2001. november 29.
Politikai vitanap
az Európai integrációról
KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt stratégiai fontosságú célnak, az ország, a nemzet alapvető érdekeit szolgáló lépésnek tekinti a mielőbbi és minél kedvezőbb feltételekkel történő csatlakozást az Európai Unióhoz. Ez a meggyőződés határozza meg viszonyunkat az évenkénti országjelentéshez is. Mindig örülünk az elismerésnek, amely az ország közös teljesítményét dicséri, minden olyan megállapítást örömmel fogadunk, amely azt jelzi, hogy közelebb kerültünk a csatlakozáshoz, de éppen a cél érdekében mindig felhívjuk a figyelmet a kritikai észrevételekre is, hiszen éppen ezeken a területeken kell továbblépni, ha csatlakozni akarunk.
Az országjelentés ugyanis nem arra való, hogy éppen hivatalban levő kormányok dicsekedjenek vele (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), hogy felmagasztalják saját teljesítményüket; hanem arra valók, hogy figyelmeztessenek, hol van az elmaradás, amit még pótolni kell. Mi ilyen szempontból, a csatlakozási folyamat során még megoldásra váró feladatok szempontjából vizsgáljuk az országjelentést.
És még egy dolgot az országjelentés értelmezéséről. A miniszterelnök úr minden évben egy kicsit berzenkedik azon - nem tudom, őszintén-e (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) vagy a választópolgárok egy részének hamis önérzetére játszva -, hogy az Európai Unió már megint jelentést készít rólunk. És minden évben eljátszik azzal a gondolattal, hogy mi nem készítünk róluk jelentést, ők miért készítenek rólunk. Igaz, idén, egy múlt heti rádióinterjújában már csendes beletörődéssel közölte, hogy tudomásul kell venni ezt a helyzetet. Én is így gondolom, ugyanis mi akkor készítenénk róluk jelentést, ha ők akarnának csatlakozni Magyarországhoz, ha huszadik megyéje akarnának lenni Magyarországnak - de nem ez a helyzet: mi akarunk hozzájuk csatlakozni. És valóban furcsa lenne, ha egy felvételiző diák, diákjelölt azt mondaná a felvételi bizottságnak, hogy nézze, tisztelt bizottság, én sem készítek véleményt vagy vizsgáztatom önöket, önök se vizsgáztassanak engem, vegyenek fel minden vizsga nélkül.
Hogyan is állunk, tisztelt Ház, a bővítési folyamattal? A nizzai és a göteborgi csúcson kedvező döntések születtek, és akkor úgy látszott, hogy fel fog gyorsulni a bővítési folyamat. Kimondták: a legfelkészültebb országokkal 2002 végéig lezárhatók a csatlakozási tárgyalások. És kimondták, hogy 2004-ben ezek a legfelkészültebb országok már tagként részt vehetnek az európai parlamenti választásokon és az az évben kezdődő kormányközi konferencián. És megerősítették a teljesítmény szerinti, országonkénti elbírálás elvét, ahogy a külügyminiszter úr is utalt rá. Még egy kedvező fejlemény, hogy elkezdődött a nizzai csúcs után egy átfogó vita az Európai Unió és Európa jövőjéről, és ehhez a vitához meghívták a csatlakozni kívánó országokat is.
S vannak sajnos kedvezőtlen fejlemények is. Az egyik, hogy a felmérések szerint az Európai Unió országainak közvéleménye kevésbé támogatja a bővítést, mint egy-két-három évvel korábban. S a másik, hogy újra előtérbe került - mi már azt reméltük, elfeledték - ez a bizonyos big bang koncepció, tehát a nagy bővítés, a 10, sőt most már a 12 ország egyidejű csatlakozása. Nem az a baj, tisztelt Ház, a Szocialista Párt véleménye szerint, ha velünk együtt 9 vagy akár 11 ország csatlakozik, hanem az, ha be kell várnunk őket, ha Magyarország csatlakozása évekkel tolódik későbbre azért, mert meg kell várnunk olyan országokat, amelyek kevésbé haladtak előre a felkészülésben. S az is baj, ha Magyarország ebbe esetleg beletörődni látszik.
1996-97-ben kormányon nagy erőfeszítéseket tettünk az egyéni teljesítmény szerinti elbírálás elfogadtatásáért, és ez sikerült is, hiszen '97 decemberében Luxembourgban az Unió csúcsértekezlete olyan döntést hozott, hogy a legfelkészültebb hat országgal kezdik csak meg a tárgyalásokat. '98 márciusában, amikor megkezdtük a csatlakozási tárgyalásokat, azt hangsúlyoztuk, hogy az, hogy egy napon kezdi a hat ország a csatlakozási tárgyalásokat, nem kell szükségképpen azt jelentse, hogy egy napon fogjuk befejezni is őket, hiszen az előrehaladás sebessége különböző lehet.
Mostanáig a kormány is nagyon határozottan ezt az álláspontot képviselte. A miniszterelnök úr legutóbbi nyilatkozataiban azonban megjelent egy új elem. Szeretnék idézni tőle egy mondatot. Egy rádióinterjúban úgy fogalmazott, hogy nem tűnnénk fel jó színben, ha olyan kérdésben okvetetlenkednénk, amelynek eldöntése nem tartozik Magyarországra. Ami ebben érthetetlen, sőt aggasztó, hogy mindezt ugyanaz a magyar miniszterelnök mondta, aki soha nem habozott kioktatni az Európai Uniót néhány olyan kérdésben, amelyek valóban nem tartoznak Magyarország hatáskörébe, amelynek eldöntése valóban nem Magyarországra tartozik. Most viszont olyan kérdésben vált tapintatossá, sőt óvatossá, amelynek eredménye viszont sorsdöntő fontosságú Magyarország szempontjából.
Örültem, hogy Martonyi külügyminiszter úr az eddigi szellemben nyilatkozott az iménti vitaindítójában. Az a kérdés, hogy ki fog igazodni: Martonyi János úr véleménye a miniszterelnök úr véleményéhez vagy fordítva. Ez egyáltalán nem mindegy a jövő szempontjából. Mi újra felszólítjuk a kormányt, hogy ne hátráljon meg, hogy érveljen határozottan az országonkénti teljesítmény szerinti elbírálás mellett. Mi is ezt tesszük, az Európai Unió országainak többségét kormányzó szociáldemokrata pártokkal fennálló kétoldalú kapcsolataink keretében.
A rendszerváltáskor, tisztelt Ház, Magyarország a térség éllovasa volt. Elsőként írtuk alá a társulási megállapodást, 1994-ben, az első kormány hivatali idejének a végén. Az első csoportban kezdtünk el tárgyalni 1998-ban a második kormány hivatali idejének a végén. Most bizony fennáll a veszély, hogy elveszítjük ezt a korábbi helyzeti előnyt, és csupán a tíz vagy netán tizenkét csatlakozásra váró ország egyikeként fognak kezelni bennünket.
Hogyan is állunk magával a csatlakozással? Egyetértek a miniszter úrral: a tárgyalások valóban jól haladnak. Harmincegy fejezetből huszonkettőt sikerült lezárni. Őszintén szólva mi, szocialisták jobban örülnénk, ha csak húszat zártunk volna le, ha nem zárta volna le a kormány egy, meggyőződésünk szerint elhamarkodott, rossz kompromisszummal, ellentételezés nélkül a munkaerő szabad mozgásáról, azaz a magyarok külföldi munkavállalásáról, illetve a tőke szabad áramlásáról, azaz külföldiek magyarországi termőföldvásárlásáról szóló fejezeteket. Természetesen a megszokott módon a kormányoldal ezt igyekezett a magyar közvélemény előtt legalább sikerként beállítani, és a Fidesz-frakció vezetője, aki éppen az imént szólt, annak idején, amikor ez megtörtént, a svéd külügyminiszter asszonyt idézte, aki áttörésként értékelte ezt a megállapodást. Igen ám, csak pontosan, ahogy Szájer frakcióvezető úr mondta, az Európai Unió mindig a saját szempontjából értékeli az elért eredményeket, és ha valaki figyelmesen elolvassa a svéd külügyminiszter asszony megnyilatkozását, abból kiderül, hogy ő ezt az áttörést az Európai Unió szempontjából tartotta figyelemre méltó és pozitív eredménynek, nem Magyarország szempontjából.
Nos, a tárgyalásokon még hátra van néhány különösen nehéz fejezet, de bízunk abban, hogy ezeket egy gondos hazai egyeztetéssel sikerül a magyar érdekeknek megfelelően lezárni.
Ami az országjelentést illeti, tisztelt Ház, az összkép kétségkívül kedvező. Kedvezőbb, mint a tavalyi, kedvezőbb, mint a tavalyelőtti. Ahogy általában a gyereknek is minden évben joggal mondják a felnőttek, hogy mennyit nőttél tavaly óta, Magyarország is kétségtelenül sok tekintetben előrelépett, és ezt örömmel fogadjuk. Igen ám, csak arra kell vigyázni, hogy amikor egy-egy ilyen méltató bekezdést olvas valaki, akkor a "however" - "mindazonáltal" vagy "ugyanakkor" - szó olvasatakor ne csukja be a szemét, és ne hagyja abba az olvasást; mert akkor látni fogja azt, hogy a pozitív összkép mellett bizony vannak megoldásra váró gondok.
Ez az országjelentés több mint negyven kritikai észrevételt tartalmaz. Ezek sajnos döntő többségében visszatérő kritikák. Persze jobb, mint ha újak lennének, de visszatérő, ami azt jelenti, hogy a kormány a korábbi években nem fordított figyelmet ezek kijavítására. És jelentős részük nem is tárgyalási téma; nem mennyiségileg meghatározott, hanem minőségi követelmény, de meg kell oldani, mert ezek ugyanúgy benne vannak a követelményrendszerben, mint a mérhető, adatokkal kifejezhető, számokkal megfogalmazható követelmények.
Néhány fontos kérdés ezek közül, nem a teljesség igényével, hiszen frakciótársaim ezt még részletesen meg fogják tenni. Az első: helyre kell állítani a demokratikus intézmények alkotmányos szerepét és törvényes működését; mert ez követelmény, a koppenhágai kritériumok között szerepel. Helyre kell állítani az Országgyűlés ellenőrző szerepét. Meg kell szüntetni az önkormányzatok pénzügyi kiszolgáltatottságát, függőségét. Helyre kell állítani a szociális párbeszédet. Ugyan a miniszterelnök úr egyszer egy televíziós nyilatkozatában azt mondta, mi az, hogy nincs Magyarországon szociális párbeszéd, még az Európai Unió országjelentése is hivatkozik rá. Valóban hivatkozik - ez egy tavalyi példa, de a mai napig fennáll -, valóban hivatkozik rá, azt mondja, hogy Magyarországon nincs érdemi szociális párbeszéd. Helyre kell állítani... (Glattfelder Béla: Ezt hol mondja? Hányadik oldalon? Ilyen nincs benne, képviselő úr!) Tavalyi országjelentést említettem, azt kell elővenni. (Glattfelder Béla: Mindjárt felolvasom! - Dr. Surján László: Az van benne, hogy folytatni kell. Ami nincs, azt nem lehet folytatni.) Nos, helyre kell állítani a civil szervezetek autonómiáját, és helyre kell állítani a közszolgálati televíziók és a közszolgálati rádió pártatlanságát. Átláthatóvá kell tenni a költségvetést... (Tóth István: Ez tizenöt évvel ezelőtt volt, ugye?! Azt olvasod!) Képviselő úr, ha önnek a tizenöt évvel ezelőtti viszonyok jelentik a példát, akkor én önnel ebben nem tudok vitatkozni. (Taps az MSZP padsoraiban.)
Meg kell állítani a korrupciót, és nem elég törvényeket hozni és azokat felsorolni. Hiszen a közbeszerzést is törvény írja elő, a kormány mégis megkerüli, és jó néhány hasonló példát tudok mondani. Önmagukban a törvények nem oldják meg, ha megoldanák, akkor az országjelentés nem fogalmazna évről évre keményebben a korrupció kérdésében. Hiszen tavaly még csak azt mondta, hogy a közbeszerzési eljárások nélkül épülő autópályák a korrupció gyanúját, benyomását, impresszióját keltik. Ez még enyhe megfogalmazás, a miniszterelnök úr akkor azt is mondta, hogy semmi baj nincs ezzel, csak tényként állapítja meg az országjelentés, hogy közbeszerzési eljárás nélkül épülnek az autópályák. De nem olvasta tovább a mondat második felét. Most már azt mondja, hogy ez a korrupció aláássa az emberek bizalmát a demokratikus intézmények iránt. Ez egy súlyosabb megállapítás, mint a tavalyi volt.
Pótolni kell a lemaradást a reformok területén. Az országjelentés ezúttal is felveti a nyugdíjreform megállítását. A tavalyi jelentés azt mondta, hogy megkérdőjelezhető a kormány elkötelezettsége a nyugdíjreform ügye iránt. Tavaly még csak azt mondta, hogy elsőbbséget, prioritást kell adni az egészségügy reformjának. Idén ez is markánsabb megfogalmazásban szerepel. Mindez, meggyőződésem szerint, már a következő kormány feladata lesz, nem hiszem, hogy három és fél év mulasztásait éppen az utolsó fél évben, öt hónapban próbálná a kormány behozni. És pótolni kell az intézményrendszer hiányosságait is, hiszen nem képes Magyarország jelenleg a SAPARD-program keretében az európai uniós támogatás fogadására, ezen ebben az évben tízmilliárd forintot vesztettünk.
Tisztelt Ház! Az Európai Unió értékközösség is, nemcsak gazdasági integráció, és a kormány ezt nem mindig veszi figyelembe. Míg Nyugat-Európában, az Európai Unió országaiban a szélsőjobboldal elszigetelésében konszenzus van konzervatívok, kereszténydemokraták, keresztényszocialisták, szociáldemokraták, liberálisok között, addig nálunk a kormány bizony eltűri a szélsőjobboldal kirekesztő megnyilvánulásait, eltűri fenyegetőzését, és még nyilvánossághoz is segíti őket a közszolgálati médiumokban. (Dr. Horváth János: Ez nem így van! - Bauer Tamás: Nem eltűri! Szervezi!)
Vannak Magyarországgal szemben elvárások, térségbeli szerepével összefüggésben is. Volt egy időszak a rendszerváltás után, amikor okkal, ok nélkül Magyarországot egyfajta biztonsági kockázatnak, bajkeverőnek tekintették, aztán sikerült eljutni oda, hogy Magyarországot stabilizáló tényezőnek minősítették, és most ismét feszültségek jelentkeznek Magyarország és egyes szomszédai viszonyában, aminek okát a kedvezménytörvény, a határon túli magyarokról szóló törvény, az egyesek által szinte kamaszos makacssággal státustörvénynek nevezett dokumentum előkészítésének a hiányosságai adták; rosszul volt előkészítve, mert nem került sor érdemi egyeztetésre, nem tett a kormány kísérletet sem a szomszédok megnyerésére. Helyette kioktatta a szomszédokat, és amikor jöttek a bírálatok, nemcsak a szomszédok, az Európai Unió, az Európai Parlament, az Európai Tanács részéről, akkor elővették a szokásos receptet, és megpróbálták félrevezetni az országot, a közvéleményt. És most is, néha még szavakkal játszva is, hiszen az országjelentésben szereplő "apparently" kifejezést, ki tudja miért, "látszólag"-nak fordították, pedig a szövegösszefüggésből kiderül, hogy egy másik, ugyanilyen használatos értelemről, a "jól láthatóan", "kézzelfoghatóan" szinonimáról van szó, hiszen az Európai Unió látszatokat nem szokott befogalmazni az országjelentésbe. (Bauer Tamás: Így van!) Ha a kormány becsapja az országot, az bűn. Ha önmagát csapja be, az több mint bűn, az hiba, mert az Európai Uniót és a szomszédokat viszont nem lehet becsapni.
Tisztelt Ház! Nem a kormány, hanem az ország, a társadalom csatlakozik az Európai Unióhoz. Ami aggodalomra ad okot, hogy a társadalom nem kap megfelelő tájékoztatást; nem kapnak megfelelő tájékoztatást az érdekvédelmi és civil szervezetek. A társadalom ma kevesebbet tud az Európai Unióról, mint 3-3,5 évvel ezelőtt. Nem ismeri pontosan az előnyöket, és akkor azokat nem is fogja tudni kihasználni, és nem ismeri pontosan a hátrányokat, így azok ellen nem is lesz felkészült védekezni. Népszavazást kell majd tartani, és népszavazáson csak tájékozott állampolgárok véleményének kikérése tisztességes dolog.
Mi kezdeményeztünk a mai napra egy internetes vitafórumot: megkértük a civil szervezeteket, hogy most, a vita előtt és a vita alatt jelezzék az észrevételeiket, jelezzék a kérdéseiket, és mi behozzuk ide ezeket az ülésterembe. Eddig a legtöbb kérdés, ami az ülés kezdetéig érkezett, úgy szólt, hogy tervezi-e a kormány a népszavazást - én úgy értettem Martonyi János külügyminiszter úr szavait, hogy tervezi. Azt gondolom, a kormány nem is tehet másképpen, hiszen ez az alkotmány szelleméből következő kötelezettség - azt hiszem, ebben nincs vita közöttünk -, de azt is kérdezik, hogyan készíti fel a társadalmat erre a népszavazásra.
A Szocialista Párt sürgeti a kormányt, hogy pótolja a mulasztásokat. Van olyan mulasztás, amely egyetlen döntéssel megoldható, amelyhez csupán jóakarat kell - mi készek vagyunk ezek megoldásában a kormánnyal együttműködni. Vannak olyan kérdések, amelyekben a három és fél év mulasztását néhány hónap alatt már nem lehet behozni, ez a következő kormány feladata lesz. Mi reméljük, hogy ennek a végrehajtásához meg fogjuk kapni a választók többségének a bizalmát. Erősítsük a parlamenti ellenőrzést, hiszen a következő időszakban, a választás előtt ez különösen fontos, amikor a parlament már nem is ülésezik, tehát szükség van azt általunk többször javasolt és a kormányoldal részéről mindig lesöpört integrációs nagybizottság létrehozására. Szükség van az általunk ugyancsak igényelt írásos tájékoztatásra is.
Befejezésül azt javaslom, tisztelt kormányoldal, tisztelt parlamenti pártok, hogy dolgozzunk ki közös álláspontot az Európai Unió és Európa jövőjéről, mert ez mindannyiunk érdeke, ez nem egy kormányzati ciklus feladata, ez sok kormányzati ciklus feladata.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
