Vissza
a kezdőlapraElőzetes a vajdasági Képes Ifjúság 2002. február 13-i számából
2000 márciusában néhány igen ambíciózus fiatal munkájának köszönhetően Újvidéken megalakult az Interkulturális Ifjúsági Központ. Már akkor is fő céljaik között szerepelt, hogy Újvidéken létrehozzanak egy magyar ifjúsági központot, amely megpróbál segíteni a fiatalok különféle problémáin. Újvidék igen sok magyar fiatal állandó vagy ideiglenes lakóhelye, akiknek esetenként nehézségeket okozhat a beilleszkedés, a megfelelő társaság és a szórakozási lehetőségek megtalálása, emellett pedig az anyanyelv és a nemzeti kultúra ápolása sem mindig akadálymentes.
S ez a törekvés meg is valósult, hiszen december 15-én egy szűk körű, ám igazi házibuli hangulatú összejövetelt tartottak az ifjúsági központ megnyitásának alkalmából, ahol a meghívottak listáján néhány neves közéleti személyiségünk mellett az egyes ifjúsági szervezetek képviselői is szerepeltek.
Kazinczy Zoltán, az Interkulturális Ifjúsági Központ elnöke megnyitójában többek között elmondta, hogy az ifjúsági központ a jövőben lehetőséget kíván biztosítani a fiataloknak az ismerkedésre, kapcsolatteremtésre, információcserére, közös programok szervezésére, de távolabbra tekintve a tervek között szerepel elsősorban egy irodaközpont létrehozása, ahol otthont kaphatnának a különböző ifjúsági szervezetek is, megkönyítve ezáltal a fiataloknak, hogy hozzájussanak a különféle információkhoz. Ezenkívül a későbbiekben információs központot, szabadidő központot és minikönyvtárat is indítanának az ifjúsági központ keretein belül, de előadásokat, vitaesteket, zenés esteket meg hasonló összejöveteleket is szeretnének szervezni.
Kazinczy Zoltánt ezt követően a részletekről kérdeztük:
– Honnan származik magának a központnak az ötlete?
– A fiatalok körében már évekre visszamenően igény mutatkozott arra, hogy létrehozzanak egy olyan otthont, ahol bármikor szabadon összejöhetnek, és barátkozhatnak, dumálhatnak… Ennek kapcsán az Interkulturális Ifjúsági Központ kérdőív formájában készített egy felmérést a középiskolások és egyetemisták körében, amelyben az egyik kérdés éppen erre vonatkozott, nevezetesen, hogy szerintük szükség van-e Újvidéken egy ilyen jellegű központra. Erre a kérdésre a százhúsz megkérdezett fiatalból száztizenöten igennel feleltek, s így jutottunk arra a következtetésre, hogy mindenképpen meg kell csinálnunk.
– Hogyan értékelitek a megnyitót mint alapítók?
– Szerintünk mindez egy igen nagy munka eredményeképpen valósulhatott meg, azonban korántsem lehet itt megállni, hiszen ez a megnyitó egy talán még nagyobb, folyamatos munkának a kezdetét jelenti. A megfogalmazott célkitűzéseink nem kicsik, hiszen benne szerepel többek között az is, hogy az ifjúsági központ keretében valamikor egy komoly információs- és szabadidőközpont működik, s amíg ez ilyen formában megvalósulhat, addig igen kemény munkára lesz szükség.
– Ezek a komoly tervek mind-mind távolabbra szólnak, és a közeljövő?
– Azért alakultunk meg így, csaknem támogatások nélkül, hogy ne ölbe tett kézzel várjuk az különböző alapítványi támogatásokat. Tehát saját kezdeményezésből, összefogással beindítottuk, bár még elég kezdetleges formában, de folyamatosan szeretnénk fejleszteni, kiépítve a valódi elvárások és célok megvalósítását szolgáló körülményeket. A közeljövőben elsősorban rendszeres információszolgáltatást szeretnénk biztosítani minden olyan dologról, ami a tudomásunkra jut, és kisebb rendezvényeket is szeretnénk rendezni a fiataloknak, valamint egy most még elég kisszámú könyvből álló minikönyvtár is várja az érdeklődőket.
– Több helyen esett szó arról, hogy az ifjúsági központ létrehozása igencsak megosztotta a különböző civil és ifjúsági szervezeteket, kik támogatták, és kik ellenezték?
– Elsődlegesen három szervezet támogatását, illetve segítségét kértük, mégpedig a Délvidéki Magyarok Ifjúsági Szervezete, a Vajdasági Magyar Ifjúság és a Vajdasági Magyar Diákszövetség segítségét. Közülük csak a Vamadisz nem kívánt ebben részt venni. Tudomásom szerint elnökségi ülésen szavazással vetették el az együttműködést, de ennek okairól semmit sem árultak el. Meggyőződésünk, hogy egy ilyen ifjúsági központnak mindenképpen a javát szolgálná, ha minél több szervezet részt venne benne, de természetesen ennek megítélése mindenkinek a saját hatáskörébe tartozik.
– Visszatérve magához az otthonhoz, ez a családias jellege és hangulata a lehetőségekből adódik, vagy szándékosan alakítottátok így?
– Azt kell mondanom, hogy egyelőre a lehetőségek, vagy inkább azok hiánya a döntő, hiszen az anyagi kereteink nagyon szerények, most még nem tudnánk egy nagyobb objektum költségeit előteremteni. A fiatalok összefogása és tenniakarása azonban példaértékű, hiszen a bútorokat és a berendezés egyéb részeit is saját adományaikból, illetve helyi szponzorok támogatásával tudtuk összeszedni.
– A megnyitót követően milyenek voltak a visszajelzések –elsősorban a fiatalok, másodsorban pedig a különféle szervezetek részéről?
– A fiatalok részéről abszolút pozitív visszajelzéseket kaptunk, tetszik nekik az otthon, s egyáltalán az is, hogy végre megvalósulhatott mindez, a szervezetek közül pedig, amelyek elejétől fogva hajlandóságot mutattak az együttműködésre, azok pozitívan értékelték a megnyitót is, és a terveket is, a többiektől eddig még nem kaptunk semmiféle visszajelzést.
Egyelőre sajnos fűtési gondokkal küszködünk, de ezek várhatóan már a közeljövőben megoldódnak, hiszen erre is ígéretet kaptunk, s amint ezek a problémák megoldódnak, állandó munkaidővel szeretnénk várni a fiatalokat úgy, hogy ne zavarjunk más rendezvényeket és programokat, a tervek szerint kedden és csütörtökön 16-20, míg szerdán 17-19 óráig várjuk majd az érdeklődőket.
Máriás Endre