Vulkán a kisváros alatt (Zentai Heti) ZENTAI CIVIL SZERVEZETEK
zEtna

A Zentai Heti című helyi lap cikke
2001. december 5.

Írta: Szabó Palócz Attila

Zentán (majdnem azt írtam: zEtnán) már huzamosabb ideje működik egy internetes folyóirat, webmagazin, elektronikus könyvtár, amelynek a jelentősége messze túlmutat nemcsak a városon, de meg merem kockáztatni, hogy az országhatáron is. A zEtna, amelyik alcímében a “magazin a vulkán alatt” megnevezést viseli, a felsoroltaknak valamiféle összessége. Az irodalomnak egy olyan meghitt oázisa az internet furcsa és igencsak tarka kavalkádjában, amelyik habár nem zökkenti ki az odalátogatót a karneváli kavalkád hangulatából, az információs világsztráda száguldást mímelő adathalmazába ágyazódva, annak szerves részeként mégis alkalmat az elmélyülésre, s talán arra is, hogy egy pillanatra fellélegezzünk, s egy nagyobb lélegzetet véve olyan élmények elé nézzünk, mint amilyeneket egyebekben csak könyveket lapozgatva szoktunk megélni.

Az interneten verset, novellát, kisprózát, esszét vagy bármi mást olvasva továbbras is ott ülünk a számítógép és annak monitorja előtt, s az olvasásélményt nem lehet olyan hol meghitt, hol egészen zavaró külsődleges befolyásokkal tarkítani (kiegészteni?), mint, hogy félrevonulunk egy titkos kis kuckóba, s ott összekuporodva, talán még a pokrócot is fejünkre húzva egyszeriben olvasunk ki egy-egy könyvet; vagy nagy könytárak csendjébe visszavonulva, a tornyosuló polcrengeteg és könyvhegyek között, azok tövében egy kényelmes karosszékbe süppedve lapozgatunk… De az internetes olvasmányt utazásra sem vihetjük magunkkal (hacsak ki nem nyomtatjuk, de az akkor aztán már lényegében más…), nem tehetjük meg vele, hogy nyáron, a tengerparton egy leterített törölközőn elheverve olvasgatjuk, vagy netalán utazás közben, egy sínbuszon vagy autóbuszon zötyközlődve...

Más tekinetben viszont az előnyére írhatjuk, hogy amíg egy könyvet, amelyik az én polcomon áll, kevés eséllyel lapozhat fel egy tengeren túli potenciáélis olvasó, addig az interneten könnyen megtörténhet, hogy épp egyszerre, egy adott időben olvassuk ugyanazokat az oldalakat, éljük át ugyanazokat az élményeket, fedezzük fel ugyanazokat az titkokat…

Sokan vannak, akik egyik vagy másik előnyére, illetve a másikkal szembeni hátrányára hívják fel a figyelmet. Anélkül, hogy igazságot akarnánk tenni közöttük, s azzal együtt is, hogy elhatárolódunk az ilyen jellegű vitáktól, mindenképp elismerhetjük, hogy az irodalom internetes publikálása egyre nagyobb teret, s egyre elismertebb helyet hódít magának a nagyvilágban, s így nálunk is. Hiszen nem is kell továbbmennünk annál, mintsem, hogy az internet korunkban tény és való; szépen, lassan, fokozatosan mindennapjaink szerves részévé, összetevőjévé, kiegészítőjévé, a leghétköznapibb életünk egyre elmaradhatatlanabb részévé vált. Azt mondják, manapság már nem elég az ábécé, a betűvetés tudományának ismetrete, írstudatlannak, analfabétának mondhatjuk azt is, aki nem ismeri a számítógépek világát, s azt is, aki nem tud kiigazodni abban.

Vannak még persze olyanok is, akik büszkén vallják, hogy soha életünkben be nem kapcsoltak egy számítógépet, soha életükben le nem nyomtak egy betűt a billentyűzeten – és talán arra a legbüszkébbek, hogy eltökélt szándékuk kitartani emelllett. Őket sem volna ildomos elítélnünk emiatt, de talán nem is kell akkora jelentőséget tulajdonítanunk ennek. Elég emlékeznünk talán arra, hogy az autózás kezdeti időszakában, Angliában törvény szabta meg, hogy minden autó előtt egy gyalogosnak kell haladnia, aki piros zászlót lengetve jelzi, hogy itt most egy gépjármű közeledik… Aztán ők is rájöttek arra, hogy hülyeséget csinálnak. Nagyon sok ilyen példát lehetne most sorjázni itt a téma kapcsán, nekem épp ez jutott eszembe. Másnak más, s lelke rajta…

Konkrétan a zEtna webmagazin létéhez és meglétéhez ennek már nem sok köze van. Ezek is mind olyan kérdések voltak itt fenntebb, amelyek az internet teljes és delejes hálózata kapcsán egyelőre még bármikor felmerülhetnek, és szinte bármikor el is merenghetünk rajtuk, de annak működését és hatékonyságát, jelentőségét érdemileg már nem befolyásolhatják.

A zentai civil szervezeteket bemutató sorozatunkban a zEtna szerkesztőjét, Beszédes Istvánt kérdeztük a webmagazin, elektronikus könyvtár és internetes folyórat működéséről, múltjáról és jelenéről, valamint az egészet működtető civil szervezet megalakulsáról, célkitűzéseiről és felépítéséről.

– Mikor tört ki ez a vulkán?
– Most, Halottak napján múlt két éve, miután sikerrel pályáztunk a Nyílt Társadalomért Alapítvány elektronikus könyvtárak alapítására vonatkozó pályázatára a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre égisze alatt. A szellemi örökmozgó és programozó Nagy Attilával állítottuk össze a projektumot, ő a programozói részt, én a tartalmit. A Zentai Elektronikus Könyvtár nevet viselte a tervezet, de mert úgy láttam, a kínálkozó alkalmat arra is fel tudjuk használni, hogy egy újabb fórummal gazdagodjon amúgy meglehetősen elszigetelt irodalmunk, hogy az ezen belül is hátrányos helyzetben található szerzők, amilyenek a fiatalok, a különutasok stb. is publikációs lehetőséghez juthassanak. Így az elektronikus könyvtár egy olyan olvasóteremmel gazdagodott, amelyben a betérő olvasók, szerzők valamiféle társasági életet is élhetnek, ahogy az egy vendégszerető könyvtárhoz illik. Persze a tudatos tervezést véletlen körülmények is befolyásolták. Elsősorban a névadást illetően. A Zenta domain-nevet akkorra már többszörösen lefoglalták az Interneten, ezért aztán nekünk csak a permutáció lehetősége maradt, s lett a magazin neve végül is zEtna. Ebben viszont benne foglaltatik egy elektronikus nagy E, valamint egy vulkán neve, szimbóluma, ami ezen a vidéken meglehetősen szokatlan. Egyrészt azt jelenti, hogy minden kezdődhet elölről, hiszen az óceáni vulkánok pl. új szigetek teremtésére képesek – ma is hiszem, hogy amit hosszú évek alatt elrontottak, azon nem érdemes fáradságos munkával javítgatni, az energia nagyobb hatékonyságú felhasználását a meglévő mellett vagy ellenében valami új teremtése teszi lehetővé. Másrészt hangsúlyozza a fikció, az írói képzelet, az alkotói fantázia mint egyfajta szellemi erő szükséges jelenlétét is. Visszatérve a véletlenekhez. A magazin hivatalos indulása 1999. november 2-ra esett, mint Malcolm Lowry regényének, a Vulkán alattnak a cselekménye is. Ezért az alcím, a Magazin a vulkán alatt.

“Építettem egy metrót, és vettem belőle magamnak egy számítógépet. Belövöm magamnak az intravénát, és felkötöm magam az Internetre. Az intravénát is nagybetűvel írják, Intravéna. Az összes beszélő nevet. Az egér helyett az ujjaimat kattintgatom, miközben számokká változtatom a történetet, betűket írok, amik automatikusan számokká változnak. Én például az ALT+144,110-es számsor vagyok, de a számok is csak további számok, 49 52 52 49 49 48." (Aaron Blumm)

– Kik segítettek az indulásban?
– Az elektronikus könyvtár kialakításához nagyban hozzájárult – és nem csupán a szervezeti háttér megteremtésével, de az elektronikus könyvtári fond megteremtésében is – a Dudás kör és a Thurzó Lajos Közművelődési Központ. Ily módon egy igen szép helytörténeti, helyismereti anyag is felkerült az Internetre, és tölthető le azóta is a világ bármely pontjáról. Ugyanilyen fontos volt a szerzők támogatása is, akik nem kis számban támogatták ezt az új médiumot. Sokat jelent a zEtnának partnersége két vajdasági folyóirattal, a szabadkai Üzenettel és a kanizsai Orbisszal, együttműködése a Képes Ifjúsággal és még más “földi” és elektronikus fórummal, és az a kezdettől megbízható szolgáltatás, amit a webszervert működtető SKS Company részéről tapasztalunk.

“Mindig a valóság lenyomata, árnyékképe az olajfestéssel történő eleven alkotás: a régit az egyszerűségében, szépségében rendkívülit felidéző dolgok érdekeltek. Viszszaköszön a három évszázaddal korábbi, az örökkévalóságot is magába záró arckép, Vermeer Turbános nője oly letisztult és fenséges, hogy hódolni előtte nem megalázkodás. A festő, a művész a modern kor óta ritkán alázatos, s ha én az vagyok, akkor az alkotó énem másik felének, a restaurátornak köszönhető, akinek viszont mindig alázatosnak kell lennie. " (Korhecz Papp Zsuzsa)

– Kik a munkatársaid és milyen körből toborzod a szerzőidet?
– Kezdetben csak kipróbált kapcsolati tőkémre számíthattam, elsősorban zentai és vajdasági, valamint a Vajdaságból elvándorolt szerzőtársaimra. Később mind több váratlan vendég is megjelent. Részben a zEnta nyílt pályázatainak köszönhetően, másrészt a magazin ismertebbé válásának eredményeként, hiszen már e folyóirat létezéséről többtucat igen frekventált világhálós címkatalógusból, másnéven linktárból is tudomást szerezhet a szörföző. Mára nem csupán olvasók, de rendszeresen közlő szerzők is jelentkeznek magyarországi, erdélyi, felvidéki, de hollandiai, német- és franciaországi címekről. Hogy mind többen bekapcsolódhassanak, arról a tematikus kiírások gondoskodnak, a sugallt, a függetlenséget jelentő játék és irodalom.

“Patrick Bateman esete rendkívül kalandos történet - még ha a belőle megmutatkozó mintegy 580 oldalnyi szövegfelület meglehetősen homogén is -, és a nyomába eredni módfölött bonyolult, sőt sikamlós, meg a pokolra való alászállás bátorságát is igénylő vállalkozás, úgyhogy amire kezdetképpen szükség mutatkozik, az egy mély lélegzet és a szellemi ellenállóképesség végső megszilárdítása." (Samu János)

– Mennyire tekinthetjük helyi, tehát zentai vonatkozású és kötődésű vállalkozásnak és mennyire szélesebbnek, globálisnak?
– Hogy ilyen költségkímélő eljárással végül is irodalmi folyóiratot sikerült létrehozni Zentán, az mindenképp zentai tény is, és ezt gondolom, tudják és értékelik is azok, akiknek erre is ki kell, hogy terjedjen a figyelme. Nekem, a zEtna szerkesztőjeként szerzőim érdekképviselete mellett (akik között nagyon fontosak a zentaiak, pl. Danyi Zoltán, Verebes Ernő, Nagy Abonyi Árpád, Sinkovits Péter, és te pl., kedves riporterem), azt a látogatót is – legyen szerző avagy olvasó – szem előtt kell tartanom, aki talán a világ túlsó feléről keresi fel a vulkáni lankát. Emellett a zEtna nemcsak a szűkebb régió, Vajdaság vagy Jugoszlávia egyetlen magyar nyelvű irodalmi honlapja, de tudomásom szerint a legrégibb ilyen jellegű internetes irodalmi fórumok közé tartozik, ha ugyan nem a legrégibb.

“A díszletszerűségében mímelt valóság kapcsán külön figyelmet érdemelnek az anyag utánzó tendenciájának szüleményei6, melyek látszatra átmenetet alkotnak az élő és életetelen matéria között, oly módon, hogy élettelen mivoltuk ellenére az élőt utánozzák. Schulz a félig szerves lények utópiájának nevezi ezt a jelenséget." (Varga Anikó)

– Milyen szellemi vulkánok működtetik a zEtnát?
– Domináns sorozatot képez az óriástájiratok sora. Található a zEtnán egy Óriástájirat-könyvtár is, ez tulajdonképpen a magazin 0. sorozata, hiszen még a Képes Ifjúság irodalmi rovatának oldalain vette kezdetét, de véget már a zEtna hasábjain ért. Az első számú, 1999. halottak napi sorozat a Van-e élet a halál előtt? címet viselte. A vicinális poétikájának szentelődött a harmadik sorozat. Aztán következett egy szerzői napló-tár, s a legutóbbi időben a vulkánhát benépesítésének vállalkozása folyt, az állattelepítést egy fabula-pályázat, a növénytelepítést egy többrétegű ún. biopoétika-sorozat szolgálta. A Fabula rasa az Orbisszal, a Kosztolányi-apokrif pályázat az Üzenettel közösen zajlott, majd ismét az Orbisszal közösen egy folyó-témájú sorozat vette kezdetét. Idén augusztus és szeptember során a Szoba kilátással a... címmel egy sokkezes-sorozat zajlott. Ez a Kanizsai Írótábort fejelte meg egy virtuális írótalálkozóval, amiben majd félszáz alkotó vett tevékeny részt. Ezen felül tavaly – szintén valamiféle óriástájiratos jelleggel – a webmagazin hasábjain elindult egy virtuális óriásváros, a Makropolisz építése is. Négykezes prózák születtek, születnek, amelyekben szerb és magyar ajkú szerzők saját lakóhelyeik metafizikáját megfogalmazva, azonosságok és különbségek felmutatásával járulnak hozzá Újvidéktől Szegedig, Belgrádtól Ungvárig, Kikindától Székelyudvarhelyig stb. egy Közép-Kelet-Európai virtuális világváros létrejöttéhez. Ebben nem csupán a helyek változatosak, hanem a nyelv is. Itt kell megjegyeznem, hogy a zEtna a magyar irodalom szerb fordításának és viszont, a magyar nyelven megjelenő szerb irodalomnak is teret szentel, s ebben is teljes figyelemmel a kortárs művészet felé fordulva. Most éppen egy meghívásos kispróza-sorozatunk zajlik, egy prózai Kis-köz.

“Csütörtök, mit csináljak? Bent a szobában fűteni nem lehet, nincs fa, nincs szén, meleg csak itt, ebben a kis helyiségben akad, de itt is csak addig, amíg a sporhetban ég a tűz, ha kialszik, rögtön mintha azt udvaron lennénk. Azt hiszem, visszabújok az ágyba és olvasni fogok. Van néhány világos óra bent, kihasználom. Az ágyat kihúzom a szoba közepére, hogy jobban lássak s hogy megnyújtsam a látási időt. Ágyam mellé a kis hokedlira néhány könyvet készítettem oda, Ibsen, Tolsztoj (Iván Iljics halála, másodszor - először kb. húsz évvel ezelőtt olvastam) folyóiratokat, a rádiót is odavettem és lefeküdtem. December van, milyen halaszthatatlan tennivalóim vannak?” (Gulyás József)

– Miért volt szükség arra, hogy megalakuljon a civil szervezet, amelyik felkarolta a már addig is nagyon jól működő folyóiratot?
– Elsősorban azért, hogy külön-külön eredményesebben tudjunk pályázni. Egy-egy pályázatra legtöbbször egy szervezet csak egy projektummal nevezhet. Egyébként nélkülözhetetlen volt Dudás kör hozzájárulása a zEtna elindulásához, az hogy az induláskor intézményes hátteret nyújtott, de amíg a Dudás a helytörténeti kutatásokra fókuszál, hiszen a helytörténésztársadalom kiválóan működő fóruma, addig a zEtna a kortárs irodalom on-line fóruma, és egy közel álló, de jó részben világosan elkülönülő másik érdekcsoportot, a szépírókét jeleníti meg. A zEtna túl a próbaéveken, nyilvánvaló, hogy egy életképes folyóirat jött létre, hosszú távra kell alapokat teremteni, és ez igényli a tevékenységi kör kiszélesítését is, amihez viszont szakosodásra, és egy új civil szervezet létrehozására volt szükség. Hagyományos és multimediális kiadással is foglalkozni kellene. Idő és megfelelő pályázat kérdése. A zEtna Polgárok Egyesülete azonban továbbra is partneri kapcsolatot ápol a Dudás körrel, s kutatóinak munkáit is szívesen látja olvasótermében, amely a szépirodalmi művek társaságában helytörténetieket is olvashatóvá teszi. Ahogyan a helytörténet és a helytörténet metafizikája is szépen megfér egymás mellett. Meg aztán jó lenne ki is adni legalább évente egy-egy almanachot az összegyűlt, és folyamatosan gyarapodó többezer oldalas anyagból. Az internetes kapcsolattartás a műhelymunkában nagyon hasznos tud lenni. Fontos az is, hogy a világháló világfórumot is képez, hisz itt nincsenek terjesztési nehézségek. Mindemellett azonban az ilyen internetes folyóirat is csak egy állomást képez a könyvtény irányába vezető úton.

“- Lelkem hányja a hídlást Magácskától, annyit guruzsmált vele, mit és hogyan is mondhatnék egyebet, olyan ez, mint a részegség, mint a mámor, de abból is a leg, mert Magácska engem megtöltött valami soha nem tapasztalt édességgel, valami mázzal kent ki bévülről, de nem is, tán nem tévedek nagyot az igazsághoz képest, ha azt mondom, hogy úgy érzem magam, ha csak reámvetülnek azok a nagybarna szemei, mint egy kaptár, melynek viaszát a szavak és pillantások aprókis méhecskéi sejtenként telides-teletöltötték arany, vastag mézzel” (Kovács Karolina - Kudelász Nóbel)

A zEtna attribútumai:
Internet-cím: www.zetna.org.yu,
levelezési cím: webmaster@zetna.org.yu.
Tartalom: 15 000 kéziratoldal, 1600 hipertext file irodalom.
Több mint 60 digitális kötet, köztük 20 első kiadás.
Közel 40 folyóirat-szám.
Havi 800-1.000 látogató.

Idei támogatók: Illyés Közalapítvány, Tartományi Művelődésügyi és Oktatási Titkárság.
 

Vissza a kezdőlapra