Vissza
a kezdőlapraMindnyájunknak el kell menni… Aki bele akar szólni abba, hogy milyen irányba haladjon az ország, annak a "két nagy" közül kell választania. Lehetnek egyéni indokok arra, hogy valaki egy szívének kedves, ám komoly eredményre képtelen pártot támogasson. Ám aki e hajlamaira hallgat, elveszti az esélyét annak, hogy a lényegi döntésbe beleszólhasson. A nagyok valamelyike ugyanis minden bizonnyal megszerzi a képviselői helyek többségét.
Ma erre a Fidesz-MDF összefogásnak van nagyobb esélye. A következők pár hét alatt érdemi változás nem is várható, hacsak az MSZP nem hagy fel a durva hangú, mindent tagadó és ezért ellenszenvet kiváltó támadásaival. Hacsak Horn Gyula nem fejezi be az egyházak támadását, és nem vonja vissza a gázárak emelésére tett javaslatait. Hacsak Medgyessy nem finomítja tovább az "életképtelennek", majd elegánsabban "nem megfelelő létszámúnak" tartott települések elleni hadüzenetét. Hacsak Szabó Zoltán (MSZP) képviselő-polgármester úr nem jön rá, hogy a kistelepülések kiemelt támogatása nem alkotmányellenes, hanem éppen az alkotmány szelleméből fakadóan kormányzati kötelezettség. Megfordulhat a helyzet akkor is, ha a kormányoldalon elfelejtik, milyen kevés szavazat döntötte el, ki legyen az Egyesült Államok elnöke. Ha megszédülve egyes közvélemény-kutatások eredményeitől, a Fidesz-MDF hívei előre isznak a medve bőrére. Ne feledjük: van közvélemény-kutató, aki döntetlennek látja a meccset! Akkor pedig körzetenként egy-két szavazat dönthet. Mindnyájunknak el kell menni…
A két nagy közül könnyű választani, mert eltérő gondolkodás, eltérő értékrend jellemzi őket. Ha az a véleményük, hogy a magyar települések mindegyikének meg kell adni a fejlődés lehetőségét, s inkább haladjunk kicsit lassabban, mintsem, hogy egyes falvak, kisvárosok pusztulása árán virágozzanak ki a többiek, akkor szavazzanak a Fidesz MDF összefogásra.
Ha az a véleményük, hogy helyes volt megemelni a legkisebb kereseteket, annyira, hogy az legalább az úgynevezett létminimumot elérje, adjanak esélyt a további béremelésekre is. Ha elvárják, hogy az állam korlátozza a piac profit iránti vágyát és tartsa féken az energia árakat, adjanak felhatalmazást a kormányzás folytatására.
Ha fontosnak tartják, hogy az Európai Unióval történő záró tárgyalásokat olyan vezetők irányítsák, akiknek nem a nagyhatalmak kiszolgálása a tanult mestersége, hanem képesek a nemzet valódi érdekeinek a védelmére, akkor ne adjanak kormányalakítási megbízást a baloldalnak.
Könnyű választás elé nézünk. Nem nehéz felismerni, hogy világos frontvonalak alakultak ki a két nagy párt között. A baloldal képes arra, hogy Magyarországot az egyéni érdekek érvényesítésének amerikai útjára vezesse. A Fidesz-MDF összefogás viszont egy közösség-központú, európai jellegű és gyökerű, szociális piacgazdaságot akar. Ennek jele többek között a minimálbéremelés, a közüzemi díjak növekedésének gátlása, a családtámogatás.
Azok számára, akik kevéssé érdeklődnek a politika eszmei mozgatórugói iránt, néhány egyszerű példán bemutatható a két párt közötti felfogásbeli eltérés. Az Horn kormány zokszó nélkül kiiktatta a fogmegtartó kezeléseket a társadalombiztosításból, a Fidesz vezette kormány viszont helyreállította azt. A Medgyessy féle nyugdíjreform szemrebbenés nélkül kivett hat százalékot a társadalombiztosításból és átadta a magán nyugdíjpénztáraknak azzal, hogy az átirányítást néhány év alatt nyolc százalékra emeli. Az Orbán kormány nem engedte meg a mai nyugdíjasok további kifosztását, és garanciákat épít ki arra, hogy a társadalombiztosítási nyugdíj rendelkezzék a magánnyugdíjak előnyeivel azok hátrányai nélkül. A baloldal kötelezővé tette, hogy a fiatalok magán nyugdíjpénztári tagok legyenek, a Fidesz-MDF szerint ez csak önkéntesen történhet.
A példák még hosszan folytathatók. A Fidesz vezetés elkötelezett abban, hogy az állami megrendelések a hazai vállalkozásokat erősítsék, baloldalon a nemzetközi nagytőkét részesítik előnyben. Szerintünk az Unióba való belépés előtt versenyképessé kell tenni a magyar vállalkozásokat, különben az Uniós tagság átok lesz, nem áldás. A másik oldal szerint maga a verseny mindent megold. A baloldali liberálisok úgymond elválasztják az egyházat az államtól, miután kifosztották és meggyengítették intézményeit, a mi kormányunk együttműködésre törekszik velük, hiszen közös céljaink vannak: a nemzet szellemi-lelki felemelkedése. Mi azt szeretnénk, ha minden fiatalnak lenne legalább középfokú végzettsége - ezért ingyen tankönyvet adunk középfokon is - ők megállnak az általános iskolánál. Mi el akarjuk érni, hogy minden második fiatalnak legyen felsőfokú végzettsége, ők a diplomás munkanélküliséggel riogatnak. A riogatások (például a legutóbbi időkben azzal, hogy a román munkaerő elözönli az országot) értékelésénél vegyék figyelembe, hogy a baloldal azt mondta: a Munka Törvénykönyv módosítás miatt elveszítik az emberek a szabad szombatot. Csak azok higgyék el a riogatásokat, akik valóban el is vesztették…
Mi munkát és tanulást kínálunk a legelesettebbeknek, így a cigányoknak is, a szocialisták segélyezés révén függésben tartanák az embereket.
Két világ. Tessék választani.
dr. Surján László