Vissza
a kezdőlapraElőzetes a vajdasági Képes Ifjúság 2002. január 30-i számából
Bár franciásan hangzik, mégis latin eredetű a parfüm szó, a per fumumból (füstön át, füst révén) származik. Talán a legelső kémiai felfedezés lehetett, amikor mintegy ötezer éve megfigyelték, hogy hő hatására a gyanták és a balzsamok különösen intenzíven hatnak. Ekkor kezdték tűz fölött melegíteni őket, s az illatok per fumum jutottak az orrhoz. Így indult több ezer éves diadalútjára a füst révén nyert illat.
Legelőször a Távol-Keleten használtak parfümöt, a fűszerek mellett az illatszerek kereskedelme és a kereskedelmi utak birtoklása is hozzájárult az egyiptomi birodalom virágzásához. Az első parfümfajta a tömjén volt, isten kedvében igyekeztek járni vele, és kiengesztelni őt az édes illattal. Az oleum miravile, a rozmaringból és gyanták alkoholos kivonatából készült „csodálatos olaj” a XIII. században vált ismertté. Idővel elhagyták a gyantakivonatokat, és az alkoholhígítású rozmaringpárlatot Magyarvíz, illetve a Magyar királyné vize néven kedvelték meg. Nevét onnan kapta ez a francia találmány, hogy egy imakönyvben megtalálták Nagy Lajos király édesanyjának, Erzsébetnek azt a levelét, melyben a rozmaringvíz csodálatos gyógyító hatásáról ír. Használatától – a legenda szerint – a hetvenéves Erzsébet annyira megfiatalodott és megszépült, hogy a lengyel király beleszeretett és megkérte a kezét.
Az igazi Eau de Cologne születésének dátuma 1792. október 8. Ekkor kapta ugyanis Wilhelm Müelhens nászajándékként az „aqua mirabilis” titkos receptjét. A fiatalember gyorsan felismerte a recept hatalmas értékét és hozzálátott az első „kölni gyár” felépítéséhez a Glockengassén. A francia megszállás alatt Daueier generális parancsára 1796-ban Köln minden házát számmal látták el. Ekkor kapta a Glockengassén lévő ház a 4711-es számot, amely mára fogalommá vált, s mindmáig népszerű a tiszta alkoholt, különböző citrusféléket, gyógynövényolajokat, zsálya és rozmaringkivonatot tartalmazó 4711 eredeti kölnivíz.
A parfüm történetének következő jelentős állomása Franciaország, amely sokáig nem számított parfümhatalomnak. A parfümöt az Alpok lábánál fekvő dél-francia városkában, Grasse-ban készítették. Helyben termesztették az illatkompozíciókat adó citrusféléket, ibolyát, tubarózsát, jázmint, a levendula vadon termett. Mialatt a franciák a természetes illatszerek tökéletesítésén fáradoztak, addig a modern parfüm úttörői német laboratóriumokban szorgoskodtak. Mára már a szintetikus úton előállított illatanyagok is hatalmas teret hódítottak.
A parfüm örök, története napjainkban is folytatódik, hiszen a jól megválasztott illat az ápolt és vonzó nő, no és férfi elmaradhatatlan, csábító kelléke. Ezért is adják szívesen nevüket illatokhoz világsztárok.
A parfümök használatának néhány íratlan szabálya:
– Ha új illatot szeretnénk vásárolni, sosem szabad egyszerre sokat kipróbálni, mert szaglóérzékünk nem tudja őket egymástól megkülönböztetni.
– Saját parfümünkre is igaz, hogy az orr csak rövid ideig érzékeli a szagokat, illatokat, ezért ne permetezzünk magunkra túl sokat, mert a környezetünket elkábíthatja.
– Ugyanaz az illat minden emberen más és más, függ a bőr sajátos, egyedi szagától, táplálkozási és életviteli szokásainktól.
– Az illat intenzitását és tartósságát az alkoholos-vizes keverék koncentrációja határozza meg, a parfümé a legerősebb, ezt követi az Eau de Parfum, az Eau de Toilette és az Eau de Cologne.
– A parfüm a fül mögött, a csuklón és könyökhajlatban adja a legintenzívebben az illatot, mert ezeken a legmelegebb és vérrel legjobban ellátott helyeken párolog a legkedvezőbben.
– Parfümünknek sosem szabad a környezetet uralnia, minél hivatalosabb alkalomra viseljük, annál könnyebb és szolidabb legyen. Nappalra általában enyhébb illatokat, estére intenzívebbeket használjunk. Tavasszal és nyáron a friss, virágos, míg ősszel és télen az édesebb és nehezebb illatok közül válasszunk.