2001. november 26.
Napirend után
"Harmadik évezred irányító eszméi"
DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A borzalmas szenvedéseket okozó második világháború végén és a fasizmus megszűnésével az emberiség békét és szabadságot kért. A béke jegyében született meg az Egyesült Nemzetek Közgyűlése, amelynek a feladata, hogy az egész világon megőrizze a békét, és az erőszakot megállítsa. A szabadság szellemében született meg az egyetemes emberi jogok kiáltványa, amely a világ minden polgára részére igényli az egyetemes emberi jogok gyakorlását. Ezek a jogok, amelyek ma már a harmadik évezred irányító eszméi is lettek, tömören: a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési és egyesülési jog, továbbá az ember személyes méltóságának a megbecsülése, egymás iránt a jogainkat a testvéri szellemben teljesítsük, az esélyegyenlőség, a szociális igazságosság, amely nem a tehetséges, tisztességes gazdagok ellen, hanem a szegénység megállítására és a nélkülözés megszüntetésére szól.
Sajnos, hazánk a szovjet megszállás és a kommunista rémuralom miatt ezeket a jogokat fél évszázadig gyakorolni nem tudta; a béke helyett a megszállást, a szabadság helyett az elnyomást, a megértés helyett az üldözést, a szociális egyenlőséget és esélyegyenlőséget a pártigazolványok pótolták, és a nemzet hősei vagy bátrai, jellemei nem elismerést, kitüntetést kaptak, hanem sajnos börtönt vagy sokszor kivégzést.
Vége ennek a korszaknak, a Szovjetunió - ahogy már nemzetközileg is többen megállapítják: ebben az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcnak nagy része volt - összeomlott, és a kommunizmus maga is a fasizmus mellé, a politikai temetőbe került. Nekünk az a kötelességünk a parlamentben, hogy ezeknek a jogoknak a biztosítását minden magyar részére biztosítsuk a legkisebb településtől a fővárosig, s lehetőleg az iskolákban is tanítsák, hogy a fiatalság már ifjú korában magáévá tegye, hogy mik azok a jogok, amelyek hozzájárulnak hazája szabadsága és békéje megerősítéséhez.
Ezek között a jogok között nagyon nehéz fontossági sorrendet fölállítani, én mégis egyet kiemelek, és ez az, hogy a jogainkat mások, honfitársaink iránt a felebaráti szeretet szellemében gyakoroljuk. Ezt nemcsak azért mondom, mert kereszténydemokrata vagyok, hanem a körülöttünk zajló tények, a nemzetközi terrorizmus igazolják, hová jut az az ország, ahol a polgárok a mások jogait nem tisztelik. Továbbá nincsen abszolút jog, nem létezik; minden embernek, minden köztiszteletben vagy köztisztségben álló embernek bizonyítani kell, hogy a legkisebb ember jogát is tiszteli; a rádiónak, a médiának és a sajtónak is. Eljutottunk a harmadik évezredbe az előző évezredből; annak tanulságai és a jelenlegi szenvedések következtében is, úgy érzem, rendkívül fontos, hogy ezeknek a jogoknak mindnyájan, de mindnyájan támogatói legyünk.
Nemcsak hazánkat, hanem úgy érzem, a kontinenst is segítjük, ha ezeknek a jogoknak a gyakorlásában népünket segítjük. Ez segíti a családot is, amely a nemzet ereje, és a család pedig azáltal, hogy a szeretet otthona és a nemzethez tartozik, a nemzetnek is szerves része; enélkül csak társas együttlét.
Kívánom, hogy az Országgyűlés minden tagja ezeket az irányító eszméket, ezeknek a megvalósítását segítse, különösen a globalizáció világában, ahol a technika áramlása és erősítése nagyon próbára teszi az egyéniségeket, és szükségünk van arra, hogy az ember örök értékei megmaradjanak, érvényesüljenek hazánk és az emberiség javára.
Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)
