A Bokros-csomag és a tatárjárás

Az elmúlt négy évben – s a most folyó kampány során is – többször nyilvánították ki baloldali és liberális politikusok és “véleményformálók”, hogy az Orbán-kormány hivatali ideje alatt elért gazdasági eredmények az 1995-ben a Horn-kormány által végrehajtott Bokros-csomagnak köszönhetők. Ez olyan, mintha mondjuk IV. Béla királynak az ország újjáépítésében elért sikereit a tatárjárás eredményének tekintenénk. Valahol van is benne igazság, hiszen mint ahogyan a tatárjárás nélkül nem lett volna szükség arra, hogy IV. Béla király újjáépítse az országot, úgy a Bokros-csomag nélkül sem mutatkozna akkora különbség az Orbán- és a Horn-kormány gazdaságpolitikája között – az előbbi javára – a növekedésorientált gazdaságpolitika sikerében. De ha már az elmúlt négy év jelentős gazdasági eredményeinek eredetét kívánjuk kutatni, akkor inkább az Antall-, és kevésbé a Horn-kormány időszakára kell visszatekintenünk. Nézzünk ehhez néhány jellemző példát.

Az Antall-kormány hivatalba lépése előtt, 1989-ben a magyar export 47,3 százaléka került a “keleti” piacokra (a KGST-országokba), és 52,7 százaléka a nyugati piacokra, míg 1994-ben a keleti piacok részesedése már csak 24 százalék, a nyugatiaké pedig már 76 százalék volt. Ma a nyugati piacok részesedése az akkorinál mindössze 10 százalékkal nagyobb: kb. 86 százalékot tesz ki. A piacváltás tehát túlnyomó részben az Antall-kormány hivatali ideje alatt zajlott le.

Ugyancsak jelentős mértékben előrehaladt az Antall-kormány idején a termelő vállalati szféra privatizációja, a Horn-kormány inkább az energia-szektor külföldi kézre adásában jeleskedett (és nem pusztán a privatizációjában, hiszen az energia-szektornak jelentős része a magyar államtól külföldi állami tulajdonú vállalatokhoz került). “Jeleskedett” a Horn-kormány az állami bankok eladásában is: a Budapest Bankot például (egykori vezérigazgatójának, bizonyos Bokros Lajosnak a szervezésében) úgy sikerült eladnia, hogy abból az államnak több kiadása származott, mint bevétele.

Részben a privatizáció, részben a “zöld mezős” beruházások folytán nagy lendületet vett 1990-1994 között a külföldi tőke beáramlása. Míg 1989-ben a külföldi befektetések Magyarországon 215 millió, addig 1994-ben már 7 milliárd 087 millió US dollárt tettek ki. Ennek köszönhetően az ország devizatartalékai is ugrásszerűen megnőttek: míg 1989-ben ezek összege 1 milliárd 725 millió, addig 1994-ben már 6 milliárd 769 millió US dollárt tett ki. Ez a tartalék mellesleg biztosítékot jelentett a fizetési mérleg 1993-1994 közötti romlásakor is, ami cáfolja a Bokros-csomag indokolásaként előhozott fizetésképtelenség veszélyét.

Még sokféle adatot lehetne idézni, amelyek mind azt támasztják alá, hogy a rendszerváltozás gazdasági terheit a társadalom túlnyomórészt az Antall-kormány idején viselte el, s az eredmények jelentős része is megmutatkozott már ez alatt az idő alatt. Valójában tehát a Horn-kormány volt az, amely az előző négy év előnyeire építhetett – volna. Ha tehát arról van szó, hogy az elmúlt 12 év most már kétségbevonhatatlan eredményeit melyik kormány tudná a leginkább továbbfejleszteni, erre az Orbán-kormány egyértelműen alkalmasabb, mint egy (Horn-Bokros)Medgyessy-kormány lenne.

Bonifert Donát

Vissza a kezdőlapra