Vissza
a kezdőlapraA státusztörvény újból egyesít bennünket 2002. január 1-je sok határon kívüli magyar számára többet jelentett egy új év kezdeténél. Ezen a napon érvénybe lépett a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény, közismert nevén a státusz- vagy kedvezménytörvény. A törvény célja nem az, hogy a részben magyarlakta országok szuverenitását támadja, hanem hogy segítse és közelebb hozza őket egymáshoz az ott élő magyarok által. Miért kifogásolják tehát a státusztörvényt?
A mai Szlovákia területén 1910-ben még több mint 880 000 magyar nemzetiségű állampolgár élt. A trianoni békeszerződést követő évben, az 1921-es népszámlálás adatai szerint ez a szám már jelentősen csökkent, mintegy 650 ezerre. Mára ez a szám 520 ezerre apadt. A Magyar Köztársaság köteles elősegíteni a külföldi magyar kultúra és identitástudat megőrzését és fejlődését. A státusztörvény éppen ezeket a célokat követi.
Nekünk, külföldi magyaroknak végre egy magyar koronával ellátott igazolvány lehet birtokukban, ami esetleg elősegítheti minden helyzetben tudatosítani nemzeti hovatartozásunkat. Merem állítani, hogy társaimat elsősorban nem az előnyök, az iskolai tanszerek beszerzésére szolgáló pénzügyi segítség motiválja. Nem az, hogy ingyen, esetleg jelentős kedvezménnyel utazhatnak Magyarország területén, nem a munkavállalási engedély, hanem az, hogy büszke lehet magyarságára, bizonyíthatja azt, és igenis elmondhatja, hogy Magyarország számon tartja, törődik vele, és hogy mindig lesz egy hely (akár átvitt értelemben is), ahol menedéket talál a gyakori hátrányos etnikai megkülönböztetések előtt. (A nem magyar többségű településeken például az ember sajnos kénytelen visszafogni a hangját az utcán, ha magyarul beszél, mert sokan nem szívesen hallanak magyar szót.)
Így hát a Szlovákiában, Romániában, Szerbiában, Ukrajnában, Szlovéniában és Horvátországban a magukat magyar nemzetiségűnek valló állampolgároknak lehetőségük lesz az alanyi jogon érvényesíthető kedvezményekkel élni. Pályázhatnak támogatásért, évente négyszer 90%-os kedvezménnyel utazhatnak Magyarország területén (a 6 éven aluliak és a 65 éven felüliek ezt ingyen tehetik meg), és ugyanolyan előnyökben részesülhetnek, mint a magyarországi tanulók és pedagógusok, feltéve, hogy magyar diák- és pedagógus igazolvánnyal rendelkeznek. Ez az igazolvány továbbá különböző kiváltságokat biztosít például magyarországi könyvtárak vagy egyéb kulturális és oktatási intézmények igénybevételekor. A törvény még számos további kedvezményt biztosít, de ezek jelentős többsége még nincs meghatározva vagy elfogadva.
A törvény által biztosított jogok egyik célja az, hogy a határokon kívül élő magyarokat rávezessék arra, hogy esetleg évente több alkalommal látogassanak el Magyarországra, vagy hogy többet foglalkozzanak anyanyelvükkel és a magyar kultúrával.
Miért baj ez? Mi ebben a rossz, a nem helytálló, miért kifogásolja ezt az érintett országok hivatalos képviselőinek többsége?
Több variációja van a válasznak. A szlovák kormány hivatalos álláspontja szerint a kedvezménytörvénynek nem szabad beleavatkoznia az ország szuverenitásába és nem hajtható végre Szlovákia területén, egyszóval nem nézik jó szemmel a törvény exterritorialitását. Ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy ellenzik a Magyarország által nyújtott pénzbeli támogatást a kettőnél több gyermekes magyar családok számára, ha a gyermekek magyar iskolába járnak. A Szlovák Nemzeti Párt álláspontja szerint a státusztörvény erősen diszkriminatív. Ez igaz lehet bizonyos értelemben azért, mert valóban hátrányosan érinti a szlovák nemzetiségű állampolgárokat a pénzbeli segítség terén, de ezt a problémát egyszerűen meg lehetne oldani a törvény kiterjesztésével azokra a szlovák családokra is, akiknek a gyermekei magyar tanítási nyelvű oktatásban részesülnek. Ezzel elveszne a törvénynek a szlovák politikusok által kifogásolt nemzetiségileg diszkriminatív jellege. A következő variációja a megoldásnak az, hogy a pénzbeli támogatást csak a Magyar Köztársaság területén lehetne felhasználni, méghozzá vásárlási utalványok formájában.
Románia a törvény munkavállalási engedéllyel foglalkozó részét kifogásolta, de ezt a problémát sikerült a Nastase-Orbán megegyezéssel megoldani, így a törvény Románia összes állampolgára számára biztosítja az évenkénti 3 hónapos munkavállalási engedély lehetőségét.
Jugoszláviának (Szerbia) is vannak kikötései a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban, de az ország belső problémái miatt nem ellenzik olyan látványosan, mint az előbbi két ország.
Ezeknek az országoknak tudatosítaniuk kellene, hogy a Magyar Köztársaság nem elmagyarosítani akarja a környező országok lakosságát, mert azok, akik ténylegesen magyarnak vallják magukat, a Magyarigazolvány nélkül is magyarnak érzik magukat, nem az igazolvány birtoklásából következő előnyök motiválják őket. Az igazolvány puszta segítséget jelent számukra Magyarország részéről a kultúra megőrzéséhez, ahhoz, hogy a már folyamatban lévő asszimilációt megállítsa, és biztosítsa a magyar identitástudat megőrzését a szóban forgó országok magyar nemzetiségű lakosaiban. Az EU-tagság beteljesülésével a határok gyakorlatilag megszűnnek létezni, miért ne akadályozzuk meg a magyarság létszámának további csökkenését?
A törvény nem azért született meg, hogy szétzúzza a részben magyarlakta országok és Magyarország közötti kapcsolatokat. Ha az érintett országok nem akarják tudatosítani, hogy más történelmi nemzetiségek is élnek a területükön és nem hajlandók maximális mértékben támogatni őket, akkor legalább ne hárítsák el a külföldi segítséget az érintett állampolgárok számára. A törvény csak közelebb akarja hozni egymáshoz a külföldi magyarokat, és minden ártó szándék nélkül támogatni a környező országokban élő magyarságot.Pozsony, 2002. január 6-án
Haraszti AttilaHaraszti Attila 15 éves tanuló, pozsonyi lakos. Most közreadott munkájának műfaja iskolai dologzat. Néhény kifejezést talán alá is lehetne húzni, apró tárgyi tévedések is akadnak, valamint a szlovák média hatása is tetten érhető. Ezek azonban nem érintik a lényeget. A dolgozat a maga üde hangján azok fejére tesz parazsat, akik itt élnek az anyaországban és nem értik, nem érzik mindazt amit Haraszti Attila elmond.