Vissza
a kezdőlapra„Olyan hírhedtté kell válnotok, hogy az emberek megremegjenek, ha megjelentek lakhelyeiken. Mindenki képes embereket verni és éheztetni. Azt akarom, hogy egységetek a kínzás olyan új, borzadalmas módjait találja ki, hogy a sikolyok minden varjat kiröppentsenek a fészkéből, és ha valaki túléli, soha ne alhasson nyugodtan.”Ezzel az utasítással bocsátotta útnak a tálib titkosrendőrség parancsnoka az újonnan toborzottakat, köztük Háfiz Szadikulla Hasszánit. A férfi háromévi véres szolgálat után a múlt hónapban megelégelte Afganisztánban elkövetett saját rémtetteit, dezertált a tálib erőktől, majd a The Sunday Telegraph munkatársának a pakisztáni Kvettában nyilatkozva a világ elé tárta a tálib rezsim és a titkosrendőrség kegyetlenségeit.
A 30 éves, közgazdász végzettségű férfi 1998-ban a pakisztáni Kvettában dolgozott könyvelőként, mielőtt a tálibok besorozták volna. „Sok máshoz hasonlóan nem önként lettem tálib. 1998-ban 85 éves nagyapámat a tálibok Kandahárban letartóztatták és megverték. Szabadon bocsátását ahhoz kötötték, hogy a családból valaki beálljon soraikba, ezért mennem kellett.”
Hasszáni elmondta, hogy „kezdetben lenyűgözték” a tálibok. A titkosrendőrséghez került azzal a feladattal, hogy lecsapjanak a tolvajokra, rendbontókra. Úgy tűnt, a tálibok rendet hoznak az országba. Később a bűnözők üldözése helyett társaival azt a feladatot kapta, hogy azokra csapjanak le, akik kártyáztak, videóztak, sőt az is bűnösnek számított, aki madarat tartott kalitkában. Be kellett gyűjteniük azokat is, akiknek nem volt elég hosszú a szakálluk, vagy az utcára merészkedő nőket.
„Alapvetően a szórakozás minden formáját betiltották, és ha olyan személyeket találtunk, akik ezeket a dolgokat művelték, vízben áztatott rúddal vertük őket mindaddig, amíg a szoba iszamossá nem vált a vérüktől, vagy el nem roppant a gerincük. Azután étlen-szomjan hagytuk őket a rovarokkal teli szobákban mindaddig, amíg meg nem haltak.”
Hasszáni társaival mindig új kínzásokat talált ki. „Fejen állva altattuk, lábbal összekötve fejre állítva lógattuk őket. Kezüknél fogva keresztre feszítettük őket... A legborzasztóbb dolgot a kandahári börtönben láttam. Annyira összevertek egy férfit, csupa vér és húscafat volt, lehetetlen volt megmondani róla, viselt-e egyáltalán ruhát vagy sem. Valahányszor elvesztette az eszméletét, sóval szórtuk be a sebeit... Sehol a világon nem tapasztalható ennyi barbárság, kegyetlenség, mint Afganisztánban. Akkor megesküdtem, hogy az afgán nép érdekében elmondom a világnak, mi történik az országban.”
Mielőtt megszökött volna, Hasszáni Omar mollának, a tálibok szellemi vezetőjének testőre lett. A molla „közepes termetű, egy kicsit kövér, zöld műszeme van, amely nem mozog, egy ágyon ül és rendelkezéseket osztogat, dollárt ad ki az embereknek fémdobozából. Nem beszél sokat, ami tulajdonképpen jó, mert nagyon buta ember. Csak azt tudja, hogyan írja le saját nevét, az Omart... Afganisztán történetében először történik meg, hogy az alsóbb osztályok uralkodnak, és erővel. Nincs művelt ember a kormányzatban -- valamennyien szinte teljesen írástudatlanok. Nem ismerik országunk történetét, és bár mollának nevezik magukat, fogalmuk sincs az iszlámról.”
Hasszáni szerint valójában a tálibok már nem ellenőrzik az országot. „Csak nevettünk, amikor meghallottuk, hogy az amerikaiak Omar mollától kérték Oszama bin Laden kiadását. Az amerikaiaknak elment az eszük. Oszama bin Laden az, aki kiadhatná Omar mollát, nem pedig fordítva. Elmondta, hogy Kandahárban gyakran látta bin Ladent Toyota terepjárók konvojában, az autók ablakai elsötétítve, rádióantennákkal felszerelve. Hét-nyolc gépkocsi száguldott át a városon.
„Bin Laden őrei arabok, nagyon magas emberek, vagy göndör hajú szudániak... Az arabok de facto ellenőrzésük alá alá vonták országunkat... Kandahár minden fontos helye -- a repülőtér, a bíróságok, a páncélos alakulat -- arab kontroll alatt áll.”
A férfi kétszer volt tálib kiképzőtáborban, azokat is „arabok és pakisztániak vezették... A pakisztániak vallási iskolák diákjai, illetve katonai instruktorok voltak. A tálib erők tele vannak pakisztániakkal. Azt mondták neki, hogy ha a tálibok fehér zászlaja alatt hal meg, ő és családja a paradicsomba kerül. A katonák egy molla által aláírt kiállítatlan házassági anyakönyvet kaptak, arra bátorították őket, hogy „vigyék feleségeieket” is a harctérre -- ez valójában szabad kezet adott a nők megerőszakolására.
Hasszáni kétszer szökött meg az Északi Szövetség csapataival Bagram körül zajlott harcokból, először a tálibok erővel visszavitték őt, a múlt hónapban azonban sikerült elhagynia Afganisztánt.
„Úgy gondolom, sok tálib szeretne elmenekülni, az ország azonban éhezik, s arra, hogy élelemhez jussanak és megtarthassák a földet, az egyetlen lehetőséget az embereknek az nyújtja, hogy csatlakoznak a tálibokhoz. A gyűlölet azonban széles körű. Irtózom attól, amit a gyűlölet okoz, és attól is, amivé engem változtatott” -- mondta az interjúban a megcsömörlött talibán.