2001. november 27.
Interpelláció
"Miért fél évvel a választások előtt akarja felállítani az Orbán-kormány az elmozdíthatatlan főtisztviselői karát?"
DR. KÓRÓDI MÁRIA
(SZDSZ)
DR. BOGÁR LÁSZLÓ,
a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára
DR. KÓRÓDI MÁRIA
(SZDSZ)
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés fideszes kormánypárti többsége szeptemberben fogadta el a köztisztviselői törvény módosítását. Az új jogszabály lehetővé teszi a kormányfő által közvetlenül is utasítható főtisztviselő kar létrehozását. Az Orbán Viktor vezette kormány szeptemberben arról döntött, hogy már 2001-ben megalakítja a 300 fős közhivatali és 150 fős főtiszti elitcsapatot. Aki felvételt nyer az elit tagjai közé, sokat fog keresni: havonta 150 ezer forinttal magasabb illetményre lesz jogosult, mint például a miniszterelnök. A főtisztviselők kiváltságaihoz tartozik, hogy nem lehet őket felmenteni, hanem öt évig akkor is fizetni kell őket, ha egy új kormány esetleg nem tart rájuk igényt.
A kormány eredetileg október 15-ét jelölte meg a fő-köztisztviselői karba történő jelentkezés határidejére, de a csekély érdeklődés miatt az időpontot meg kellett hosszabbítani. Mára mintegy 1600-an jelentkeztek.
A Fidesz-kormány a választások előtt fél évvel egy olyan főtisztviselői kart szándékozik örökül hagyni az őt leváltó kormányra, amelynek tagjai sokszorosát keresik mind a pedagógusoknak, mind az orvosoknak, rendőröknek, tűzoltóknak, amelynek tagjai elmozdíthatatlanok, függetlenül attól, hogy alkalmasak-e vagy alkalmatlanok a feladat ellátására.
Le kell szögeznünk: nem azt kifogásoljuk, hogy a köztisztviselők a munkájukért cserébe megfelelő javadalmazást, biztonságot és kiszámítható életpályát kapjanak. Mi is ezt akarjuk. Azt azonban elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a főtisztviselői kar jövendő tagjai nem mérhető teljesítmény - például versenyvizsga - alapján nyerik el a beosztásukat. Az Orbán-kormány politikai alapon történő kinevezési gyakorlatának lehet az eredménye, hogy Grespik típusú, egyébként a feladatra teljesen alkalmatlan pártkatonák kerülnek fontos közigazgatási pozíciókba. Nem tudjuk elfogadni, hogy jogorvoslati lehetőség nélkül a jelenlegi kormányfő dönt, ezáltal a választás után megalakuló új kormány olyan bebetonozott köztisztviselőket örököl, akiknek többségében esetleg nem is bízik, de nem tudja őket elmozdítani, illetményüket ki kell fizetni.
Mindezek alapján kérdezem: nem tartanak-e attól, hogy a közszférában dolgozók közötti feszültségeket rendkívül megnövelik a nagy javadalmazás miatt? Mi az oka annak, hogy a főtisztviselői kar kiválasztása nem mérhető teljesítmény - például versenyvizsga - alapján történik, hanem a kormányfő akaratára? Nem tartanák-e helyesebbnek a választásokat megvárni, és az új főtisztviselői kar felállítását az önöket váltó kormányra bízni?
Köszönöm figyelmüket. (Taps az SZDSZ és szórványos taps az MSZP padsoraiban.)
DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Nem könnyű választ adni a kérdésére, mert azt gondolom, egyrészt nem igazán döntötte el, hogy valójában mit is akar kérdésként feltenni. Azt ugyanis örömmel hallom, hogy nem kifogásolja - ahogyan ön fogalmaz -, ha a köztisztviselők a munkájukért cserébe megfelelő javadalmazást, biztonságot és kiszámítható életpályát kapnak. Éppen ez az, amit egyébként ez a törvény meg akar valósítani.
Másrészt viszont, némi csúsztatástól sem mentesen, gyorsan összehasonlítást tesz az államtitkári jogállású főtisztviselők, illetve a tűzoltók, rendőrök, tanárok fizetése között. Ön tehát egyszerre kíván szakszerű közigazgatási követelményeket képviselni - egyébként helyesen -, de közben egy kis politikai haszonra is szert tenni azáltal, hogy ezzel a csúsztatással nyilván némi elégedetlenséget próbál kelteni. Azt gondolom, képviselő asszony, hogy a két törekvés egyszerre semmiféleképpen nem valósítható meg.
Köztudott, hogy az uniós országokban - egyébként mindegyikben - létezik a főtisztviselő intézménye. A törvénymódosítás tehát tulajdonképpen ezzel valójában csak az európai normákhoz igazodik. Hatékony államigazgatás ugyanis elképzelhetetlen stratégiai gondolkodásra képes, szakmailag felkészült közigazgatási vezetők nélkül, és azt hiszem, egyetlen közigazgatási rendszer sem engedheti meg magának, hogy ezt a felkészült elitet négyévenként teljes mértékben leváltsa. Így a rendelkezési állomány jelenti a közszolgálatra vállalkozó, magukat rendszeresen továbbképző szakembereknek azt a garanciát, amely azt jelenti, hogy nem kell egzisztenciális fenyegetettséggel számolniuk.
Egyébként az új rendszer alapelvei még az önök kormányzása idején születtek meg. Idéznék is néhány tanulságos mondatot egy '96-os kormányzati tanulmányból: "A vezető kormányzati köztisztviselők kinevezése és felmentése tekintetében jóváhagyási hatásköröket indokolt a miniszterelnök számára biztosítani. Más országokban körülbelül 200-300 közigazgatási főtisztviselő kinevezéséhez és felmentéséhez szükséges a miniszterelnöki jóváhagyás. Az állami köztisztviselői kar egységes irányítása körében a miniszterelnök operatív jogkörét kell erősíteni." Ezek az önök dokumentumaiból származnak. Képviselő asszony, pontosan ez történik, amit az önök dokumentuma is megfogalmazott.
A javadalmazásbeli különbségek, amelyeket ön drámai módon igen jelentősnek állított be, egyáltalán nem ilyen rendkívüliek. A főtisztviselők a főosztály-vezetői, helyettes államtitkári, illetve államtitkári pótlékokon kívül nem lesznek jogosultak illetménykiegészítésre, illetve illetménypótlékra, így például nyelvpótlékra sem. Így aztán egy két világnyelvet beszélő és ilyen nyelvvizsgával rendelkező minisztériumi főosztályvezető bruttó illetménye körülbelül 50 ezer forinttal haladja majd meg a főtisztviselőit, tehát messze nincsenek olyan drámai különbségek, mint ahogy ön beállította.
A teljesítménymérés érzékeny kérdés. Ön is jól tudja, hogy az elintézett akták mennyisége korántsem ad felvilágosítást a munka minőségéről. Azt azonban örömmel elmondhatom, hogy a több mint 1600 pályázó többsége évtizedes közigazgatási gyakorlattal rendelkező, több kormány idején is szolgálatot teljesítő szakember. Éppen ezért csodálkozom, hogy a képviselő asszony rövid távú politikai haszonszerzés céljából pártkatonaként bélyegzi meg ezeket a tisztviselőket, hiszen ezzel még tulajdonképpen kinevezésük előtt megkérdőjelezi elhivatottságukat. Ebből őszintén szólva csak arra tudok következtetni, hogy ön a következő ciklusban igazából nem is kíván kormányzati pozícióba kerülni, ha ugyanis akarná, akkor azt gondolom, inkább megnyerni, és nem elidegeníteni kellene ezeket a nagyon is színvonalas munkát végző közigazgatási szakembereket.
Azt gondolom, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a jelentkezők kiválasztásában ön feleslegesen vádolja elfogultsággal a kormányt (Az elnök ismét csenget.), hiszen most éppen ön adta tanúbizonyságát ezeknek az elfogultságoknak.
Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Államtitkár úr, hiába próbált négy percen keresztül ködösíteni! Én nem általában a köztisztviselőkről, hanem a fő-köztisztviselői karról beszéltem. Államtitkár úr, nagyon nagy neveletlenség olyan törvényt hozni egyszerű többséggel, amely saját embereinket kívánja mások nyakába ültetni! Ezt érzik a köztisztviselők is. Ezért kellett a pályázati határidőt meghosszabbítani, mert a köztisztviselők zömükben hatékonyan működtetni és szolgálni akarják az országot, és nem akarnak számító zsoldosokká válni, hanem tisztességes és hozzáértő emberekként akarnak, megfelelő hivatástudattal és bérezés ellenében dolgozni.
Hiába nevetgélnek önök itt nagyképűen! Azt gondolom, hogy önök nagyon félhetnek a bukástól (Molnár Róbert: Nem, tőletek félünk!), ha ilyen görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz, és az utolsó pillanatban ilyen görcsösen kívánják az embereiket meghatározó pozícióba ültetni. A hatalomhoz mindenáron való görcsös ragaszkodás miatt egyebek közt azt javaslom a magyar népnek, hogy a Fidesz-kormányt váltsák le.
A válaszát pedig nem fogadom el. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiból.)
ELNÖK: Az interpelláló képviselő asszony nem fogadta el az államtitkár válaszát. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)
Az Országgyűlés 168 igen, 93 nem szavazattal, 13 tartózkodás mellett elfogadta az államtitkár úr válaszát.
