A figyelő és gondolkodó magyar már régen, - legalább Kossuth óta - tudja: magyarság és románság rá van utalva egymásra. Ma sajátos elemei vannak ennek az egymásra utaltságnak. Magyarország előbbre tart, már NATO tag és jó áll az Európai Unióba vezető úton is. Gazdasága megszilárdult, államadóssága lecsökkent, eredményei tekintélyt adnak és további tőkét vonzanak. Románia mindebben lemaradt, ám nagy igyekezettel szeretne felzárkózni. Számára a magyarok együttműködési készsége elengedhetetlen. Mi viszont - bár a státustörvény pozitív hatásait semmiképp nem szabad lebecsülni - nem tudjuk Románia helyett biztosítani a kisebbségi és emberi jogokat. Nem vagyunk képesek fizetni a román közoktatásnak a magyarokra eső költségeit, nincs elegendő forrásunk az Erdélyben élők egészségügyi kiadásaira. Emberi életet csak akkor biztosíthatunk a román állampolgárságú magyaroknak, ha ebben a mindenkori román kormány együttműködő, megértő partner.
Mindezek a megfontolások ott voltak a mai miniszterelnöki találkozó hátterében. A józan megfontolások ésszerű kompromisszumokat eredményeztek, a találkozóról  mindkét miniszterelnök megelégedetten nyilatkozott. (Az MTI hírét a képre kattintva olvashatni - amíg kint van az MTI honlapon.) Az aláírásról részletes tudósítást közöl az infostart.

A háttérben persze sok minden más is van. Románia nem tűnhet fel sem az EU sem az Egyesült Államok szemében kisebbségellenes, emberjogi kérdésekben elmarasztalható országként. Ebből a szempontból nagy a jelentősége annak, hogy milyen magatartást tanúsítanak a nyugaton, jelesül az Amerikában élő magyarság képviselői. A decemberi megegyezés előtt novemberben a román külügyminiszter személyesen találkozott velük és a miniszterelnök is kapott egy írásos memorandumot. Ezt megelőzően a Magyar Emberjogi Alapítványnak sajtóközleményt kellett kiadnia, amelyben a Nastase-val való találkozó elmaradását tárták a nyilvánosság elé. Ennek a sajtóközleménynek komoly visszhangja lett, mind a magyar, mind a román nyelvterületen.

A Magyar-Hon-Lap kötelességének érzi, hogy megköszönje Hámos Lászlónak - és mindenki másnak, aki részt vett a munkában, - a világos fogalmazást és a határozott fellépést. Noha a nyugati magyarság a státustörvényből természetszerűleg, - de nem minden szívfájdalom nélkül - kimaradt, és ez a fellépésük sem sátustörvény központú, hatása igen jelentős és bizonyára belejátszott a mai eredménybe.

Az egyetértési nyilatkozat nemcsak a kétoldalú kapcsolatokban jelent előre lépést. Felelet az EU országjelentésben megfogalmazott és kétoldalú tárgyalásokat sürgető igényre. Ezen kívül csattanós válasz azokra az ellenzéki felvetésekre, amelyek a magyar külpolitikát kudarc-halmazként próbálják bemutatni.

Surján László

Vissza a kezdőlapra