Valahová tartozni kell "Ha soha nem megyek Magyarországra, akkor is kiváltom a magyar igazolványt, mert tartozom ezzel emberi méltóságomnak" - mondta nemrég egy gyimesbükki egyszerű csángó ember beszélgetésünkkor. Talán mi - akik a történelmi Magyarország egyik legkeletibb pontján, az ezeréves határ tövében élünk - voltunk leginkább kiszolgáltatva a mindenkori román hatalom erőszakos asszimiláló politikájának. A Trianon óta eltelt 82 esztendő nagyon meggyengítette a gyimesbükki csángók hovatartozásának tudatát. Még ma is, 12 évvel a rendszerváltás után, vannak akik félnek, mert ki vannak szolgáltatva a hatalomnak. Nagyon sokan, akik különben jóérzésű magyar emberek, nem merik kiváltani a magyar igazolványt, mert valakik elterjesztették a rémhírt, hogy akik ezt teszik, elveszítik nyugdíjukat, segélyeiket vagy munkahelyüket, de mindenképpen megbélyegezettek lesznek.
Kedves magyarországi nemzettársaink, mi nem tehetünk arról, hogy a határok átvonultak a fejünk fölött. Mi itt maradtunk szülőföldünkön, ahol temetőinkben őseink nyugszanak több nemzedékre visszamenőleg. Vagyunk még néhányan, igaz, egyre kevesebben, akik merjük vállalni magyarságunkat. Tévedés ne essék: nem melldöngető magyarkodásról van szó, mert mi nem valakik ellenében akarunk magyarok lenni, hanem saját magunkért, gyermekeinkért. Valahová mindenkinek tartoznia kell. Mi büszkén valljuk, hogy a magyar nemzethez tartozunk. Összeköt bennünket nyelvünk, kultúránk, múltunk, de jövőnk is csak együtt lehet, még akkor is, ha országhatárok választanak el bennünket egymástól.
Tudjuk, vannak Magyarországon szép számmal, akik megkérdőjelezik a magyar igazolvány létjogosultságát. Nekik mondom: ne féljenek tőlünk, mert számunkra a magyar igazolvány elsősorban azt jelenti, hogy a magyar nemzethez tartozunk, és lehet, hogy soha nem fogjuk igénybe venni azokat az előnyöket, melyeket biztosít számunkra. A gyimesbükkieket pedig arra kérem, igényeljék nyugodtan az igazolványt, mert minden híreszteléssel ellentétben nem lesz bántódásuk emiatt.
Deáky András
Vissza a kezdőlapra