Áder János elnök: Tisztelt Országgyűlés! Szomorú kötelességemnek teszek eleget, amikor egyik képviselőtársunk halálhírét kell bejelentenem önöknek; egy olyan emberét, aki az 1990-es polgári átalakulás óta volt Hódmezővásárhely polgármestere, és akit az általa képviseltek 1998-ban másodjára választottak meg nagy többséggel országgyűlési képviselőnek.

Olyan ember volt, aki tudta, hogy aki politikai pályára lép, annak könnyen válik céltáblává az élete. És bizony az elmúlt tizenkét évben csakugyan voltak, akik a küzdelem hevében emberi méltóságát sem kímélték. Munkájához azonban mindig abból merített hitet, hogy mindig többen voltak, akik megbecsülték.

Mindnyájan osztozunk azok gyászában, akik holtában is a férjet, az apát, a barátot, a polgármestert, Hódmezővásárhely választott képviselőjét tisztelik benne, mert aki tegnap még itt volt közöttünk, csakugyan tiszteletre méltó személyiség volt. Sokan becsülték robusztus alkatát, józan derűjét, tenni akarását, életigenlését, városához való ragaszkodását.

Aki érti a hit szavát, az a közösséget szolgálja. Aki a közösséget szolgálja, az a szeretet parancsát követi. Rapcsák András ilyen ember volt. Akik valaha is megbántották, örökre elvesztették, akik szerették, mindörökre megőrzik emlékét.

Arra kérem önöket, hogy néma felállással adózzunk elhunyt képviselőnk emlékének! (A képviselők egyperces felállással adóznak az elhunyt képviselő emlékének.) Köszönöm.

Vissza a kezdőlapra