2002. február 26.
az 1998-2002-es cikklus utolsó plenáris ülése
Napirend előtt a frakcióvezetők
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter - válasz
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök- válasz
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A mai nap a rendszerváltás utáni magyar parlamentarizmus egyik legsúlyosabb válságának a napja. (Zaj, felzúdulás a Fidesz soraiban.) A jobboldali Orbán-kormány egyszerre taszította bel- és külpolitikai válságba hazánkat. (Hangok a Fidesz soraiból: Aj!) A Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja abban a reményben készült az Országgyűlés utolsó ülésére, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója és politikai vezetője, Orbán Viktor miniszterelnök megteszi azt a lépést, amelyet politikai becsületének visszaszerzése érdekében meg kellett volna tennie: megköveti az Országgyűlésben helyet foglaló ellenzéket és a mögötte álló választókat azért, mert az előző ülésen hazaárulónak minősítette őket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Nem tette ezt meg azonban sem Pokorni Zoltán a köztársasági elnök úrnál tartott egyeztetésen, sem Orbán Viktor itt, az Országgyűlésben. Visszájára fordították a magyar közmondást: minden rossz, ha a vége rossz. Ezzel teszik emlékezetessé azt a négyéves ciklust, amelynek működési módját és hangnemét legnagyobb pártként az egykori Fidesz utódpártja határozta meg. Ismét világossá tette ezzel a miniszterelnök úr, hogy miként viszonyul a demokrácia alapintézményéhez, a parlamenti ellenzékhez.
A történtek persze nem előzmény nélküliek. Orbán Viktor mint kijelölt miniszterelnök, a kormányprogram vitájának végén, négy évvel ezelőtt azt mondta: "Aki úgy érzi, hogy a magyar nemzethez akar tartozni, s aki Magyarországot más európai népekkel együttműködő országgá akarja tenni, azt arra kérem, hogy szavazzon igennel a kormányprogramra." Már ott megjelent a szemlélet: csak az érezheti magát a magyar nemzethez tartozónak, aki egyetért önökkel. A folytatás az volt, amikor a miniszterelnök kijelentette, hogy ellenzék nélkül is működik a parlament.
Tisztelt Országgyűlés! Abban az egykori Fideszben, amelyben még együtt harcoltunk Orbán Viktorral a magyar demokráciáért, valamennyien tudtuk: kormánypárt és ellenzék egyaránt a demokratikus közösség része, s az különbözteti meg őket, hogy más válaszokat adnak az ország gondjaira. Számunkra ez ma is így van. Mi azt gondoljuk, hogy más választ adunk a gazdasági növekedés, a szegénység vagy az egészségügy válságának kérdésére mi, mást a szocialisták és mást a jobboldal, ezért azonban egyikünk sem nevezheti a másikat hazaárulónak vagy nemzetvesztőnek. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) És hasonlóképpen más választ adunk arra a kérdésre is, hogy miként kell támogatni a határon túli magyarokat; a mi válaszunk az alapszerződés, a Fideszé a státustörvény. Más a válaszunk az európai integrációra; önök szerint az Unión kívül is van élet, nekünk ilyen kijelentés nem hagyná el a szánkat. (Zaj.) Az ön politikája, miniszterelnök úr, öncélú erőpolitika, az elszigetelődés politikája.
A hazaárulózással, a Terror Házának avatásával önök a Szocialista Pártot akarják kizárni a demokratikus politikából. (Folyamatos zaj.)
A Szabad Demokraták Szövetsége a demokratikus ellenzék örököse, alapítói küzdöttek legelszántabban a pártállam ellen. Az SZDSZ az egykori Fidesszel együtt akadályozta meg a négyigenes népszavazással a kommunista hatalomátmentést, szemben az akkori MDF-fel, amely felmondta az Ellenzéki Kerekasztal egységét. A szabad demokratáknak döntő szerepük volt hazánk demokratikus alkotmányának létrehozásában, a jogállam kialakításában, a gazdasági fellendülés megteremtésében. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)
Ön és pártja eddig is támadta ezeket az értékeket. Most azonban olyan határvonalhoz ért, amelyet mi nem fogunk engedni átlépni. (Révész Máriusz: Be se juttok!) Önök a Szocialista Pártot ki akarják rekeszteni a magyar politikából, miközben a két nappal ezelőtti megemlékezésen szimbolikusan is összekeveredtek az antiszemita szélsőjobbal. Ma a Fidesz és a MIÉP már ugyanaz, ha valaki a Fideszre szavaz (Csurka István: Tiltakozom!), ráadásként megkapja a MIÉP-et. (Taps az MSZP soraiban.)
Miközben a belpolitikában árkot ásnak, ugyanezt teszik a külpolitikában is. Az, hogy önt nem fogadta az amerikai elnök, intő jel volt. A státustörvénnyel és a visegrádi négyek együttműködésének meghiúsulásával azonban Magyarország nemzetközi tekintélyén esett csorba. Hazánk jó nemzetközi megítélését a következő kormánynak kell majd helyreállítania. Vissza kell térni az önmérséklet, a jogállam, a nyugati társadalmi fejlődés útjára.
Kormánypártként kemény csatákat vívtunk az előző ciklusban a jelenlegi kormánypártokkal, de sohasem vontuk kétségbe, hogy a maguk értelmezése szerint önök is az ország javát kívánják szolgálni. Ugyanezt vártuk el ebben a négy évben önöktől és mindenekelőtt Orbán Viktor miniszterelnöktől. Sajnos, hiába vártuk ezt a kormányprogram vitájakor, és hiába vártuk most is. (Rockenbauer Zoltán: Utoljára vagytok itt, Gábor!) Ezért mi a demokraták számára elfogadhatatlan magatartás ellen tiltakozunk akkor, amikor nem veszünk részt a mai ülés napirendi pontjainak tárgyalásán. Visszavonjuk kérdéseinket, interpellációinkat, ügyrendi kezdeményezésünket, Orbán Viktor kormányától már nincs kérdeznivalónk.
Annak idején ellenzékben még önök is tudták, hogy az ország gondjaira többféle válasz lehetséges (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol a kamionsofőr?), és elkötelezett hazafiak is juthatnak eltérő következtetésekre. Úgy látszik, ismét ellenzékbe kell kerülniük, hogy ezt újra megértsék. A magunk részéről készek vagyunk ebben önöknek segíteni. (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Dr. Balsai István: Gábor! Gábor!) Biztosíthatom jobboldali képviselőtársaimat, hogy a mi meggyőződésünk szerint nincs demokrácia és parlament ellenzék nélkül, így (Az elnök ismét csenget.) szükség lesz önökre a választások után. Ránk vár majd a feladat, hogy helyreállítsuk az önök ellenzéki jogait, helyreállítsuk az ország megtépázott nemzetközi tekintélyét (Az elnök ismét csenget. - Moraj a Fidesz soraiban.), helyreállítsuk a békét, betemessük az önök által ásott lövészárkokat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Van egy bölcs magyar mondás: van, aki vizet prédikál, és bort iszik.
Tisztelt Képviselő Úr! Részt vettem azon a hatpárti ülésen, amelyet a köztársasági elnök úr összehívott; az SZDSZ kivételével mindenki, aki ott volt, egyetértett abban, hogy bizony, amit a köztársasági elnök úr a maga alkotmányos szintjén megtehet a nemzet egysége, a nemzet érdeke, a nemzet összetartozása érdekében, azt tegyük meg. Ugyanis a köztársasági elnök nem fog igazságot szolgáltatni, mert alkotmányos feladatánál fogva nem ez a feladata, nem ez a szerepe. Tévedett az, aki olyan téves feltevésben érkezett a köztársasági elnök úr előtti megbeszélésre, hogy ő majd ott igazságot szolgáltat.
Ő, ahogy ezt a mai felszólalásában megtette, csak a nemzet egysége érdekében kérhet meg mindenkit - parlamenten kívüli pártokat, parlamenti pártokat - arra, hogy óvják meg a nemzet egységét, és mindent, ami kampánycélokat szolgál, rendeljék alá a nemzet érdekének, a nemzet összetartozásának és a nemzet egységének.
Erre a kérésre, amikor a köztársasági elnök úr feltette azt a kérdést, hogy ki nem ért ezzel egyet, senki nem mondott nemet. Ketten, a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum elnöke vállaltuk azt, hogy a kampányban érvényesíteni fogjuk a köztársasági elnök úr kérését. (Dr. Kis Zoltán: Ez látszott eddig is!) Minden erőnkkel azon leszünk, hogy sem azok, akik az MDF nevében és a Fidesz nevében, sem pedig azok, akik a kampányunkban részt vesznek, ilyet nem tesznek.
Rendkívül fontos egy kampányban a hangnem, és rendkívül fontos a kampányban a tartalom, amiről beszélünk. Én nagyon jól emlékszem, amikor ebben az Országgyűlésben, 1990-ben Antall József miniszterelnök úr azt mondta: "Ha engem gazembernek neveznek a túloldalról, az annyit jelent, hogy nem értenek egyet a politikámmal." (Dr. Kis Zoltán: Mi ilyet soha nem mondtunk! - Kovács Kálmán: Nem mi mondtuk!) Ezek szavak.
Ezek szavak. De belegondoltunk-e abba, hogy mit jelent az a tartalom, amelyet nagyon szép szavakkal meg lehet fogalmazni. Mit jelenthet az a tartalom, amely kritika helyett sorozatosan praktikákat fogalmaz meg? Mit jelent az a tartalom, amely szép szavakba burkoltan olyan csúsztatásokat tartalmaz, amelyekkel ön az imént élt? Kikérem a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy önök rendszeresen Fidesz-MIÉP-együttműködésről beszélnek!
Öntől pedig, képviselő úr, különösen elvárom azt, aki 1990-ben, illetőleg ön még akkor fideszes volt ugyan, azóta váltott, de 1990-ben és '89-ben... - az ön pártja a rendszerváltozás hajnalán olyan elfogadhatatlan politikai légkört teremtett, amelyben az akkori rendszerváltó pártok emberi szóval nem tudtak az akkori reformszocialistákkal szót váltani az átalakulás érdekében, mert önöktől semmi mást, az SZDSZ-től semmi mást nem lehetett hallani, mint hogy aki az akkori reformszocialistákkal szóba állt egy nemzet békés átmenete érdekében, akkor az kommunista volt, rózsaszín volt, és lepaktált a szocialistákkal. (Dr. Kóródi Mária: '94-ben már nem lehetett beszélni velük, csak '90-ben!)
Tisztelt Képviselő Úr! Ezek után önök, akik még a jó szó lehetőségét is megvonták az akkori rendszerváltó pártoktól - nem az együttműködést, tévedés ne essék, a jó szó lehetőségét -, önök 1994-ben, félretéve értékeket, érdekeiket elővéve, annak ellenére, hogy Magyar Bálint úr kijelentette, hogy mi soha nem lépünk koalícióra a szocialistákkal, koalíciót kötöttek. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.) Önök ma ne fenyegetőzzenek azzal, hogy kivel és milyen együttműködést fog kötni a Fidesz-Magyar Demokrata Fórum együttműködése, mert ha van ma hiteltelen ember, aki erre jóslatot tehet, az valószínű, hogy pont a Szabad Demokraták Szövetségéből jöhet. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a kormánypártok soraiban.)
Tisztelt Képviselő Úr! Minden rossz, ha a vége rossz - ez úgy összességében jellemzi is (Dr. Kóródi Mária közbeszól.) azt az elmúlt négy évet, amelynek szellemében önök kifejtették ellenzéki magatartásukat itt, a Magyar Országgyűlésben. Amikor az utolsó parlamenti ülésnaphoz elérkezünk, és az utolsó parlamenti ülésnapon a köztársasági elnök úr megtisztel minket a jelenlétével, amikor önök kiáltanak szebb szó, jó szó után, akkor nagyon méltó önökhöz azt mondani egy szép magyar mondással szemben, hogy minden jó, ha a vége jó, hogy önök: minden rossz, ha a vége rossz - hát ki mint él, úgy ítél, képviselő úr. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ma tartja utolsó ülését a négy évvel ezelőtt megválasztott Országgyűlés, amelynek tagjaiként, valóban párthoz tartozástól függetlenül valamennyien arra vállaltunk kötelezettséget, hogy a választóinkat fogjuk képviselni, és az ország javára munkálkodunk - erről esküt is tettünk.
Eddig a parlamenti ciklusok utolsó napja az első naphoz képest, ahhoz hasonlóan egy kicsit ünnepélyesebb volt, akkor is, ha úgy, mint most, a választási kampány időszakára esett. Mi, képviselők ilyenkor felelősségteljesebben tekintettünk vissza tevékenységünkre.
Felelősségünknek megfelelően mi, kormánypárti képviselők napirendi javaslatként benyújtottuk azt a törvényjavaslatot, az úgynevezett médiatörvényt, amelynek elfogadása nélkül nem kerülhet sor az uniós csatlakozási tárgyalás egyik fejezetének lezárására, és ennek hiányában természetesen nem kerülhet sor a csatlakozási tárgyalások egészének lezárására sem. Végső soron tehát a helyzet hátráltatná a csatlakozás folyamatát. Ezért az ellenzék magatartásán múlik, hogy lehetővé teszi-e Magyarország számára a sikeres tárgyalás folytatását a kérdéses körben vagy sem.
Tisztelt Ház! A kérdés tehát az, hogy az ellenzék magáévá teszi-e az Unió jogrendjének szabályait, hogy azonos-e a felfogása az Unió jogelveit illetően a velem egy oldalon ülőkkel. Sajnos, ahogy azt tapasztaltuk az elmúlt napokban és ma is, jócskán vannak ezen a téren különbségek a szocialista-szabad demokrata jogfelfogás és a polgári összefogás pártjainak jogfelfogása között.
Mert vajon miért akarnák kérdőre vonni az utolsó utáni napra tervezett külügyi bizottsági ülésen éppen a dekrétumok ügyében elhangzott, világos miniszterelnöki válasz miatt a kormányt? Talán csak nem azokkal értenek egyet, akiknek jogrendjében ezek a jogfosztó dekrétumok még mindig szerepelnek, és ezek nem teszik lehetővé több százezer felvidéki magyar erkölcsi és anyagi kárpótlását?
Tisztelt Képviselőtársaim! Ott, a túloldalon önök talán már elfelejtették, hogy az első szabadon választott Országgyűlés és annak felelős kormánya nemcsak megkövette, hanem a többi magyar állampolgárral azonos módon kárpótolta is nemcsak a kitelepített németséget és kivándorolt zsidó honfitársainkat, hanem mindenkit, aki a törvény hatálya alá tartozott, függetlenül tartózkodási helyétől és állampolgárságától. Persze, önök elfelejthették, hiszen nem szavazták meg ezeket a törvényeket, amelyekre most emlékeztetem önöket. (Bauer Tamás: A Fidesz sem!) Önök hetekig tartó kampánytémává züllesztették a határon túli magyarok kedvezménytörvényét, azt a törvényt, amelyet úgy egyébként megszavaztak többségükben.
És mire is készültek, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, a mai napon? Ha jól értjük önöket: az Országgyűlés utolsó munkanapjának hátat kívánnak fordítani, de előtte még megakadályozzák, hogy az előbb említett fontos törvényt elfogadjuk. Ez már nemcsak az önök képviselői esküjével ellentétes magatartás, nemcsak a saját választóik bizalmával való visszaélés, ez már ennél is több: ez már egy alkotmánysértő akció lett volna, ha az utolsó pillanatban a Szocialista Párt, legalábbis szavakban nem ismerte volna föl, hogy mégis, a saját képviselőjük halála miatti gyász, megemlékezés talán a távollétükben nem folytatható le.
Mi, akik mindvégig komolyan vettük a választók felhatalmazását, mi, akik nem szegtük meg képviselői eskünket, nem akcióztunk ebben a teremben gázmaszkokkal, nem ültünk ki a lépcsőkre lépcsőházi országgyűlést tartani, mi ezt az épületet, amelyben a Szent Koronát tisztelhetjük, nem alacsonyítottuk le kampánygyűlés helyszínévé.
Barátaim! Önök három hete követelnek bocsánatkérést a miniszterelnöktől egy olyan kijelentésért, amely az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve szerint tőle el sem hangzott. Önök annak a jegyzőkönyvnek a hitelességét vitatják, amely az önök által delegált szocialista párti jegyző aláírását is viseli, és az ülést éppen az önök által delegált Szili Katalin szocialista alelnök asszony vezette.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi úgy gondoljuk, hogy nem engedhetjük meg azt, hogy ez a hazug hang árassza el a magyar közéletet itt, az ország Házában és a Ház falain kívül is az egész hazában. Nem engedhetjük meg, hogy rágalomhadjárat, sárdobálás, mocskolódás, politikai pornográfia tomboljon Magyarországon. Vasárnap egyébként százezernél több budapesti polgár megelégelte a hazugságokat. Azt sem engedhetjük meg, hogy hívőket és egyháziakat fenyegessenek, és a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát megvonják tőlük.
Tisztelt Országgyűlés! Mi egyébként biztosak vagyunk abban, hogy a magyar társadalom meggyőző többsége április 7-én megfelelő választ fog adni azoknak is, akik a már 1990-ben, majd az 1998-ban két ízben leváltott kormány tagjait ismét rájuk szeretnék erőltetni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Dunánál merengő József Attila szobrának szomszédságában ma egy új szobrot avattunk néhány órával ezelőtt: az egykori kisgazda politikus, Kovács Béla szobrát, aki rendíthetetlen, sziklaszilárd jelleméért, hazaszeretetéért, a magyar földhöz, a magyar néphez fűződő hűségéért ma is példaképünkül szolgálhat.
A Magyar Országgyűlés helyes történelmi érzékkel február 25-ét jelölte a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapjául, mert 1947. február 25-én hurcolták el Kovács Bélát Váci utca 54. szám alatti háza elől szovjet szuronyos katonák, miután az Országgyűlés mentelmi bizottsága nem adta ki.
Kovács Bélát ismerősei, barátai már korábban biztatták, rá akarták beszélni, hogy hagyja el az országot, mert az ÁVH célkeresztjébe került, de ő azt mondta, hogy nem hagyom el az országot, ha kell, bíróság elé állok, de a napnál is világosabban lássa a világ, hogy a kommunisták nem demokráciát akarnak, hanem diktatúrát. De nem állították bíróság elé, hanem szovjet szuronyos katonák vitték el február 25-én, a megemlékezés napján, amely időpont, 1947. február 25-e sorsfordító időpont az úgynevezett szovjet zónához tartozó államok életében, mert ekkor vált a szovjet uralom nyílt, terrorisztikus diktatúrává.
Ettől kezdve hozták létre az internálótáborokat, százakat vittek internálótáborba és börtönbe csak azért, mert magyarok voltak vagy mert az adott ország hazafiai voltak. Ekkor indultak meg a különböző koncepciós perek, kivégzések, százakat, ezreket köteleztek arra, hogy hagyják el lakóhelyüket, költözzenek az ország más részébe vagy hagyják el az országot, és még a gyerekeket is megbélyegezték, a szó szoros értelmében, X-szel jelölve nevüket az osztálynaplóban, elzárva őket a továbbtanulás lehetőségétől.
Ezekre a szörnyű időkre is emlékeztünk az Andrássy út 60. előtt, a Terror Háza előtt, ahol lenéztek ránk a falakról, a tablókról az áldozatok, láttuk a pincebörtönöket, szinte hallottuk a sikolyokat, a gumibotok puffanását, láthatatlanul is, de ott volt velünk Mindszenty bíboros és a sok megkínzott hazafi lelke és szelleme. Emlékeztünk - szó bennszakadt, hang fennakadt. Ugyanezen a napon a Hősök terén az egyik ellenzéki párt luftballon-eregetéses bulit rendezett - röhögve. A másiknak még a választási kampányfőnöke is külföldi - de hát nincsenek már itt a tankok, és nincsenek itt a szuronyok.
A napokban közzétett bocsánatkérést elfogadjuk, mert az egyik legszebb keresztényi erény a megbocsátás, de a megbocsátás nem adja vissza az elveszett életeket, az elrabolt ifjúságot, a meglopott gyerekkort. A múltat nem lehet megváltani se pénzzel, se ígéretekkel, a múltra igenis emlékezni kell. A múltra emlékezni kell; jobb, ha a vattakabátok ki se kerülnek a naftalinból, vagy ha valamit tenni kell, a naftalint kell kidobni, a molyok hadd tegyék meg a magukét. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Feltéve, de meg nem engedve, hogy az MSZP elnökének módjában lesz beváltania ígéretét és a Terror Házát az emlékezés és megbékélés házának nevezteti el, az emberben kérdések tolulnak fel. Ha egyszer a Terror Háza a nyilas terror és a kommunista terror háza egyaránt, akkor az emlékezés és a megbékélés mindkettőre vonatkozik, és így a Magyar Szocialista Párt a nyilas terrorral is meg akar békülni, és arra is emlékezni akar, nem csak a sajátjára, a kommunistára.
Ez pedig egy olyan terv, amely mellett nem szabad szó nélkül elmennünk. A nyilas terrorral való megbékélés kilátásba helyezése a Szocialista Párt részéről az egész magyar demokrácia eddigi eredményeit és alkotmányos rendünket is fenyegeti. Mert természetesen a kommunista terrorral való megbékélést sem tartjuk elfogadhatónak, de azt még megértjük, hogy bizonyos kötődések miatt, a szocialista múlt terrorisztikus elemei miatt a terror eme fajtájának a nyílt elítélésétől a Szocialista Párt tartózkodik, de hogy ugyanígy a nyilas terrorral is meg akar békülni, azzal a nyilas terrorral, amelyet mindannyian elítélünk és amelynek elítélésére való kötelezettség benne van a békeszerződésben, az már végképp elfogadhatatlan.
Az Országgyűlésre pedig azért tartozik ez a kérdés, mert a Magyar Szocialista Párt a jelenlegi politikai felállásnak az egyik főszereplője, és ha minimális mértékben, de megvan a lehetősége arra, hogy az elképzeléseit valóra váltsa, és - mintegy a Molotov-Ribbentrop-paktum mintájára - olyan rendszert vezessen be hazánkban, amelyben nosztalgikus emlékezés tárgya lesz a nyilas és a kommunista terror egyaránt. Mondanom sem kell, mekkora nehézséget vált ki ez majd ki az európai integrációban, amelynek pedig legalábbis szóban lelkes hívei a szocialisták.
Ezenkívül általános társadalmi kérdéseket is előránt ez az ellentmondásosság. Önkéntelenül adódik ugyanis a kérdés, mekkora kárt tesz a társadalomban, mennyire zavarja meg az állampolgárok tisztánlátását és mérlegelési képességét, ha van a magyar politikai szereplők között egy ennyire ellentmondásos szereplő: egyszerre rábólintani mind a nyilas, mind a kommunista terrorra; elfogadni a Bene -dekrétumokat, melyek több százezer magyar jogfosztását jelentették, és az azokkal szembeni állásfoglalást felróni a kormányfőnek; ugyanakkor háttér-együttműködésben lenni olyan szlovákiai erőkkel, amelyek még a Bene -elveknél is kegyetlenebbül, de azokat helyeselve üldözik jelenleg is a szlovákiai magyarságot (Szórványos taps a MIÉP és a Fidesz soraiból.); 23 millió román munkavállalótól félteni a magyar piacot, és előtte megszavazni a státustörvényt; megkövetelni, hogy a rendőrség foglaljon állást egy baseballütős galád merénylet elkövetőjének háttere tekintetében, de vállat vonni, és "na és?"-t mondani, amikor a törvényes ítélet megszületik az érintettségről. Még végtelen sokáig lehetne sorolni az önellentmondásokat.
Vagyis az a kérdés, elfogadható-e, hogy egy ennyire belső tartás nélküli, elvtelen, mindennek az ellenkezőjét is vállaló és a színét sem képviselő párt legyen az egyik főszereplője a magyar demokráciának. Szerintünk nem fogadható el. Az a párt, amelynek nincs világos, következetes vonalvezetése, amely nem képviseli a társadalom meghatározott részét, amely egyszerre szolgál a pénzoligarchiának és a szakszervezeteknek, az idegenszerűségnek és közben magyarnak mondja magát, annak nem a politikai életben - és ott is csak egy kis jóakarattal -, hanem a cirkusz porondján van a helye, a fűrészporban vagy az elefánt mögött ballagva, egy nagy lapáttal és vesszősöprűvel a kezében. (Derültség a Fidesz soraiban.)
Köszönöm. (Taps a MIÉP és a Fidesz soraiból.)
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Négy évvel ezelőtt, amikor megalakult az új Országgyűlés, mi, fideszes képviselők nehéz és felelősségteljes feladatot vállaltunk magunkra. Most, a parlament utolsó ülésén érdemes számot vetni azzal, hogy hova jutottunk négy esztendő alatt.
Az 1998-2002 közötti négy évben bebizonyítottuk, a magyar gazdaság képes arra, hogy az Európai Unió növekedésének kétszeresét teljesítse. Esélyt teremtettünk rá, hogy egy nemzedék alatt felzárkózzunk Európa fejlett országaihoz.
A családok támogatása csaknem megháromszorozódott. A családi adókedvezmény 1999 óta a gyermeket nevelő és dolgozó szülőknek, több mint egymillió családnak nyújt segítséget és bátorítást. Alanyi jogúvá tettük a gyest, bevezettük a gyedet.
Tisztelt Ház! Ott van becsülete a munkának, ahol a munkabér értéke meghaladja a munkanélküli-segélyét. 1998 és 2002 között a 19 500 forintos minimálbért 50 ezer forintra emeltük. A munkavállalók csaknem negyede számára jelent ez előrelépést. 236 ezer új munkahelyet teremtettünk. A munkanélküliség 8,7 százalékról 5,6 százalékra mérséklődött. Ez több mint 2 százalékkal kedvezőbb az Európai Unió átlagánál. 18,4 százalékról 6,8 százalékra mérséklődött az infláció.
Ma már nem terheli illeték a 30 millió forintnál nem drágább új építésű lakások vásárlását. A kamatokat 25 százalékról 3 százalék alá csökkentettük. Eddig több mint 40 ezer család élt az új otthon teremtésének lehetőségével. Az otthonteremtő támogatás egyetlen év alatt megkétszerezte az épülő lakások számát. Két év alatt több szociális bérlakás épült, mint az előző tíz évben.
Az előző kormány a nyugdíjak értékét 12 százalékkal csökkentette, ezzel szemben a polgári kormány a nyugdíjak értékét 15,9 százalékkal emelte. 320 ezer munkát vállaló nyugdíjas összesen évi 15,5 milliárd forinttal gyarapodik, mert eltöröltük a nyugdíj beszámítását a nyugdíjalapba.
Tisztelt Országgyűlés! Megszüntettük a tankönyvek áfáját. Kétszeresére emeltük a tankönyvtámogatását. Eltöröltük az általános tandíjat a felsőoktatási intézményekben. 2001-ben diákhitelrendszert vezettünk be, melyet már több mint 70 ezren vettek igénybe.
A Széchenyi-terv az új gazdasági modell lelke és motorja. Minden támogatásra fordított forintja 4 forintnyi vállalkozói tőkét aktivizál a gazdaságban. Tíz évvel a rendszerváltozás után a magyar vállalkozók végre fővállalkozók lehetnek saját hazájukban.
2002-ig 203 kilométer árvízvédelmi töltést építettünk és erősítettünk meg. A polgári kormány hétszer annyi milliárd forintot áldozott erre, mint szocialista elődje. Kifizettük a rendőrség Horn-Kuncze-kormány által felhalmozott 4,5 milliárdos adósságát. Emeltük a rendőrök fizetését. A szervezett bűnözés ellen hatékonyan felléptünk. Az ismertté vált bűncselekmények száma 600 ezerről 465 ezerre csökkent.
Elérkezett az a pillanat, amire a magyar gazdák évek óta vártak: a magyar termőföld megműveléséből származó hasznot a magyar gazdák és családi gazdaságok élvezhetik. Külföldiek magyar termőföldet továbbra sem vásárolhatnak. Több mint 80 százalékkal emeltük a termelési támogatások értékét. Sikeresen halad a külső üzletrészek megvásárlása. Megalkottuk a földtörvényt. Egy új hitelezési rendszer indul: a családi gazdálkodók 300 millió forintig vehetnek fel 5-20 éves futamidőre kedvező kölcsönt. Létrejött a Nemzeti Földalap.
Míg az előző kormány alatt nem emelkedett, addig '98 és 2002 között az egészségügy támogatását 30 százalékkal növeltük. Új kórháztörvény született. Az infláció kétharmada alá szorítottuk a támogatott gyógyszerek árának emelkedését.
Tisztelt Ház! Úgy látjuk ezen eredmények alapján, hogy érdemes volt négy éve nagy célokat kitűzni. A négyéves munka eredményeként az ország elindult fölfelé. Sok még a teendő, de az eredmények az ország polgárainak, mindannyiunk közös munkáját dicsérik. Sikereink igazolják Széchenyi István mondását: a kis magból idővel tölgyfa lesz, csak senki le ne gázolja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból. - Csurka István tapsol.)
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tekintettel arra, hogy a köztársasági elnök úr ma napirend előtt felszólalt, nem lett volna illendő, ha a miniszterelnök is, élve a Házszabály adta lehetőségekkel, ugyanezt teszi. Mégis, miután meghallgattam Szájer József képviselőtársam hozzászólását, úgy gondoltam, helyes, ha a kormány nevében csatlakozom mindahhoz, amit ő elmondott. (Dr. Kóródi Mária közbeszólása. - Szórványos taps és derültség az SZDSZ padsoraiból.)
Először is abban a formában, hogy megköszönöm azt a támogatást, amit az elmúlt négy év során a kormánypárti frakciók (Horn Gábor közbeszólása.) a kormány fontos döntéseihez, az ország polgárai számára fontos döntéseihez nyújtottak. Szeretném megköszönni azoknak, akiket illet, hogy megszavazták a családokat támogató előterjesztéseket; szeretném megköszönni azoknak, akiket illet, hogy megszavazták a családi pótlék, a gyes alanyi jogúvá tételét, a gyed ismételt bevezetését; szeretném megköszönni mindannyiuknak, hogy támogattak bennünket a nyugdíjak emelésében és a rászorulók megsegítésében.
Egyúttal örülök annak, hogy Szájer képviselőtársam hozzászólása elhangzott, és eleven cáfolatát adta néhány korábbi hozzászólásnak. Én egyetértek azokkal, akik azt gondolják, hogy súlyos felelősséget vesz az a nyakába, aki Magyarországot ma nem demokratikus országnak minősíti; súlyos felelősséget vesz a nyakába, aki Magyarországot békétlen országnak állítja be. (Dr. Kóródi Mária közbeszólása.) Ez azért minősül súlyos felelősségnek, tisztelt hölgyeim és uraim, mert Magyarország azért demokratikus, szabad és békeszerető ország, mert a polgárai szabadok, demokratikus gondolkodásúak és békeszeretőek. Akik azt állítják, hogy Magyarország ma nem ilyen ország, kétségbe vonják Magyarország polgárainak demokrácia iránti elkötelezettségét, békés hajlamait (Mádai Péter: Ezeket mondta el Szájer? Arra kell reagálni!), és azt az eredményt, amit az elmúlt tizenkét esztendőben közösen elértünk ebben az országban. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)
Egyetértek Szájer képviselőtársammal abban is, hogy Magyarország ma szabad ország; szabadok a polgárai, ezért lehet Magyarország is szabad ország. De Magyarország nem egyszerűen csak szabad, tisztelt hölgyeim és uraim: Magyarország a Nyugat része. És nemcsak úgy, mint korábban volt, történetileg, hogy odakötött bennünket az ezeréves história: Magyarország ma abban az értelemben is része a Nyugatnak, hogy ezt maguk a nyugati államok is így gondolják, és mi is így gondoljuk - részei vagyunk mindannak, ami a nyugati világgal történik.
Az is igaz, tisztelt hölgyeim és uraim, egyetértek a köztársasági elnök úrral, hogy sok tennivalónk van még, Magyarország ugyanis még nem tökéletes ország. Ugyan nem felmentés ez alól, de kétségtelen tény, hogy egyetlen ország sem az a világban; Magyarország éppoly tökéletlen, mint amilyen minden nyugat-európai ország. Ezért van minden országnak, Magyarországnak is és a nyugat-európai országoknak is még sok teendőjük a jövőben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország nem egyszerűen csak szabad ország - ezt Szájer képviselőtársam is világosan elmondta, szeretném megerősíteni a szavait -, mert a szabadság önmagában ugyan fontos dolog, de valahogy jobban esik, ha elfogadható életminőséggel is párosul. Márpedig Magyarországon ma a szabadság az egyéni felemelkedés egyre szélesebb lehetőségével is párosul, pedig még nagyon sok tennivalónk van hátra. Kétségtelen, hogy nem mindenki előtt nyílott még meg a felemelkedés lehetősége, de napról napra több polgár előtt nyílik ez meg.
Én örülök annak, hogy a magyar kormánynak sikerült megfogadnia a választópolgárok '98-as kérését, tanácsát, utasítását, amely röviden úgy fogalmazható meg, hogy legyen az fontos végre Magyarországon a közéletben és a kormány munkájában is, ami az embereknek fontos. Ezért állt a munkánk középpontjában végig a családok megerősítése, a munkahelyteremtés; 236 ezer új munkahelyet hoztunk létre. A múlt héten bekövetkezett az, amire (Zaj az SZDSZ padsoraiból.) mindannyian oly nagyon vártunk: az első nyugat-európai-amerikai cég, amelynek Londonban volt a központja, ezt a központját áttelepítette ide, Budapestre, első fecskeként. Nagyon remélem, hogy sokan követik majd még, és sok ezer embernek adnak kenyeret; a szóban forgó vállalat is ezer embernek nyújtott kenyeret az 1999-es beruházásával, éppen Ózdon. Köszönet érte.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány világnézetéről is volt, aki egy felvetést tett. Annyit hadd mondjak erről, hogy az a kormány világnézete, amit Bethlen István miniszterelnök mondott Széchenyi István világnézetéről, amikor úgy fogalmazott, hogy az se nem konzervatív, se nem liberális, se nem haladó, se nem retrográd, egyszerűen magyar világnézet; a magyar kormány világnézete egyszerűen magyar világnézet.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormányzó pártok, a MIÉP, valamint a függetlenek padsoraiban.)
