Nemsokára itt van március 15-e. Előkerülnek a kokárdák, felmelegednek a szívek. Nem engedünk a 48-ból - a híres mondás elhagzott a Fidesz kongresszuson is. Ha elfogadnánk az alábbi eszmefuttatást a hazafiságról, akár el is szégyelhetnénk magunkat.
Ne tegyük. Szégyenkeznie inkább a szerzőnek van oka, hiszen fürdővízzel a gyereket is kiönti. Bizarrnak tűnik szembeállítani a hazafiságot és a demokráciát. Petőfi alighanem demokrata volt és ha hinni lehet a verseinek és a történelemnek, hazafi is. Pelinka úr bizonyára nem ismeri őt. Egyébként a hazafiság nem a részletekben való egyetértést jelenti. Ha a fő célokban egyetértünk, még mindig lehet napokig vitázni a megvalósulásról, s egyebekről.

Die Presse-kommentár a hazafiságról

(Bécs) * Elmúltak azok az idôk, amikor osztrák hazafinak lenni vállalást és elkötelezettséget jelentett, kényelmetlen volt: általánossá, semmitmondóvá, kötelezô gyakorlattá és helyenként kirekesztôvé vált mára a hazafiság - írta a Die Presse c. konzervatív lap vendégkommentárjában pénteken Anton Pelinka neves osztrák politológus.

Ma a hazafiság kényelmes, mindenkié, szinte kötelezô és „politikailag korrekt", pedig a mindenkit összekötô hazafiság intellektuálisan tisztázatlan. Miért kellene mindenkinek úgy érezni, hogy egy csónakban evez, csak azért, mert osztrák? Mi egyesítené az eltérô nézeteket valló, sok különbözô embert? - tette fel a kérdést Pelinka. Úgy véli, hogy a mindent átfogó hazafiság természetesen mozgósítani akar, konkrétan a külsô ellenség ellen: a brüsszeli bürokraták, a cseh kormányfô, az amerikai „keleti part", vagy a Világbank ellen, és a demokrácia egyik elemi erényét - az egyet nem értés és az ellenzék lehetôségét - akarja lerombolni. „Aki nem csatlakozik a hazafias kórushoz, az a fészkébe piszkító hazaáruló - így mondják" - írta Pelinka.

A nemzeteken átnyúló, és ebben az értelemben igen hazafiatlan lojalitásra sok példa akad: Ausztria katolikus asszonyainak sokkal több okuk van együtt érezni az argentínai katolikus nôkkel, mint egy osztrák térség katolikus- és nôellenes férfiúival. A globalizáció ellen tüntetôk éppen úgy nem hozhatók összefüggésbe egy adott hazával, mint azok, akik ellen tüntetnek. A hazátlan alakok azok, akik megmozgatnak valamit. A régi mintájú hazafiság az ellentéteket nem elkente, hanem megvilágította. Az új hazafiság, amelyet mindenki akar - vagy mindenkinek akarnia kell -, olyan mint az ópium: célja, hogy az értelmet jóérzéssel, a gyakran fájdalmas elemzést a fészek fülledt melegével helyettesítse - fejtette ki véleményét a politológus. (Die Presse / MTI)
 

Vissza a kezdőlapra