Főtisztelendő és Főtiszteletű Püspök Urak!

     A határainkon túl élő magyar közösségek és a hazai kisebbségek védelmében mindenkor megkülönböztetett figyelmet tanúsítottam az egyházak ezirányú tevékenységének, mással nem pótolható erőfeszítéseinek. A napokban szomorúan olvastam a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház közleményeit a kedvezménytörvénnyel és a magyar-román kormányfői megállapodással kapcsolatban. E nyílt levél megfogalmazásakor felidéződnek emlékezetemben mindazok a határainkon túli magyarság ügyét szolgáló nemes és hasznos kezdeményezések, amelyekért világi hivő személyiségekkel és a magyar történelmi egyházak képviselőivel közösen küzdöttünk. Megadatott, hogy együttműködhettem Keresztes Sándor és Entz Géza 1988-as történelmi jelentőségű vatikáni útjának sikerre vitelében, a Horn-kormány felelős államtitkáraként II. János Pál pápa második magyarországi látogatásának eredményes lebonyolításában. Különösen fontosnak tartom, hogy a rendszerváltozást követően 1997 és -98-ban kezdeményezésemre rendeztük meg a határainkon inneni és túli történelmi magyar egyházak képviselőinek első és második tanácskozását a kisebbségek hitéleti, pasztorációs, oktatási, szociális és karitatív kérdéseiről. Sajnálom, hogy a történelmi egyházak körében kedvezően fogadott tanácskozásnak az elmúlt három és fél évben mindössze egyszer volt folytatása.
     Osztom Főtisztelendő és Főtiszteletű Püspök Urak véleményét, hogy a kedvezménytörvény fontos nemzeti ügy. És az is egyértelmű: a határainkon túli magyaroknak, a külhoni magyar egyházaknak nyújtott támogatásban - akár a nagy nyilvánosság előtt elhangzó véleménynyilvánítás formájában is - a magyarországi felekezeteknek vitathatatlanul, mással nem pótolható szerepe van. Ezért is kísérem megkülönböztetett figyelemmel pl. a római katolikus testvéreink, a romániai, moldvai csángók vagy éppen a szlovákiai, felvidéki magyarok hosszú ideje folyó küzdelmét természetes emberi joguk megvalósításáért, a szabad vallásgyakorlásáért. Szerény lehetőségeikhez képest mindent megmozgatnak azért, hogy anyanyelvükön, magyarul tarthassák istentiszteleteiket, magyar papokkal, magyar püspök lelki vezetésével. És várom sokakkal együtt egyre fokozódó aggodalommal a magyarországi római katolikus egyház vezetőinek - az eddig sajnos szívszorítóan kevés eredménnyel járó - további erőfeszítéseit, intenzív közbenjárását a Vatikánban és az érintett szomszédos államokban élő katolikus egyházi vezetők körében egyaránt.
     Ily módon akár maradéktalanul örülhettem volna is a három történelmi egyház egy napon közétett állásfoglalásának. Sajnos azonban erősen megkéstek ezzel a támogató nyilatkozattal, hiszen a kedvezménytörvényt a Magyar Országgyűlés 2001. június 19-én több mint 92ű-os többséggel, szinte teljes egyetértéssel fogadta el. Elgondolkodtató azonban az, hogy Önök csak most érezték indíttatva magukat e nyilatkozat megtételére. Minden jel arra utal, hogy megnyilatkozásukkal az Orbán-Nastase miniszterelnöki megállapodás körül kialakult magyarországi társadalmi és belpolitikai vitában kívántak állást foglalni. Jó lett volna aggódó hangjukat már korábban hallatni és hallani, már a kedvezménytörvény elleni román és szlovák támadások és vádaskodások és nyugati értetlenségek idején.
     Feltételezem, hogy levelük megfogalmazásakor kellőképpen és több irányban is tájékozódtak. Így bizonyára tudják, hogy a magyar szocialisták is megszavazták a kedvezménytörvényt. A törvényt természetesen mi ma is támogatjuk. A kialakult vitának az a lényege, hogy az MSZP számon kéri az Orbán-kormányon az Országgyűlés alkotta kedvezménytörvényt. A magyar-román megállapodással a magyar miniszterelnök önkényesen, több ponton, alkotmányellenesen megváltoztatta a törvényt. Különösen visszásnak találom a református egyház nyilatkozatában a "kisemberek"-re vonatkozó utalást. Vajon éppen a "kisemberek" (?) ügyét hagyományosan is mindig felkaroló református egyház vezetői vélekednének akként, hogy a "kisemberek" nem képesek átlátni egy ilyen megállapodásnak a megélhetésükkel kapcsolatos kockázatait? Elgondolkodtató: vajon nem éppen a "kisemberek" közül választotta tanítványait Krisztus, s nem éppen hozzájuk szólt az evangélium üzenete elsőként? Meggyőződésem: a Trianon okozta sebek még ma is annyira bonyolultak és összetettek, hogy senki, semmilyen intézmény, szervezet nem sajátíthatja ki magának a mindentudás és az ítélkezés jogát, a határainkon túli magyarok ügyét. A határainkon túli magyar testvéreink érdekeit szolgáló lépéseket csak türelemmel, a nemzeti ügy iránt egyaránt elkötelezett valamennyi intézmény és személy véleményének meghallgatása, megvitatása után szabad csak mérlegelni és megítélni.
     Főtisztelendő és Főtiszteletű Püspök Urak! Vállalom, hogy igényük esetén tájékoztatom Önöket, miként fogadták az Európa Tanácsban és más nemzetközi fórumokon a magyar kedvezménytörvényt és mit tettünk mi magyar szocialisták, személy szerint én is nemzetközi fórumokon e fontos nemzeti ügy megvédéséért, jobb nemzetközi megértetéséért.
  Mély aggodalommal tölt el, hogy olyan aktuálpolitikai nyilatkozatot tettek, amellyel egyoldalúan beavatkoztak a választási kampányba. Az egész nemzet szempontjából az lenne ugyanis a kívánatos, hogy a határainkon belül és azon kívül élő, az egyház szavára figyelő emberek, a Krisztus követésében járó - az ő láthatatlan egyházában egyesülő - hívő magyarok tényeiben megalapozott, hiteles és megfontolt véleményt halljanak - az intézményes - a látható egyház hivatalos képviselőitől. Mi több: a politikai nézeteiket tekintve baloldali keresztények, keresztyének is lelkiismereti konfliktus nélkül sajátjukénak érezhessék katolikus, református és evangélikus egyházukat. Kitől várhatnánk el a közgondolkodás ilyen emelkedett megközelítését, egyben alkalmazását és így a követésre méltó minta megteremtését is, mint az éppen mindenkihez egyetemesen szeretettel közelítő Krisztus egyházának hivatalos képviselőitől?

     Budapest, 2002. január 17.

     Mély tisztelettel:
     Tabajdi Csaba
     országgyűlési képviselő
     volt kisebbségi miniszterhelyettes és államtitkár

(Kiemelések: MHL-szerkesztőktől)

Vissza a kezdőlapra