Varga László beszéde a Testnevelési Egyetemen
2002. április 9-én

Tisztelt Honfitársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr!

E nagy öröm és ünneplés láttán április 22-én érzem magam… (taps). Mindnyájunkat megható, óriási érzés az a lelkesedés, amely életünknek csak legszebb pillanataiban jön el hozzánk. A lélek derűje hat át bennünket. Így csak a tiszta gondolkodású, nemes ember tud lelkesedni – mert a gyűlölet, az indulat rossz irányba visz, de a nemes lelkesedés benső énünk természetfeletti ajándéka. Egy óriási érzés: amikor egész énünk valami jóért, valami szépért lelkesedik. (taps).

Engedjék meg, hogy ebben a történelmi pillanatban apró pillanatképet villantsak fel egy történelmi eseményről… Amikor mi, a Keresztény Demokrata Néppárt, 1947. augusztus 31-én elindultunk a választási küzdelmekben, minden segítség és támogatás nélkül, akkor – természetesen – a kommunista koalíción kívül maradtunk. Voltak belül nemes pártok is, mint a szociáldemokraták, a kisgazdák, akik nem is estek el, de mi – kívül maradtunk. Semmilyen más támogatásunk nem volt azon kívül, hogy meghirdettük (s akkor még nem tudtuk, hogy a III. évezred irányító eszméit fogjuk meghirdetni…): minden ember joga, hogy szabadon és félelem-mentesen gyakorolja emberi jogait. Becsüljük a másik ember méltóságát. Jogaimat a felebaráti szeretet szellemében gyakoroljam. A család is a nemzettől veszi erejét. Legyen esélyegyenlőség. Az iskolákban a legmagasabb tudást szerezzük meg, nemzeti és keresztény értékekkel. Érvényesüljön a szociális igazságosság, mondottuk – és megnyertük a választásokat. Nyolcszázhúszezer szavazattal, minden külső támogatás nélkül. S amikor kihirdették az eredményt, akkor látnunk kellett: a kommunista párt háromszázezer kékcédulával – csalt. (füttyszó).

A Parlamentben szóvá tettük a csalást. Egy bátor szociáldemokrata miniszter, Ries István, aki hitem szerint az életemet mentette meg (később sajnos agyonverték) le is tartóztatott néhány kékcédulás csalót. De felvetésünkre mégis az volt a válasz, amit most Önöknek elmondok, amit én akkor a Parlamentben ülve hallottam. Nem igaz, amit mi állítottunk: hogy háromszázezer kékcédula volt. Csak hatvanezer… Na és…?

Együttműködtünk minden olyan személlyel és polgári erővel, akikkel együtt lehetett működni. A klasszikus liberálisokkal, a kisgazdákkal – mint Varga Béla, Tildy Zoltán, Kovács Béla – együttműködtünk, mert lehetett. Csak olyan kisgazdát ismertem akkor, akikben első helyen állt a nemzet, az ország érdeke. Nem az egyéni siker érdeke vezette őket… (taps).

Minden olyan közéleti ember, aki saját érdekeit a közérdek elé helyezi, előbb-utóbb elbukik. És nincs nemesebb érzés a közérdek szolgálatánál, élve akár a legnehezebb körülmények között. Hadd valljam meg itt Önöknek életem egyik legnagyobb élményét. A győzelem után mi hatvanketten – megválasztott képviselők – istentiszteletre gyűltünk össze a bazilikában. Amikor oda indultunk, még nem tudtuk, hogy ökumenikus istentisztelet lesz. Szinte minden vallás képviselte ott magát, a bazilikában, majd átvonultunk a parlamentbe. Az Isten Házából az Ország Házába. (taps). Felemelő pillanat volt. Csak azokban bízzanak, akik érzik és tudják, hogy a nemzet és az ember munkájának és kötelességének teljesítéséhez kell az Isten segítsége! (taps).

Időm rövidre szabott. Csak arra óhajtok még pár mondatban rávilágítani, hogy azokat az értékeket, amelyeket most röviden elmondtam Önöknek a kereszténydemokráciáról, és amelyek közül több a III. évezred irányító eszméje – különösen a szociális igazságosság – kötelességünk képviselni. Nincs is olyan nemzetközi fórum, amelyen valamelyik ezen értékek közül ne lenne programon. Különösen a szegénység kérdése, hiszen nincs kegyetlenebb, mint a nélkülözés, vagy a munkanélküliség. E téren a kormány óriási erőket mozgósított azért, hogy enyhítsen rajta valamennyit. És azt akarom még elmondani Önöknek, hogy nem vagyok elfogult, amikor azt vallom: csak a kereszténydemokrácia értékeit hirdető ember tesz mindig jót. Tony Blair angol miniszterelnök akkor, amikor még csak főtitkára volt az angol munkáspártnak, egy brüsszeli találkozásunk során kijelentette: a szociális igazságossághoz őt a keresztény értékrend vitte el. (taps). Kérem – a szocialista pártban ki sem tudják mondani, hogy keresztény értékrend… (taps).

Feltettem a kérdést a Parlamentben a Magyar Szocialista Párt elnökének (miután egy kétperces felszólalásban elmondtam: mi a kereszténydemokrácia) is. A következőképpen: Önök itt már évek óta zengik, konkrétumok és szellemi értékek nélkül; pedig talán erre is felfigyeltem volna, ahogyan felfigyeltem az angol munkáspárt elnökének szavaira; nos, mondja már meg nekem azt, hogy mi az a baloldali érték. Én elmondtam, hogy mi a kereszténydemokrácia – Ön is mondja el, hogy mi az a baloldali értékrend. Ha jó, akkor nagyon szívesen elfogadom. Felpattant, és nagyon idegesen azt felelte: csodálkozik, hogy én ezt nem ismerem. De majd elküldi nekem. A mai napig sem küldte el… (taps).

Úgy érzem, hogy Önök, akik ilyen tiszta lelkesedéssel áthatva vannak most itt – szelíd, de határozott erőt sugároznak. Fiatalnak érzem magam, Önök előtt állva. Egy olyan pártból jövök, hatvankét olyan ember üzenetét hozva, akik között egyetlen egy sem akadt, aki fejet hajtott volna a kommunisták előtt. Amikor szétvertek bennünket. Én már fiatal kereszténydemokrataként kipróbáltam a nyilas börtönt; csak a teremtő és egy zseniális barátom mentett meg az életnek; később a kommunisták is elrendelték a letartóztatásomat, de el tudtam menekülni; de a hatvankét képviselő közül egyetlen egy sem hajtott fejet a kommunista önkénynek. (taps).

Úgy érzem, hogy ebben a történelmi választásban – mert valóban történelmi választás, hiszen el kell dönteni, hogy valami megszűnik-e, és hogy az, ami elkezdődött, folytatódik-e – sohasem szabad megfeledkezni arról: a Fidesz-Magyar Polgár Párt a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséggel, a Magyar Demokrata Fórummal és többi szövetségesével valóban a nemzetet képviseli. És szülötte az újjáalakulásnak, a demokratikus újjáalakulásnak, míg a magyar Szocialista Párt – nem. Ő következménye a régi rendszernek. (taps).

Önöket itt nem kell kérnem arra, hogy két hét múlva hogyan szavazzanak. Járjuk az országot és remélem, hogy a magyar nép történelmi méltósággal fog szavazni. Azért is remélem ezt, mert mi voltunk az egyedüli nemzet Közép- és Kelet-Európában (ezt Kohl kancellárnak is elmondottam, amikor ’93-ban Budapesten járt), amely sem a nyilasoknak, sem a kommunistáknak nem adott többet tizenhat százaléknál. (vastaps).

Köszönöm, hogy itt lehettem a Miniszterelnök Úrral, a párt elnökévvel, a Ház elnökével és kereszténydemokrata társaimmal. Arra kérem Önöket, hogy segítsenek. Önökben nincs is kétség – de győzzenek meg másokat is. Azért, hogy április huszonegyedikén a későesti órákban a kezembe vegyem Petőfi verseskötetét, és elolvashassam azt a verset: “Ismét magyar lesz a magyar”. Köszönöm. (vastaps).

Vissza a kezdőlapra