Vissza
a kezdőlapraADD TOVÁBB
A méreg nyelve "Ezt, tisztelt hölgyeim és uraim, úgy hívják, hogy jogi gengszterizmus." A rohamot egy frusztrált politikus intézte az egyik felelős állami intézmény ellen. Kuncze Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke - immár többedszer - elveszítette uralmát idegei felett, s alapjaiban támadta meg a magyar demokráciát. Április 25-én ugyanis riadalom támadt a baloldali pártok között, mert egy pécsi egyetemista váratlanul föllépett a jogállamiság védelmében. Vecsernyés Sándor joghallgató szerint egy 1997-es törvény, mely a választási eljárásról szól, kimondja, hogy a kiesett jelöltre leadott szavazatokat érvénytelennek kell tekinteni. Kiesett képviselőnek számít az a hetven SZDSZ-es és hét MSZP-s képviselő is, aki visszalépett a második forduló előtt. A fiatalember az Országos Választási Bizottsághoz fordult, hogy az orvosolja a korábban elkövetett hibát.
Vecsernyés Sándor - aki egyébként civil kurázsijáért díjat érdemelne - nem tett egyebet: alkotmányos kötelességét teljesítette. Alaptörvényünk második paragrafusának (3) bekezdése ugyanis kimondja: “A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni." A fiatalember észlelte, hogy a társadalom két csoportja, a két baloldali párt, ha nem is erőszakosan, de - Vecsernyés értelmezése szerint - törvénysértően szerezné meg a hatalmat, és állampolgári kötelességét teljesítve föllépett ellene. Mégpedig törvényes úton, mivel az Alkotmánybírósággal azonos rangú Országos Választási Bizottsághoz nyújtotta be kezdeményezését. "Maga a beadvány első ránézésre jogi nonszensz." - jelentette ki Kuncze Gábor a riadalom napján. A frusztrálódás agressziót kelt, s az indulat elboríthatja a szellemet. Ez történt a pártelnökkel is, aki műszaki végzettséggel nyilatkozott meg "jogi" szakértőként: "Az Országos Választási Bizottságnak rápillantásra ezt el kellett volna utasítania" - ragadtatta magát antidemokrata érvelésre a pártvezető. Hátborzongató, de Kuncze szavai egy korábbi panaszt idéznek föl: "A Népbíróság ilyen gyenge munkájával nem értenek egyet a veszprémi elvtársak." E szemrehányást Papp János megyei párttitkár tette a Legfelsőbb Bíróságnak 1957-ben azért, mert a testület nem ítélte "komoly büntetésre" forradalmi tevékenységéért Brusznyai Árpád latin tanárt.
Ámde van olyan múltbéli esemény is, amelyre Kuncze Gábor antiliberális föllépése a legkevésbé sem hasonlít. Az amerikai Demokrata Párt viselkedésétől az SZDSZ-elnök magatartása lényegesen eltér. Bill Clinton leköszönő elnök a demokrácia csúcsaként értékelte, hogy a legutóbbi választásokon a végsőkig kiélezett vita zajlott a voksok körül Floridában. Al Gore, a vesztes elnökjelölt pedig sok minden kijelentett a hetekig elhúzódó utókampányban, az ellenben eszébe sem jutott, hogy köztestületeket vádoljon szakmai dilettantizmussal. Kuncze Gábort aligha tekintenék már szobatisztának Amerikában, sőt talán Nyugat-Európa előtt is lejáratja hazánkat szélsőséges kirohanásaival. Február végén kampánynyitójában a Fideszre utalva így fogalmazott: "elvárják, hogy belebújjunk az uralkodó párt alfelébe. Én már láttam ilyet. Akkor is elegem volt belőle. Most is. Akkor is hülyének néztek, most is. Akkor is az elvtársaknak állt a világ, most is. Elég volt. Békében, de határozottan húzzanak el. Ha az elvtársakat el tudtuk kergetni, őket is. Mindenki tudja: lopnak, csalnak, hazudnak - éjjel-nappal, minden rendelkezésükre álló hullámhosszon." Ezt a hangnemet maga az SZDSZ is szégyellte, mert pár nap múlva levették honlapjukról, és elnöküket "a közbeszéd elszennyeződéséről" kezdték szónokoltatni. Március 1-jén Zircen Kuncze már arról panaszkodott: "Olyan mértékben szennyeződött el a politikai közbeszéd, hogy az ember már csak ámul." Ámulhatott joggal, ha saját korábbi szövegeit olvasta újra.
A választás elmúltával Kuncze lehiggadására számítottak hívei is, ellenfelei is. Ámde most a "jogi gengszterizmus" emlegetésével vetette el a sulykot az SZDSZ-elnök, s pártja ezt azonnal érzékelte is: az indulatos mondat már föl sem kerülhetett az SZDSZ honlapjára. Kuncze ugyanis már vállalhatatlan saját pártja számára is. Hiába mondja sejtelmesen, hogy "2002-ben elképzelhetetlen" a koalíciókötés pártja és a Fidesz között, ezzel sejtetve, hogy 2003-ban már átértékelhetik a kormányváltás ígéretével nyert választói voksokat. És akkor "átlendülhet a mérleg nyelve" - ringatják illúziókba híveiket az állampárt utódjával összetartozó, s már régen összenőtt egykori "liberális" párt tagjai.
Sajnos, az egykor nagyra hivatott párt mára nem a mérleg, hanem a méreg nyelvének bizonyult. Végérvényesen a segédpárt, a fegyverhordozó szerepébe süllyed.
Lujza: Juj, Jenő már értem, miért költözött el az SZDSZ a Mérleg utcából.
Jenő: Na miért?
Lujza: Azt írja az újság, hogy az SZDSZ már nem a mérleg, hanem a méreg nyelve. Ha már nem a mérleg nyelve, mit keresne a Mérleg utcában? Ugye, Jenő!
Jenő: Ne bosszants már, a párt székház helye nem függ össze a politikai szereppel.
Lujza: Akkor ezért nincs köze az MSZP-nek a Köztársasághoz?
Jenő: Lujza!!!
Lujza: Miért, van köze hozzá?
Jenő: Nem sok, de kormányozni fogja.
Lujza: Miért fogja kormányozni?
Jenő: Mert az SZDSZ a mérleg nyelve.
Lujza: Csak volt, Jenő, csak volt. Amióta elköltöztek, már csak a méreg nyelve. Most írta az újság, Jenő.