a diszkókra, amelyek eltűrik a fiatalok körében a drogfogyasztást, hogy mekkora jelentősége van a jogi személyek büntethetőségének a bevezetésére.
Volt egy olyan nagy kísérletünk, amelyet megörököltem elődömtől, Vastagh Pál miniszter úrtól, amely benne volt ebben az általam előbb említett 1998-as miniszterelnöki utasításban, hogy szíveskedjenek minden jogszabályi módosítást megtenni annak érdekében, hogy az ügyészség kormány alá kerüljön. Én készen kaptam egy anyagot, és a szakma véleménye szerint azon csak javítottunk. Sokkal több garanciát iktattunk bele, mint ami abban korábban benne volt, egyesek már azt is feltételezték, hogy már annyi a garancia benne, hogy kár ezt a jogszabályt így elfogadni.
Ennek ellenére, hogy a gondolat korábban az SZDSZ-ben, az MSZP-ben ugyanarra irányult, egy kormányváltás megakadályozta önöket abban, hogy a bűnüldözés hatékonysága érdekében operatív eszközöket kapjunk. És ha a bűnüldözésnek a jelenlegi helyzete, ami sokkal jobb, mint az előző négy évben, statisztikában is és a társadalom érzületében is kimutatható volt, mit tudtunk volna még javítani, ha önök akkor partnerek ahhoz, hogy a kormány, illetőleg az igazságügy-miniszter felügyelete alá tartozzék az ügyészség, ahogy egyébként ezt önök akkor büntetőpolitikai indokokkal alá is tudták támasztani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül szeretnék néhány olyan törvényről is beszélni, amelyek a büntetőjoggal összefüggő törvények és intézkedések volt. A büntetőjogi intézmények rendszerének van felelőssége a múlt miatt, és van felelőssége a jelenért.
A múlt miatti felelősséggel függ össze az az igazságtétel ügye, amely szerint azokért kell tenni, akiket ártatlanul elítéltek, kivégeztek. Ebben a körben volt még egy hiány, amit pótoltunk, ami úgy vonult be a jogirodalomba, hogy Tóth Ilona-törvény. Lehetővé tettük, hogy a köztörvényesen elítéltekkel szemben is megtaláljuk azt a megoldást, hogy mentesüljenek a mindannyiunk által egyébként ismert körülmények közötti elítélésnek a hátránya alól. De ha nem is törvény, akkor is büszkén elmondhatom azt, hogy készülve október 23-ára, a forradalom és a szabadságharc megünneplésének 45. évfordulójára, megnyithatjuk a kisfogháznak azt a részét, amely kisfogházban a halálra ítélteket tartották, ahol a siralomház volt, és ahol a bitófákat állították fel. Megnyithattuk a váci rabtemetőt, amely kortörténeti dokumentum arra nézve, hogy le tudjunk zárni egy olyan korszakot, amelyet mi, a polgári oldal soha nem fogunk visszasírni.De nemcsak a múlttal foglalkoztunk, hanem a jelenért való felelősség körében a bűncselekmények sértetteinek, áldozatainak a kárenyhítését ez a kormány oldotta meg egy közalapítványi formában. Ebben a közalapítványi formában 2000-ben összesen 13 millió forintot fizettünk ki kárenyhítésre 111 kérelmezőnek, akik igen nehéz körülmények között élték meg, hogy bűncselekménynek áldozatai lettek. De elmondhatom azt is, hogy a büntetőeljárásban és szabálysértési eljárásban elkobzott dolgoknak a közcélú felhasználását lehetővé tettük, ami, azt hiszem, az árvíz és a szegénység miatt rászoruló embereknek az elmúlt időszakban - Harrach miniszter úr ennek a tanúja - igen nagy segítségére szolgált. Megoldottuk a büntetőeljárásban részt vevő tanúk személyi védelmét szolgáló mechanizmust; ezt a törvényjavaslatot és ennek a jobbítását már az Országgyűlés tárgyalja.
Mindezek után lehet azt mondani, hogy a hazai büntetőjogi intézményrendszerben az elmúlt három év alatt valóban váltás történt mind a hatóságok - rendőrség, ügyészség, bíróság - munkáját tekintve, mind az igazságszolgáltatásba bekerülő polgárok sorsát tekintve. Ezt a váltást a hatóságok következetes munkája és a polgárok számára pedig az állami működésbe vetett bizalom megóvása jellemezte, amit köszönök a hatóságoknak és köszönök az állampolgároknak.
Önöknek viszont nem tudom megköszönni azt a konstruktív együttműködést, amivel megakadályozták mindazt, hogy még hatásosabban tudjunk harcolni a szervezett bűnözés, a maffiabűnözés ellen és a bűncselekmények számának csökkentése érdekében.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök úr! Tisztelt Ház! A miniszter asszony hozzászólásához csak egy mondatot szeretnék hozzáfűzni. Az ügyészség kormány alá rendelése - ahogyan ezt ön is nagyon jól tudja - mindig a politikai bizalom kérdése. Ahogyan nem volt politikai bizalom a Fideszben 1993-ban, hogy az MDF-kormánynak ezt az előterjesztését támogassa, nekünk sem volt okunk 1998-ban ezt a bizalmat megelőlegezni. (Taps az MSZP soraiból.)
Tisztelt Ház! A jogállami fejlődés az elmúlt évtized közös eredménye, megtanultuk, hogy a hatalmat nem lehet és nem szabad korlátlanul gyakorolni. Ez a folyamat tört meg az 1998-as kormányváltással. Az Orbán-kormány tudatosan fordult szembe az egyetértésen alapuló demokrácia, az ellenőrzött hatalomgyakorlás európai normáival. Súlyosan torzul a politika és a gazdaság kapcsolata, a kormány egy kivételezett körnek egy jövőbeli támogatás fejében ad ma előnyöket. Ez a legdurvább beavatkozás a piacgazdaság világába, így válik semmivé a verseny, a teljesítmény, a minőség. (Dr. Kövér László: Verseny?)
Burjánzik a klientúraépítés, a társadalom kegyeltekre és kegyvesztettekre, bizalmasokra és kirekesztettekre oszlik. Mindennapos a politikai különbségtétel önkormányzatok, civil szervezetek, pályázók között. Sérül a médiaszabadság, és megakadályozzák a közérdekű adatok megismerését, erősödik a rasszizmus és csorbulnak a kisebbségek jogai. Szembetűnőek a jogállam működési zavarai, megbomlott a hatalmi ágak közötti egyensúly, leértékelődött az Országgyűlés, a politikai élet epizódszereplőjévé vált, visszatérően súlyos konfliktusok jellemzik a végrehajtó hatalom és a bírói hatalom viszonyát, megszűnt az érdemi párbeszéd a társadalomban. Átpolitizálódott a közszolgálat, súlyosan sérül a jogbiztonság, mert nem a kormány követi a törvényt, hanem a törvény a kormányt.
Ez a demokrácia és a jogállam állapotának látlelete 2001 őszén. (Közbekiabálások a Fidesz soraiból: Idő!) Mindennek eredményeként az ország lakóinak legalább fele (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) másodrangú állampolgár lett.
Mikor lesz ennek vége, miniszterelnök úr? (Taps az MSZP soraiból. - Dr. Dávid Ibolya: Egy volt igazságügy-minisztertől szégyen!)
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár Vastagh Pál jó néhány vádaskodó kijelentést tett, és hangzatos fogalmazást tett, de azt gondolom, a párbeszéd igenis zajlik, ez itt a párbeszédnek a helye, reméljük, hogy érdemi párbeszéd zajlik, és érdemi javaslatokat és érdemi véleményeket kapunk.
Ám én most nem ezzel szeretnék foglalkozni, hanem Kuncze Gábor néhány megjegyzésével. Azt kell ugyanakkor konstatálnom, hogy az SZDSZ-frakció nem nagyon van itt, üresek a padsorok, bár ők kezdeményezték ezt a vitát. A kormány viszont a helyén van és dolgozik is. (Közbeszólások.)
Ugyanakkor arra is felhívnám a tisztelt frakcióvezető úr figyelmét, hogy a miniszterelnök mindenfajta alkotmányos kötelezettsége hiányában is minden ülésszak elején beszámol a parlamentnek a bekövetkezett eseményekről és a terveiről is a kormány részéről, tehát megfelelő tájékoztatást kap az SZDSZ is reményeim szerint.
Kuncze Gábor még két olyan kijelentést tett, ami, azt gondolom, mindenképpen reagálást érdemel. Az egyik az infláció túltervezése. El kell mondanom, hogy rövid az emlékezet, hiszen 1995-ben a tervezett 23 helyett 28,2 százalékos infláció volt, 1996-ban a tervezett 18-20 százalék helyett 23,2 százalékos infláció volt. Kérdezem Kuncze Gábortól: mi lett a többletforrásokkal? El tud-e számolni a bejövő pénzekkel? Erről nem tett semmilyen módon említést.
Amennyiben Kuncze Gábornak a büntetőügyek terén van olyan tapasztalata, hogy korrupciók történnek, akkor legyen szíves, tegye meg a büntető feljelentését (Közbeszólások az MSZP soraiban: Megtette!), azt gondolom, hogy a bíróság megfelelő módon fogja ezt kezelni, ne itt vádaskodjon általánosan, hanem konkrétan a bíróság előtt tárja fel a bizonyítékait, és állunk elébe mindenfajta vizsgálatnak. (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Úgy van!)
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Gál Zoltán képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Megtisztelő számomra, hogy beszéd közben figyelte, hogy mit csinálok, el kell árulnom, hogy én is figyeltem önt (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Mikor? - A régi reflexek!), és nemcsak azért, mert ön egy kellemes jelenség (Derültség, közbeszólások a Fidesz soraiban.), figyeltem önt, amikor beszélt, és hangsúlyozom, nemcsak azért (Közbeszólások a Fidesz soraiban.), mert egy kellemes jelenség...
Elnök Úr! Szíveskedjék beszámolni majd, hogy a két percben nem hagynak szóhoz jutni (Az elnök csenget.) a kormánypárti képviselőtársaim!
Azért figyeltem most kivételesen, miniszter asszony, hogy nem pirul-e el, nem önti-e el a forróság, amikor olyan szakmai képtelenséget mond, hogy a büntetési tételek emelése kedvezően hatott a bűnözésre. Szeretném felvilágosítani, miniszter asszony, amit minden elsőéves joghallgató tud, hogy egy büntető törvénykönyv módosításának a bűnözésre való átfutási ideje körülbelül 5-8 év a szakértők szerint. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Úgy van!)
Egy represszív kriminálpolitika, amit önök meghirdettek, és ezt is tudja minden szakértő, kedves miniszter asszony és miniszterelnök úr, csak akkor lenne hatásos, ha a felderítés is gyökeresen javulna. Márpedig én szeretném a miniszterelnök úr figyelmét is felhívni arra, hogy a felderítési mutatók a magyar rendőrség munkájában tíz év óta nem változnak. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Úgy van!) Tudja-e a miniszterelnök úr azt, hogy minden harmadik ismeretlen tetteses bűnelkövető ismeretlen marad? Tehát a magyar rendőrség nem tudta növelni a bűnözés kockázatát. És azt hiszem, hogy azzal a kriminálpolitikával és rendőrpolitikával, amit önök megvalósítanak, nem is fogja, mert tájékoztatom a miniszterelnök urat, hogy a rendőrségi állomány előtt a parancsnoki és a Belügyminisztérium politikai vezetése minden (Az elnök jelzi az idő leteltét.) erkölcsi hitelét elvesztette. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Így van! - Dr. Dávid Ibolya: Honnan tudja? - Közbeszólás a Fidesz soraiban: Megfigyeli őket!)
DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vastagh Pál volt igazságügy-miniszter felszólalására szeretnék reflektálni, különös tekintettel arra, hogy az igazságügy-miniszter asszony nem érintett egy nagyon fontos területet.
Tehát tévedés ne essék, nem az ügyészség kormány alá rendelésével szeretnék foglalkozni, hiszen tudjuk azt, hogy ez miért nem valósult meg, hanem arról szeretnék szólni a tisztelt Házban, hogy hogyan üresítette ki a korábbi igazságügy-miniszter úr a magyar Igazságügyi Minisztériumot; nem arra gondolok természetesen, hogy milyen épületben székel ma az Igazságügyi Minisztérium és hol székelt száz esztendőn keresztül, hanem arról szeretnék szólni, hogy Vastagh Pál miniszter úr hogyan lopta be magát a nagy halhatatlan igazságügy-miniszterek sorába akkor, amikor gyakorlatilag mindenki tudja ebben az országban, hogy börtönfelügyeleti minisztériummá degradálták az Igazságügyi Minisztériumot.
Képviselőtársaim! Ma jelen pillanatban a Magyar Köztársaság igazságügy-minisztere a börtönök felügyelete mellett gyakorlatilag a jogalkotással, jogharmonizációval tud foglalkozni, hiszen halhatatlan elődjének közreműködésével gyakorlatilag az igazságügy-miniszter nem foglalkozhat az igazságszolgáltatás legfontosabb részével, hiszen a bírósági főosztály sincs ma már. Ezt azért szeretném itt elmondani a tisztelt Országgyűlés és a közvélemény előtt, hiszen számtalanszor megkeresik a választópolgárok a képviselőket, és kérdezik, hogy "de ilyen kiváló és felkészült igazságügy-miniszter miért nem hat oda". Nem tud odahatni, mert a magyar igazságszolgáltatásban jelen pillanatban az igazságügy-miniszter fennhatósága alatt a börtönfelügyeleti miniszter van - nota bene, ezért a korábbi kormányt terheli a felelősség -, és ne vegye személyeskedésnek Vastagh Pál képviselőtársam, nyilvánvaló, hogy ez az ön működése és a Horn-kormány működése következtében állt így elő, ezért nem tud hathatósan semmilyen szerepet betölteni az igazságügy-miniszter az ítélkezési gyakorlattal.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Kövér László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt majd Bársony András követi, az MSZP részéről.
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szomorú dolog figyelni az ellenzéki képviselőket, ugyanis rossz benyomást tesznek: szomorúak, kedvetlenek. Valóban nehéz elviselni a kormányzat eddigi sikereit (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), próbálják meg ezt azzal a lelkiállapottal átélni, hogy ez nem a kormányzat sikere, hanem mindannyiunk, Magyarország sikere, így talán tudnak neki örülni. (Taps a kormánypártok soraiban.)
De ha megengedik, néhány durva, színvonaltalan vádaskodáshoz hadd tegyek egy-két megjegyzést, személyes tapasztalataimból kiindulva is; például a rendőrség és a bűnüldöző szervek politikai befolyásoltságát és morális tartását illetően, amit itt Gál úr, aki most éppen nincs itt, sokszori belügyminiszter volt szíves megemlíteni. (Közbeszólások: Nem volt belügyminiszter!) Erre ne térjünk ki, mert volt! Azt szeretném neki is mondani meg önöknek is, hogy 1998-ban, a kormányalakítás után meg az azt megelőző pillanatokban is volt módom nyugat-európai, illetve amerikai diplomáciai képviselőkkel találkozni Magyarországon, miként miniszterként volt módom arra is, hogy a partneri meghívásnak eleget téve a CIA és az FBI székházába is látogatást tegyek. Ott a következőket mondták nekem: szeretnék, ha Magyarország továbbra is együttműködne a szervezett bűnözés felderítésében és megakadályozásában, amelyben jó tapasztalatokra tettek szert a nemzetbiztonsági szolgálatokkal való együttműködésben.
És remélik, hogy én mint leendő, illetve akkor már gyakorló miniszter, tovább folytatom ezt a gyakorlatot, és kifejezték azon aggályukat, hogy az akkori rendőrséggel semmilyen együttműködést nem tudtak kialakítani, mert minden általuk átadott információ másnap a szervezett bűnözésnél volt vagy a Blikk címoldalán szerepelt. (Keller László: Ki volt a kapitány?) És amikor a miniszter úr eltakarította azokat az embereket, akiket eltakarított, és akiket önök foggal-körömmel védenek, sőt jelöltet csinálnak belőlük, akkor azt mondták (Keller László: Ki volt a kapitány? - Derültség az MSZP soraiból.), hogy jó irányban mennek Magyarországon a változások.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony.
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Hallgatva képviselőtársaim felszólalását, azt hiszem, hogy a kormány három és féléves tevékenységéhez képest elég kicsinyes, méltatlan és számomra elég fájdalmas reagálások sora történik, ezért engedjék meg, hogy kétpercesezések keretében tovább folytassam azt a tevékenységet, ami a kormányzat elmúlt kétéves tevékenysége, és amellyel hozzájárultunk ahhoz, hogy például az igazságszolgáltatásban az állampolgárok érdekében, az eljárások ésszerű időn belül történő befejezése érdekében tárcám és a Magyar Országgyűlés kormánypárti oldala mit tett. Szeretném elmondani ennek keretében, hogy az eljárás egyszerűsítését az alábbiakban foglalhatom össze.
Bevezettük - idézőjelbe mondom - a "puhatolás" jogintézményét, amely lehetőséget ad a nyomozó hatóságnak kevésbé alakszerű adatgyűjtésre - gyorsítja az eljárást. Az ügyészi szervezet munkaterhének csökkentése érdekében lehetővé vált, hogy a helyi bíróság előtt ügyészségi titkár is képviselhesse a vádat - gyorsítja az eljárást. A bírósági eljárásban megszűnt az a helyzet, hogy a védelem indítványára akár a bizonyítási eljárás utolsó perceiben is kötelező legyen más szakértő kirendelése - gyorsítja az eljárást. Lehetővé vált, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt részére hirdetményi úton kézbesítsék ki a hivatalos eljárásokat - gyorsítja az eljárást.
Megszűnt a hatósági tanú kötelező alkalmazása - gyorsítja az eljárást. A bírósági titkár egyszerűbb megítélési okok alapján önállóan dönthet az eljárás felfüggesztéséről - segíti az állampolgárok jogérvényesítését. A bíróság elé állítás 8 napos határideje 15 napra nőtt, és lehetővé vált az alkalmazása a 8 évi szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetén. A tárgyalás mellőzésével hozott végzést bírósági titkár is meghozhatja. A tárgyalásról lemondást és a távollevő terhelttel szembeni eljárást bevezettük. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Ezek csak a büntetőeljárás egy részében (Az elnök ismét csenget.) segítették a gyorsítást; a következő kétpercesben elmondom a polgári perrendtartásban tett gyorsításainkat.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ahogy végignézek, az igazságügyi tárcát ért kifogásokról Gál Zoltán képviselő úr, Vastagh Pál képviselő úr és Kósáné Kovács Magda asszony beszélt, s mindenki elmondta a magáét, aztán szépen elmentek. Ha látja valaki a Házban őket, Lincolnnak egy gyönyörű gondolata jutott úgy összességében eszembe mindarról, amit elmondtak: "A keveseket kis ideig, a sokakat hosszabban lehet félrevezetni, de valamennyiünket örökre megtéveszteni lehetetlen".
De hogy a két percet ki tudjam használni, szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem az a kérdés itt a vitát hallgatva, hogy társadalmi szinten egy-egy kormányzati döntés mennyire jó, vagy mennyire rossz, hanem az, hogy több-e körülötte a jó, az előrevivő, vagy több-e körülötte és mellette a rossz.
Most szóba került itt ellenzék részéről a választásokra való felkészülés is. A választások mindig a jövőről szólnak. A választók meg fogják majd kérdezni, föl fogják tenni az alábbi kérdéseket, talán jó lenne foglalkoznunk ezekkel: kinek van gyakorlata a gazdaság élénkítésében, kinek van gyakorlata gazdasági programok kidolgozására, amely összefogja a jelent és a jövőt? Hallottuk itt a Széchenyi-tervet, az otthonteremtés, a lakásépítés, programját, a korrupcióellenes programot, föl fogják tenni a kérdést, hogy kinek van nagyobb gyakorlata a bűnözés visszaszorításában, a családok életkörülményeinek a javításában, a fiatalok továbbtanulásának a segítésében, nem pedig abban, hogy tandíjakkal sújtanánk őket, kinek van nagyobb gyakorlata a munkahelyek teremtésében, a lakásépítés fellendítésében.
Nos, gyanítom, hogy a választók ezt fogják tőlünk megkérdezni, nem pedig ezt az epeömlést, amit itt, ne haragudjanak képviselőtársaim, de órákon keresztül hallhattunk az ellenzék részéről kétpercesekben. (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Én hiszem azt, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a választók ezt a kérdést fogják mérlegelni; akkor a polgári kormány mérlegében a pozitív oldal sokkal több, mint az, amit önök alany nélkül megfogalmaznak ezekben a hozzászólásokban. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr. Megkérem a jegyző urat, hogy tájékoztasson, mennyi idő áll a képviselő úr rendelkezésére.(Jelzésre:) 7 perc 22 másodperc áll a képviselő úr rendelkezésére. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sok!)
Öné a szó, képviselő úr.
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt távol lévő Miniszterelnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Miniszter Urak! Mielőtt a tulajdonképpeni tárgyamra rátérnék, nagyon röviden reagálnék Dávid Ibolya miniszter asszony válaszára, amit Kuncze Gábornak mondott.
A miniszter asszony itt felsorolta az előző ciklus korrupciógyanús ügyeit. Egy kérdésem van ezzel kapcsolatban. Amikor azokban az ügyekben megalakultak a parlamenti vizsgálóbizottságok - legyen szó olajgate-ről, Tocsik-ügyről, Xénia Lázról vagy a többiről -, akkor ön mint ellenzéki képviselő igennel szavazott-e, amikor ezeket a parlament napirendre tűzte? És most, amikor egyetlen, ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottság sem alakult meg, amikor három hétről három hétre erről szavazunk az ülés kezdetén, akkor ön és frakciója miért szavaz mindig nemmel, hogy ne alakulhassanak meg, noha, mint ön is tudja - jobban, mint bárki más ezen az oldalon - az alkotmány és a Házszabály kötelezővé teszi ezeknek a megalakítását?
ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Megadom a szót Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszonynak, egyben tájékoztatom a miniszter asszonyt, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 10 perc 21 másodperc áll rendelkezésére. Öné a szó, miniszter asszony.
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Így a vita végén elgondolkodtam azon, vajon nekünk, közéleti embereknek mi kell ahhoz, hogy néhány kérdésben egyszerre tudjunk örülni. Mert a mai nap engem csak arról győzött meg, hogy amit a társadalom elismer, amire hivatkozás történt a mai napon, hogy amíg az otthonteremtéstől kezdve a diákhitelig jó néhány bevezetett intézkedés a magyar társadalomban 90 százalék fölötti támogatást kap, addig az Országgyűlésben az ellenzék sorából egyetlen jó szó sem hallott el, még bevezetőként sem, úgy, hogy "de ezt követően vannak kritikus észrevételeim".
Ezen akkor is elgondolkodtam, amikor tényleg őszinte örömmel elmondtam, hogy a rendszerváltozás meghozta közbiztonság romlása végre elért egy olyan stádiumba, amikor két olyan adatot tudtunk összehasonlítani - és megtettem öt-hat variációban -, amiből kiderül, hogy az elkövetett és ismertté vált bűncselekmények, valamint a bűnelkövetők száma vonatkozásában és egyéb tekintetben is javulás történt. Ezután az általam nagyra tisztelt jogásztársaim azt kezdték el vitatni, hogy nem lehet annak összefüggése - a jogtudomány is ezt támasztja alá - hogy ilyen javuló helyzet van ma Magyarországon. Azért a szakirodalomban nem mindenki egyértelmű, és a Szocialista Párt szakértői nyilván más szakirodalmat olvasnak időnként, mint én. Hadd reagáljak arra, hogy az 1998-as adatokhoz képesti jelentős elmozdulásra az időközbeni jogszabályváltozások okot adnak.
Bár a szakirodalom szerint nincs direkt összefüggés a büntető jogszabályok alakulása és a bűnözés alakulása között, e tekintetben azonban van néhány kivétel. Ilyen kivétel például az elkövetők, kiváltképp a visszaeső elkövetők számának alakulása, az, hogy hány ember bűnözik, hány bűnöző érzi úgy, hogy a büntetőjogi intézményrendszer vele szemben hatástalan. Számomra inkább ezért figyelemre méltó az az adatsor, hogy 1998-ban több mint 600 ezer volt az ismertté vált bűncselekmények száma, míg 2000-ben csak 450 ezer. A következő adat ugyanilyen ígéretes számunkra: a visszaeső elkövetők száma 1998-ban több mint 20 ezer volt, míg 2000-ben 15 386.
Nem hiszem azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez ma a Kánaán, de azt is tudom, hogy egy 10-20 százalékos eredmény elérése mindannyiunknak - függetlenül attól, hogy a patkó melyik oldalán ülünk - kellő örömöt adhat arra, hogy a rendszerváltozás adta nehézségeken túljutottunk, és legalább ez az egy szelet is bizonyítja azt, hogy a demokratikus jogállamban talán a hátunk mögött tudjuk már azt a keserves néhány évtizedet, ami egyébként okot adott az erkölcsi, morális és gazdasági alapokra visszavezethető bűncselekmények sorozatára.
Azért is nagyon örülök, mert ez a nagy paksaméta itt mellettem a tárcámról szól, a büntetés-végrehajtásról, a nemzetiségi problémákról, a jogharmonizációról, nagyon sok mindenről, amiért tárcám az elmúlt három és fél évben nagyon sokat tett. Annak is örülök, hogy ezekre a kérdésekre nem került sor, engedjék meg, hogy úgy gondoljam, a hallgatás beleegyezés, nyilván ezekkel a kérdésekkel még ellenzéki képviselőtársaim is egyetértenek.
Két témáról szeretnék beszélni, nem megkerülve még a legkényelmetlenebb témákat sem. Fenyvessy képviselő úr hivatkozott arra, hogy elmaradtak a nagy kodifikációk. Elkerülte képviselő úr figyelmét az, hogy párhuzamosan folyik a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv kodifikációja, sőt Békás Lajos professzor úr, aki a Ptk. kodifikációját vezeti, nemrég az alkotmányügyi bizottságban is beszámolt a tevékenységéről. Úgy tervezzük, hogy a Btk., a büntető törvénykönyv nagy kodifikációjának a koncepciójával állunk elő még az év folyamán és tesszük le az Országgyűlés asztalára. Ez egy hihetetlenül nagy munka, erre miniszteri biztost is neveztünk ki.
A kényes kérdés, amit nem szeretnék megkerülni - ami benne volt a képviselő úr által elmondott felszólalásban, valamint Kósáné Kovács Magda előadásában is, sajnálom hogy ő nincs itt -, a közösség elleni izgatás kérdésköre. A közösség elleni izgatás a büntető törvénykönyvben szabályozott fogalom, és hogy sokat mondjak róla, inkább elmondom a törvényi tényállást: "Aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet, valamely nemzet etnikai, faji, vallási csoport vagy lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
Az Alkotmánybíróság tízéves gyakorlatából kitűnik, hogy tágul a véleménynyilvánítás szabadságának a terjedelme, és szűkül az ezt korlátozó lehetőségek köre. Az Alkotmánybíróság az elmúlt tíz alatt többször is megvizsgálta a büntető törvénykönyvnek ezt a szakaszát, de nemcsak ezt, hanem azt is, amivel mi ezt megtoldottuk, hogy "az egyéb gyűlölet szítására alkalmas magatartás és kifejezés sértő, megalázó...", nem sorolom azokat a korábban benne lévő fogalmakat, amiket az Alkotmánybíróság talált alkotmányellenesnek.
Ebből adódóan született az Alkotmánybíróság döntése után a Legfelsőbb Bíróság ítélete. Két ítélet volt, a Szabó Albert-féle ítélet híresült el. Az első ügyben 1993-ban az uszítás fogalmát szűkítően értékelte a bíróság, és ahogy azt Fenyvessy úr is mondta, felmentette a vád alól, mert az aktív gyűlölet keltése nem volt meg a tényállásban. Aztán másodszor már elítélte, mert úgy ítélte meg, hogy az aktív gyűlöletkeltés megvan.
A legfőbb ügyész úr levelére válaszoltam, és készségesen biztosítottam arról, az Igazságügyi Minisztérium készen áll arra, hogy együtt gondolkodjunk, egy nagyon nehéz tényállás megváltoztatása előtt vagyunk. Egyébként úgy tudom - s nemrég számoltam be az emberi jogi bizottságban -, az emberi jogi bizottság is egyetértett azzal, hogy ebbe a munkába Kaltenbach urat is bevonjuk, akinek jó szándékú, ám szakmailag nem végleges javaslata volt e tárgykörben, amit mi nem tudtunk támogatni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Van még egy téma, amiről gyorsan és röviden szeretnék beszélni, mert nagyon sokan és sokszor érintették, és nem szeretném, ha a korrupció ügye az igazságügy-miniszter részéről ne kerülne még egyszer szóba, hiszen a korrupció örök hangulatkeltésre alkalmas. Kezemben tartom a Gallup 2000. évi felmérését. A kérdés az, hogy melyeket tartja ön a legfontosabb kormányzati feladatoknak. Ebben a sorban 5. helyen áll a korrupció.
A második kérdés: a magyar társadalom legfontosabb ügyei. Ebben a 15. helyen áll a korrupció, és ahogy a miniszter úrra néztem, az egészségügy a 6. helyen áll. A kormány legnagyobb negatívumai sorrendjében az 5. helyen áll a Gallup-felmérés szerint a korrupció. (Bauer Tamás: Mi az első?) Áremelés. Jellemző, nem? Szavahihetőség, 2. a nyugdíjasok kezelése, a korrupció pedig az 5.E mellett a Gallup-felmérés mellett még egy dolgot szeretnék említeni. Két nappal ezelőtt volt a Transparency Internationalnek egy sajtótájékoztatója, évek óta méri a korrupciós fertőzöttséget. Tévedés ne essék, kedves képviselőtársaim és kedves nézők, hallgatók, nem védeni kívánom a helyzetet: a magyar társadalmat összehasonlítani korrupciós ügyben azokkal az országokkal lehet, amelyek az elmúlt ötven évben ugyanazon társadalmi-gazdasági problémákat és morális nehézségeket élték át. Ebben a sorban Magyarország Észtországgal az élen áll, ami azt jelenti, hogy minden más volt szocialista ország jóval fertőzöttebb. Ez nem azt jelenti, hogy hátradőlhetünk a székben, nem azt jelenti, hogy nekem valami optimista jelentést kellene tennem, de ahhoz, hogy reálisan fel tudják mérni a magyar helyzetet, ez is hozzátartozik.
10 pontos mérőrendszere van a Transparency Internationalnek. Ebből a 10 pontos mérőből, képviselőtársaim, 1996-ban 4,8 pontot kaptunk, 1999-ben 5 pontot, 2000-ben 5,2 pontot és 2001-ben 5,3 pontot, ami egyértelműen mutatja számomra - és én sem foglalkozom az egyedi ügyekkel - azt a javuló tendenciát, ami a korrupció elleni küzdelemben megvalósul. Más kérdés az, tisztelt képviselőtársaim, hogy amíg közélet lesz, amíg közpénz lesz, addig lesznek korrupciós ügyek. Az a kérdés, hogy ez milyen mélységű és milyen fertőzöttségi területeken kell ezzel számolnunk. Nem ismétlem meg még egyszer azt az európai sort, amit elmondtam, hogy Edith Cressontól kezdve a NATO-főtitkárig egész Európa ezzel a problémával küszködik és néz szembe vele.
Bauer képviselő úrnak szeretném mondani - két kérdés. Az egyik a vizsgálóbizottságokkal kapcsolatos. A vizsgálóbizottságokat 1994-ben vezettük be a Házszabályba, és a vizsgálóbizottságnak az a feladata, hogy politikai felelősséget vizsgáljon. Tisztelt Képviselőtársaim! Igazságügy-miniszterként, képviselőként azt mondom, hogy a vizsgálóbizottság nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. (Bauer Tamás: Benne van a Házszabályban! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Politikai felelősség helyett büntetőjogi felelősség kell minden egyes korrupciós ügyben.
ELNÖK: Miniszter asszony!
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: És a jegyzőkönyvvezetésben, képviselő úr, semmi más nem történt (Az elnök ismét csenget.), mint az, amit az önök időszakában végeztek a jegyzőkönyvvezetésben...
ELNÖK: Miniszter asszony!
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: ...csak az önök összefoglalója olyan zavaros volt...
ELNÖK: Miniszter asszony...
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: ...amely nem volt számunkra elegendő ahhoz...
ELNÖK: ...jeleztem az ön számára...
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: ...hogy a Budapest Bank-ügyben tisztességesen tudjunk tájékozódni, hogy mi történt a kormányülésen.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. Sajnálom, hogy egy ilyen nagy horderejű munkát végző tárcának ilyen kevés idő jutott, de remélem, lesz még alkalmam beszámolni a részletekről.
Köszönöm a figyelmüket, és köszönöm az SZDSZ-nek a vitanapot. (Taps a kormánypártok soraiban.)