2002. február 26.
az 1998-2002-es cikklus utolsó plenáris ülése
Interpelláció
a tandíj visszaállítása az ellenzéki programokban
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter - válasz
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) - viszontválasz
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Úgy tűnik, újból kiújulóban van a vita a felsőoktatási tandíj szükségességével kapcsolatban. Az SZDSZ nem is csinál titkot abból, hogy ha lehetősége lenne rá, újból bevezetné a tandíjat. "A korszakváltás programja" című anyaga a következőket tartalmazza a "Tandíj és diákhitel" című fejezet alatt: "A tandíjak eltörlése csak látszólag szolgálja a diákság érdekeit. Elengedhetetlen, hogy a hallgató közvetlenül is hozzájáruljon képzése költségeihez, tekintse anyagi ráfordításait hosszú távú befektetésnek." Kicsit később: "Etikai kérdés is, hogy a felsőoktatásban részt vevők saját maguk mennyit áldoznak kivételes pillanatnyi és javuló leendő helyzetük érdekében. Elvárható, hogy ne csak elfogadjanak támogatásokat, hanem valamilyen formában személyesen is járuljanak hozzá képzésük társadalmi költségeihez."
Az MSZP ebben a kérdésben egy kicsit szemérmes, tőlük ilyet nyíltan nem hallottunk. Ha azonban figyelmesen végigolvassuk az MSZP oktatási programját, amelyet mintegy 29 oktatási szakértőjük készített, akkor a következő mondatokat találjuk: "Az MSZP biztosítja a tandíjhitel lehetőségét a felsőoktatási intézmények esti, levelező és távoktatási tagozatain tanulók számára."
Tisztelt Országgyűlés! A tandíjat a Fidesz-MDF többség az MSZP ádáz tiltakozása ellenére ennek a ciklusnak az elején eltörölte. Ma Magyarországon tandíj nincs, legfeljebb költségtérítéses képzésről beszélhetünk. Ha az MSZP tandíjhitelről beszél, az azt jelenti, vissza akarják hozni a tandíjat, ami szerintem súlyos hiba lenne. Menjünk tovább! Az MSZP programja ezután a következőket tartalmazza: a személyi jövedelemadóból leírhatóvá teszi az államilag elismert képzésben való részvétel tandíjának jelentős részét. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Micsoda perspektíva! Lesz tandíj, de leírható lesz a személyi jövedelemadóból!
Tisztelt Miniszter Úr! Kérdezem ezért, milyen gyakorlati következményei vannak a tandíj eltörlésének. Mit szól ahhoz, miniszter úr, hogy az SZDSZ és az MSZP újból be akarja vezetni a tandíjat? Szeretném azt is megkérdezni, hogy milyen tapasztalatai vannak a szeptembertől bevezetett diákhitelnek, felvehetik-e ezt azok a hallgatók, akik esti vagy levelező tagozatokon tanulnak. Az utolsó kérdésem pedig az, hogy milyen arányban vannak a diákhitelt igénylők között olyanok, akik költségtérítéses képzésben vesznek részt.
Várom a miniszter úr megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Az interpellációra Pálinkás József oktatási miniszter úr válaszol.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő urat biztosíthatom arról, hogy a kormány és a Fidesz nem tervezi a tandíj bevezetését. (Zaj, közbeszólás az MSZP soraiból.)
A képviselő úr pontosan idézte a Szocialista Párt egyik programját; azért mondom, hogy egyik, mert az egyiket Medgyessy Péter jegyzi, a másikat a párt. (Derültség a Fidesz soraiban.) Nos, ezen egyik programban szerepel a tandíjhitel fogalma. Nyilván következik ebből, ha van tandíjhitel, akkor van tandíj is. Azt, hogy ennek az újrabevezetését fontolgatják, meglepőnek tartom, mondhatnám, megdöbbentőnek is, hiszen az MSZP egyrészt már elismerte többször, hogy a tandíj bevezetése hiba volt; ezek után nem tudom, hogyan gondolják az újrabevezetését. Reméljük, nem lesz módjuk még egy hibát elkövetni. (Zaj.)
A tandíj szimbolikus ügy volt 1998-ban is, és az ma is. A tandíj eltörlése esélyegyenlőséget jelent, a tandíj esélykülönbséget, esélytelenséget jelent. A diákhitel esélyt jelent. 70 ezer hallgató vette föl a diákhitelt, ezen 70 ezer hallgatónak 30 százaléka olyan - képviselő úr, most válaszolok a kérdésére -, akik költségtérítéses képzésben vesznek részt, ugyanis ők is fölvehetik a diákhitelt. 30 százalékuk tehát a tanulmányai költségeire fordítja a diákhitelt. Ezen hallgatók természetesen hozzájárulnak képzésük költségeihez, hiszen később visszafizetik ezt a diákhitelt.
Azt, hogy a tandíjat a távoktatásban, az esti, levelező képzésben részt vevő hallgatók is fölvehetik, gondolom, az MSZP is tudja; olyat ígér tehát, ami egyszer már megvalósult. Ezért ez az ígéret értelmezhetetlen, ezt a képviselő úr nagyon pontosan idézte: ma ezek a hallgatók fölveszik és föl is vették a diákhitelt.
A kérdésben az SZDSZ nyíltabban és nyilvánvalóan beszél. Az SZDSZ, az MSZP-vel feltehetően koalícióra törekedve, nyíltan bevallja azt, hogy a tandíj bevezetésére gondol, be kívánja vezetni a tandíjat. Az MSZP-nek majd választania kell - választania kellene -, hogy az SZDSZ oktatási programját vagy a saját oktatási programját tartja fontosnak, és melyikkel kampányol.
Azt gondolom, hogy a tandíj eltörlésének nyilvánvaló, jól látható következményei voltak. Jelentősen megnőtt az érdeklődés a felsőoktatás iránt. 2001-ben 97, azaz kilencvenhétezer hallgató felvételizett a magyar felsőoktatásba. Azt gondolom, ezek a számok önmagukért beszélnek; mutatják egyrészt a hatását a tandíj eltörlésének, másrészt a hatását a diákhitelnek - amely, azt hiszem, hogy az utóbbi évtizedek legfontosabb oktatáspolitikai döntése volt -, és mutatják a hatását a bevezetett Bursa Hungarica ösztöndíjnak, amelyhez az idén már 1490 önkormányzat csatlakozott.
Azt gondolom, hogy a diákhitel bevezetése nagyon fontos eseménye volt a magyar felsőoktatásnak, és nem engedhető meg, kedvezőtlen folyamatokat indítana el az, ha a tandíj bevezetése újra akár csak szóba is kerülne.
Kérem a képviselő urat válaszom elfogadására. (Taps a Fidesz soraiban.)
ELNÖK: Megkérdezem Révész Máriusz képviselő urat, hogy elfogadja-e az interpellációra adott választ.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Ház! Úgy gondolom, szimbolikus értékű, hogy a ciklus végét ugyanazzal a vitával zárjuk le, amellyel ezt a ciklust elkezdtük.
Azt hiszem, hogy az SZDSZ álláspontja nem lényeges (Derültség a Fidesz soraiban.), viszont az MSZP álláspontja, meg kell mondjam, azért hagy némi kívánnivalót maga után, mert miután ez a vita kirobbant, utána csak olyan érveket tudtak felsorolni, amely érvek nem állják meg a helyüket. Tandíj ugyanis nincs, a diákhitelt pedig mindenki - tanuljon esti vagy levelező tagozaton - igénybe tudja venni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a választás itt is egyértelmű: választani lehet a következő választásokon a tandíj, illetve a diákhitel, a diákhitelrendszer megerősítése között.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
