2001. december 12.
Vitanap az "Országimázs Központ" címmel
DR. STUMPF ISTVÁN,
a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter
SASVÁRI SZILÁRD
(Fidesz)
DR. KATONA BÉLA
(MSZP)
HARRACH PÉTER szociális
és családügyi miniszter
DR. BOGÁR LÁSZLÓ,
a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára
DR. STUMPF ISTVÁN, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! "Külsejük marcona, szemük beesett, termetük alacsony, viseletük vad, nyelvük pedig barbár, úgyhogy vagy a sorsot kell vádolni, vagy az isteni türelmet kell csodálni, mely e szörnyetegeknek ilyen pompás ország birtokba vételét megengedte." Így vélekedett Ottó, Freisingen püspöke mirólunk, magyarokról 1147-ben.
Nekünk, magyaroknak, néhány ritka kivételtől eltekintve mindig meg kellett küzdenünk azért, hogy megváltoztassuk a külföld rólunk kialakított képét, eloszlassuk a rólunk alkotott előítéleteket. A ritka kivételeket jelentette két utolsó forradalmunk és szabadságharcunk, 1848-49, illetve 1956. Ekkor a világ szemében mi voltunk a szabadságért küzdő nemzet, s bár hathatós segítségre nem tellett a világtól, de szimpátiára legalább igen. És a szimpátia nem kevés. Ezért a szimpátiáért a mai korban igen-igen sokat tesznek más nemzetek.
Nézzük csak a hozzánk legközelebbieket, az Európa peremén élő mai sikerországokat. Írország, Portugália, Finnország, Norvégia tapasztalata és példája bizonyítja, hogy a nemzetközi versenyben való helytállás és a sikeres országokhoz való felzárkózás egyik legnagyobb titka, hogy merni, tudni kell olyan országképet felrajzolni, amely önmagában is mozgósító erejű. Ugyanis a fejlődés és a fejlődés tudata együtt jár. Ha belegondolunk, minden sikeres ország erős imázzsal rendelkezik, mondta Al Ries, a marketing egyik amerikai vezéralakja. Ezzel a megállapítással elég nehéz lenne vitatkozni.
De változtassuk kérdéssé a szakember megállapítását! Lehet-e erős imázsa egy olyan országnak, amely nem foglalkozik országképépítéssel? Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy minden sikeres ország tudatosan építi saját képét, még a legnagyobbak is, amelyekről azt gondolnánk, nincs erre szükségük, hiszen úgyis ismeri őket az egész földkerekség. A leglátványosabban talán éppen a világ legerősebb gazdaságával rendelkező ország, az Amerikai Egyesült Államok foglalkozik országképépítéssel. Mindannyiunk fejében él egy Amerika-kép a nagy lehetőségekről, a szabadságról, amelyet a hollywoodi filmipar és az amerikai óriáscégek közvetítenek, bár a mindenkori amerikai kormány is mindent megtesz e kép fenntartása érdekében. Az erős országkép, a hathatós országképépítés legnagyobb eredménye, hogy ma talán az Amerikai Egyesült Államok polgára a legbüszkébb saját hazájára. Amerikai polgárnak lenni már-már misztikus tudatot jelent az amerikaiaknak. A nemzeti lobogó és a haza tisztelete egyszerűen megkérdőjelezhetetlen számukra. Ez pedig a legyőzhetetlenség erejét jelenti, ami a világ egyetlen szuperhatalmává tette a bevándorlók országát.
De mit tehetnek olyan kis országok, amelyek nem bízhatják ezt a feladatot saját multinacionális vállalattá duzzadt cégeikre, mert nem rendelkeznek ilyenekkel? Az óriásnak nem nevezhető, mégis sikeres országok felismerték, hogy az országkép kialakításában és kommunikálásában a kormányzatnak nagyobb szerepet kell vállalnia.
Ezen az úton indult el a kormány. Külön öröm számunkra, hogy az Állami Számvevőszék vonatkozó jelentése megállapítja, a költségvetési törvény a Miniszterelnökség fejezetéhez koncentráltan 4,3 milliárd forint előirányzatot állapított meg az országképépítés és kommunikációs feladatok címén. Ezáltal első ízben teremtett olyan helyzetet a kormány, hogy átlátható módon jelent meg a szóban forgó célokra fordítandó költségvetési támogatások összege. Ez pedig igen fontos lépés volt, ugyanis nyilvánvaló, hogy az ellenzék éppúgy érdekelt a sikeres országképépítésben és -alakításban, mint a mindenkori kormányzat. Az országimázs nem a kormány, hanem a nemzet ügye. És ahogyan az Állami Számvevőszék jelentése is megállapította, ez a kormány átláthatóvá tette az országképépítésre fordított közpénzek útját.
Egyebek mellett ezért is kerülhetett sor erre a mai vitanapra, és persze azért, mert még sok a tennivalónk, amelyeket a polgárokkal közösen és a tisztelt ellenzék tagjaival együtt szeretnénk elvégezni. Köszönjük ezért önöknek, hogy lehetővé tették számunkra az eddigi országképépítő tevékenységünk nyilvánosság elé tárását és megvitatását.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi történik akkor, amikor óriási változás zajlik le egy országban? Minél nagyobb a változás, minél gyorsabban történik ez a változás, annál nagyobb lesz az eltérés az ország észlelése és a valóság között. Ha nagyon gyors a változás, akkor az az imázs, amit az országról külföldön őriznek, mindenképpen más lesz, mint amilyen a valóság, és ez azt jelenti, hogy még jobban kell terjeszteni az országképet annak érdekében, hogy legyőzzük azokat a sztereotípiákat, amelyek a külföldi országokban élők fejében még tovább élnek - mondta Theresa Carvalho, az Országimázs Központ portugál testvérintézményének igazgatója az "Országimázs itthon és külföldön" című konferencián Budapesten.
Bizony, ennek fontosságát nemrég saját bőrünkön is megtapasztalhattuk. Nyilván mindannyian emlékeznek az Amnesty International szlovéniai kampányára, amely a magyar rendőri brutalitásról szólt. Sajnálatos támadás volt ez, mert igaztalan volt, s az tette még sajnálatosabbá, hogy akadtak idehaza véleményformálók, akik üdvözölték a Magyarországot lejárató, hazánkat rossz és hamis színben feltüntető kampányt.
A kormány amúgy szó nélkül hagyhatta volta a történteket, ám ott lebegett szemünk előtt nagyra becsült képviselőtársunk, Kósáné Kovács Magda örök érvényű megállapítása: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. S mivel az országképépítésnek is lehetne ez az egyik jelmondata, ezért a kormány ellenkampányba kezdett. Az ellenkampány hírére ugyanazok, akik üdvözölték az Amnesty International rosszízű akcióját, fanyalogni kezdtek, és azt hangoztatták, hogy az ilyen visszavágásnak nincs semmi értelme.
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, az Országimázs Központ szlovéniai ellenkampánya után a Gallup Intézet felmérése szerint lényegesen javult Magyarország megítélése a szlovén polgárok körében, mégpedig két okból is. Egyrészt azért, mert nem hagytuk magunkat, másrészt azért, mert mindenki magyarázkodást és durva reakciót várt, ehelyett pedig humort és megértést kapott. Nos, többek között ilyesmire való az országképépítés. Még egyszer: köszönjük Kósáné Kovács Magdának, hogy erre felhívta a figyelmünket. S ha megengedik, egy parafrázissal folytatnám: nem elég, ha tehetséges, álmait valóra váltó nemzet vagyunk, de ilyennek is kell látszanunk.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselők! Hiányzik még a komoly elszánás a kormány részéről. Hiányzik a jól átgondolt, ütőképes program. Hiányzik a műhelyek munkájának koordinálása. Hiányzik a pénz, és legalább annyira a jó, a meglepő, hatásos gondolat. Hiányzik az a felismerés, hogy nemcsak kifelé kell mutatnunk új arcot, hanem befelé is. Önképünket, öntudatunkat is át kell alakítanunk, pozitívvá kell hangolnunk. Mert ha csúnyának látjuk magunkat a tükörben, akkor csúnyának látnak majd minket azok is, akik ránk néznek - írta Hankiss Elemér, a "Találjuk ki Magyarországot!" kutatás vezetője 1996-ban.
A polgári kormány tanult ezekből a hibákból. Fontosnak ítélte az országképépítés feladatát, és felismerte, hogy ezt az összetett feladatot központilag kell koordinálni. Először is meg kellett teremtetni a koordinációs szervezetet, így létrejött az Országimázs Központ. Meg kellett találni a jó, hatásos gondolatot, amiről Hankiss Elemér beszélt, mégpedig pontosan az általa említett módszerrel, széles körű párbeszédet kellett kezdeményezni a polgárokkal.
Az Akadémia kutatócsoportja azt is megfogalmazta, hogy nem csupán a Magyarországról külföldön élő országképpel kell foglalkoznunk, hanem azzal is, hogy miként vélekednek az országról, a nemzet közösségéről a magyar emberek. Sőt, ez a gondolat az országképépítés alapköve. A kormánynak tehát mindenekelőtt a polgárokkal kell párbeszédet folytatnia az ország- és a nemzetképről, hogy ezzel a közösen kialakított képpel fordulhassunk a külföld felé. Már Illyés Gyula is így fogalmazott a nemzetképépítésről az 1938-ban kezdődött értelmiségi vitában: "Igen, belsőleg kell előbb megigazulnunk, hogy a világ előtt igazolhassuk magunkat."
Örömmel állapíthatjuk meg, hogy sikerrel tettük meg az első lépést ezen az úton. Ma Magyarországon többet és többen gondolkodunk, beszélünk az országképépítésről, mint valaha, s ez jó. A viták természetes velejárói ennek a folyamatnak, s ezeknek a vitáknak örülni kell, mert meggyőződésem szerint meg fogják hozni a termésüket. Ahhoz, hogy egyre több ember merjen nagyot gondolni, vállalkozni, álmodni, nemcsak magában kell bíznia, hanem a közösségében, a környezetében. Önbizalomhiányos népből lehetőségeiket reálisan ismerő, képességeinek és eddigi sikereinek tudatában lévő, egészséges önbizalmú polgárok közösségévé kell válnunk. A bizalom és az önbizalom előfeltétele pedig az, hogy ismerjük egymást, magunkat, és egymásban elismerjük, méltassuk, értékeljünk a saját magunk és polgártársaink által létrehozott értékeket, a nemzet közös teljesítményét, mert a teljesítmény a legfontosabb. A Magyar Tudományos Akadémia kutatása megállapítja, hogy egy népre jellemző tulajdonságok igen gyorsan változnak, átalakulnak. Egy dologra lehet építeni az országimázs kialakításakor: a nemzet teljesítményét kell kidomborítani.
Tisztelt Ház! A polgári kormány az Országimázs Központ létrehozásával bizonyította, a maga részéről eleget kíván tenni e kötelességnek, és minden közösségnek, egyénnek támogatást kíván nyújtani nemzeti értékeink megőrzésében és új értékeink megteremtésében.
Mit tett ennek érdekében a központ a felállítás óta eltelt két évben? A központ felállítása után először kutatásba fogott, megismerte, rendszerezte a külföldi tapasztalatokat, így alapozta meg a későbbi működését. A megszerzett információkra alapozva cselekvési tervet dolgoztunk ki, és késedelem nélkül cselekedtünk is, gondot fordítva arra, hogy munkánk eredményességét rendszeresen megmérjük. A szervezet felállítása után tanulmányoztuk a vonatkozó bel- és külföldi szakmai anyagokat, tapasztalatcserét folytattunk más országokban már működő szakmai szervezetekkel, és gondosan számba vettük az országimázs-építéssel kapcsolatos, Magyarországon lefolytatott viták tapasztalatait.
Ezt követően 2000-ben az Országimázs Központ több felmérést készített arról, hogy milyennek gondoljuk mi, magyarok magunkat, és hogy milyennek látnak minket néhány, számunkra jelentős külföldi országban. A kutatások alapján elmondható, hogy a magyar lakosság körében konszenzus alakult ki arra vonatkozóan, hogy a magyar különösen tehetséges nemzet. Ezt ékesen bizonyítja az ország teljesítménye, különösen a tudományos élet, a művészetek és a sport területén.
Az értékelt adatok alapján a magyarok 83 százaléka büszke magyarságára. A lakosság nagy része szerint jobb magyarnak lenni, mint a kérdőívben felsorolt nemzetek bármelyikéhez tartozni. Csak minden negyedik magyar polgár szerint jobb angolnak, amerikainak, németnek vagy osztráknak lenni. Az emberek 83 százaléka szorgalmas országnak, 82 százaléka nagy kultúrájú országnak tartja hazánkat, tíz emberből nyolc szerint művelt, civilizált ország, illetve nagy tudományos teljesítmények országa vagyunk. Négy emberből három hazánkat a nagy sportteljesítmények országának tartja. Őszintén szólva, sokunkat megleptek a kedvező, bizakodásról tanúskodó adatok.
Még váratlanabb volt az az eredmény, amely szerint a lakosság 84 százaléka boldog, 77 százaléka sikeres embernek tartja magát. Ugyanakkor a megkérdezett honfitársainknak mindössze 34 százaléka, illetve 28 százaléka gondolja azt, hogy az átlag magyar boldog, illetve sikeres. Ez az adat elgondolkodtató, különösen, ha az ország, a nemzet imázsának szempontjából nézzük. Ezek szerint hazánkban nagyjából három emberből kettő sikeresnek érzi magát, de úgy véli, hogy csak minden harmadik magyar polgár van ebben a szerencsés helyzetben.
Honnan ered és hová vezet ez a hatalmas szakadék, amit a saját helyzetünk és az ország, a nemzet általános állapota között érzékelnek a polgárok? A legjobban nyilván mindenki a saját helyzetét ismeri. Arra kell tehát gondolnunk, hogy a polgárok az általános állapotokról rendelkeznek torz, túlzottan negatív képpel. Miért gondolják polgártársaikról, hogy sikertelenebbek, boldogtalanabbak, mint valójában? Érdekes lenne megvizsgálni a média szerepét e kép kialakításában, de itt és most nem ez a feladatunk. Leszögezhetjük azonban, hogy a magyar társadalom alulértékeli valóságos helyzetét. Bár tudatában vagyunk értékeinknek, büszkén vállaljuk magyarságunkat, és bízunk abban, hogy egyénként képesek vagyunk tehetségünket sikerre váltani, ugyanezt nem feltételezzük a körülöttünk élőkről.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Ezért fontos a tudatos belső ország- és nemzetképépítés.
Ahhoz, hogy sikeres országgá váljunk, nem elég tudni, hogy tehetségesek vagyunk, és nem elég, ha egyenként bízunk önmagunkban. Ha Illyés Gyulára hallgatunk, akkor az első feladat az, hogy mindannyiunkat meg kell győznünk arról, mire vagyunk együtt képesek. De ugyanezt vallják a külföldi és hazai reklám- és píárszakemberek is.
Az Országimázs Központ négy külföldi kutatást is végeztetett annak érdekében, hogy megtudjuk, milyennek látnak minket, magyarokat. 800-800 véletlenszerűen kiválasztott francia, német, osztrák és szlovén polgárt kérdeztünk meg országos közvélemény-kutatás keretében. A kutatásból kiderült, hogy ha most népszavazást tartanának, akkor a németek 82 százaléka, az osztrákok, franciák és szlovének kétharmada Magyarország európai uniós felvétele mellett voksolna. Ezek a számok pozitívabb társadalmi hozzáállásra utalnak, mint amire nyugati politikusok hivatkozni szoktak. Megnyugtató és biztató, hogy sokan vélik úgy: Magyarország sokat nyújthat az Európai Uniónak. A gyakran magunknak tulajdonított Magyarország-képpel ellentétben a külföldiek hazánkat jókedvű, derűs, optimista, nagy jövő előtt álló, példamutató, tisztességes, egymással törődő, szolidáris országnak látják.
Az országképről való együtt gondolkodás indította el "Találkozási pontok" című konferenciasorozatunkat. Ennek keretében 2000 októbere és 2001 szeptembere között eddig kilenc konferenciát rendeztünk az ország különböző szellemi centrumaiban, mindig az aktuális témához szorosan kötődő városban. Így került a gazdasági témájú konferenciánk Gödöllőre, turisztikai konferenciánk Siófokra vagy például a civil kezdeményezésekről szóló Balatonfüredre. A konferenciasorozat mottója lehetne az a gondolat, amelyet a Vivendi Telecom Hungary kormányzati igazgatója fogalmazott meg: az országkép kialakításában felelőssége van a nagy cégeknek, a kormánynak, a magyar közéletnek egyaránt.
Tisztelt Ház! Az imént már hivatkoztunk arra az akadémiai kutatásra, amely szerint a nemzetre jellemző tulajdonságok változékonysága miatt az országképépítés során inkább a nemzet teljesítményére érdemes koncentrálni. A millennium ezeréves nemzetteljesítményünk megtestesülése - ezért fontos. A magyarság ezeresztendős története pedig, tisztelt hölgyeim és uraim, egy igazi sikertörténet. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk elsiratni magunkat, hajlamosak vagyunk temetni nemzeti nagylétünket, meg vagyunk verve azzal, hogy nemzethalálunkról vizionáljunk - s közben bele sem gondolunk abba, hogy micsoda teljesítmény volt mitőlünk a puszta megmaradás. Mert alig akad nép rajtunk kívül, akinek nemlétéért annyian harcoltak volna, akit annyiszor elnyomtak volna, megszálltak és megaláztak volna, mint bennünket. Nincs nép rajtunk kívül, akinek ilyen mértékben csonkították volna meg az országát, s nincs nép talán, amelyik mindezt túlélte volna. De mi túléltük, mert mindig többet akartunk, mint túlélni. Ez az ezer év méltó a megünneplésre. Ez az ezer év méltó a büszkeségre, és ez az ezer év méltó a pátoszra és a megilletődöttségre. Ezer esztendő méltó kiindulópontja lehet az országképépítésnek.
A millenniumi év nyitányát a Szent Koronának és a koronázási jelvényeknek a Parlamentbe szállítása és az ezzel egybekötött országgyűlési ünnepség jelentette 2000. január 1-jén. Arról a helyről, ahol a múltunkat őrzik, a Szent Korona átkerült arra a helyre, ahol jelenünk zajlik. Az első országképépítő esemény sikerét jelzi: aznap több tízezer résztvevő és a hajnalig tartó sorbaállás. Azóta még két év sem telt el, de a koronát már közel kétmillióan látták a Parlamentben. Ezért határoztunk úgy, hogy a millenniumi év megnyitásáról kiadványban is érdemes méltón megemlékeznünk, amelyet eljuttattunk minden magyar családhoz.
2000-ben és az idén több mint hétezer ünnepséget rendeztünk, ünnepséget szerveztek szerte az országban. A millennium évben 3089 településen került sor a millenniumi zászló átadására. Magyarország települései fontosnak tartották és sok helyütt erejükön felül ünnepelték meg a millenniumot, mert úgy érezték, hogy múltjukkal és ünnepeikkel a jövőt építik. Az Országimázs Központ tehát voltaképpen ezeknek az alulról szerveződő rendezvényeknek adott hathatós támogatást. A központ egyik legfontosabb eredménye, hogy országos keretet adott az ünnepeknek, hogy azok méltók legyenek az ezeréves Magyarországhoz. Úgy gondoljuk, ennek legfőbb eredménye az, hogy mindazok, akiknek megadatott, hogy az államiság létrejöttét és egyben az ezredévváltást is megéljék, újra felfedezhették az együvé tartozás és a közös ünneplés felszabadító erejét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyarság számára a teljes huszadik század a megpróbáltatások időszaka volt, a balsorsé. Az emberek egy dolgot azonban soha nem veszítettek el: az álmaikat. 2000-ben ezek a szunnyadó álmok keltek életre. Ezt sugallta a választott jelmondatok egy része is. A 2000. évi augusztus 20-ai "Ezeréves álom" országos ünnep egy kis ország hitéről szól, mely képes volt egy évezreden át is megmaradni a vele nem rokon államok gyűrűjében.
A médiában legtöbb vihart kavart eseménye az Országimázs Központ tevékenységének talán ez az ünnepség, illetve társa, a 2001. évi augusztus 20-ai ünnepség volt. Sajnálatos, hogy sokan a rendezvények költségeit sokkal fontosabbnak tartották az ezeréves történelmünk méltó megünneplésénél. Mi is úgy gondoljuk azonban, hogy a polgároknak joga van megtudni, mennyibe került az augusztus 20-ai tűzijáték, és joguk van összehasonlítást tenni. Mint abban valószínűleg mindnyájan egyetértünk, a teljesítmény és a hatékonyság az országépítés kulcsszavai. Kérem, ennek fényében ítéljék meg az alábbi adatokat.
Elismerjük, hogy régebben 80-90 millió forint volt a tűzijátékok költsége. Ez mai áron számolva csak 150 millió forint. Ezekre a rendezvényekre átlagosan 300 ezer ember volt kíváncsi. (Bauer Tamás: De azt mindenki látta a lakásából, mert fönn volt a hegyen, nem kellett odamenni a Duna-partra!) Az idei augusztus 20-ai tűzijáték valóban többe került, pontosan 247 millió forintba, viszont több mint hétszer ennyien, összesen 2,2 millió ember (Kuncze Gábor: Név szerint? - Derültség.) nézte végig a fővárosban a Belügyminisztérium becslései szerint.
Mint korábban utaltam rá, az Országimázs Központ célul tűzte ki, hogy ne csak a főváros polgárai, hanem az egész ország élvezhesse a millenniumi ünnepségek örömét. A másik három helyen további félmillióan látták a tűzijátékot, Zalaegerszegen 40 ezren, Miskolcon 100 ezren, Siófokon pedig 350 ezren gyűltek össze. (Dr. Takács Imre: Pont annyi, kereken.) Felméréseink alapján mind 2000-ben, mind 2001-ben meghaladta a 80 százalékot az augusztus 20-ai rendezvényekkel elégedettek és nagyon elégedettek aránya.
Utaltam már korábban a Magyar Gallup Intézet felmérésére. Ezek a kutatások azt mutatják, amit a haza ezeréves történelme igazol: a magyar szabadságszerető nép. A szabadságharcainkra, forradalmainkra való emlékezés mindannyiunk életében kiemelten fontos. 1848-49-es forradalmunkra ezért 2000-ben a következő jelmondatot választottuk: "Az idő sodrában, a szabadság ölelésében." '56 forradalmainak emlékét 2000-ben az "Álmaink szabad jövőben élnek" jelmondat idézte. Hogy ez az egész magyarság közös ügye volt, 2001-ben sem feledtük: "Ezer szíve egyetlen dobbanásnak" - kötöttük össze a megemlékezéseket. A mindannyiunkban élő, nem is olyan régi forradalmunk, szabadságunk kivívásának tizedik évfordulóját ünnepeltük 2000. március 25-én; a "Tessék választani!" rendezvényen az első szabad választások tízéves évfordulójára emlékeztünk a Kossuth téren. 2000. május 1-jén pedig azt ünnepeltük, amit az itt ülők közül sokan legszemélyesebb élményként éltek át, hiszen maguk is itt voltak: az első szabadon választott Országgyűlés megalakulásának tizedik évfordulóját.
Nemzeti ünnepeinkkel ezeréves történelmünk legfontosabb eseményeire, dicsőségére emlékeztünk. A millennium évében ezeknek különösen fontos szerepük volt. Az események megörökítésére indította útjára az Országimázs Központ a "Millenniumi Országjáró" című országos kulturális magazint. A kiadvány kéthavi rendszerességgel számolt be arról, hogy mi történik az országban a millenniummal kapcsolatban, egyben programajánló volt a polgárok számára. A 2000. és 2001. év folyamán több kutatást végeztünk a magazinról. Kiderült, hogy akik ismerik az Országjárót, azok általában hasznosnak vagy nagyon hasznosnak tartják. E két csoport alkotja a válaszadók négyötödét. A többségnek, 69 százalék, tetszett a lap. A magazin célja a válaszolók kétharmada szerint egyértelműen a tájékoztatás, ismeretterjesztés, és mindössze 6 százalékuk szerint a kormány önreklámja. (Bauer Tamás: Azok olvasták el! - Németh Zsolt államtitkár: Ennyi az ellenzék!) Hogy mennyire nem kötik az olvasók a kormányhoz a lapot, azt is mutatja, hogy csupán minden hatodik tudta azt, hogy annak kiadója a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központja.
A reklámok hiánya általában szintén tetszésre talált. A Millenniumi Országjáró magazin 33 forint 80 filléres példányonkénti költségét a válaszolók 84 százaléka nem sokallta.
A millenniumi események kapcsán az elmúlt két évben természetesen nemcsak hazai, hanem külföldi rendezvények előkészítésében és megszervezésében, kommunikációjában is fontos szerepet játszott az Országimázs Központ. A külföldi országképformáló tevékenység közül kiemelkedik a 2000. évi hannoveri expón való részvétel, ahol hazánk rendkívül sikeresen szerepelt. Az Expo 2000 főutcáján, az Európai sugárúton álló pavilonunkat 3,3 millió látogató kereste fel. Tavasszal beválasztották az első tíz legérdekesebb expóépítmény közé. Statisztikák szerint a legtöbb képeslapot Hannoverből a magyar pavilon képével postázták a látogatók.
Ezt a sikert érdemes volt hosszabb távon is kiaknázni, ez volt a "Hungary - The Meeting Point" klasszikus pozícionáló kampány, amely 2001 augusztusában kezdődött az Egyesült Államokban és több európai országban, neves televíziós csatornákon és magazinokban. "Nagy megtiszteltetés, hogy megjelenhetett a National Geographic magazinban a » Hungary - The Meeting Point« hirdetés. Gratulálok mind a megbízónknak, mind a reklámügynökségnek. Ez a kiemelkedő reklám nemcsak gyönyörű, de nagyon inspiráló. Csodálatos emlékeket idéz fel az olyanokban, mint én, akik már jártak Magyarországon." - írta levelében a National Geographic médiaigazgatója.
Egy másik fontos esemény és egyben országképépítő lehetőség volt, hogy Magyarország miniszterelnöke 2001 áprilisában meghívást kapott a washingtoni Folger Shakespeare Könyvtár szokásos évi összejövetelére. A rendezvényen Magyarország múltját, jelenét és jövőjét a legbefolyásosabb amerikai üzletemberek, tudósok és művészek ismerhették meg. Ezért a magyar műsor mellett ajándékokat is adhattunk: hagyományos kelengyeládában magyar termékeket, és egy, kifejezetten az amerikai közönség számára készült, Magyarországról szóló könyvecskét nyújtottunk át.
Azt hiszem, az Országimázs Központ tevékenységének is köszönhető, hogy a külföld Magyarország-képe az elmúlt két évben pozitívan változott. (Bauer Tamás: Rohamosan!) Fejtő Ferenc a következőket írta a millennium évében kelt levelében: "Soha, mióta külföldön élek, ilyen jó híre nem volt Magyarországnak, ilyen rokonszenv és érdeklődés nem övezte. Kívánom, hogy megmaradjunk ezen az úton, amelyet ezúttal nem tévesztettünk el. Ami engem illet, bízom ebben a nemzetben, különösen bízom az ifjúságban, s amíg élek, számíthatnak ezentúl is a közreműködésemre."
Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Az önök közreműködésére is számítunk.
Hölgyeim és Uraim! Míg az ezeresztendős magyar történelem, a magyar megmaradás csodája elsősorban a magyar társadalom számára kiemelkedő fontosságú ünnep, addig az elmúlt 100-200 év magyar tudomány- és kultúrhistóriája talán külföldön is képes megváltoztatni a rólunk alkotott képet.
Képzeljünk el egy átlagos amerikai családot! A gyerek megkérdezi az apját, ki találta fel a gyufát. Az apa utánanéz a lexikonban, s annyit mond: valami magyar. Majd a gyerek nekilát megírni a házi feladatát, és megkérdezi, ki találta fel a golyóstollat. Az apa utánanéz, és válaszol: valami magyar. A gyerek délután leül a számítógép elé játszani, és mellékesen megkérdezi (Bauer Tamás: Ki találta fel az Országimázs Központot? Mi, magyarok!), ugyan vajon ki találta fel a számítógépet. (Dr. Turi-Kovács Béla: De ki találta fel a Bauert?) Az apja utánanéz, és rezignáltan felel: egy magyar. Majd autóba ül a család, indulnak bevásárolni, és a gyerek - mert kíváncsi a lelkem - megkérdezi, hogy "Papa, hát az automata sebváltót ki találta fel?". (Kuncze Gábor: Ki találta fel a bevásárlást?) Az apa már félve lapozza fel a lexikont, és azt suttogja: valami magyar. (Sasvári Szilárd: Nem jó hallani, ellenzék? Fáj?) Este pedig, amikor a gyerek a tévé előtt ül, és háborús filmet néz, csak úgy mellékesen megkérdezi, hogy "Mondd, apa, ki találta fel a hidrogénbombát?". S az apja ekkor a földhöz vágja a lexikont, és ezt kiabálja: valami istenverte magyar! A gyerek pedig le sem veszi a tekintetét a képernyőről, és így felel: "Te papa, mondd, mindent a magyarok találtak ki?" (T. Asztalos Ildikó: Igen!)
Hölgyeim és Uraim! Ha nem is mindent, de majdnem mindent. S amikor az elmúlt 100-200 esztendő tudomány- és kultúrhistóriájáról kezdünk el gondolkodni, akkor arra gondolunk, hogy a világ is tudomást szerezhet végre a magyar tehetségről és leleményről. Arról a magyar tehetségről és leleményről, amely minimum három esetben alapvetően megváltoztatta az egész emberiség történelmét. Ez a három eset a Bíró László feltalálta golyóstoll, a Neumann János által feltalált számítógép (Bauer Tamás: A '98-as kormányváltás!) és a Szilárd Leó-Teller Ede által feltalált hidrogénbomba. Ez olyannyira igaz, hogy az amerikaiak a magyarok tehetségét már-már földöntúliak teljesítményeként értékelik, ezért Amerikában dolgozó tudósainkat gyakran marslakóknak hívták. Ha valaki ellátogat a Ganz Parkba (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.), a Millenárisra, és megnézi az Országimázs Központ által rendezett kiállítást, megtudja, az elmúlt két évszázadban ki mindenkire lehetünk büszkék. Bizony Csontváryn, Adyn vagy éppen Puskás Öcsi bácsin kívül még nagyon sokakra.
Az elmúlt 100-200 év mellett a jelen teljesítményeire is büszkék lehetünk. Ezért adott a Millenárison otthont a 32. Magyar Játékfilmszemlének az Országimázs Központ. A rendezvény 30 ezer nézőt vonzott, amivel minden idők leglátványosabb filmszemléje lett. Pedig sokáig úgy tűnt, egyáltalán nem lesz filmszemle, ám az Országimázs Központ úgy gondolja, a hazai kultúra pártolása egyértelműen az országképépítésbe tartozik.
A XX. század végén a nemzeti teljesítmény egyik legfontosabb kifejezője a sport. Kevesen vitatkoznak azon, hogy ez is hazánk egyik sikerterméke. 2000 őszén a sydneyi olimpiai játékok alkalmával ezért a magyar olimpikonokat buzdító kampányt indítottunk. Az óriásplakátokon aranyérmeseink voltak láthatók, és az olimpikonjainknak e-mail üzeneteket lehetett küldeni. A hazánkban megrendezett világ- és Európa-bajnokságokon a helyszínen buzdíthatták a szurkolók a magyar sportolókat. Ezért tartottuk kiemelten fontosnak ezen események kommunikációját. A margitszigeti vízilabda Európa-bajnokság alkalmával óriásplakátok, tévé- és rádióspotok készültek, a debreceni ifjúsági atlétikai vb megnyitójának és záróünnepségének lebonyolításában segítettünk, és a díjugrató vb-nek is nagy hírverést adtunk, hasonlóan más világeseményekhez. Az eredmények azt igazolják: elgondolásunk helyes volt, lényegesen többen látogattak ki ezekre a sportrendezvényekre, ami a magyar sportolók teljesítményét fokozta.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az országot mind a külföld, mint pedig saját polgárai a teljesítménye alapján ítélik meg. Szólnunk kell tehát az elmúlt három és fél esztendő teljesítményéről. Súlyos hibát követnénk el, ha kihagynánk gondolkodásunkból mindazt, amit az elmúlt esztendőkben elértünk. Súlyos hibát, mert ez mindannyiunk közös munkájának az eredménye; a legutóbbi sikereink éppúgy részét képezik a belföldi és külföldi országképépítésnek, mint az ezer esztendő magyar históriája vagy az elmúlt 200 esztendő magyar tudomány- és kultúrtörténete.
Mindenekelőtt a családtámogatásról kell szót ejtenem. Azért erről, mert bár kifejtettük abbéli véleményünket, hogy nem helyénvaló állandóan a nemzethalál víziójával ijesztgetni, de ettől a tények tények maradnak. S a tények sajnos azt mutatták az elmúlt évtizedekben, hogy a magyar népesség lélekszáma aggasztó mértékben csökken.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A millenniumi esztendőben a népességfogyás üteme húsz év után először csökkent. 3 ezerrel több gyermek született, mint az előző évben, míg a halálozások száma 7500-zal volt kevesebb, mint 1999-ben. Mindez annyit jelent, hogy 10 ezer lélekkel többen vághatunk neki az új évezrednek, ez pedig bizony, a jóléti társadalmak tendenciáját figyelembe véve, remek teljesítmény.
Az elmúlt néhány esztendő nemzetteljesítményének második helyén minden bizonnyal az otthonteremtést kell említenünk. Hölgyeim és Uraim! A rendszerváltás utáni időszakban nem épült annyi új bérlakás, mint az elmúlt három évben. Ez a megteremtett hitellehetőségeknek, az állami és önkormányzati szerepvállalásnak és az otthonteremtési program kommunikációjának köszönhető, amelynek részeként az Országimázs Központ állandó telefonos ügyeletet tart fenn a lakosság informálására.
A fiataloknak, a jövő nemzedékének segít a diákhitel. A központ ennek kapcsán a kormányzati kommunikáció megtervezését és a célközönséghez való eljuttatását végezte a megfelelő rendezvények és a média felhasználásával.
A polgárok a XXI. század elején mernek hitelt felvenni, mernek beruházni a jövőbe, mert úgy érzik, életlehetőségeik, jövőjük, várható életszínvonaluk alkalmassá teszi őket erre.
Végül, de nem utolsósorban szólnunk kell a Széchenyi-tervről; szólnunk, mert a Széchenyi-terv a XXI. század elején új pályára állította az országot, ami egyben új és pozitív országképet is jelent. Ez természetesen csak akkor igaz, ha igaznak tekintjük azt a megállapítást, hogy a nemzet felemelkedésében azok játsszák a legfontosabb szerepet, akik mernek nagyot álmodni; akiknek van elképzelésük a jövőről, és ezt az elképzelést meg is akarják valósítani; akik elég akarattal, elszántsággal, képzelőerővel, tehetséggel, kitartással és önbizalommal rendelkeznek; akik önmaguk boldogulását mindig összekötik családjaik boldogulásával, végső soron nemzetük boldogulásával.
Elsősorban értük hívtuk életre a Széchenyi-tervet; és ami ezután történt, arra magunk sem számítottunk: ugyanis a Széchenyi-terv keretében nyújtott minden egyes forint állami támogatáshoz további hat forintot tett hozzá a külföldi tőke és a hazai magánszektor. A Széchenyi-terv így vált a nemzetközi összehasonlításban is fantasztikus teljesítményt nyújtó magyar gazdaság egyik motorjává és nem utolsósorban a nemzeti önbizalom visszaszerzésének egyik mozgatójává.
Tisztelt Ház! Három évvel ezelőtt a Világbank által készített tanulmány szoros összefüggést mutatott ki a külföldi működő tőke áramlása és az azt fogadó ország nemzetközi hírneve között. A megközelítőleg azonos teljesítményt nyújtó országokkal kapcsolatban a tanulmány szerzői külön rámutattak arra, hogy az országimázs az egyik legfontosabb tényező, amely a külföldi tőke mozgásának irányát befolyásolja. A korábban elmondottak jól szemléltetik, hogy miért szükséges Magyarországnak saját imázs megteremtésével foglalkozni és ezt ápolni.
A nemzet ma már bízik saját jövőjében, és tudja, hogy sikerre született. A Magyar Gallup Intézet kutatásai szerint a polgárok 85 százaléka gondolja úgy, megvan bennünk a tehetség arra, hogy Európa legsikeresebb nemzetei közé emelkedjünk.
Ady Endre szavaival szeretném zárni: csak ott születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek. (Mádai Péter: Akkor!)
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! A magyar millenneum (Sic! - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Keller László: Sasvári úr, millennium!) ünneplésében megnyilvánult a nemzeti összefogás. Meghatóan szép példáit láthattuk a magyar millenniumi év keretében megtartott ünnepségek során annak, hogy mit jelent az összefogás. 2000. január 1-je és 2001. augusztus 20-a között a magyar kormány képviselői minden településen átadták a millenniumi zászlót. (Keller László: Bravó!) Torokszorítóan szép pillanatokat éltünk át, amikor láttuk, hogy a legkisebb falvaktól a városokig a polgárok átérzik a közös múlt, a közös sors összetartó erejét, és meggyőzött mindannyiunkat arról, hogy szükség van a nemzeti tudat erősítésére.
A millenniumi kormánybiztosnak az volt a feladata, hogy az ünnepségsorozat eseményeit hangolja össze, és hogy a történelemben talán először számba vegyük, a társadalom, a nép maga mit tart szükségesnek helyreállítani. Történelmünkben ezer év során most először fordult elő, hogy megkérdeztük az ország lakosságát, miképpen látja saját kultúráját, és nem felülről, rendeletileg óhajtottuk őket boldogítani. A legszerényebb kezdeményezéseket is felvettük a programba, és mindenki a magyar millennium cselekvő részesévé vált. Játszóterek, köztéri szobrok, megújuló közösségi házak, újjávarázsolt templomok - az országimázs.
Ezt az ünnepet, ezeket az ünneplő közösségeket támadja folyamatosan az ellenzék. Nekünk, kormánypárti képviselőknek az a feladatunk, hogy megvédjük ezen ünneplő közösségeket, megvédjük azt az ünnepet, ami közös számunkra.
A nemzeti összefogás sikeres országot teremt. A Széchenyi-terv szolgálja az országépítésnek ezen munkáját, az országképépítés munkáját. Támogatva a vállalkozókat, hogy munkahelyeket teremtsenek, két és fél esztendő alatt 200 ezer új munkahely jött létre Magyarországon. Felemelve a minimálbért - a munkaadókkal és a munkavállalókkal közös egyetértésében -, a '98-ban 19 500 forintos minimálbér 2002-re 50 ezer forintra emelkedik; helyreállítva ezzel a munka becsületét, és hozzájárulva ahhoz, hogy lépést tegyünk, hogy közelebb kerüljünk az Európai Unió átlagához.
Ez a program segíti az otthonteremtést, mely elindította az állami támogatású bérlakásprogramot. Lehetővé tette, hogy a '98-as 28 százalékos hitelek helyett 4,5 százalékos hitelekhez jussanak azok a polgárok, akik új lakást akarnak építeni. Ezeket a sikereket elvitatják az emberektől. Mi ezeket a sikereket szeretnénk megvédeni. Támogatni szeretnénk továbbra is azt, hogy az emberek érezzék otthon magukat ebben az országban.
Azért töröltük el a tandíjat és azért vezettük be a diákhitelt, hogy a tanulás lehetősége megnyíljon a magyar családok gyermekei számára. Az, hogy erről az Országimázs kiadványokat tesz közzé, lehetővé teszi, hogy minél többen megismerjék azt a lehetőséget, ami a diákhitelhez való hozzájutást jelenti. Ez egy olyan szolgálat, amelyre szüksége van a magyar családoknak, hiszen nap mint nap találkozunk olyan kérdésekkel fogadóóráinkon, hogyan lehet egy diákhitelhez hozzájutni; hol lehet megkeresni, megtalálni azokat a hitellehetőségeket, amelyek a támogatási rendszerben szerepelnek; hol épülnek azok a bérlakások, amelyeken az állami támogatású bérlakásprogram keretében dolgoznak. Erre a tájékoztatásra szüksége van az ország közvéleményének, és joguk van tudni, hogy mire költjük a költségvetést.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Sikeres ország gyarapodó családokat jelent, ezért döntöttünk úgy a költségvetésben, hogy minél több pénz maradjon a családoknál. A személyi jövedelemadóból leírható gyermekkedvezmény eredményeképpen 1999-ben 33,3 milliárd forinttal, 2000-ben 49 milliárd forinttal, 2001-ben pedig 82,2 milliárd forinttal - 82,2 milliárddal! - több marad a családoknál. Akik a gyermeknevelés mellett dolgoznak és munkájukból tartják el magukat és családjukat, a legnagyobb felelősséget vállalják, nemcsak családjukért, hanem az országért, mindannyiunk jövőjéért. Megérdemlik, hogy különösen kedvező helyzetben legyenek.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hadd ajánljam a baloldali ellenzéknek - amely támadja az országképépítést szolgáló millenniumot, a Széchenyi-tervet, a családtámogatási rendszert - a figyelmébe Hamvas Béla gondolatait: "És ha megkövesedett mérgét, a szorongást, ami lelkükbe rágta magát, nem képesek máshogy feloldani, akkor igyanak egy pohár jó magyar bort, amely képes az élet ünnepi perceinek, a derűnek, játéknak, önfeledt életörömnek megnyitni minden szívet."
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Először is szeretném tisztázni, a mai vitanap címe az, hogy "Országimázs" - a "Központ" csak zárójelben van. Ezzel a zárójellel pont azt akartuk érzékeltetni, hogy most nem a központ felesleges kiadásairól, az ellopott milliárdokról akarunk beszélni; mi a központ felállítását eleve elhibázott lépésnek tartottuk, ilyen ötlete errefelé utoljára Ceauş escunak volt, és ő is kudarcot vallott. Imázst ugyanis nem lehet csinálni; az országról kialakított képet sem itthon, sem külföldön nem a bugyuta reklámok fogják befolyásolni, a pénzért festett hamis képek rövid ideig tudják elfedni a valóságot.
Az országról kialakított kép akkor fog érdemben javulni, ha megelégedett, önmagukban és jövőjükben is bízó, önmagukat biztonságban érző emberek alkotják a nemzetet.
Ezért most képviselőtársaimmal együtt azt fogjuk elmondani, hogy milyennek gondoljuk azt az országot, amelyért érdemes együtt dolgozni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem is erről van szó!)
Mi olyan országot akarunk, ahol a választásokon nyertes pártok tudják, hogy nem korlátlan hatalmat kaptak, hanem négy évre megbízást az ország ügyeinek intézésére; ahol pozíciót, megrendelést, kitüntetést nem az kap, aki barát, rokon vagy talpnyaló, hanem az, aki okos, rátermett, tehetséges, szorgalmas, és a legtöbbet teszi az országért; ahol nem kell félni, mindenki bátran vállalhatja a véleményét, és senkinek nem kell kezet csókolnia a miniszterelnöknek; ahol az emberek azért tisztelik a jogot, mert megegyezik saját erkölcsi értékrendjükkel, mindenkire egyformán vonatkozik, és a hatalmon lévők mutatnak jó példát a betartásában (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ilyen országban vagyunk!); ahol a polgárok úgy érzik, hogy beleszólhatnak az őket érintő ügyekbe, és ahol ez így is van, mert a döntések az ő bevonásukkal, a véleményük figyelembevételével történnek. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mi ez, kampány?)
Mi olyan országot akarunk, ahol az emberek hisznek abban, hogy érdemes becsületesen élni és dolgozni, ahol a már rendszerváltás előtt is élő és dolgozó millióknak nem kell bűntudatot érezniük, és a felebaráti szeretetet, az egymás iránti tiszteletet nem szorítják ki a gyűlöletkeltők; ahol a főváros fejlesztése nem marad el csak azért, mert a miniszterelnök éppen másutt született; ahol a falun élő embereknek ugyanúgy jár a csatorna, a betonút, a munkahely, az internet és gyerekeiknek a továbbtanulás lehetősége (Dr. Pálinkás József: Ilyen országban élsz!), mint a városiaknak, sőt többletként még megkapják az igazi összetartó közösséget és a természet közösségét is; ahol a fiatalok számára biztosított a tanulás, az első munkahely és a családalapítás lehetősége; ahol a sorsukat valóban maguk alakítják, és tanulmányaik végzéséhez nem kölcsönt, hanem tisztességes ösztöndíjat és kollégiumi férőhelyet kapnak (Sasvári Szilárd: Ezt megadtuk!); ahol a nemzeti kultúra megőrzése nem pártbürokraták ügye, hanem mindenki feladata; ahol ugyanúgy ismerik József Attilát, Mórát, Pilinszkyt, Bartókot és Kodályt, mint Shakespeare-t, Steinbecket, Moraviát vagy Puccinit (Sasvári Szilárd: Millenniumi könyvsorozat!); ahol a kultúrában nem a politikusok véleménye, hanem az érték a fontos, és ahol a miniszterelnök nem rendeli, hanem nézi a filmeket. (Rockenbauer Zoltán: Béla, nem jöttél el a filmfesztiválra, pedig vártalak! - Derültség a Fidesz padsoraiból.)
Tisztelt Ház! Mi úgy gondoljuk, a Széchenyi-terv nagyon szép ötlet, de a vállalkozók sorsa nem függhet pályázaton, baráti alapon osztogatott pénzektől; olyan adó- és járulékrendszer kell, amely (Varga Mihály: Ez Medgyessynek szól?) egy tisztességes vállalkozót nem kényszerít csalásra, mert enélkül is képes biztos megélhetést nyújtani a családjának. A munkások, a munkavállalók számára a teljes biztonság talán nem térhet vissza, de az elvárható, hogy az állam védje meg őket a tulajdonosok törvénytelen intézkedéseitől; ha dolgoznak, kapják meg a tisztességes bérüket; ha elvesztik a munkahelyüket és dolgozni akarnak, és hajlandóak átképzésen részt venni, akkor legyenek biztosak benne, hogy újra munkába állhatnak, és el tudják tartani a családjukat.
A mi országunkban a nyugdíj ne lemondást, ne szegénységet, hanem egy átdolgozott élet után az időskor nyugalmát és biztonságát jelentse! Akkor lesz jó az országimázs, ha a rászorultak bíznak benne, hogy a társadalom nem kirekeszteni akarja őket, hanem segít nekik a hátrányaik ledolgozásában; ha a betegek, a rokkantak, a kisebbségek vagy a szegények is érzik, hogy rájuk is szüksége van az országnak, és mi is tudjuk, hogy csak együtt lehetünk sikeresek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bármennyire csábító volt a lehetőség, hogy itt a választások előtt az Országimázs Központ elherdált milliárdjairól beszéljünk, mi úgy gondoltuk, sokkal fontosabb arról a jövőről szólni, amit mi 10 milliónyian alakítunk. Mi elmondjuk, milyennek képzeljük az országot, és örömmel fogadjuk mindenki segítségét, aki hajlandó ezért dolgozni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Országképépítésről van szó. Ki tud országképet formálni? Az, akinek van jövőképe, van eszmeisége, és szereti a hazáját. Mi nem szégyelljük azt, hogy közösségben gondolkodunk, nemcsak családban, nemcsak helyi közösségben, egyházi közösségben, hanem nemzetben is, és ennek a nemzetnek a képét is szeretnénk felmutatni. Ki az, aki nem tud országképet építeni? Az, aki individuumban gondolkodik, aki csoportérdekben, pártban gondolkodik. Ki az, aki rontja az országképet? Az, aki lejáratja külföldön, és aki agresszív módon, ízléstelen gyalázkodásban szól itthon.
Én nem szeretnék a stílusról beszélni, bár néha megdöbbent az, ami az ellenzéki oldalról megjelenik; én a tényekről szeretnék beszélni, arról a tényről, ami többek között az én tárcámat is érinti. Néhány felszólalásban, amiről nyugodtan el lehet mondani, hogy gyűlöletbeszéd volt, gyakran szerepelt az a szó, hogy hazugság. Azok mondták ki ezt a szót, akik a tényeket elferdítették. Idézek egy-két ferdítést: a szegénység nőtt, a családok ma rosszabbul élnek, mint eddig. Ezek a hölgyek és urak mondták ezeket az állításokat, akik a hazugságot említik. (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.)
Ezzel szemben engedjenek meg néhány tényt a szegénységgel kapcsolatban; hadd kezdjem a minimálbérrel! Nem a minimálbér emelésének mértékéről szeretnék szólni, azt mindenki tudja, én egyetlen példát szeretnék említeni, ami a családokkal is kapcsolatos. Vegyünk egy kétszülős családot, ahol minimálbéren dolgozik mind a két szülő, és három gyermeket nevelnek. 1997-ben, tehát az előző kormány idején, ez a két szülő, mindenféle családtámogatással együtt, hazavitt 56 490 forintot havonta. 2001-ben ennek a két szülőnek a jövedelme, a családtámogatásokkal együtt, 99 700 forint, majdnem a duplája - ez a legszegényebbek elszegényedése.
Említenék egy másik példát, a kiegészítő családi pótlékot. Sajnos, tegnap is egy tévedésen alapuló MSZP-s nyilatkozat látott napvilágot, pedig itt, ezen a helyen már elmondtam azt, hogy az önök miniszterelnök-jelöltjének elküldtem a hiteles adatokat; sajnos nem használta fel azóta sem, a megtévesztés vagy tévedés - legyünk jóindulatúak - tovább folytatódik. Önök a kiegészítő családi pótlék éves alakulásának nem néztek utána, ezzel szemben egy sajtóhibára hivatkoznak folyamatosan.
Ezért ma reggel megkérettem a pontos adatokat, amiket szeretnék a rendelkezésükre bocsátani. Arra hivatkoznak ugyanis, hogy a kiegészítő családi pótlék a legszegényebbeknek jár - valóban megadtuk ezt is a legszegényebbeknek. Azt állítják, hogy ez folyamatosan növekszik, tehát növekszik a szegénység. Ezzel szemben az adatok: '99-ben 834 ezren vették igénybe, önök erre szoktak hivatkozni; 2000-ben már csak 808 ezren; 2001-ben 795 ezren - ez nem rohamos csökkenés, de csökkenés. Ezzel szemben növekedést állítani, ha jó szándékúak vagyunk: tévedés, ha rossz szándékúak vagyunk: füllentés.
Nézzünk egy másik adatot: a veszélyeztetett gyermekek száma '97-ben 420 ezer volt, a 2000-es adatok 265 ezerről szólnak - ez nagyon sok, csökkenteni kell.
De nézzünk egy olyan adatot, ami a szegénységgel függ össze. Az anyagi okok miatt veszélyeztetett gyermekek száma '97-ben 340 ezer volt, 2000-ben 185 ezer. Ez lenne a szegénység növekedése? Szigorú, egyértelmű tények!
Nagyon szépen megkérem a kampányoló - és hát bizony szorongó és ezért agresszív - képviselőtársaimat, hogy legyenek szívesek a tényekhez ragaszkodni, és talán olvassák el azokat a fejlődés-lélektani ismereteket biztosító tankönyveket, amelyek meggyőzik önöket arról, hogy az agresszivitás gyökere a szorongás. Mi nem tudjuk megígérni önöknek, hogy ezt a gyökeret, szorongásuk okát megszüntetjük, hiszen azért dolgozunk, hogy ezt az utat folytassuk 2002-ben is. Ez az önök szorongásának az oka, ezt nem fogjuk tudni megszüntetni, sőt, beteljesítjük.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt jelen lévő Képviselők! Először is én is szeretném megköszönni a kezdeményezőknek a kezdeményezésüket és ezt a vitanapot. Azt gondolom, mindannyiunk számára nagyon tanulságos volt.
Mivel azt hiszem, a dolgok felszínéről vagy felszín közeli rétegeiről már elég sok szó esett, én most egy picikét mélyebb összefüggésében szeretném megragadni a rendelkezésemre álló rövid időben azokat a tanulságokat, amelyek a mai napból levonhatók.
Bennem az önök kezdeményezése, tisztelt MSZP-s képviselők, egy regény kezdő mondatait idézi fel. A regény szerzője Stephen Leacock - (Keller László: Előre megírta?) nem, nem egészen -, a regény címe "Matild, a nevelőnő, avagy a rejtély kulcsa". Ez egy fergeteges paródia, amely talán attól vált azzá, ami, hogy Karinthy Frigyes fordította le. Nos, ez az opus az alábbi mondatokkal kezdődik: "Történetünk kezdetén Skócia észak-nyugati partjainál vad vihar tombolt. Történetünk szempontjából ugyan ennek csekély jelentősége van, mert történetünk Anglia délkeleti partjainál játszódik (Derültség a Fidesz soraiban.), de azért ott is eléggé rossz idő volt." Valahogy önök is így vannak vele; mindegy, hogy térben és időben milyen távol is esnek egymástól a tárgyak és történések, mindig csak egy a fontos: a rossz idő. És hogy mitől rossz egy idő? Természetesen attól, hogy nem önök kormányoznak benne. Bezzeg, ha önök kormányoznának...!
Nem tudom, hogy időnként gondolatban, csak úgy nagyon óvatosan, a lelkük mélyén képesek-e elemelkedni rosszkedvük telének e ködös, borongós síkjából, és képesek-e egy kicsit reflexív módon, kívülről is szemlélni önmagukat, látják-e saját imázsukat. Én tudom - ez az "öhöm"-ből is kiderült - , hogy komoly megpróbáltatás volna az önök számára egy ilyen mutatvány, de mégis tiszta szívből tudnám kívánni. Egyszer próbálják ki, higgyék el, megéri!
Tegnap Szalay Gábor napirend előtti felszólalására válaszolva már utaltam rá - de jellemző módon akkor is inkább saját prekoncepciójukra figyeltek és azzal igyekeztek elnyomni az én hangomat -, hogy számos jellegzetes szociálpszichológiai csapda foglyai. És mivel sajnos ez a mai vita is jórészt - tisztelet a kivételeknek, neveket most azért nem mondok, mert az személyes érintettség volna (Derültség. - Dr. Takács Imre: Mondjál!), voltak azért kivételek -, összességében visszaigazolta tegnapi feltevéseimet, így részben most megint ugyanazokból indulnék ki. Talán most egy kicsit több szerencsém lesz és meghallgatnak, hiszen most már tényleg csak néhány percről van szó.
Nos, ha egy kicsit magukba néznek, átérezhetik, hogy a reakcióik mélyén valójában nagyon sokszor egyszerűen irigység, szorongás, belső bizonytalanság és bizony időnként, hellyel-közzel lelkifurdalás is munkál, vagyis csupa meglehetősen görcsös és negatív tudattartalom, ami aztán persze - ezt nagyon jól ismerjük - önteljesítő jóslatként tényleg meg is hozza azokat a negatív fejleményeket, amelyeket igen szépen láthatunk.
Ma is kiderült, hogy önök közül sokan csak arra tartották alkalmasnak ezt a vitanapot, hogy újra elmondhassák, mely szörnyű állapotban is sínylődik a magyar nép (Szabó Sándorné: Nem igaz! Nem erről beszéltünk! - Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem igaz!), és önök bezzeg a jövő verőfényes bércei felé vezetik majd ezt az egyébként jobb sorsra érdemes derék népet. Nos, ebben egyetértünk: ez valóban egy jobb sorsra érdemes derék nép, amely már nem képes minden gyanakvás nélkül önökre tekinteni, hiszen '94 és '98 között történt már egy és más, amely egészséges gyanakvás lelki szerkezeteit alakította ki ebben a jobb sorsra érdemes népben.
A köznapi gondolkodás mindezt - ahogy már említettem - a "savanyú a szőlő" metaforával szokta szemléltetni, vagyis: tudom én azt nagyon jól, hogy mily édes is ez a szőlő, de mégse vallhatom be, hogy csak az a bajom, hogy nem érem el.
Érthető, hogy önöket nagyon bántja - és ez a közbeszólásokból is kiderül -, hogy nem az önök kormányzása alatt válik érzékelhetővé az ország felemelkedése. Az azonban veszélyes félreértés az önök részéről, hogy akkor az az egyetlen ésszerű magatartás, hogy úgymond, lekutyázom mindazt, ami van, ezzel ugyanis valójában - és nagy tévedésben vannak - nem a kormánynak ártanak, amit persze annyira szeretnének, hanem az emberek önérzetét sértik fel (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!), és paradox módon, akaratuk ellenére, de ezzel elsősorban a kormány népszerűségét növelik.
Erre mondja egyébként Festinger nyomán Aronson, hogy az ember valójában - és ez nagyon jól kiderül az önök magatartásából - nem racionális lény, hanem racionalizáló lény, vagyis nem ésszerűen cselekszik, hanem emocionális, indulati alapon, és csak aztán igyekszik megideologizálni, hogy miért is nagyon logikus a döntése, hiszen - érthető módon - súlyosan károsulna a pozitív énképe, ha be kellene látnia, hogy nem a valóság, hanem a saját indulatos előítéletei alapján próbál véleményt alkotni a világról. Olvassák el - nagyon sokan biztosan meg is tették - a "Társas lény" című könyvét Aronsonnak, és majd rájönnek, hogy szinte laboratóriumi tisztasággal igazolják vissza Aronson ötvenes évekbeli kísérleteit. (Derültség és taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)
Azt gondolom, az e folyamatok mélyén alapmotívumként megbúvó irigység aztán persze elindítja az ellenfél démonizálásának önmagát erősítő folyamatait is, hiszen ha kényszerűen egyre sötétebbnek igyekeznek láttatni a valóságot, akkor emögött egyre nagyobb erejű démonokat, már-már apokaliptikus gonosz szándékot sejtenek, és így lesz az önök hamis ellenfényében a szerény fürge gyík árnyképéből dinoszauruszt sejtető szörnyeteg. Ehhez bátorkodtam segítségül hívni az élő klasszikus Esterházy Pétert tegnap, aki a Kis magyar pornográfiában írja, hogy "Egyszer Rákosi elvtárs úgy megharagudott az imperialistákra, hogy maga is megbánta." (Derültség a Fidesz soraiban.) Körülbelül ez az a lelki fenomenon, amelyre itt célozni próbáltam.
Démonok, fantomok, baljós árnyak: ezek voltak a mai nap során előre megkonstruált ellenfeleik, és csak elvétve tettek kísérletet arra - azért tettek szerencsére; megint nem mondok neveket -, hogy derűs természetességgel megpróbálják a világot annak látni, ami.
Az irigység és a démonizáló félelem közös gyökere valószínűleg, tisztelt hölgyeim és uraim, az énkép bizonytalansága, egyfajta állandóan kísértő azonossági zavar, méghozzá '95 és '96 óta most már kettős értelemben is. A kormányra jutásuk előtt "csak" a régmúlttal kapcsolatban kellett - volna - valahogy az indentitásukat tisztázni. (Keller László: Neked is!)
Például eldönteni, hogy Kádár (Szalay Gábor: Lacikám, hogyan volt azzal az MSZMP-tagsággal?), Aczél vagy Pozsgay örökségét vállalják-e. (Perlaki Jenő: Ne zavarjuk az előadót! - Szalay Gábor: Elképesztő! - Dr. Kis Zoltán: Hogyan hordtad az aktatáskáját! Hoztad a dipiben a szendvicset!) Fontos lenne tudatosítani, hogy nem mindegy, milyen választ adnak ezekre a kérdésekre, és hogy nem játszható a végtelenségig, hogy igyekeznek elfojtani ezen létminőségükben is eltérő válaszlehetőségek különbözőségeiből máig is feldolgozatlan belső feszültségeiket. (Folyamatos zaj. - Szalay Gábor: Te könnyen leküzdötted! - Perlaki Jenő közbeszól.)
1995 óta e nagy erejű elfojtások, az imént vázolt elfojtások sajnos - és tényleg szomorúan mondjuk, hogy sajnos - egy újabbal bővültek. A Bokros-csomag valójában ugyanazzá vált az önök számára, mint ami Kádárnak volt '56. (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból. - Bauer Tamás: Ez szégyen! Szégyenletes!) Persze, önök is ragaszkodhatnak a konszolidáció, a rend helyreállításának hamis mítoszához, akárcsak ő annak idején. (Szalay Gábor: Hiteles előadó... - Dr. Kis Zoltán: Hétpettyes bogár!) Önök is felhasználhatják a külső szuverenitásgazdák tekintélyét, akárcsak ő; önök is bízhatnak a maguk mögött álló nagy erejű értelmező- és véleményhatalmak mindent elsöprő befolyásában, akárcsak ő. És persze megbélyegezhetik és kitaszíthatják soraikból azokat, akikben mégis megszólal a lelkiismeret, akárcsak ő tette annak idején.
Ám az írás, tisztelt uraim, immár visszavonhatatlanul a falon van: mene, tekel, ufarszin - megmérettél, és könnyűnek találtattál. (Keller László: Most bizonyítottad be!) És persze innen már szintén a klasszikus sors pszichológiája érvényesül (Bauer Tamás: A pártbizottságon...), akárcsak nála annak idején: az elfojtott bűntudat szüli az agresszivitást, majd ez a bűntudat újabb agresszivitást, és így tovább a végtelenségig (Csige József: Nagyon jó az elemzés!), amíg nem képesek valóban kilépni ezekből az önmagukba visszatérő bűvös és roncsoló körökből.
Így vált ez a mai nap, tisztelt urak, tudtukon és akaratukon kívül, önleleplező módon, a kezdeményezők feldolgozatlan lelki tartalmainak kivetülésévé (Keller László: Idáig süllyedtünk!), önnön rossz közérzetük imázsává, és a várt és hamis diadal helyett ezzel a most önmagukról kiállított képpel kell szembenézniük. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szegény Laci! - Csige József: Ez már összeomlás!)
Higgyék el, jogukban áll együtt örülni velünk Magyarország sikereiért - mindez csak önökön múlik! Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Bauer Tamás: Tisztességes emberből ezt tudtátok csinálni! - Dr. Takács Imre: Most rosszul dolgozott a píármenedzser!)
