A parlamentből jelentjük
2001. december 18.
Országos Választási Bizottság tagjainak megválasztásaDR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter
DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ)
DR. VASTAGH PÁL (MSZP)
GYIMÓTHY GÉZA (független)
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP)
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz)
TÓTH KÁROLY (MSZP)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP)
DR. VASTAGH PÁL (MSZP)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz)
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz)
HEGYI GYULA (MSZP)
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP)
BAUER TAMÁS (SZDSZ)DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz)
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP)
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz)
DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz)
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP)
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP)
KÓSA LAJOS (Fidesz)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
CSURKA ISTVÁN (MIÉP)
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF)
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP)
HEGYI GYULA (MSZP)DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 23. § (5) bekezdése szerint a választási bizottságok választott tagjait az országgyűlési képviselők általános választásának kitűzését követően (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.), legkésőbb a szavazás napja előtti 51. napon kell megválasztani. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése értelmében az Országos Választási Bizottság öt tagját és szükséges számban a póttagokat az Országgyűlés választja meg; személyükre, a pártok javaslataira is figyelemmel, a belügyminiszter tesz indítványt.
A köztársasági elnök úr az országgyűlési képviselők általános választásának első fordulóját 2002. április 7-ére tűzte ki. Az Országos Választási Bizottság tagjainak jelölésére az 1998. évi országgyűlési választásokon az országos összesítésben legalább 1 százalékos eredményt elért kilenc párttól javaslatot kértem.
A javaslatokat a november 28-i személyes találkozót követően terjesztették elő a pártok. Összesen 28 személyre érkezett javaslat. A pártok javaslatait figyelembe véve a választások tisztasága (Általános zaj. - Az elnök csenget.), törvényességének biztosítása, a pártatlanság érvényesítése érdekében az állam- és jogtudományok, illetőleg a közélet ismert személyiségei közül az Országos Választási Bizottság tagjának javasolom dr. Ficzere Lajos urat, az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának egyetemi tanárát, aki többek között a Magyar Tudományos Akadémia közigazgatás-tudományi bizottságának alelnöke; Dr. Horváth Sándor ügyvéd urat, aki a Független Jogászfórum elnöke, és az Országos Választási Bizottság választott tagja volt 1994 és 1998 között; dr. Maczonkai Mihály urat, aki a Janus Pannonius Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának adjunktusa, és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara pécs-baranyai tagozatának választottbírája; dr. Molnár Miklós urat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanárát, aki tagja a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének, valamint a Magyar Tudományos Akadémia közigazgatás-tudományi bizottságának; dr. Sándorfy György ügyvéd urat, a Sport Állandó Választottbíróság alelnökét; az Országos Választási Bizottság póttagjának pedig dr. Beregi Zoltán Veszprém megyei ügyvéd urat és dr. Kovács László urat, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gazdasági jogi tanszékének adjunktusát.
Az önéletrajzokat az előterjesztéssel együtt az országgyűlési képviselők megkapták. A javasolt személyek mindegyikére több párttól kaptam ajánlást. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Melyiktől?) Azokat a személyeket terjesztem a tisztelt Ház elé, akik a legtöbb javaslatot kapták. Őszintén sajnálom, hogy dr. Dezső Márta asszony, az ELTE állam- és jogtudományi karának dékánhelyettese annak ellenére nem vállalta a felkérést, hogy a kormánypárti és ellenzéki pártok is szívesen látták volna a bizottságban.
Végezetül engedjék meg, hogy a most leköszönő Országos Választási Bizottság valamennyi választott és delegált tagjának megköszönjem azt a munkát, amelyet eddig végeztek.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a határozati javaslatot vitassa meg és fogadja el.
Köszönöm, elnök asszony. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. A felmorajlásból hallottam, hogy igazán nagy érdeklődéssel várják a kormánypárt képviselői a felszólalásomat.
Röviden arról szeretném önöket tájékoztatni, hogy amikor a belügyminiszter úrral tárgyalásokat folytattunk, pontosan négyszemközti megbeszélésre hívta a pártokat, akkor mi azt kértük, hogy próbáljunk meg egy olyan egyeztető tárgyalásra összejönni, ahol a pártok jelen vannak, ahol megismerhetjük egymás jelöltjeit, ahol tulajdonképpen minden párt véleménye megismerhetővé válik.
A miniszter úr erre azt mondta, hogy ő nem tartja indokoltnak és nincs is kötelessége, valóban nem volt kötelessége arra, hogy hatpárti vagy többpárti egyeztető tárgyalást hívjon össze. Tulajdonképpen amikor ezt mondta, akkor már lehetett érezni, hogy ismét felborul egy olyan demokratikus gyakorlat, amelynek az elmúlt nyolc esztendőben, az elmúlt két ciklusban nagyon nagy erővel próbáltak a pártok teret biztosítani, éspedig annak, hogy az Országos Választási Bizottság egy valóban szakmailag és politikailag hiteles szervezet legyen, olyan szervezet, amelynek a politikai állásfoglalása semmilyen irányba nem húz el, ahol a személyek szakmailag, jogász szakmailag tudják azt a feladatot elvégezni, amely igen kínos, nagyon érzékeny feladat, hiszen a választási kampány időszakában állásfoglalásaikkal ezek a személyek befolyásolni tudják tulajdonképpen a választás menetét.
Ezért amikor mi a javaslatot a belügyminiszter úr felé megtettük, akkor tizenhárom olyan személyt jelöltünk meg, akik az elmúlt években is a választási bizottság tagjai voltak, illetőleg ezek között a személyek között olyanok szerepelnek, akik a magyar tudományos életben ezzel a kérdéskörrel foglalkozva jelentek meg, akiknek akár szakmai, akár tudományos tevékenysége magához a választójoghoz, az alkotmányos berendezkedéshez olyan mértékben és olyan hitelesen fűződik, hogy valóban ebben a testületben a szakmai hitelességet tudták volna képviselni. Ebből a tizenhárom főből - ez tudtommal néhány fő esetében egybeesik a Szocialista Párt javaslatával - egyetlenegy személy sem került az Országos Választási Bizottságba, amit mindenesetre meglehetősen furcsállunk.
Azok a személyek, akiket önök jelöltek, az önéletrajzaik alapján is zömében jobboldali elkötelezettségű emberek. Nem ismerem őket személyesen, de ha az ember elolvassa az önéletrajzukat, akkor nyilvánvaló, hogy az a személy, aki az MDF-es kormány igazságügy-miniszterének kabinetfőnöke volt, vagy aki a Mádl Ferenc által létrehozott Polgári Együttműködésért Egyesületben tevékenykedik, vagy aki a jobboldali pártok ombudsmanjelöltjeként nem nyerte el a jelenlegi ellenzéki pártok bizalmát, nyilvánvalóan nem a politikailag semleges terepen áll, hanem attól egy kicsit jobbra. Márpedig ez a választási időszakban meglehetősen kellemetlen helyzetekhez vezethet, és ezért mi nem tartjuk elfogadhatónak - eddig általában megegyezéssel és minden oldalról tisztelettel övezett személyek választásával állt fel az Országos Választási Bizottság -, hogy most egy általunk politikailag semlegesnek nem minősíthető bizottság felállítására kerül sor. Ez ellen tiltakozunk, és ezért nemmel fogunk szavazni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Dr. Kövér László: El is hiszed?!)
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Azzal szeretném kezdeni, hogy a szocialista képviselőcsoport nevében tisztelettel szeretném megköszönni az Országos Választási Bizottság tagjainak munkáját. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Ez a testület valóban testületként nehéz kérdésekkel kellett hogy megbirkózzon, de soha nem ingott meg a testület körül felépült közbizalom az elmúlt évek során.
Ha már a közbizalomnál tartunk, tisztelt képviselőtársaim, nekem az a meggyőződésem, hogy a közbizalom nem a pártok érdekeivel azonosítható. A közbizalom valamennyi párt érdeke, azért, hogy kikezdhetetlen legyen Magyarországon minden választás, minden választással kapcsolatos értelmezési kérdés, hogy ahogyan a Országos Választási Bizottság dönt, azt mindenki jó szívvel el tudja fogadni.
Ezt az előkészítést elfogadhatatlannak tartjuk, a személyi javaslatokat nem tudjuk támogatni éppen azért, mert ebben az összetételében feltételezhetően ezt a közbizalmat nem lesz képes ez az Országos Választási Bizottság megszerezni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Anyádat!) Volt idő, tisztelt miniszter úr, amikor valóban közbizalomra épült az Országos Választási Bizottság megválasztása.
Szeretném emlékeztetni, hogy 1998. március 10-én választotta meg az Országgyűlés, mindössze 5 tartózkodással és egy ellenszavazattal a jelenleg még hivatalban lévő Országos Választási Bizottság tagjait. Hozzá kell tennem, az 5 tartózkodás éppen a kormánypártok oldalán volt. Tehát volt idő, amikor ezt a közbizalmat közösen fel tudtuk építeni.
Önök más utat választottak. Ezt semmiképpen nem tudjuk támogatni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
GYIMÓTHY GÉZA (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Belügyminiszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A Független Kisgazdapárt vezetése és tagsága örömmel vette tudomásul, hogy a belügyminiszter úr, mielőtt az Országos Választási Bizottság tagjaira javaslatot tett volna, kikérte a pártok véleményét. Sajnos, szomorúan kell megállapítani, hogy a Független Kisgazdapárt jelöltje természetesen nem került a tagok sorába úgy, mint ahogy, gondolom, más pártok - ahogy korábban is elmondták és még elmondhatják a kisebb pártok - jelöltje sem.
Azt hiszem, egy Országgyűlésre jellemzőnek kellene lenni, hogy egy nagyobb kormánypárt - épp ez a parlamenti demokrácia lényege - bizonyos toleranciát tud tanúsítani akkor, amikor nem erőből, csípőből, "csak azért is nekem van igazam" jelszóval működik, hanem valóban az ellenzék és a kisebb pártok véleményét és, ne adj' isten, a papíron még létező koalíciós partner véleményét is figyelembe véve.
Csak tájékoztatom az ellenzéki pártokat, hogy természetesen a kisebb koalíciós párt véleményét sem vette figyelembe a belügyminiszter úr, amikor az 5+2 tagról döntött. Ez talán még a kisebbik baj, hiszen feltételezzük - és épp a demokráciának a másik lényege a bizalom -, hogy az a 7 személy, az az 5+2, aki bekerül gyakorlatilag most majd az Országos Választási Bizottságba, ugyanolyan tisztességesen, demokratikus módon képviseli azokat az érdekeket, amely mind a 10 millió magyar honfitársunknak - így nekünk is - érdeke.
De azért nagyon furcsának tartom a tisztelt belügyminiszter úr és a kormány azon tagjainak részéről is, akik ebben a döntéshozatalban részt vettek, hogy a kisebb pártok véleményét nem volt módjuk önöknek tudomásul venni. Én azt hiszem, hogy nemcsak a kisebb koalíciós párttal szembeni, úgymond, furcsa magatartás ez, hanem az egész magyar parlamenti demokráciának az enyhe lejáratását jelenti.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az előző hozzászólók már részletesen kifejtették, miért elfogadhatatlan ez a névsor nemcsak ellenzéki, hanem tulajdonképpen korábbi kormánypárt számára is. Ebből pedig az következik, hogy a mostani névsor, amellyel találkozhatunk, szinte egy az egyben a két, egymással szövetségre lépett pártnak, a Fidesznek, illetőleg az MDF-nek az érdekeit képviselő jogászok összessége.
Abban az esetben, ha pártatlan szervezetet kívánunk létrehozni, két lehetőség áll rendelkezésünkre. Az egyik lehetőség az, hogy kizárólag független személyeket jelöljünk, olyanokat, akik egyetlenegy politikai erőhöz sem kötődnek. A másik lehetőség az, hogy megkísérelünk egyfajta paritást létrehozni: két kormánypárti mellé két ellenzéki személyiséget választunk, és ötödikként egy meghatározó döntőbírót, aki egy ilyen jellegű, választott tagokból álló testületnek akár az elnöke is lehet.
Felhívnám a figyelmet arra - nemcsak a jelen levő képviselőkét, hanem a rádióhallgatókét is -, hogy a most megválasztandó öt személy március 22-éig mindenféle kontroll nélkül gyakorolja a tevékenységét, eltekintve attól, hogy egyes döntéseivel szemben kifogással lehet élni a Legfelsőbb Bírósághoz. Ennek következtében olyan helyzet áll elő, hogy március 22-éig kizárólag olyan személyek kezében lesz a döntés a választási kampányt, a választási eljárást érintő, meghatározó jelentőségű kérdésekben, akiknek politikai kötődése szinte teljesen egyértelmű.
Nem kívánom megismételni Kóródi Mária képviselő asszonynak a szavait. Ő pontosan bemutatta azt, hogy kiket javasolt a belügyminiszter úr az Országos Választási Bizottság választott tagjainak. Arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak politikai problémák jelentkeznek, hanem szakmaiak is. A javasolt személyek egy része nem vagy csak érintőlegesen foglalkozott a választójog, a választási rendszer és a választási eljárás kérdéseivel, és bizony az életrajzokban még szakmai hiba is előfordul.
Ugyan kicsinységnek, apróságnak tűnik, de azért fel kell hívnom arra a figyelmet, hogy Maczonkai Mihály úr önéletrajzában arra utal, hogy ő 1994 óta a pécsi helyi választási bizottság tagja, jelenleg ennek a bizottságnak a titkára. Azonban utalnom kell arra, hogy 1997. november 6-a óta, amikor a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény hatályba lépett, a titkári tisztség megszűnt. (Taps az MSZP soraiban.) Ennek következtében olyan helyzet állt elő, hogy olyan személyt javaslunk az Országos Választási Bizottság tagjának, aki még a saját funkciójának a nevét sem ismeri. (Derültség és taps az MSZP soraiban.) Ennek a törvénynek a 28. § (3) bekezdése kimondja, hogy a választási szerv, beleértve az Országos Választási Bizottságot is meg a szavazatszámlálót is meg a többi szervezetet is, megválasztja alakuló ülését követően elnökét és elnökhelyettesét. Régebben, 1997 előtt a titkárt külön választották akár a fővárosi, megyei közgyűlés, akár a parlament plenáris ülésén. Ennek következtében nekem az a véleményem, hogy aki a saját funkciójának a nevét sem tudja, attól nem várható el, hogy megalapozottan tud dönteni nagyon komoly jogi kérdésekben.
Abban én egyetértek Hende Csaba államtitkár úrral, amikor ő Hack Péterrel vitatkozott az ügyészségi törvény módosítása kapcsán, hogy ahol két jogász ül, ott három szakvélemény egyből megszületik. Éppen ezért szükséges az, hogy mind politikailag, mind szakmailag megfelelő emberek kerüljenek ilyen funkcióba; politikailag el nem kötelezettek, szakmailag pedig olyan mértékben megalapozott tudással, felkészültséggel rendelkezők, akik képesek arra, hogy a bonyolult választójogi szabályokat és eljárási szabályokat alkalmazzák.
Mindezen tényezők miatt kétségeimet kell kifejeznem az iránt, hogy a most következő választási eljárás és választási kampány valóban megfelel a fair eljárás, a fair kampány szabályainak. Kétségemet kell kifejeznem abban a kérdésben tehát, hogy valóban teljesíteni tudja-e az Országos Választási Bizottság törvényben meghatározott feladatát, valóban képes-e arra, hogy pártatlanul járjon el.
Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának álláspontja szerint az Országos Választási Bizottság leendő tagjai minden tekintetben megfelelnek (Közbeszólás az MSZP soraiból: A Fidesznek!) a demokratikus választásokat biztosító, kétharmados választójogi törvény előírásainak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!)
A választási törvény, pontosabban a választási eljárási törvény szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg az Országos Választási Bizottság tagjaival szemben. Így azt a szabályt is tartalmazza a törvény, hogy a Magyar Köztársaság bíráihoz hasonlóan pártnak, jelölő szervezetnek tagja nem lehet az Országos Választási Bizottság tagja. Ha a Magyar Köztársaságban a bíróságok politikai értelemben vett függetlensége ezáltal biztosított, és ebben egyetértünk, akkor a választási bizottság tagjai számára előírt politikai függetlenség - amennyiben nem pártnak a tagjáról van szó - teljes egészében biztosított. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Ha a hülyeség fájna, állandóan ordítanál! - Moraj az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Ha önök kifogásolják egy olyan jogásznak a meggyőződését, a gondolkodását, amely egyébként politikai párttagságban nem jelenik meg, akkor az önök gondolkodása a gondolatrendőrség szabályai szerint működik. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Közbeszólás az ellenzék soraiból: Ez hülye! - Moraj az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
A jelöltek tehát nem tagjai egyetlen pártnak sem, és szakmai szempontból is megfelelnek a törvénynek és a választásokkal szemben támasztható szakmai követelményeknek. A jelöltek között kiváló felkészültségű jogászok, egyetemi tanár, illetőleg egyetemi docens is található. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az előbb hallottuk.) A jelöltek között olyan személy is található, aki eddig is részt vett választási eljárásban, mégpedig olyan választási bizottságban, amelybe őt nem párt, hanem az önkormányzat delegálta, tehát ugyanúgy, mint most az Országgyűlés által, választott tagról van szó.
A jelöltek közül szeretnék néhánnyal személyesen is, személy szerint is foglalkozni. Úgy gondolom, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy Ficzere professzor úr - akinek a jegyzetéből egyébként a magyar jogász fiatalokat oktatják közigazgatási jogra - alkalmas arra, hogy betöltse ezt a választási funkciót. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Ugyanígy úgy gondolom, hogy dr. Horváth Sándorral szemben semmiféle kifogás nem merülhet föl; ő egy civil szervezet, a Független Jogász Fórum elnöke, ebben a minőségében pedig nemzetközi választási szakértő is vagy nemzetközi jogász szakértő is. Tehát nem hiszem, hogy ez vele szemben kifogásolható lenne.
Ugyanúgy Maczonkai Mihály, aki választottbíró és egyébként jelenleg egyetemi adjunktus is, más egyetemen pedig magasabb tisztséget is betölt, kiválóan alkalmas arra, hogy ezt a funkciót ellássa. Azt hiszem, Molnár Miklóssal szemben, aki a jogtudomány kandidátusa, szintén nem állapítható meg az, hogy szakmailag ne lenne alkalmas erre a posztra. Sorolhatnám a jelölteket, de én inkább arról beszélek, hogy önök 1998-ban megválasztottak egy olyan választási bizottsági tagot póttagnak, Horvát János urat, aki bár kiváló, ismert televíziós újságíró, de semmiképpen sem jogász. Úgyhogy ha vele szemben '98-ban ezt az érvet nem használták, az akkori belügyminiszter javaslata alapján megválasztották, akkor talán most se éljenek ilyen nemtelen eszközökkel a jelöltekkel szemben. (Taps a Fidesz soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van!)
Ugyanígy a folytonosság tiszteletben tartásának szép példája volt, hogy Horváth urat, a Jogászfórum elnökét, aki 1994-98 között választott tagja volt az akkori Országos Választási Bizottságnak, Kuncze belügyminiszter úr nem javasolta újra, tehát nem tartotta be a maguk által most felállított mércét, mely szerint újra kell javasolni azokat a választási bizottsági tagokat, akik jól teljesítettek.
A szakmai érvek mellett szeretném még azt elmondani, hogy azt a fajta politikai hozzáállást, amely alapján önök csak azt tekintik függetlennek, aki önökhöz közel áll, ezt a politikai magatartást nem vagyunk hajlandóak elfogadni. (Taps a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) Az Országos Választási Bizottság tagjaival szemben azért nem rendült meg eddig a közbizalom, mert (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az előző ciklus ellenzéke...
ELNÖK: Képviselő úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): ...nem olyan magatartást tanúsított, mint önök, hanem az előző ciklus... (Közbeszólások az MSZP soraiból: Idő! Lejárt az idő!)
ELNÖK: Képviselő úr! Lejárt a rendelkezésére álló időkeret.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): ...konstruktívan állt hozzá a választási bizottsági tagokhoz.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Belügyminiszter Úr! Egy összefüggésre szeretném felhívni a figyelmét. Ez nem az a terület, belügyminiszter úr, ahol egyszerűen győznie kell. Itt másról van szó, belügyminiszter úr. Tudom, hogy az egész eddigi élete arról szólt, hogy aznap győzni kell bármi áron - ez nem az a terület. Itt arról van szó, belügyminiszter úr, hogy egy ország hogyan tekint majd a választásokra, milyen bizalommal fogadja az eredményeket, és belügyminiszter úr, itt minden felelősség az öné, mert ön az előterjesztő.
Még egyszer mondom, kérem, mérlegelje ebből a szempontból, hogy itt nem erőről, nem egyszerű többségről van szó, itt nem győzni kell, ez nem a józsefvárosi piac. Kérem, vonja vissza a javaslatát! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Miről beszélsz?)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Nem mindegy! Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, Répássy képviselő úr valamit félreértett. Mi nem azt állítottuk, hogy ezek a jelöltek nem értenek a joghoz; azt állítottuk, hogy ezek a jelöltek egy kivételével egyértelműen a jobboldal emberei (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Óóó!), ezért is fogják ma őket megválasztani. Nincs kétségem afelől, hogy a Fidesz és szatellit pártjai keresztül fogják erőszakolni ezt a jelölést. Ezzel Magyarország jelentős lépést fog tenni Fehéroroszország és a milosevicsi Jugoszlávia irányába (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.), ahol a választások idején az ellenzék nemzetközi megfigyelők kiküldését volt kénytelen kérni.
Ez a jelölés arról tanúskodik, tisztelt Ház, hogy a Fidesz számára a választások tisztaságánál fontosabb, hogy kétes esetben az Országos Választási Bizottság az ő javára döntsön. Egyszerűbben szólva: a Fidesz választási csalástól sem riad vissza.
Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbekiabálások a kormánypártok soraiból. - Dr. Dávid Ibolya: Szégyen!)
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Elnök Úr! Csak annyit szeretnék elmondani, hogy 1998 márciusában a jelen lévő Fidesz-képviselők, valamennyi jelen lévő képviselő megszavazta Horvát Jánost, akit egyébként az ORTT javasolt a jelöltek közé, hogy a választási kampánnyal kapcsolatos televízió- és rádióügyekben fejtsen ki az OVB-ben állásfoglalást. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Eszem ágában sem volt hozzászólni ehhez a vitához, de kénytelen vagyok. Kénytelen vagyok, mert az, ami itt az előbb elhangzott és nemzetközi térre terelte a vitát, teljes mértékben elfogadhatatlan.
Tisztelettel szeretném a Házat arra emlékeztetni, hogy a választási csalások kultúrája nem a magyar jobboldalé, hanem a magyar baloldalé. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban. - Folyamatos közbekiabálások.)
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy őrizzék meg a nyugalmukat (Derültség.), és őrizzék meg a választópolgároknak a választások tisztaságába vetett hitét (Felzúdulás.), ugyanis ezek a jelöltek, akik szakmailag felkészült jogászok, mindenben megfelelnek a törvény előírásainak, és ne vonják már előre kétségbe azt, hogy ők a választópolgárok érdekeinek és a törvényeknek alárendelve, a lelkiismeretük szerint fognak döntéseket hozni. Ne vonják ezt kétségbe, mert semmi okot nem szolgáltattak erre!
Ha a választások során vagy a későbbiek során találnak az ő magatartásukban elfogultságot, azt tegyék szóvá, a magyar demokrácia ezt lehetővé teszi; de azt nem teszi lehetővé, hogy embereket már előre lejárassanak, és tisztességtelen módon támadják őket.
Köszönöm. (Közbekiabálások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz soraiban.)
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Engem pedig Surján László képviselőtársam hozzászólása késztetett egy rövid kétperces felszólalásra. Nem tudom, hogy Surján képviselő úr hallotta-e Bajcsy-Zsilinszky Endre vagy Mikszáth Kálmán nevét. Amennyiben ezeket a kiváló szerzőket olvassa, akkor olvashat róla, hogy évtizedeken át az akkori jobboldali kormányok sok-sok választást elcsaltak (Nagy zaj.), az 1935-ös választásokat több tucat körzetben meg kellett ismételni, mert az akkori jobboldali koalíció minden választást elcsalt. Úgyhogy, képviselő úr, nem tudom... Lehet persze, hogy ön a Horthy-korszakot baloldalinak tartja - ebben az egyben nem egyezik meg egymással a véleményünk. Azt hiszem, diktatúrák választási csalásait sem balról, sem jobbról nem lehet mentegetni.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Én is Surján László felszólalására reagálnék. Szeretném, ha végigolvasná a Bethlen-korszak választásairól készült tudományos munkákat (Derültség.), két dolgot találna ezekben. Az egyik az volt, hogy a 199 egyéni választókerületben lényegében kizárt volt, hogy ellenzéki politikus elinduljon. (Közbekiabálás a Fidesz soraiból: Igen, de az oroszokkal sohase bratyizott!) Párton kívülinek párton kívüli volt az ellenfele, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt képviselőjelöltjének ugyanebből a pártból volt a vetélytársa, az egységes párti jelöltnek egységes párti jelölt volt a vetélytársa, ezen kívül pedig számos körzetben semmiféle ellenjelölt nem indulhatott. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy amikor 1922-ben ifjabb Andrássy Gyula próbált elindulni a keresztény ellenzék képviselőjelöltjeként, akkor a főszolgabíró felkérte, hogy távozzon.
Ennyit a jobboldal választási csalásairól és a jobboldal által erőltetett - hogy úgy mondjam - kormányzati gépezetről, amely megteremtette a választási végeredményt.
Surján képviselőtársam figyelmét még arra is felhívnám, hogy Bethlen előre megmondta, hogy mely körzetben ki indulhat és ki nyerhet - nemcsak a saját pártjából, hanem más pártokból is. A Bethlen-Peyer-paktum alapján lehetőséget adott a szociáldemokratáknak arra, hogy városokban induljanak, de falusi körzetekben ezt kizárta.
Azért volt lehetséges a Bethlen-korszakban fenntartani a parlamentarizmust - szemben azzal, ami volt Olaszországban, majd később Spanyolországban, illetve Portugáliában -, mert nem volt általános választójog, és rendkívül korlátozott volt a politikai részvételi lehetőség. De vissza lehetne menni az 1918-as, illetve az azt megelőző időszakokra is. (Dr. Répássy Róbert: 1947!) 1947-ről is lehet beszélni. Erről Áder úr már beszélt, és elmondta azt a hazugságot, hogy a szocialisták hamisították meg akkor az eredményeket. Meg kell jegyeznem, a kékcédulás módszerrel nemcsak a Magyar Kommunista Párt, hanem más pártok is éltek. (Az elnök jelzi az idő leteltét.)
ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a kétperces időkeret.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Valóban így van, de nem szabad megfeledkezni a korábbi korszakokról sem. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kell-e mondanom, hogy engem is Surján képviselőtársam felszólalása késztet válaszra. Szeretném felhívni Surján képviselőtársam figyelmét, hogy a Fidesz - az elmúlt évek tanúsága szerint - sajnálatosan sokat tanult mind Rákosi Mátyástól, mind Kádár Jánostól. (Derültség a kormánypárti oldalon. - Dr. Fónagy János: Ne mondj ilyet, mert pártfegyelmit kapsz!) Szeretném továbbá arra is felhívni a tisztelt képviselőtársak figyelmét, hogy a közvélemény-kutatások tanúsága szerint a Fidesz korántsem áll annyira rosszul, hogy már csak ilyen kétségbeesett lépésekben reménykedhetne.
Köszönöm szépen.
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a megtiszteltetést, tisztelt fideszes képviselőtársaim. Tisztelt Országgyűlés! Répássy képviselő úr fontosnak tartotta bizonygatni, hogy azok a jelöltek, akik kétségkívül a kormány jelöltjei, és nem a kormány és az ellenzék konszenzusos jelöltjei, miért nem az egyik oldalhoz tartoznak. Nagyon egyszerű lenne bizonyítani, olyan jelölteket kellene előterjeszteni, akikben a két oldal meg tudott egyezni.
Orbán Viktor miniszterelnök úr egy héttel ezelőtt az én azonnali kérdésemre adott válaszát azzal zárta, hogy furcsa neki, hogy erről az oldalról kérik számon önökön a jogállamot és a demokráciát. Nos, miniszterelnök úr, a mai példa is azt mutatja, hogy ismét önök szakítanak azzal a gyakorlattal, azzal a szokásjoggal, ami 1989-től 1998-ig a fiatal magyar demokráciát jellemezte, tehát hogy azokon a közjogi posztokon, ahol dönteni kell kormány és ellenzék vitájában, mint minden demokráciában, oda kormány és ellenzék konszenzusával jelöljék a személyeket. Amióta önök kormányon vannak, következetesen alkalmazzák, hogy ezzel a szokásjoggal szembefordulnak. Ezért kell nekünk számon kérnünk önökön a jogállamot és a demokráciát.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tényleg sajnálattal hallgatom ezt a vitát azért, mert az 1947-es országgyűlési választáson a Demokrata Néppárt kereszténydemokrata ideával és eszmével győzött, megnyertük a választást, ami nemcsak Magyarországon, de Közép-Európában is politikai csoda volt, de a Magyar Kommunista Párt 300 ezer kékcédulával, gyalázatos csalással első lett. Nemcsak az a baj, hogy ez megtörtént - ami a magyar választások történetében soha előtte és remélem, utána sem -, hanem az a baj, hogy természetesnek vették, hogy lehet csalni és a legnagyobb pártot kizárni a koalícióból és a vezetésből. Ezért kérem az ellenzéket, hogy mérlegelje és csináljon lelkiismereti vizsgálatot, hogy egy olyan pártnak az utóda, amelyik a legnagyobb csalást követte el.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nem kedvemre való volt ez a vita. Mindkét oldalról elhangzott néhány olyan megjegyzés, amelyet személy szerint nem helyeslek.
Szeretném azonban felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét arra, hogy amit most itt műveltünk, azzal saját magunk alatt vágtuk a fát. Saját magunk alatt vágtuk a fát, mert nem tudom, hogy mindez a választópolgárokra hogyan fog hatni egy olyan helyzetben, amikor egyébként is tele vannak bizalmatlansággal irántunk.
Szeretném emlékeztetni a belügyminiszter urat és a kormánypártokat arra, hogy borzasztóan nagy előnyünk volt az, hogy 1990-ben is az első szabad többpárti választást úgy sikerült lebonyolítanunk, hogy annak eredményét se győztes, se vesztes nem kérdőjelezte meg. És egyedül voltunk ilyen ország ebben a régióban. Minden további választás hasonló módon zajlott le, és ennek egyik eleme volt az, hogy az Országos Választási Bizottság mint a választások törvényességének őre, úgy jött létre korábban, mint ahogy létrejött. Önök ezt a rendszert most megbontották. Ebben az értelemben nem az itt ülő urak iránt van elsősorban bizalmatlanságunk, hanem az iránt a módszer iránt, ahogy ezt a javaslatot megtették. Ez elfogadhatatlan számunkra.
Csak mellékesen jegyzem meg Répássy képviselő úrnak - ha már szakmai érvekről szólunk -, hogy egy alkotmányjogászt talán mégis illett volna javaslatba hozni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt szocialista és szabaddemokrata Képviselőtársaim! Szeretném elmondani önöknek, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a jelenleg kormányon lévő pártok 1998-ban annak ellenére, hogy nem minden jelölt származott abból a körből, ami hozzájuk kötődik, minden jelölt mellett kiálltak, pontosan azért, mert nem azt az utat választották, amit önök, hogy eleve elutasítják a választási bizottság tagjainak a pártatlan munkáját, hanem feltételeztük azt, hogy azon választási bizottsági tagok - és a most leköszönt tagokat mi is üdvözöljük, és köszönjük a munkájukat - iránt nem éltünk olyan feltételezéssel, amiket önök most mondanak, hogy választási csalásokat fognak elkövetni alkotmányra felesküdött emberek.
Amiket önök mondanak, az egy olyan félelemből táplálkozik, amely az önök választási esélyeit mutatja. De szeretném önöket megnyugtatni, hogy megítélésünk szerint nem állnak olyan rosszul, hogy attól kellene félniük, hogy a választási bizottságon múlna az, hogy hány szavazattal fog majd a választások győztese kikerülni. Arra kérem önöket, hogy tartsák tiszteletben a választójogi törvény előírásait. A választójogi törvény szigorú összeférhetetlenségi szabályait ezek a jelöltek teljesítik, és kérem, hogy ne vonják kétségbe előre az ő tisztességüket, ne tegyék azt, amit minden egyes magyar független intézménnyel megtesznek, ha önöknek nem tetsző döntést hoznak, akkor politikai alapon azonnal megtámadják. Minden egyes független intézményt megtámadnak, ha önöknek nem tetsző döntést hoznak. Vegyék tudomásul, hogy Magyarországon demokrácia van (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban.), és nem mindig az önök véleményét tükrözik vissza a független fórumok!
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Remélem, utolsó felszólaló leszek. Nem szeretném a vitát a humor irányába terelni, de egy történettől nem tudom önöket megfosztani, kicsit csatlakozva Varga képviselő úr felszólalásához. Ügyvédkedésem során volt egy ügyfelem; veterán özvegyként tartották nyilván, aki veterán özvegyi nyugdíjat kapott, mert részt vett az 1947-es kékcédulás választásokon. De sajnos a hatodik kanyar után lecsúszott a teherautóról, és a hetedik helyen már nem tudta felhasználni a kékcédulát.
Utána az volt a panasza az özvegynek, hogy kicsi a nyugdíj. Persze, hogy kicsi volt, mert tíz volt a kvóta arra a teherautóra (Horn Gábor: Felvette a pénzt érte!), tíz helyen már nem tudott leszavazni.
Nagyon szívesen jelölnénk a választási bizottságba Ries Istvánt, aki ki akarta vizsgálni a '47-es választási csalásokat. (Zaj az MSZP padsoraiból.) Tudjuk, mi lett a vége. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Szomorúan hallgatom a vitát (Horn Gábor: Mi is így vagyunk vele!), mert ma az Országos Választási Bizottság tagjainak megválasztásáról kellene szóljon ez a vita. És azért nem értem az ezzel kapcsolatos ellenvetést, mert az Országos Választási Bizottság minden lényeges döntése ellen vagy a Legfelsőbb Bírósághoz, vagy az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni. (Nagy zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból. - Puch László: Háromszáz év múlva dönt!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok olyan döntésünk volt az elmúlt években, amelyek kapcsán utóbb kormánypártok és ellenzék együttesen érezhették azt, hogy emberi méltóságokról, szaktekintélyekről van szó, akiknek a tekintélyét tiporja az Országgyűlés (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem arról van szó!) néhány méltatlan vitával.
Az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni azokban a kérdésekben az Országos Választási Bizottság döntése ellen, amelyek akár népszavazással kapcsolatosak, az aláíróív gyűjtésétől kezdve a kérdés feltevéséig nagyon sok esetben, míg az ügyek másik részében a Legfelsőbb Bíróság az, amely bizony az Országos Választási Bizottság döntései ellen eljár. Különböző választási ügyek ezek.
Igazán nem értem a képviselőtársaimat, hogy miért kell ilyen indulatos vitát lefolytatni egy olyan kérdésben, ahol megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyekről és jogállamnak megfelelő demokratikus fellebbezési fórumokról is szó van.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a Fidesz padsoraiból. - Folyamatos zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gál Zoltán képviselőtársam megpróbálta kicsit emelni a vita szintjét, sajnos úgy látom, nem sikerült, és nagyon sajnálom, hogy... (Zaj, közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Nem sikerült!), nagyon sajnálom, hogy a bizottsági elnököm is újra alámerült az 1947-es események taglalásába. Amennyiben ezzel bárki itt ebben az Országgyűlésben egyetértene, akkor nem akarta volna senki a rendszerváltást. Csak egyet szeretnék mondani... (Dr. Répássy Róbert: Azért lehet, hogy vannak olyanok! - Folyamatos zaj a Fidesz padsoraiból.)
Egyet szeretnék még megjegyezni. Nagyon sajnálom... (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Olvassál egy kicsit, öreg, aztán szövegeljél! (Derültség és szórványos taps az MSZP padsoraiból. - Általános zaj. - Varga Mihály: Igyál kevesebbet!) Nagyon sajnálom, hogy önök az itt megjelent személyeket, a választási bizottság jelölt tagjait ilyen méltatlan helyzetbe hozták. (Folyamatos zaj. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Nem mi!) Ugyanis egy dologgal mindenféleképpen tisztában kell lennünk. Lehetséges, hogy Pokol Bélának igaza van, hogy a többségi demokráciának eljött az ideje, de egy dologban, a választások körüli intézmények létrehozásánál, a választások lebonyolításánál bizony a konszenzusos demokrácia a demokráciának alaptörvénye! (Dr. Kövér László: Főleg az önkormányzati választójogi törvénynél, igaz!) Tehát ebben az egyben nincs többségi demokrácia! Aki itt a többségi demokráciát mondja, az demokráciaellenes!
És nem a jelöltekkel, hanem - még egyszer mondom - mi a jelölés módjával vitatkozunk. (Taps az MSZP padsoraiban. - Közbekiáltás az MSZP padsoraiból: Úgy van!)
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! Olyan sokat hivatkoznak mostanában Széchenyire, hogy ezzel kapcsolatban szeretném elmondani (Sasvári Szilárd: "Brékfeszt"!), a politikai csökönyösség az önök részéről e témában enyhén szólva életveszélyes. Széchenyi 1857 novemberében a következőket írja: "A csökönyös államférfi, ha még olyan zseniális is, sokkal több bajt okoz, mint ezer középszerű, aki elég okos arra, hogy másra is hallgasson és megszívlelje a jó tanácsot".
Erről van szó: a jó tanácsot nem ártana megszívlelni. (Taps az MSZP padsoraiban.)
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitában számtalan olyan momentum volt, amikor önök, kedves ellenzéki képviselők, hivatkoztak olyan elvekre, amelyeket az előző ciklusban önök többször lábbal tiportak. (Dr. Toller László: Lajos, Lajos! - Moraj az MSZP padsoraiból.) Egyre szeretném felhívni a figyelmet: itt most többször elhangzott, hogy a parlamentáris demokráciában írott és íratlan szabály, hogy a választójogi törvényt és az ehhez kapcsolódó eljárási szabályokat nem szokás közvetlenül a választás előtt módosítani (Horn Gábor: Nem is lennél polgármester, ha megsértettük volna!), illetőleg konszenzussal kell ezeket meghozni.
Emlékeztetném önöket '98 telére, amikor az SZDSZ és az MSZP... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: '94!), illetve '94 telére, amikor a kétharmados többségük birtokában önök, közvetlenül néhány héttel a választások megtartása előtt, belefogtak az önkormányzati választójogi törvény módosításába (Közbekiáltások a Fidesz padsoraiból: Így volt! - Így van!), és ezért el is kellett halasztani az önkormányzati választásokat. És teljesen cinikusan, amikor elkészültek a koalíciós vegykonyhákban és műhelyekben az önöknek kedvező politikai alkuk és az ennek megfelelő szöveg, utána adtak engedélyt arra, hogy a köztársasági elnök úr kiírja, egyébként decemberre (Szabó Sándorné: Így lettél polgármester!), több hónappal későbbre a választásokat. (Dr. Toller László: Így lehetsz polgármester! - Zaj az MSZP padsoraiból.)
Kérem, csak azt vegyék figyelembe, hogy önök olyan feledékenyek, ami most már egyenesen, hovatovább zavaró. De nem baj, mert mindig készséggel fogjuk emlékeztetni önöket arra, hogy melyek voltak azok a példák, amelyek az önök szájából most olyan jól hangzó tényeknek szögesen ellentmondanak, és többször tanúsítottak önök olyan magatartást, ami azt bizonyította, hogy önök csak elvileg és csak tankönyvből ismerik a demokrácia írott és íratlan szabályait (Felzúdulás az MSZP padsoraiból.), de a gyakorlatból még nem volt alkalmuk ezt elégszer megtanulni. (Francz Rezső: Szégyelld magad! - Taps a Fidesz padsoraiból.)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először Kósa Lajos képviselő úr felszólalására szeretnék visszatérni. 1994 nyarán a hat parlamenti párt végig egyeztetett az önkormányzati törvény módosításáról. (Moraj a Fidesz padsoraiból. - Szabó Sándorné: Így van!) A Fidesz politikusai erre nem emlékeznek (Dr. Kövér László: Csak nem értettünk vele egyet!), mert a választási vereség utáni sebeiket nyalogatták valamelyik strandon, ezért szakértők képviselték őket, akik egyébként egyetértettek a tervezett módosításokkal. (Derültség az SZDSZ és az MSZP padsoraiból. - Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Legalább ne hazudj!) Például azzal, tisztelt képviselőtársaim, hogy országgyűlési képviselő lehessen polgármester. (Dr. Kövér László: Már megint nem mondasz igazat! - Szabó Sándorné: Így volt!) Ha Kósa képviselőtársam ezt azóta kifogásolja, mondjon le talán valamelyik funkciójáról! (Taps, derültség az SZDSZ és az MSZP padsoraiból.)
Ami pedig a jelölést illeti, egyrészt, képviselőtársaim, valószínűleg valami lelkiismeret lázadása zajlik önökben, ha a belügyminiszter előterjesztése kapcsán önöknek rögtön a kékcédulás választás ugrik be magától. (Derültség, szórványos taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból. - Dr. Répássy Róbert: Nem jutott eszünkbe!) Mert ha nem a lelkiismeret lázadásáról van szó, akkor feltehetően valamilyen arcátlanság lehet a dolog hátterében, mert arra hivatkozni, hogy ez megfelel a gyakorlatnak, csak úgy lehet, kedves képviselőtársaim, ha egyetlen olyan jelöltet önök tudnak mutatni, akit az ellenzék jelölt volna. Amíg ilyen jelölt nincs, addig tessék hallgatni arról, hogy amit önök művelnek, az megfelel a szokásoknak. Amit önök ugyanis művelnek, az az önök szokásainak felel meg, ami tűrhetetlen a magyar demokrácia gyakorlatában.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiból.)
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ebben az Országgyűlésben hosszú hónapok óta egy különös lelepleződési folyamat (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Na!) megy végbe. (Szabados Tamás: Összenő, ami összetartozik! - Zaj.) Ez a mai vita is egy ilyen lelepleződés. (Szabados Tamás: Összenövőben van!)
Voltaképpen azokkal értek egyet, akik sajnálkoztak, illetve csodálkoztak azon, hogy ebből egyáltalán vita lett. Mert hát mi történt? A belügyminiszter úr a törvényes felhatalmazásával élve begyűjtött a pártoktól jelölteket, és ezek közül megnevezte azokat, akiket ő javasol (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: De kik javasoltak!) a tisztelt Háznak. (Horn Gábor: Gratulálok!) Ezt akár egy negyedóra alatt elfogadhattuk volna! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem is kell parlament, mi?!) Végeredményben, ha az ellenzéki pártok közül kettő nem terjesztette volna elő ezeket az aggályait és ezeket a különös megfogalmazású vágyait, hogy ez tulajdonképpen a választási csalások melegágya, meg hogy mi Belorussziához hasonlítunk most már azért, mert ilyen módon terjesztünk elő valamit... (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem mi, csak ti!), hát ez, kérem, sajnálatos lelepleződés. (Nagy zaj az MSZP és a SZDSZ padsoraiból.) Ez egy olyan... (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Mi ez a többes szám első személy? - Horn Gábor: Terjesztünk? Itt van a parlamentben!)
Igen, én egyetértek a javaslattal! (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Mi kifogása lehet valakinek, hogy én egyetértek a javaslattal? (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból, köztük: Nem az a baj, hogy egyetértesz, hanem az a szó, hogy terjesztünk elő!) Dehogy nincs! A magam nevében miért ne lenne?! De kérem szépen, nem akarom személyes síkra terelni ezeket a dolgokat. Itt a lelepleződés a lényeg! (Horn Gábor: Itt az új belügyminiszter!) És én önöket sajnálom. Sajnálom, mert elvesztették a türelmüket, és kimutatják azt... (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.) Öt percem van, kisapám, öt percem van! (Derültség és taps. - Folyamatos zaj.)
Arról van szó, hogy feltör valami a néhány évig elföldelt indulatokból, amelyeket nevezhetnék bolsevik tanultságnak, tanultságnak is, nevezhetnék akárminek; egy olyan önkényuralmi magatartás ez, amelyik nem tűri el a másik véleményét. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólások.) Igen, igen, ezer érvet kitalál, a szőrszálhasogatás minden érvét bedobja annak érdekében, hogy egyrészt személyeket, tiszteletre méltó személyeket, akiket nem ismer, jobboldali... - lehet, hogy eljön még az idő, amikor még dühösebbek lesznek önök, akkor meg szélsőjobboldalinak fogják nevezni őket. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ennek nincs vége! De vége lesz!
Az a helyzet, hogy vége lesz, mert ilyen indulatokkal, amelyek önökből feltörnek, nem lehet már ebben a demokráciában politizálni. (Folyamatos közbeszólások.) Ezt a választópolgárok nagyon határozottan fogják az önök tudtára adni. (Horn Gábor: És azt is, hogy antiszemita gyűlöletbeszéd.) Ennyiből nagyon jó ez a vita.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen semmi meglepő nincs abban, amit a tisztelt ellenzéki képviselők itt művelnek, hiszen most, hogy lassan vége ennek a ciklusnak, néhány dolgot szeretnék felsorolni, kedves barátaim (Közbeszólás az MSZP soraiból: Észérveket!), hogy kiknek a politikai és közjogi bizalmát ingatták meg, vagy próbálták sikertelenül megingatni.
Kezdjük talán a köztársasági elnök úrral, akinek a megválasztására széles körű ígéreteket tettek, és aztán azt a megalázó helyzetet próbálták előidézni (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!), ami persze nem sikerült. Folytassuk a legfőbb ügyésszel, akinek a megválasztásában önök nem vettek részt! A Magyar Köztársaság (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.) szinte az egyetlen európai ország, ahol az ügyészség az önök által kívánt módon, általunk egyébként többször másképp elképzelt módon, önálló államhatalmi ág, ahogy mondani szokták.
Önök bebizonyították, hogy alkalmatlanok az alkotmány értelmezésére, de folytatták, tisztelt képviselőtársaim, folytatták, amikor például a Legfelsőbb Bíróság elnökét, akit igen nagy konszenzussal tetszettek megválasztani kétszer, most legutóbb az egyik ellenzéki párt politikusa - nevet nem mondok, mert nem érdemli meg (Derültség a kormánypárti padsorokban.) - olyan szinten kezdte el támadni, amit szerintem bármelyik közép-afrikai puccsista kormány sem engedett volna meg magának. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)
Kedves Képviselőtársaim! Milyen szégyenteljes eljárás volt, amikor a köztársasági elnök ajánlását és szakmai kiválasztási szempontjait - egy nemzetközi hírű jogtudósról van szó - önök félredobva, megalázó helyzetbe hoztak itt ombudsmanjelölteket?!
Kedves Barátaim! Azt szeretném megkérdezni, hogy Horváth Sándor úr, aki itt ül, aki 1994-ben megfelelt önöknek, hiszen meg lett választva '98-ig, mi rosszat tett, hogy most kikezdik az ő emberi és jogászi méltóságát. (Folyamatos közbeszólások.) Vajon akkor miért tetszettek megválasztani az Országos Választási Bizottság tagjává? Hiszen mint tudják, és a belügyminiszter úr elmondta, négy évig ez az úriember tagja volt annak az Országos Választási Bizottságnak, amelyre állítólag az önök konszenzusa teremtett lehetőséget. Vannak ott mások is, az ő példája azért jó, mert önöket szembesíteni lehet azzal, hogy mennyire következetlenek. Nagyon szomorú emléket hagynak maguk után a parlament utolsó évi ülésszakán, és úgy tűnik, hogy nem sok érdemi kérdésben lesz még módunk vitatkozni.
Még egyet említenék meg: önök felrúgták az 1998 nyarán megkötött politikai megállapodást, amely a parlamenti tisztségviselők megválasztására vonatkozik. Mindent felrúgtak, önöknek nem lehet szavuk az eseményekhez! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Úgy van!
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Állj fel!) Meggyőződésem szerint szomorú és tragikomikus pillanatokat él meg ebben a vitában a Magyar Országgyűlés. És valószínűleg nem fogok önöknek meglepetést okozni, ha azt állítom, hogy a kormánypárti oldal politikusai miatt van ez a helyzet. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Miért állt elő ez a helyzet? Azért, mert a két ellenzéki párt kifogásolta ennek a nagyon fontos jogintézménynek az előkészítésével (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Add vissza az üdülőket!) kapcsolatos részleteket és a végeredményt, és önök hozták méltatlan helyzetbe azokat az embereket, akik itt ülnek, és személy szerint nem tehetnek róla, hogy ilyen miliőben kell arra gondolniuk, hogy esetleg a választási bizottság tagjai lehetnek. (Dr. Répássy Róbert: De ti tehettek róla!)
Nem velük külön-külön van nekünk bajunk, hanem azzal, hogy önöknek minimális érzékük sincs ahhoz, hogy a másik félnek is joga van beleszólni (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) egy olyan intézmény összetételébe, amelyik az egész választás tisztaságára felügyel. Nem a választási bizottság tagjaitól tartunk, kedves Répássy képviselő úr, hogy választási csalást követnek el (Gyürk András: Hanem a választóktól!), hanem az olyan politikusoktól, mint ön is, például! Attól tartunk, attól tartunk! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból: Így van! - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) És azért tartunk... (Folyamatos közbeszólások, nagy zaj. - Az elnök csenget.)
És azért tartunk ettől, mert három és fél év alatt önök jó néhány törvényt, mintha le se lenne írva, mintha nem is lenne hatályban, úgy használnak, ahogy éppen pillanatnyi érdekeik megkívánják. Példa rá éppenséggel a médiatörvény, ami ma is napirenden van, és úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Én már túl vagyok azon, hogy az önök lelkiismeretére hivatkozzam, bár nem teszek egyenlőségjelet a kormánypárti sorokban ülő képviselők között sem, de jellemző az a hangütés, amivel például Balsai István megörvendeztetett bennünket, hogy nekünk szavunk sem lehet. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük dr. Balsai István: Ezekben az ügyekben!)
Balsai úr, ilyet egy parlamentben nem illik mondani, hogy valakinek szava se lehet! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ez az ön felfogása, ez az ön álláspontja, de azért kérem, viselje el, hogy az ellenzéknek is van hozzászólnivalója, hozzáfűznivalója ehhez az eljáráshoz. (Molnár Róbert: Úgy, mint 50 évvel ezelőtt! - Révész Máriusz: Ez nem jutott eszedbe '89 előtt?!)
És még valamit: úgy gondolom, hogy Kósa Lajos úr, amikor egyébként kifogásolta az ellenzéki oldal magatartását, akkor egy pillanatra elgondolkodhatott volna egyik éppen aktuális funkcióján, ő ugyanis az ÁSZ-alelnököt jelölő bizottság elnöke. Hetek óta ez a bizottság semmit nem tesz, ma bejelentette az elnök, hogy arról kell szavazni, akarunk-e új alelnököket vagy nem, pusztán azért, mert úgy tűnik, hogy a jelölés nem a kormánypártok szája íze szerint történik.
Ennyit az önök demokráciafelfogásáról. Erről van szó, nem másról! Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök úr, ígérem, hogy én bizonyosan utoljára szólok hozzá. Néhány dolgot szeretnék mindenképpen elmondani. Répássy Róbert képviselő úr szerintem a lényeget kimondta, amikor azt mondta, hogy '98-ban a jelöltek nem mindegyike tartozott a Fidesz által jelölt, vagy a Fidesz körébe tartozó emberek közé. Ez nyilván így volt akkor, voltak olyanok, akik az egyik táborhoz álltak közel, vagy az ő jelöltjeik, javasoltjaik voltak, mások pedig a másikhoz.
Nekünk csak és kizárólag az a bajunk, hogy lényegében szinte már egy kisebbség a parlamentben, amely kormánytöbbségként viselkedik, minden posztot szeretne kisajátítani magának. (Folyamatos zaj.) Őszintén csodálkozom, hogy Balsai István képviselő úr belelát a titkos szavazások eredményébe. A köztársasági elnök urat titkos szavazáson választottuk, ön, képviselő úr, valamiért mégis veszi a bátorságot, hogy megmondja, kik hogyan szavaztak. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük dr. Balsai István: Ne viccelj már, öregem!)
Szeretném emlékeztetni önt arra, tisztelt képviselő úr, hogy miután önöknek 192 képviselőjük van, és a 192 képviselő kötelezte magát Bánk Attila alelnökké választása mellett, a titkos szavazáson Bánk Attila csak 157 szavazatot kapott. Önök között tehát van 40-50 ember, aki titkosan másképp szavaz, mint nyilvánosan. Könnyen elképzelhető, hogy ők a köztársasági elnök szavazásánál ugyanennek az elvnek az alapján szavaztak. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük Gyürk András: Ezt magad sem hiszed!)
Végül, tisztelt képviselőtársaim, ami a pártállami és egyéb módszereket illeti, ennél a törvénynél - aminek előterjesztője Pintér Sándor belügyminiszter úr - talán erre mégse kellene hivatkozni. Pintér Sándor úr ebben a pártban nagyon sok embernek párttagtársa volt '89-ig.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Dr. Pintér Sándor: Mit mondott? Nem értettem.)
DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyeim és Uraim! Szeretném a '97. évi C. törvénynek néhány részletét ismertetni. Szeretném elmondani, hogy az Országos Választási Bizottság nemcsak a parlament által megválasztott öt tagból áll, hanem azokból is, akik országos listát állítottak (Zaj, közbekiáltások az MSZP és az SZDSZ soraiból.), és az országos lista állítását (Folyamatos zaj, közbekiabálások. - Dr. Latorcai János: Ne zavartasd magad!) követően valamennyi párt delegál képviselőt az Országos Választási Bizottságba. Van egy táblázatunk, amelyet közzé fogok tenni az országgyűlési képviselők között, amely kimutatja, hogy gyakorlatilag lehetőség van erre már a választásokat megelőző 51. napon is.
Tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, nem értem nagyon ezeket a kitöréseket, ezeket az érzelmi viharokat, hisz valamennyi országos listát állító párt képviselője részt vesz hivatalból az Országos Választási Bizottságban. (Zaj.)
A törvényből még szeretném ismertetni azt is, hogy a belügyminiszter joga az, hogy jelöljön. Megkérdezi a parlamenti pártok képviselőit, és a tradíciók szerint megkérdeztem az 1 százalékot elért pártokat is. Valamennyi olyan párt képviselője meghívót kapott személyes megbeszélésre, aki az előző országgyűlési választásokon az 1 százalékot elérte. Huszonnyolc személyre érkezett javaslat. Semmi mást nem tettem, mint a szavazatokat összesítettem, és ennek megfelelően akik a legtöbb szavazatot elérték (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), azok személyére tettem javaslatot. Elhangzott itt a hozzászólásokban, hogy személyesen többen nem is ismerik a jelölteket, mégis megkérdőjelezték a szakmai hitelességüket. (Zaj, felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbekiáltások: Más vitát hallgattál!) Nem értem.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arra kérem önöket, hogy szavazzunk bizalmat, bizalom kell ahhoz, hogy az országban a választások ugyanúgy tradicionálisan, ahogy eddig megtörténtek, hibamentesen történjenek meg, és vívjuk ki ismételten mind a közép-európai országok, mind pedig a világ tekintélyét azáltal, hogy egy teljesen tiszta választást rendezünk. Ehhez kell az Országos Választási Bizottságban a delegált tagoknak és az önök által megválasztott tagoknak a részvétele. A területi választási bizottságok, akik a munka dandárját el fogják végezni, nem itt dőlnek el. Az Országos Választási Bizottság semmi mást nem tesz, mint a területi választási bizottságok által megállapított dolgokat összegzi, és bizonyos kérdésekben véleményt mond. Nincs olyan jelentősége jelen pillanatban megítélésem szerint, amely megkérdőjelezheti azt, hogy az önök által delegált képviselőkkel együtt az Országos Választási Bizottság ne tudja ellátni a feladatát.
Én kérem önöket, hogy azokat az embereket, akik itt tudományos tevékenységről tettek tanúbizonyságot, azoknak az embereknek a hitelességét, az erkölcsösségét ismeretlenül ne kérdőjelezzük meg, és szavazzuk meg! (Zaj, felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)