Vissza
a kezdőlapraMaskarádé Álorvosok a Kossuth téren
A kormány ellen tüntettek hétfőn a Heti Válasz munkatársai a Parlament előtt. Az orvosnak és műtősnek öltözött újságírók nem keltettek gyanút az SZDSZ demonstrációján: a téren egészségügyiek helyett kosztümös aktivisták tartották a transzparenseket.
A Heti Válasz munkatársai az álorvosok között
A betegek világnapja, SZDSZ-tüntetés a Parlament előtt. Levél az aktivistáknak: "Kosztümös, kellékes lesz a demonstráció "magja", aki vállalja, hogy orvosnak vagy ápolónőnek beöltözve vesz részt a tüntetésen, az 14 óra 30 perctől a tér sarkán levő Parlament Caféban jelentkezzék, ott kapja meg a kellékeket és a pontos eligazítást." Vicc, mi más lehetne? Ám a boríték parlamenti, bérmentesített, ezért az ember mégiscsak rákattan az SZDSZ internetes honlapjára. "Kedves barátunk! Vészhelyzet van! Tegyük rendbe az egészségügyet! A betegek világnapján, február 11-én, hétfőn 15 órakor tüntetést szervezünk a Parlament előtt az egészségügy válsága miatt. Várjuk önt is." Egy szó nincs kosztümről. Vicc, mi más lehetne, minek kellene éppen az egészségügyhöz álruhás tüntetőket szervezni a Kossuth térre? Hétfő, negyed három. A metró kijárata elött rendőrök, a házasságkötő terem előtt négy-öt fiatal csomagokkal. A tasakok zöldek, műtőszöldek. A Parlament Caféban telt ház, egy asztalnál Tőkés László beszélget, tüntetők sehol. Azután új vendégek érkeznek, határozott léptekkel be, elbizonytalanodva ki. Ez ismétlődik néhányszor, mire rájövünk, rosszul adták meg a helyszínt. "Tüntetni?" - kérdezzük két fiútól, és mintha ismernénk őket, hozzájuk csapódunk.
- Egyenesen... - mondja kérdés nélkül a házasságkötő terem portása.
- Nem házasodni, tüntetni akarunk.
- Egyenesen - mondja a nő újra, a fiúk hangosan nevetnek. A teremben már vannak néhányan, egy magas, nagydarab férfi, aki majd a téren két kezét felém nyújtva, az ujjait hol behajlítva, hol kiegyenesítve, elváltoztatott hangon azt mondja:
- Sebész vagyok, agysebész. Én operáltam a Viktort, de nem sikerült - és jót kacag saját magán. Oldott a hangulat. Egy másik férfi is zöldbe öltözik, idősebb, alacsonyabb, fekete keretes szemüveget visel, mintha egy napszemüvegbe átlátszó lencsét tennének. Ettől furcsa, elkámpicsorodott lesz a képe, és amikor néhány perc múlva a közszolgálati televízió riportere azt kérdezi tőle: "Ön miért van itt?", hosszan és panaszos hangon beszél neki. Adásba nem kerül, pedig szeretne, oda mi kerülünk (pedig mi nem szeretnénk).
Készségesen öltözünk, gyors, határozott mozdulatokkal, csak éppen a műtősruha ujján levő kötőkkel nem tudunk mit kezdeni, de ez nem zavar senkit, segítenek. Honnan is tudnánk, hogy a csuklónkra kell tekerni? SZDSZ-esek vagyunk, nem egészségügyiek.
- Menjünk, a liftesek már kint vannak - mondja az egyik fiú.
Liftesek?
- Liberális Fiatalok Társasága - magyarázzák. Hát persze, mi is lenne más.
- Azt hittem, liftkezelők a pártszékházból - próbálom tréfára venni a dolgot, pedig tényleg ezt gondoltam. Nevetnek, miközben zöld műtőssapkában és köpenyben kilépünk az utcára. Egy idős hölgy meghökken, ránk néz, majd a a házasságkötő feliratra, azután legyint, bolond világ ez.
Transzparensek, odakészítve az emelvényre. "Hungária gyógyintézet", "Bérátömlesztést", "Infarktus, amit a szívedbe rejtesz", "A focinak annyi, a betegnek ennyi". Nincs idö olvasgatni, a kezünkbe nyomnak két táblát. "Eddig hol maradt a reform?" "Mikola! Az öcsédnek kitüntetés, nekünk fityisz?" - ez áll rajtuk. Innen már nincs visszaút, szépen felhúzott kórházi ágyak mellé állítanak bennünket, így látszunk majd este a közszolgálati híradóban, még a bemondó feje felett, a kimerevített fotón is minket mutatnak, amíg felkonferálja, hogy Kuncze Gábor évi százmilliárd forint többletet ígér az egészségügynek.
A tiltakozók néhány százan lehetnek. Narancssárga léggömbök lengnek, "Sürgősségi ellátás, béremelés, 600 milliárd", ilyenek vannak rájuk írva. - Menjetek közelebb - mondja az egyik szervező, inkább hátrálnánk, de nem megy, határozott mozdulattal betol minket Kuncze elé. A pártelnök komolytalannak tartja a kormány 608 milliárdos ígéretét, és nyomatékul elenged egy hatalmas lufit.
- Ennyi volt a Fidesz ígérete, ennyi, léggömb, léggömb.
A többiek is felröptetik a kis narancssárga lufikat, igazán jól mutatnak a szürkéskék égen, mindenki tapsol, száll a sürgősségi program, a 608 milliárd, a béremelés. Mi meg állunk ott zöld arcmaszkban a "liftesekkel" meg az agysebésszel, mintha nem lenne elég gond, nyomorúság, elégedetlenség, türelmetlenség az egészségügyben, és álorvosoknak kellene demonstrálniuk. Egy nővér beszél, majd egy orvos, valós gondokról, nehézségekről, izgalomtól meg-megremegő hangon. Azután amilyen gyorsan jöttek, mennek is a tüntetők. Kikapják a kezünkből a táblákat. "Takard el a lepedőn a pecsétet, ne lássa a kamera" - mondja egy szervező, elfedve a Szent István Kórház nevét a kincstári ágyneműn.
A zebránál műtőslegény csókolózik egy barna kabátos lánnyal, már zöld a lámpa, de nem veszik észre. A kampányakciónak vége.
Élö Anita