Mádl Ferenc köztársasági elnök napirend előtti felszólalásával kezdte meg az 1998-2002-es parlamenti ciklus utolsó ülésnapját a magyar országgyűlés.

Mádl Ferenc az emberi méltóság tiszteletét és a nemzet érdekeinek szem előtt tartását kérte a parlamenti pártoktól. - A választási küzdelem ne szorítsa háttérbe a nemzet hosszú távú érdekeinek felelős képviseletét, a legfontosabb kérdésekben a nemzeti konszenzus megteremtésének igényét, nemzeti és európai aspirációink egységét, a határon kívüli magyarság sorsát - szólított fel az államfő napirend előtt, figyelmeztetve az alkotmányos kötelezettségre.

A jövő feladatairól szólva kiemelte a népességfogyás megállítását. Mádl Ferenc szerint van erre esély, talán még a népesség növekedésének elérésére is. Szintén fontos feladatnak nevezte az egészségügy helyzetének javítását, valamint a szegénység felszámolását. Leszögezte, hogy számos területen történt javulás a rendszerváltozás óta. Példaként említette az államfő a keresetek, a belső fogyasztás növekedését, a korszerű infrastruktúra kiépítését, a munkanélküliség és az infláció csökkenését, a lakásépítés beindulását, valamint a felsőoktatás fejlesztését. Az államfő szavai szerint az árvízi károk helyreállításában az ország kisebb csodát művelt, és jól vizsgázott szolidaritásból. Az elnök úr formailag az elmúlt 12 évről beszélt, nem emelte ki az egyes ciklusok erényeit és hibáit. Az eredmények felsorolása azonban elsősorban a jelenlegi kormány eredményeinek ismertetéséből állt, anélkül, hogy ezt akárcsak egy fél mondatból kiderült volna.

Az országgyűlési frakciók vezetői közül csak Nagy Sándor (MSZP) és Csurka István (MIÉP) válaszolt. Formailag mindketten üdvözölték a köztársasági elnök felszólalását.

Nagy Sándor azonban nem az elnök szavaira reagált. Kisség álszent felszólalásában az elmúlt négy évről szólva hangsúlyozta: a Fidesz-FKGP-MDF koalíció kormányra kerülésekor sokan voltak, még az MSZP szimpatizánsai között is, akik várakozással, bizalommal tekintettek a változások elé. Utalt Orbán Viktor miniszterelnöknek a ciklus elején tett kijelentésére, amely szerint "a legfontosabb talán az, hogy megértettem, kormányozni nagyon nehéz".
- Volt ebben a mondatban némi alázat, azonban hamar kiderült, hogy ez a kormány nem az alázatot, a szolgálatot, hanem a hatalom kínálta eszközök birtokában az egészpályás letámadás eszközét választotta - mondta Nagy Sándor. Szerinte ez a Fidesz szempontjából stratégiai, Magyarország szempontjából pedig történelmi tévedés volt. Nagy Sándor nem vette észre, hogy a többség akarata iránti alázat nem ellentétes azzal a munkával, amelynek célja az MSZP kizárólagos befolyásának kiváltása. Az, amit ő egészpályás letámadásnak nevez, az mások szemében az esélyegyenlőség megteremtésének alig minimuma.

Csurka István szavai szerint a kampány eldurvulása egy jelenség, amelyet a köztársasági elnök felszólalása sem fog megakadályozni. A politikus szerint a sajtó is felelős, mert az egyik oldal sajtója túlsúlyban van, amely "a durvaság és a hazugság irányába tereli" a kampányt.

Egyik ellenzéki vezető sem reagált a nemzet közös érdekeinek közös képviseletét sürgető köztársaság elnöki megnyilatkozásokra. Azt is hallatlanra vették, hogy az elnök úr a közösen elért gazdasági eredményeket kiemelten felsorolta. Ebben az esetben félő, hogy a hallgatás nem beleegyezés, csak ne tartották illendőnek cáfolni az elnök amúgy is tényekre alapozott szavait.
 

Vissza a kezdőlapra