A NAPKELETI BÖLCSEK

A napkeleti bölcsek története Máté evangéliumában olvasható. (Mt 2.1-12) A elbeszélés szerint ők voltak azok, akik az égen feltűnő csillag nyomában napkeletről Betlehembe érkeztek, hogy lássák Jézust, aki egy istállóban jött a világra. A Krisztusra vonatkozó egyik legkorábbi jövendölés Bálám prófétától származik. (Szám.24.17) A Közel-Keleten már a legkorábbi időkben csillaggal rajzolták le az isteneket, tehát ha az égen új csillag tűnt fel, az azt jelentette, hogy új isten jött a világra. (Akárcsak Jézus esetében) Kérdés, hogy melyik évben született Jézus? Erről fontos adatokat szolgáltat két ,az i.e. I. sz.-ból származó ékirásos babiloni agyagtábla, amelyeken ez olvasható: az i.e.7. évben a Jupiter bolygó (amely az Ókorban a királyoknak a csillaga volt,) háromszor állt együtt a Szaturnusszal (a zsidók csillagával) a Halak csillagképben. Ez a rendkívül ritka természeti tünemény Izrael történetében addig mindössze egyszer, Illés próféta idején fordult elő, még az i.e. IX. században. Az égi konstelláció egyértelműen egy zsidó király eljövetelére utal. Tudjuk, hogy Augustus római császár ankarai felirata többek között egy i.e. 8-ban megtartott népszámlálásról is hírt ad. Miután az akkori viszonyok közt ez elég lassan ment, Palesztinára csak egy évvel később került sor - ez igazolja a Lukács által (2.1-3) leírt népszámlálás hietelességét is. Az agyagtáblák adatait már Kepler középkori csillagász, de a modern tudomány is megerősítette. Jézus tehát valószínűleg i.e. 7-ben született, a hónapot és a napot azonban csak találgatni lehet.

A napkeleti bölcsek csillagászok lehettek, akik a parthus birodalom Sippar nevű városából érkeztek Jeruzsálembe, miután az égi jelből megállapították, hogy a Messiás Izraelben fog megszületni. Útjuk kb. 2 hónapig tarthatott azon a karavánúton, amely Sipparból indulva Tadmort és Damaszkuszt érintve vitt Heródes királyságába. Az út délnyugat felé vezetett, ezért esténként mindvégig maguk előtt látták a két együttálló bolygót, amelyek - mint Máté mondja, előttük mentek." Tehát nincs szó üstökösről, ahogy ez a köztudatban tévesen elterjedt. (A bölcsek Jézusban Szaosjant, a perzsa vallás üdvözítőjét ismerték fel, ezért hódoltak előtte.)

A bölcsek számáról semmi biztosat nem tudunk. Origenész egyházatya az ajándékok számából arra következtetett, hogy hárman lehettek, egyikük aranyat, a másikuk tömjént, a harmadik mirrhát vitt. Ez a vélemény később meghatározóvá vált, bár egyes ókeresztény ábrázolásokon 2, 4 vagy 6, esteleg még több bölcs látható. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az evengélium nem királyokról, hanem mágusokról beszél. Csak Tertullianus keresztény író "nevezte ki" őket 130 évvel később királyoknak. Máté nem említi a nevüket sem, ezek is csak egy V. századi latin kódexben és a VI. században épült ravennai Sant Apollinare Nouvo bazilika mozaikképén tűnnek fel Balthassar (Boldizsár), Melchior (Menyhért) és Casper (Gáspár) alakban.  Ünnepük január 6-án van. Kezdetben ezen a napon ünnepelte a keleti egyház Jézus születését. Később e naphoz kapcsolták Krisztus megkeresztelését, majd a Megváltó első csodájáról való megemlékezést is, amikor a kánai mennyegzőn a vizet borrá változtatta.

Az ünnephez több szép népszokás is kapcsolódott: sokfelé a gyerekek háromkirályoknak öltözve jártak házról-házra, kiugratható csillagot vittek és énekeltek. (Más vidékeken ez az ún. betlehemezés a karácsony előtti napokban történt. Rábagyarmaton ma is élő szokás.) Érdemes megemlíteni a házszentelést is, amikor a pap krétával felírta az ajtóra a három király monogramját. (C-B-M)
A bölcsek még az égből is vigyáztak az utasokra. Az Orion-csillagkép 3 feltűnő csillagát ugyanis népünk régebben Háromkirályoknak nevezte.

-ifj.Ács László-
Szentgotthárdért Informatikai Alapítvány

Vissza a kezdőlapra