Szösszenetek

A Medgyessy-Orbán vita és a marxista dialektika

Ha Orbán Viktor nem fogadná el a kihívást a nyilvános vitára, ez azt jelentené: a kormányfő meghátrál – jelentette ki Medgyessy Péter az MTI-nek a március 4-i híradások szerint.

Orbán Viktor miniszterelnök két alkalommal is hajlandó a vitára – közölte a kormányszóvivő Medgyessy levelére válaszolva. Medgyessy erre a következőképpen reagált: „Orbán Viktor bejelentése arról tanúskodik, hogy a miniszterelnök meghátrált, mert korábban csak a két forduló között lett volna hajlandó a vitára.” (Népszabadság, március 6.)

Medgyessy szerint tehát, ha Orbán Viktor nem fogadja el a kihívást, akkor meghátrál, de mivel elfogadta, meghátrált. Ez a felfogás a marxista dialektika logikáját követi, amely szerint minden, és mindennek az ellenkezője is igaz lehet – mégpedig egyidejűleg.

* * * *

A diákhitelnél jobb a tandíj?

„Diákhitel – holtig tartó adósság?” címmel közöl fejtegetést a Népszabadság március 6-i számának Diploma melléklete. Vajon tisztában vannak-e a diákhitel igénybevevői azzal, hogy mire kötelezték el magukat? – teszi fel a kérdést az írásmű szerzője. Számításai szerint ugyanis kezdő pedagógusok fizetéséből a törlesztésre fordítandó hat százalék még a kamatok kifizetésére sem lesz elegendő, vagyis az adósság összege akár a pedagógus élete végéig tovább nőhet. Tekintsünk most el attól, hogy különböző kiinduló adatokkal eltérő eredményre lehet jutni. A Népszabadság cikkírójának fejtegetéséből logikusan következik, hogy a diákhitelnél jobb a tandíj – hiszen az utóbbit nem kapja, hanem fizeti a diák, ennek folytán semmilyen adósságterhet nem vesz vele a vállára. Nyilván ez a magyarázata annak, hogy az MSZP választási programjában – ha rejtett formában is – feltűnt a tandíj újbóli bevezetésének ötlete.

Bonifert Donát

Vissza a kezdőlapra