Dr. Latorcai János, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Küldöttgyűlésének elnöke elképesztőnek nevezte, hogy egy magát ateistának tartó ember keresztény etikából oktatja ki a Katolikus Egyházat és a Katolikus Püspöki Kart, és még elszomorítóbb, amikor a dolgok ismeretének teljes hiányából fakadó hamis állításokat puffogtatva hangzanak el a társadalom megosztását célzó állítások.

Döbbenetes és felháborító Horn Gyula azon kijelentése, hogy

“a katolikus templomokban a papi szószéket átengedik fideszes politikusoknak, és újabban a gyónás szentségét is megsértik, mert arról győzködik a feloldozásra váró hívőt, hogy a Fideszre szavazzon.”

Ha a volt miniszterelnöknek egy csöppnyi tapasztalata lenne a katolikus szertartásokkal ill. a szentgyónással kapcsolatban, ettől a rágalmazástól bizonyára tartózkodott volna.

A szertartások rendje ugyanis rendkívül kötött, az ambo, amit papi szószéknek nevez, az igehirdetés helye, hívők csak a könyörgések felolvasására, vagy ünnepi alkalmi felszólalásra kaphatnak azon helyet.

A szentgyónás pedig a hívő számára az Istennel való találkozás legbensőségesebb pillanata. Felfogásunk szerint ekkor nem a pap, hanem személyesen Jézus Krisztus van jelen, ezért még a bizalmas emberi kapcsolatok is a gyóntatószékben átértékelődnek.

Hogy mi történik a gyóntatószékben, arról sem a hívő, sem a pap nem beszél. A hívő azért, mert ez az ő legszemélyesebb dolga, a pap pedig azért, mert köti őt a gyónási titoktartási kötelezettség. Tehát erről sem Horn Gyulának, sem másoknak tudása nem lehet.

Őszinte felháborodással töltene el, ha úgynevezett próbagyónásokból szeretnének egyesek információkat szerezni, mint amilyeneket annak idején az Egyházügyi Hivatal szervezett.

Ezzel kapcsolatban okulásként utalok az Egyházügyi Hangulatjelentésekre, melynek egy szomorú gyűjteményét 2000-ben megjelentette az Osiris Kiadó a Fővárosi Levéltárral közösen.

Sajtótájékoztató 2002. január 23.

Vissza a kezdőlapra