Kemény hangú csángó- jelentés szerint

A prefektus mindenrôl tudott
A népszámlalás még megfordíthat mindent

Kemény hangú csángó- jelentés szerint
A prefektus mindenrôl tudott

(Bukarest) * Január 23-án, szerdán a bukaresti Helsinki Bizottság (APADOR) és a Pro Europa Liga sajtóértekezleten mutatta be Bukarestben a magyar csángók problémájáról, illetve a moldvai csángók helyzetérôl szóló jelentését. A román nyelvû dokumentumot, mely szerkesztõségünkbe is eljutott, Gabriel Andreescu és Smaranda Enache vezették föl. A sajtósok nagy figyelmének örvendô eseményen megjelent Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszterasszony is, feltehetôen még azon melegében cáfolni a kemény hangú jelentés megállapításait. Ami helyben nem igazán sikerült ugyan, de a közszolgálati televízió szerda esti híradójában már zavartalanul, ktüntetett és egyedüli meghívottként mondhatott véleményt - sajnos, vesztére, mert az általa szakszerátlennek, fércmunkának minôsített, úgymond általanosságok szintjén mozgó fogalmazvány megállapításait félresöpörve, egy vesztésre álló ügyet próbált rövidlátóan mentegetni, mintha a csángómagyar szervezet és a magyar oktatást, illetve misézést óhajtó katolikus csángók sokszor visszautasított kérelmeirôl, sôt az ellenük alkalmazott attrocitásokról egy árva szót sem hallott volna. Sôt, azt is megpróbálta elhitetni a tévénézôk millióival, hogy csángók tulajdonképpen nem is léteznek, hiszen 1992- ben csak hétszázvalahányan vallották magukat a népcsoporthoz tartónak... Mindegyre a konkrétumokat kérte, meg hogy miért nem fordultak a problémákkal hozzá.

Pedig mi tudjuk, hogy igenis, többen fordultak hozzá csángóügyben.

És azt is tudjuk, hogy egy nappal a sajtóértekezlet elôtt Hegyeli Attila tanár, aki feleségével és két másik tanárnôvel magánházaknál az iskola által megtagadott anyanyelvtanítás igényét a csángó szövetség szorgalmazására elvállalta, az alábbi levelet volt kénytelen eljuttatni Gabriel Andreescunak, a román Helsinki Bizottság társelnökének - ami konkrétumként, reméljük, elég is:

„Tegnap két furcsa látogatónk volt, talán nem árt, ha tudomást szerez róla. Én, a menyasszonyom és még két tanárnô két helyiséget béreltünk egy klézseitôl, ahol semmiféle gyerekekkel való tevékenység nem folytatunk, hanem egyszerûen ott lakunk. Január 21-én 10 órakor, bármiféle kopogtatás és elôzetes engedélykérés nélkül két rendôr hatolt be a lányok hálószobájába, az egyik egyenruhában, a másik civilben volt. Anelkül, hogy leigazolták volna magukat, magyarázni kezdték az éppen otthon tartózkodó két tanárnônek, hogy 24 órán belülel kell hagyniuk a falut. Írásos dokumentumot nem hagytak hátra, indokuk az volt, hogy nincs a községre szóló személyazonosságink vagy ideiglenes letelepedési engedélyünk. Megjegyezném, hogy a látogatás elôtt két nappal a rendôrôrsön hosszan elbeszélgettem a klézsei parancsnokkal, aki miután megmutattam neki az ideiglenes letelepedéshez beszerzett valamennyi iratunkat, azt mondta, nem tudja megoldani a dolgot, mert a mi helyzetünk tisztázatlan a faluban. Másnap Kolozsvárra utaztam és úgy döntöttem, hogy ha Klézsén elutasítottak, Bákóban adom be az iratokat. Miután tehát törvényes próbálkozásainkat elutasította, az ôrsparancsnok önkényesen behatolt a lakásunkba, sértegette a két tanárnôt, végigvizsgálta mindkét szobánkat, különösen a könyveink érdekelték ôket, beletúrkáltak több, az íróasztalomon található személyes iratomba. Sajnálom, hogy kellemes dolgok helyett ilyesmivel kell traktálnom..."

A két tekintélyes romániai emberi jogi civil szervezet terjedelmes jelentése éppenséggel a fentihez hasonló hivatali packázások egész sorát éri tetten és leplezi le, kellô dokumentáltsággal, levonva a következtetést, hogy az ilyen és ehhez hasonló hatalmi pressziók, amennyiben zavartalanul folytatódnak, Európa egyik legeredetibb néptöredékének a teljes eltûnéséhez, felszívódásához vezethetnek.

A dokumentum leszögezi: az APADOR 1997-ben egyszer már foglalkozott a magyar csángók oktatási panaszaival Klézse, Pusztina és Lészped térségeében, utána nemsokára az oktatási minisztériumból vizsgálócsoport szállt ki és határozat született, hogy a törvenyeknek megfelelôen, a szülôk kérésére fakultatív magyar oktatás is beindul a csángók részére Csakhogy az akkori döntést a helyi hatóságok rendre elszabotáltak, sôt, az elmúlt évtôl kezdve megfélemlítésekkel, fenyegetésekkel, a rendôri, papi, tanári tekintély latbavetésével mind sûrûbben próbálták elfojtani a lakosság egy részének ébredezô csángó öntudatát. A két emberi jogi szervezetet pontosan e visszaélések jelzése miatt kereste meg a moldvai csángómagyar szervezet.

Az APADOR és a Pro Europa Liga megbízott csapata 2001. december 20-27-e között szállt ki Bákó környékére, a helyszínen megvizsgálni, mennyiben igazak az anyanyelvû oktatás igényének elfojtására, illetve a szervezet embereinek üldöztetésére vonatkozó panaszok, s adataikat a csángómagyar szervezet vezetôivel, a környéken élô emberekkel, a megye prefektusával és más megfigyelôkkel való beszélgetések során gyûjtötték. Munkájukat segítette az Európa Tanács nevezetes csángó-jelentése után született 2001/1521. sz. ajánlás, amelyet Románia is elfogadott és amely kötelezô érvenyû a tagállamokra. Ennek lényege: mindent meg kell tenni, hogy e kisebbségi csoport fennmaradjon nyelvében, kultúrájában, hitéletében. Ugyanakkor a mostani jelentés fô konklúziója: a vizsgálódó látogatás idôpontjáig a helyi és a központi hatóságok egyetlen intézkedést sem hoztak az Európa Tanács ajánlása mentén, s a jelentés készítôivel kapcsolatba lépô hivatalos személyek úgy tûnik, semmibe vették ezen ajánlások lényegét.

A szerdán bemutatott jelentés részletesen leírja, milyen kálvárián mentek keresztül csángó szülôk és a szervezet aktivistái azért, hogy az általuk kérvényezett, törvényes igénynek - az anyanyelvi oktatásnak - érvényt szerezzenek. Amellett, hogy a 2000 elsô felébôl származó minisztériumi határozatot a helyi oktatási hatóság semmibe vette, beindult a retorzió minden vonalon: a szülôk megfélemlítése, a belügy és a sajtó agresszív fellépése, amelynek nyomán a szülôk egy része elállt korábbi követelésétôl. A magánházaknál való nyelvtanfolyam szervezése olyan kényszermegoldás - mutat rá a dokumentum -, mely a sorozatos elutasítások nyomán körvonalazódott. A jelentés részletesen leírja mindazokat az attrocitásokat, melyeket a magánoktatás szervezôi ellen az utóbbi hónapokban a hatósagok elkövettek s amelyekrôl lapunk is beszámolt, majd leszögezi: e tényállásról tudomása volt a prefektusnak is, hiszen 2001. november 16-án a prefektus kabinetfônöke Klézsére utazott, ahol a polgármesteri hivatalba citálta a csángó szervezet vezetôit, majd végigjárta a magánoktatásra használt helyiségeket. Ugyanakkor szintén a prefektúra rendelte el azt a november eleji rajtaütést e magánházakon, melynek nyomán a megyei egészégügyi szolgálat minden elôzetes bejelentés nélkül felfüggesztette az ott folytatott tevékenységet. A prefektussal folyatott beszélgetésbôl az derült ki, hogy az bár jól ismeri a csángók helyzetét, jogosnak véli a helyi hatóságok eljárását, legyen szó tanfelügyelôségrôl vagy rendôrségrôl. A prefektus az egész helyzet megítélésében a csángók román eredetének axiómájából indul ki, s azt a teljességgel törvényellenes következtetésre jut ebbôl, hogy a magyar nyelv tanulasára vonatkozó igények törvénytelenek, jogtalanok. Ugyanakkor a prefektus úgy véli, hogy a közvélemény nyomása és a római katolikus egyház pozíciója komoly akadályát jelenti annak, hogy intézménye védelmezhesse egy magát magyarnak valló kis lakossági csoport jogait az anyanyelvû oktatáshoz, ugyanakkor tagadta, hogy a csángómagyar szervezet vezetôit vagy tagjait üldözték volna.

* Holnapi számunkban a jelentésnek azokat a passzusait ismertetjük, melyek leleplezik a máig tartó erôszakos asszimilációjukat és részletezik azokat a tennivalókat, melyeket a román hatóságoknak kell tenniük e népcsoport utolsó percben való megmentéséért.

(Cseke Gábor)

Kemény hangú csángó- jelentés szerint
A népszámlalás még megfordíthat mindent

(Bukarest) * Tegnapi számunkban tájékoztattunk arról a szerdai sajtóértekezletrôl, amelyen a romániai Helsinki Bizottság (APADOR) és a Pro Europa Liga beszámolt a múlt év decemberében végzett Bákó környéki vizsgálata nyomán született közös jelentésérôl, amelyet a csángó magyar vezetôk és egyes szülôk panaszai alapján készítettek, leleplezvén benne a jelenkori hatalom erôszakos asszimilációs politikáját a csángó népcsoporttal szemben. Mint kiderült: az anyanyelvi oktatás igényét félresöprô hatalmi válasz, az e törekvéseket erôszakosan elfojtó, megfélemlítô visszaélésekrôl tulajdonképpen a megye prefektusa is tudott, aki az egész helyzet megítélésében a csángók román eredetének axiómájából indul ki, s arra a teljességgel törvenytelen következtetésre jut ebbôl, hogy a magyar nyelv tanulására, gyakorlasára vonatkozó igenyek törvénytelenek, jogtalanok.

A jelentés további fejezeteiben a szerzôk lépésrôl lépésre bizonyítják, hogy a mintegy 240 ezres moldvai római katolikus lakosságnak csak egy töredéke vallja magát magyar csángónak, használja a csángó dialektust a mindennapi kommunikációban, ami az ötvenes évekbeli viszonyokhoz képest visszaesést jelent, illetve azt, hogy az évtizedek folyamán rendszeres asszimiláció folyt a csángók körében. A csángók úgynevezett román eredete hivatalos doktrínává lett az intézmények szemében, s ezen az alapon következetesen elutasítják a mindegyre zsugorodó magyar identitású csoport önazonossági igényeit. A jelentés az emberi jogok felôl vizsgálva a helyzetet, kijelenti: számszerûleg bármilyen kevesen is legyenek a csángók, alkotmányos és törvérnyes joguk van anyanyelvük tanulását kérni az oktatási rendszeren belül. Csakhogy e jogtól rendszeresen megfosztják mind az állami intézmények, mind a római katolikus egyház. Ez utóbbi minden olyan kérést visszadobott, melyek az anyanyelvû egyházi szertartások engedélyezését célozták.

A jelentés felhívja a figyelmet e tekintetben az Európa Tanács már ismert, 1521-es ajánlásának a fontosságára, mely elegendô olyan elemet tartalmaz, amelyek jóhiszemû alkalmazása megállíthatná a rohamosan fenyegetô asszimilációs folyamatot. Ám az európai intézmény kötelezô erejû intézkedési csomagját olyan politikusok is elutasítják, mint Ghiorghi Prisecaru SZDP-s szenátor, a román ET-küldöttség tagja, aki továbbra is kétségbe vonja az európai fórum kompetenciáját csángó-ügyben.

A jelentés a továbbiakban részletesen foglalkozik annak a kodifikálásával, milyen nyelvnek is tekinthetô a csángó az európai kisebbségvédelem doktrínái alapján. Eszerint e kérdésnek semmi köze ahhoz, milyen eredetûek is a csángók, itt a tények döntenek: a csángók archaikus, középkori magyar nyelvdialektust beszélnek, amelyre rárakódtak a román nyelvi közegbôl átvett kölcsönszavak és egyéb nyelvi elemek. A Kisebbségi és regionális nyelvek európai chartája alapján a Bákó és Roman környékén beszélt csángó dialektus kimeríti a regionális nyelvek ismérveit és emiatt különleges védelem alá esik, a Charta által leszögezett elvek alapján pedig a román államnak nem csak hogy el kellene ismernie a csángó dialektusok hivatalos státusát, hanem magának kellene ösztönöznie annak mindennapi használatát, kezdetben legalább a vallásos szertartásokon és az oktatásban, de a törvény szerint akár a helyi közéletben is.

A jelentés tovabbi részében igen fontos megállapítás olvasható arra vonatkozólag, hogy a román alkotmány értelmében a csángóság akár nemzeti kisebbségnek is tekinthetô és akként oltalmazható, egészen a parlamenti, illetve a Nemzeti Kisebbségek Tanácsában való képviseletéig. A népszámlálási adatok között hivatalosan is szerepel magát csángónak valló 2165 fônyi kisebbség (1992), mely számszerûleg is nagyobb a hazai örmény kisebbségnél (2023). Persze, azon is sok múlik, hogy e csángó kisebbség kitermelje magából azokat a vezetôket, akik hivatalosan képviselik ôket. A két civil szervezet jelentése úgy véli: a magyar csángók identitási törekvéseit mindenképpen kisebbségvédelmi eszközökkel kell felkarolnia a román államnak ama nemzetközi elv alapján, hogy minél kisebb számú, minél védtelenebb egy kisebbségi közösség, annál erôteljesebb és határozottabb védelemre jogosult.

Az idei népszámlálás fordulópont lehet a csangómagyarok sorsában - hangsúlyozzák a jelentés készítôi, ehhez azonban a csángó szervezeteknek párhuzamos megfigyeléssel nyomon kell kísérniük az egész számlalási folyamatot. Az APADOR és a Pro Europa mélységesen aggódik amiatt, hogy a hatóságok mai álláspontját ismerve, a népszámláláskor a csángó identitás megvallásával szembeni pressziók sem maradnak el. A csángóknak tudniuk kell: joguk van megvallani, amennyiben magyar identitásúak, hogy csángómagyarok, annak ellenére, hogy a biztosok számára csak a csángó kisebbség kodifikált változata ismeretes. Az identitás megvállása szabad és nem szabhat neki kánont a hatalom.

Amennyiben a népszámlálás „próbáját" sikerül kiállni, a csángóság aktívabban léphet föl a 2004- es választásokon , s ha valamelyik szervezetük 1500 szavazatnál többet gyûjt be, parlamenti képviselethez is juthat. Innen már egyenes út vezet a kisebbségi státus hivatalos elismertetéséhez.

A sajtótájékoztatón ismertetett legújabb, szokatlanul kemény és igazságos hangú csángó-jelentés a következô konklúziókkal zárul: a csángómagyar vezetôk és lakosok panaszai teljes mértékben beigazolódtak a vizsgálat nyomán. Különösen veszélyesnek tartják a jelentés készítôi a gyermekek megfélemlítését és a tanerôk ellenséges fellépését a magyar nyelvet tanulni óhajtókkal szemben. Jogtalannak vélik a csángó szervezetek tevékenységének akadályozását, az önkéntes magyar nyelvkurzusok hatalmi felfüggesztését, illetve a római katolikus egyház magatartását, amelynek autonóm volta dacára is kötelessége híveivel kapcsolatban az emberi jognak megfelelôen eljárni.

"A Moldva vidéki csángók védelme jelenleg a csángómagyarok védelmének a problémája - szögezi le végül a jelentés. - A csángómagyarok asszimilációjának megállítása érdekében egyfelôl tiszteletben kell tartani a jogállamiságot, ugyanakkor kedvezményes intézkedéseket kell hozni, amelyek jogszerûsége a Kisebbségi és Regionalis nyelvek európai chartája, más hazai és nemzetközi, kisebbségvédelmi dokumentum elôírásaiból fakadnak. Az APADOR és a Pro Europa Liga úgy vélik, a csángómagyarok jövôje szempontjából életbevágó fontosságú nemzeti kisebbségként való elismerésük. Ehhez viszont a csángómagyaroknak nyíltan vállalniuk kell identitásukat, reprezentatív szervezetekbe tömörülve."

A jelentést Gabriel Andreescu (APADOR) és Smaranda Enache (Pro Europa Liga) írták alá. Köszönet érte!

(Cseke Gábor)

Vissza a kezdõlapra