Vita a vitáról, avagy kilóg a szocialista lóláb A tv aktuális című műsorában a Magyar Hírlap újságírója kifejtette, hogy elfogadhatatlan a nyilvánosság kizárásával zajló miniszterelnöki vita, valamint az a fölvetés, hogy csak kereskedelmi televízió közvetíthesse a miniszterelnök-jelöltek szópárbaját. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy elfogadhatatlan a vitát a kampánycsend előtti este rendezni. Ez utóbbinak indoka, hogy ekkor már nincs idő feldolgozni a hallottakat.
Az embernek megáll az esze. Nyilván arról van szó, hogy a Magyar Hírlap - és más hasonló szellemiségű újságok - a vitát követően meg szeretnék magyarázni, hogy mit láttunk. Nem arra kíváncsiak, hogy mit gondolunk a vitáról, hanem a modern reklámszakma valamennyi eszközével rá akarnak venni, hogy azt lássuk, amit ők láttatni akarnak.
Hogy is volt 1998-ban? Az időpontot és a helyszint akkor is a hivatalban lévő miniszterelnök határozta meg. A vitára a második forduló előtt került sor.
Az egész történettel kapcsolatban van néhány alapvető probléma.
A választásért versengő pártok közül már többen állítottak miniszterelnök-jelöltet. A közvéleménykutatások nem teszik valószínűvé, hogy a két nagyon kívül bármelyiküknek is módja lenne miniszterelnököt állítani, de azt se lehet magabiztosan kijelenteni, pl. Medgyessy úr részéről, hogy ő egyedül is megszerzi az abszolút többséget. Ha pedig olyan helyzet állna elő, hogy koalícióra kényszerülnek - pl. a szabaddemokratákkal, vagy amint újabban Kovács László fölvetette: a kisgazdákkal - akkor honnan tudná előre a koalíciós tárgyalások végeredményét? Volt már rá eset, pl. a 90-es évek elején Lengyelországban, de másutt is, hogy a miniszterelnöki posztot a kisebbik koalíciós partner kapta meg. Ma is ez a helyzet, pl. a boszniai Szerb Köztársaságban. Nem egészen helyes tehát, hogy az első forduló választói akaratának ismerete nélkül, páros mérkőzésre kerüljön sor a két úgymond nagy között. Az, hogy Orbán Viktor végül is vállalata ezt a vitát is, valójában az MSZP-nek tett gesztus, mivel kettejük közül külső koalíció csak az MSZP esetén fordulhat elő. Ha Medgyessy már most semmibe veszi esetleges koalíciós partnereit, legyen ez a baloldal belügye.
Szokatlan eleme az idei vitának, hogy létrejöttének körülményeiről a nyilvánosság előtt folynak az összecsapások és a vitára való felkérés előbb jutott el a sajtóhoz, mint a címzetthez. Ilyenkor kénytelenek vagyunk arra gondolni, hogy Medgyessyék célja távolról sem a két ember nyilvános vitája, hanem sokkal inkább az, hogy a vita elmaradásáért a másik felet hibáztassa.
A miniszterelnök-jelöltek közötti páros mérkőzés alaptípusa a Horn-Orbán vita. Érthetetlen, hogy az MSZP által akkor megfogalmazott illetve elfogadott kereteken miért akar éppen az MSZP változtatni? Van ugyan erre is magyarázat: Medgyessy, aki rossz szónok, fél a közönségtől. Pedig ilyen esetekben patikamérlegen szokták kimérni, hogy melyik párt hány nézőt hívhat meg a vitára. Természetellenes dolog nyilvános vitáról beszélni, ha a vitának nincs közönsége.
Az MSZP vitázó kedve amúgy is kétséges. Történt a héten, hogy Donáth László néhány meglepő gondolattal vette védelmébe Horn Gyula otromba egyházellenes kifakadásait, amint erről a Magyar-Hon-Lap is beszámolt. Egy lelkész képviselőtől nem vártunk ilyen durván pártpolitikai érdekeket szolgáló megnyilvánulást, ezért az MKDSZ néhány kérdést tett fel Donáth úrnak, akit az evangélikus egyház kérésére nem nevezünk evangélikus lelkésznek. A nyilatkozatunkra felfigyelt a Duna Televízió és ma este teret biztosított volna Donáth László és Varga László képviselőknek, hogy az egész kérdést a nyilvánosság előtt vitassák meg. Ma délelőtt a televíziótól megtudtuk, hogy Donáth László kitért a vita elől mondván: Annyira tisztelem Varga Lászlót, hogy nem kívánok vele vitába szállni. A vitára végül Salamon László ment el. Nem értjük. Mióta van joga egy képviselőnek, hogy megválogassa, kit hívnak be vele vitázni a TV-be? Tőlem még soha meg nem kérdezték, elfogadom-e a vitapartnert.
Az MSZP-nek nem érdeke a dolgok tisztázása, csak az, hogy vádaskodásai, rágalmai cáfolatlanul próbálják befolyásolni a választókat. Azt reméljük, hogy a magyar választók elfordulnak azoktól a pártoktól, akiknek a kampánya nem a Magyarország előtt álló feladatokról, és a problémák megoldására szolgáló javaslatokról szól, hanem erejükből mindössze annyira telik, hogy versenytársaik alkalmatlanságát hirdessék.
Az ilyen támadásoknak a szellemi színvonala a Kende féle pamflet szintjén van, és egyben a választók értékítéletének nagyfokú lenézésére utal.
Az összefogás erői a jövőért felelősséget érzők és az azért tenni akaró emberekre támaszkodnak, és szent meggyőződésük, hogy ezek az emberek többségben vannak Magyarországon.
Surján László
Vissza a kezdőlapra