Vissza
a kezdőlapraAz alábbiakban egy tanulmányt közlünk, amelyet a drótpostán terjedő írások sorából emeltünk ki. Hosszú, de érdekes, talán érdemes letöltnei, kinyomtatni és elgondolkodni rajta. Szerzői - a drótposta szerint - az anyagot feljelentésnek szánták. Alulírottak ez úton többrendbeli társadalmilag magas fokú veszélyekkel járó bűncselekmények alapos gyanuja miatt feljelentést teszünk ismeretlen személyek ellen.
Indokaink az alábbiak:
Az utóbbi években, a magyar sajtóban több cikk jelent meg, ezek mind Bokros Lajos pénzügyminiszteri tevékenységét magasztalták, sőt maga Bokros a sajtóban és a TV-ben is régi szövegét többször megismételte. Elismerő szavaikat azonban egyetlen számmal sem támasztották alá, pedig az óta a statisztikai tények rendelkezésünkre állnak. Még az MSZP választási ígéreteinek tartalma is teljes egészében ellentmond a Bokros-csomagnak, ebben éppen az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjak emelése kiemelten szerepel, tehát mind az, amit a Bokros-csomag tönkre tett.
A Bokros-csomagot akkor elsősorban a külgazdasági egyensúly helyreállításának szükségességével indokolták. A csomag külgazdasági hatásáról 1998-ban megjelent tanulmány (Czombos Rozália–Okruczky Katalin: A külkereskedelmi áruforgalom és a fizetési mérleg meghatározói az 1988–1997. években Kopint-Datorg, Műhelytanulmányok, 1998. augusztus) azonban éppen erről az oldalról tartotta hatástalannak a drasztikus intézkedéseket:
„1994-ben tovább romlott a kereskedelmi mérleg egyensúlya a kivitel 15%-os növekedése és a behozatal gyorsuló (csaknem 21%-os) bővülése mellett. Hiába indult el tehát 1994-ben a kivitel dinamikus növekedése, az 1993-ban szétnyílt olló (3,6 milliárd dolláros kereskedelmi mérleghiány) és kisebb részben az importnak az exportét is meghaladó növekedése miatt tovább nőtt a hiány, ha ennek a növekedésnek a mértéke nem is volt túl nagy. … a vállalkozások azért is igyekeztek importkészleteiket megfelelően feltölteni, mert a várakozások egyértelműen arra irányultak, hogy az egyensúlyromlás előbb-utóbb erőteljes kormányzati szigorításhoz és a forint érdemi leértékeléséhez vezet majd.”„Az import 1995-ben az érdemi leértékelés, a vámpótlék bevezetése és a kétévi igen dinamikus importbővülés után mindössze kb. 3%-kal csökkent, ami azt jelenti, hogy a kereskedelmi mérleg szempontjából 1995-ben az egyensúlyjavulás a vártnál kisebb lett. Holott a belföldi felhasználás, különösen a fogyasztás erőteljesen visszaesett.”
„Külgazdasági (azaz külkereskedelmi) oldalról vizsgálva az 1995. évi erőteljes restrikciós csomag nem volt elég hatásos, az egyensúlyjavulás mértéke is jórészt az áruforgalmon kívüli tényezőknél következett be...”
A leértékelési várakozásból eredő import „bespájzolást” jól szemlélteti a termelési célú behozatal alakulása, ami 1993-ban 4116 millió USD-t, 1994-ben 5370 millió USD-t, 1995-ben pedig 6542 millió USD-t tett ki. Ezzel egy nagy mértékű gazdasági fellendülés megalapozása indult meg, amely később az export dinamikus növekedésében is megmutatkozott volna. Ezt napjaink export-expanziós gazdaságának sikere is igazolja.A Bokros-csomag eredményességének igazolására 1997-től az Európai Unió előírásaival ellentétesen módosították a külkereskedelmi forgalom statisztikai módszerét, és ettől kezdve az ipari vámszabad területi forgalmat is beszámították, mivel ennek pozitív volt az egyenlege, és annak növekvő tendenciájára számítottak, amit a tények is igazolnak (1996-ban +0,3 milliárd USD, 1997-ben +0,8, 1998-ban +1,8, 1999-ben +2,2, 2000-ben +2,5 és 2001-ben már +3,2 milliárd USD). Megjegyezzük, hogy 2001-ben a vámbelföld passzívuma 6,4 milliárd USD-t tett ki, ami jóval meghaladta a kritikus 1994–1995 évi szintet, de ennek ellenére ez a külkereskedelmi hiány kezelhető. Ez is bizonyítja, hogy 1995-ben mesterségesen keltettek hisztériát, valószínűleg egyes pénzügyi körök nyerészkedési célú megbízásából, melynek feltehetően részese volt maga Bokros Lajos is.
Kiemelendő, hogy az ipari vámszabad területek szaldója gyakorlatilag nem függ a belső restrikciótól, tehát semmi köze nem volt a Bokros-féle elvonásokhoz. Az Európai Unióba való belépésünk feltétele az ipari vámszabad területek megszüntetése (nálunk 107 vámszabad terület van, míg Németországban csak 2 tradicionális vámszabad terület működik). Tehát ebben az visszaléptek az EU előírásaitól. Bokros azért csalt, mert a remélt eredményt a lakosság kifosztásával nem érte el, és ezért szükségessé vált számára, hogy az egész országot egyszerűen becsapja!
A korrigált külkereskedelmi egyenleg (ipari vámszabad területek nélkül) 1995–1998 között összesen, egyenlegezve csak 0,6 milliárd USD-vel javult.
A külkereskedelmi forgalom alakulása (vámszabad területek nélkül)
milliárd USD
Megnevezés 1994 1995 1996 1997 1998 Export 10,7 12,9 13,1 14,1 14,7 Import 14,6 15,5 16,2 17,0 19,2 Külkereskedelmi egyenleg –3,9 –2,6 –3,1 –2,9 –4,5 Forrás: Külkereskedelmi statisztika, vámszabad és vámbelföld közötti forgalom nélkül
Az intézkedésekből csak a vámpótlék és rögzített csúszó leértékelés bevezetése látszott akkor indokoltnak.
Az említett minimális és látszólagos javulás érdekében a magyar társadalmat óriási összegű áldozatvállalásra kényszerítették, amely nemcsak hogy felesleges volt, hanem óriási károkat okozott az ország, de főleg a lakosság számára.
Az Ajánlások az 1999. évi állami költségvetési törvényjavaslathoz és a 2000. évi költségvetési koncepcióhoz (Levegő Munkacsoport–KKDSZ, Budapest, 1999) című tanulmányban részletesen mutatták be az egyes nagy elosztó rendszerektől – elsősorban az infláció mesterséges felpörgetésével – elvont összegeket, és ehhez hozzáadódik a vállalkozói szféra nettó bércsökkenésének a hatása is. A számítások összegzését az alábbi táblázat mutatja be.
A Bokros-csomag által elvont értékek összesítése Ft-ban és USD-re átszámolt összegzése
Megnevezés 1994 1995 1996 1997 1998 Egészségbiztosítási Alaptól 74,7 155,5 256,2 316,6 Nyugdíjbiztosítási Alaptól 78,4 167,9 293,2 266,3 Helyi önkormányzatoktól 184,9 349,0 366,3 450,2 Központi ktv. szervektől 198,0 337,4 376,0 265,8 Társadalombiztosítás által folyósított támogatásoktól (főleg családi pótlék) 74,0 153,5 233,8 294,0 Elvont nettó bér (vállalkozásoknál) 95,2 154,8 127,9 105,6 Összes elvonás, milliárd Ft 705,2 1117,8 1653,3 1698,5 MNB hivatalos árfolyam Ft/USD 125,69 152,57 186,75 214,45 Összes elvonás, milliárd USD 5,6 8,6 8,9 7,9 Külkereskedelmi egyenleg vámszabad területek nélkül -3,9 -2,6 -3,1 -2,9 -4,5 Átmeneti javulás levonva* -1,0 -0,6 -0,3 Korrigált külkereskedelmi egyenleg -3,9 -3,6 -3,7 -3,2 -4,5 *Beruházás-visszafogás és készletleépítés, vagyis az előrehozott import hatásának levonása
Tehát 1995 és 1998 között összesen 31 milliárd USD-t préseltek, jobban mondva csaltak ki a magyar társadalomból. Ha csak a külkereskedelmi mérleg négy év alatti javulását, a 0,6 milliárd USD-t tekintjük, akkor a befektetett összeg több mint 97 százaléka, vagyis 30 milliárd USD egyszerűen elveszett.
A mesterségesen felpörgetett infláció is rendkívül romboló hatást gyakorolt a társadalomra és a gazdaságra. Az 1994. évi 18,8%-os infláció 1995-ben 28,2%-ra ugrott, és a következő évben sem csökkent számottevően (23,6%), sőt még 1997-ben is 18,3% volt, ami csupán az 1994. évi szint elérését jelentette, miközben partnereinknél az EU-ban még mérséklődött is az infláció. Ezzel az infláció relatív szintje még magasabb is volt, mint azt a fenti számok mutatják. A magas infláció legfőbb áldozatai pedig – a lakosság mellett – a hazai kis- és középvállalkozások voltak.
A Bokros-csomag további tragikus hatása, az hogy 1994-hez viszonyítva 1998-ig mintegy 300 ezer munkahely szűnt meg, és ezzel Magyarországon az amúgy is alacsony foglalkoztatás katasztrofálisan mély szintre süllyedt. A családokat így kevesebb kereső tartotta el, és jövedelmük ezzel is csökkent! Ez által csak az államháztartás nettó hiánya 1997-ben több mint 150 milliárd Ft-tal nőtt (adó- és társadalombiztosítási járulék-bevételek estek ki, nőttek a szociális kiadások, az elvesztett hazai munkahelyek termelésének egy részét az import foglalta el stb.). Ilyen értelemben ez egyúttal szociális kérdés is, különösen olyan alacsony átlag jövedelmű és foglalkoztatású országban, mint Magyarország. A probléma valós nagyságát az alábbi, OECD adatok alapján készült összeállítás jól szemlélteti. Megjegyezzük, hogy magyar adatok esetében minden egy százalékpontos változás közel 69 ezer munkahely elvesztését jelentette 1998. évi adatok alapján számolva. A Bokros féle pénzügyi restrikció 1997-ig 1994-hez viszonyítva további 4,4 százalékponttal csökkentette az amúgy is alacsony foglalkoztatási szintet (több mint 300 ezer ember vesztette el munkahelyét és élete megtört), és ezzel a lakosság jövedelmét további mintegy 8%-kal csökkentette (a reálbér mérséklésén felül).
A munkaerő foglalkoztatási szintjének %-ban kifejezett alakulása
néhány OECD országban
Ország 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 Magyarország 59,0 57,6 57,2 56,7 57,1 58,7 59,1 Csehország 72,6 72,6 72,4 72,4 72,5 72,3 71,6 Szlovákia 69,0 69,2 69,5 68,6 67,8 69,0 69,9 Lengyelország 67,6 66,9 66,5 66,1 65,8 65,1 65,3 Ausztria 76,6 76,5 76,3 76,5 77,0 77,4 77,4 Németország 72,9 72,8 72,9 73,4 73,8 74,1 74,8 Forrás: OECD Economic Outlook 70. Annex Table 19.(2001/dec)
Itt is alaposan gyanúsíthatóan csalás bűntettét követték el, mivel folyton a munkanélküliek számának csökkenését mutatták ki (ami csak annyiban igaz, hogy aki kiesett az ellátásból az statisztikailag is eltűnt), de a foglalkoztatási szint csökkenését tudatos manipulációval nem engedték kimutatni.
A lakossági – és ezen belül főleg az alacsony – kereseteket és jövedelmeket csökkentették az alábbi módokon:
– Az egy keresőre jutó reálkeresetek szintje 1998-ra 1994-hez viszonyítva 9,35%-kal csökkent.
– Ehhez további 8%-os jövedelemcsökkenést okozott a foglalkoztatottak amúgy is alacsony számának és szintjének újabb, több mint 300 ezer fővel való mérséklése, ami szociális tragédiát okozott az egykeresős vagy a kereső nélkül maradt családoknál.
- A reálértéken számított minimálbérek alakulása terén – az élethez való alapvető jogot felrúgva – mélységi csúcsot javítottak: mindössze két év alatt (1995–96) 14,6 %-ot csökkentettek a minimálbért és ezt az alacsony szintet a kormányváltásig megtartották.Az Orbán-kormány a minimálbérek reálértékét évről évre jelentősen emelte és a kormányzati ciklus végére összességében azt 83,7 %-kal növelte. Ez rövid időn belül a magasabb bérek szintjét is emelni fogja.
Az importált energia ára rekord szintre csökkent (1998-ban 11,0 USD/barrelre, ami nemcsak a belföldi, hanem a begyűrődő nemzetközi inflációs szintet is mérsékelte), ennek ellenére 1995 és 1998 között a fogyasztói árak szintje megkétszereződött. A kormányzati szintre emelt, szándékosan felpörgetett infláció miatt a központi költségvetés kamatkiadásai is megugrottak. A magas adósságállomány finanszírozására tragikus következményekkel járt a felpörgetett infláció (erre még a Nemzetközi Valutaalap is figyelmeztette a magyar kormányt, lásd külön még Tarafás Imre cikkét): az adósságszolgálat kamata évente több mint egy milliárd USD-vel nőtt, ami áttételesen rontotta a folyó fizetési mérleget.
és annak hatása 1994 után A központi költségvetés adósságszolgálati kamatainak alakulása
Megnevezés 1994 1995 1996 1997 1998 Adósságszolgálat kamata, milliárd Ft** 295,7 509,8 566,7 835,0 774,1 Adósságszolgálat kamata, milliárd USD* 2,813 4,056 3,714 4,471 3,610 Növekmény 1994-hez viszonyítva,
milliárd USD0,0 1,243 0,931 1,658 0,797 *Hivatalos MNB árfolyamon átszámolva a folyó áras Ft értékeket USD-re
** Központi költségvetés záró mérlegei alapján, PM adat..A növekmény adatsort összesítve 4,6 milliárd USD többletkiadást kapunk. (Ugyanakkor 1995 és 1998 között a privatizáció során 11,1 milliárd USD összegű – 1998. évi áron – magyar vagyont árusítottak ki a külföldieknek, és ebből csökkentették az államadósságot és az ezzel járó kamatköltséget.) Levonva a külkereskedelmi mérlegjavulás 0,6 milliárd USD összegét a kamatkiadások 4,6 milliárd USD többletéből, egyértelműen megállapítható, hogy a Bokros-csomag ezen a téren összességében 4 milliárd USD kárt okozott az országnak.
Számos egyéb káros hatást – amely sajnos jóval nagyobb ennél az összegnél – nem számszerűsíthető, példaul emberi életek, sorsok tönkretétele. Egyes károk összege az idő függvényében exponenciálisan nő. Ezt néhány alábbi példával szeretném röviden szemléltetni.
Az oktatásból kimaradt fiatalok egy része esetleg bűnözővé válik, mert nem jut munkához. Ezt a bajt tetézi, hogy a Horn-kormány úgy emelte meg a nyugdíjkorhatárt, hogy ugyanakkor nem indított széles körű munkahelyteremtő programokat. Emiatt pedig mintegy fél millió munkahely fagyott be Európa amúgy is egyik legalacsonyabb foglalkoztatottsági szintű országában. Sőt, a fiatalok nem tehetős többsége számára a tanulás még a családi jövedelmek csökkenése mellett még a tandíj bevezetése miatt is megnehezült.Csak egy idézet: „...a felsőoktatást akkoriban nagyon megviselte a Bokros-csomag, a puszta létükért küzdöttek az intézmények. Az elvonások mértékére jellemző, hogy 1995 és 1998 között – 2002. évi áron számolva összesen 554 milliárd Ft-ot vontak el – a költségvetés oktatási támogatásából és ezzel az ország jövőjétől. Ezekben az években ezer oktatót bocsátottak el a magyar egyetemekről, főiskolákról.” Szerencsére az új kormány eltörölte a tandíját, jelentősen növelte a felsőfokú felvételi helyek számát (így a bűnözés kényszere helyett tanulási és ezzel kitörési lehetőséget teremtett számukra), eltörölte a tankönyvekre kivetett áfát, növelte a tankönyvek támogatását, bevezette a kedvezményes kamatozású diákhitel konstrukciót.
Az egészségügyben volt a legsúlyosabb az elvonások káros hatása.
Kovács Pál egészségügyi miniszter tiltakozásul az egészségügyet lehetetlen helyzetbe hozó pénzügyi elvonások miatt lemondott. Véleményünk szerint, amit az alábbi tények is alátamasztanak, a károsultaknak és a hozzátartozóknak indokolt kártéritési pereket indítani a Pénzügyminisztérium ellen.
A lakosság egészségi állapotáról szóló jelentés szerint az elkerülhető halálozások 11–18 százalékáért az ellátás – főleg pénzügyi – hiányosságai okolhatók. A Bokros-csomag 1995–1998 között 1048 milliárd Ft-ot vont el (2001. évi áron, kamatok nélkül számolva) az Egészségügyi Alaptól és ezzel több ezer ember korai halálát orvosstatisztikailag igazolható módon okozta.
Megjegyezzük, hogy 1999-től kezdve az Egészségbiztosítási Alap kiadásaira fordítható összeg minden évben az inflációnál gyorsabban, tehát reálértékben is nőtt, de ezzel sem sikerült a tönkretett egészségügy helyzetét megnyugtatóan rendezni.
Az Egészségbiztosítási Alap kiadásainak alakulása
Megnevezés 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 tény tény tény tény tény tény tény előír. Kiadás összesen* 397,8 445,1 509,0 554,0 632,2 701,2 797,7 900 Növekedés, az előző évhez viszonyítva 111,9% 114,4% 108,8% 114,1% 110,9% 113,8% 112,8% Fogyasztói árindex, az előző évhez viszonyítva 128,2% 123,5% 118,3% 114,3% 110,0% 109,8% 109,2% Lemaradás, az előző évhez viszonyítva -16,3% -9,1% -9,5% -0,2% 0,9% 4,0% 3,6% Lemaradás, előző évhez viszonyítva, 2001 évi áron -159,9 -83,0 -79,0 -1,5 7,7 34,5 35,7 Halmozott elvonás (kamatok nélkül) -159,9 -242,9 -321,9 -323,4 7,7 42,2 77,9 Az emberi életek veszélyeztetése és kioltása három módon is bizonyítható:
- Az 1000 milliárd Ft-ot kitevő elvonás több életmentő műtétet tett lehetetlenné, az OEP a Bíróság előtt igazolni és számszerűsíteni tudja ezeket, és köteles ezt megtenni (mert ellenkező esetben bűnpártolást követne el).
- A tv műsorok 1–2 millió forint összegű életmentő akciói is, közismerten is bizonyítják a "genocidszerű" tettet.
- A szociális katasztrófába kergetett tömegek (nyugdíjak, minimálbérek reálértékének drasztikus csökkenése, további munkahelyek vesztése, amelyek együttes negatív hatása elemi erőként felhalmozódott) az egészségügy kiadásainak említett, barbár mértékű és állandó, évről-évre történt csökkentése mellett az egyéni tragédiák egész sorát idézte elő.Az igazságszolgáltatásra vár az a feladat, hogy döntse el, mivel a pénznek nincs szaga, hogy "monetáris genocidként" kezelhető-e ez az értelmetlen elvonás és ennek mi a jogi következménye? A Justitiát és az ország népét lehet-e annyira elvakítani, hogy a harmadik évezred hajnalán Magyarország pénzügyminisztere egy balkáni típusú "tömeggyilkos-banda” vezére lehessen?
A Bokros-féle „monetáris genocid” számlájára írható a terhesség-megszakítások számának növekedése is, amely kockázattal jár, így ennek következtében további tartós egészségkárosodás és halálozás is előfordul. Kiemelendő, hogy a romlás mértéke a kimutatottnál nagyobb, mivel itt időközben az orvostudomány és ezen belül a fogamzásgátlás fejlődése következtében eleve csökken a terhesség megszakítások száma, amit a trend megszakítása is bizonyít. Ezt a tényezőt beszámítva 10 ezer feletti lehet a terhesség-megszakítások korrigált szintjétől mért szám értéke.
A terhesség-megszakítások számának alakulása
1994 1995 1996 1997 Összesen Összesen 74491 76957 76600 74564 Változás 1994-től 0 2466 2109 73 4648 A Bokros-csomag részeként egyoldalúan megszüntették a korábban ingyenes fogmegtartó kezeléseket. Ennek hatására az évente elvégzett fogtömések száma 1,5 millióra esett vissza a korábbi 3 millióról, és feltehetően ennyi fogat húztak ki. Ez azt jelenti, hogy Bokros Lajos évi 1,5 millió fog kiveréséért felelős! (Ezért még senki nem vonta őt felelősségre, pedig másokat már egy fog kiveréséért is büntetőeljárás alá vonnak.) Az elmaradt fogpótlás (mivel az alacsonyabb jövedelműeknek egyszerűen nem telik a fogorvosra), nemcsak esztétikai kárt okoz, hanem rontja a táplálkozás hatékonyságát, tartós egészségi károsodást, rövidebb életkort okoz. A károsultaknak célszerű kártérítési pereket indítani a Pénzügyminisztérium ellen, mert jó esélyük van azok megnyerésére, személyemben vállalom a bizonyítás szakmai részét. Ebben folyamatos perekre lehet számítani.Forrás: KSH 1997. évi évkönyvA fogászati járóbeteg-szakellátás keretében lebonyolított gyógykezelési esetek statisztikailag (lásd KSH évkönyveket) regisztrált száma ezt és ennél is súlyosabb egészség-károsodást bizonyít:
1994 1995 1996 1997 1998 Összesen Gyógykezelési esetek száma ezerben 10347 8332 6127 7663 8117 1994-hez csökkenés 0 -2029 -4220 -2684 -2230 -11163 Tehát Bokros Lajos pénzügyi „kezelése” keretében 4 év alatt összesen 11.163 ezer fogkezelés maradt el, ennek következtében átlagosan minden magyar állampolgár kb. egy fogat vesztett. A statisztikai átlag mögött viszont az a következtetés vonható le, hogy a fogvesztés áldozatait az alacsonyabb jövedelmű rétegek között kell keresni. Ráadásul a fogorvosi kezelés fajlagos devizaigényessége rendkívül csekély, tehát itt külső egyensúly nem játszhatott szerepet. Megjegyezzük, hogy a magyar egészségügyre fordítandó államháztartási kiadásnak csak kb 3%-a jut a fogászati ellátás támogatására, ami lakosonként évi 4 USA dollárnak felel meg. Az EU országokban a lakosság fogászati beavatkozásainak támogatására évente átlagosan 100 dollárt költenek.
Az Orbán-kormány 2001. októberétől visszaállította, vagyis ismét ingyenessé tette a fogmegtartó kezeléseket.
Az egészségügy más területén, a gyógyszertámogatásoknál „nagyvonalúak” voltak, amelynek többlet számláját az egészségügy egésze fizette meg. Ismert, hogy a külföldi gyógyszerek dobozonkénti ára a hazai gyártásunál átlagosan négyszer drágább (de nagyobb részük nem a legkorszerűbb, mert csak 3%-uk volt 10 évnél fiatalabb), mégis a külföldi gyógyszerek támogatása terén érvényesült az abszolút liberalizmus (vám- és áfa-mentesség, ráadásként kb. 75%-os társadalombiztosítási támogatás, aminek következményeként a tényleges importár 1/5-éért kapták a betegek). A külföldi gyógyszergyárak kijárói „megvesztegették” az orvosok és kórházak egy részét, így ezek drágább import gyógyszerei a restrikció ellenére a szükségesnél nagyobb teret nyertek. A negyed annyiba kerülő hazai gyógyszerek kiszorítása a drágább külföldi által, vagyis ez a kedvezőtlen összetétel-változás 1998-ig további 36 milliárd Ft-ot vett el az egészségbiztosítástól és a betegektől, ezzel is tovább csökkentve a gyógyításra fordítható összeget. Ennek haszonélvezői elsősorban az importőrök és a külföldön termelő gyógyszergyárak voltak, tehát Bokros Lajos itt is túlteljesítette az egyes külföldi, inkorrekt körök várakozásait.
Az Orbán-kormány gyógyszerellátást módosító törvényének kedvező hatása az alábbi lehet:
- Kíméli a betegek és a társadalombiztosítás pénzét, és ezzel több jut a tényleges gyógyításra.
- Több beteg juthat az olcsóbb gyógyszerhez, vagyis kevesebben halnak meg azért, mert nem tudják megfizetni a gyógyszert.
- A hazai előállítású olcsóbb gyógyszerek nagymértékű visszaszorítását megállítja, sőt az ezek iránti keresletet növeli, és ezzel a hazai ipar, munkahelyek védelmét is szolgálja.
- Ráadásul még a budapesti tőzsdét is támogatja, mert az ott résztvevő honi telephelyű cégek (Richter Rt., Egis Rt.) versenyhelyzetét javítja.A családok tömeges tönkretétele
Ahogy az eredeti tőkefelhalmozás korában, Angliában elzavarták a földekről a parasztokat és bérmunkássá tették, úgy most az abszolút globalizáció dogmatikusai (pénzügyi és média) a családok tönkretevésén fáradoznak, mert a családi kötöttség fékezi a globalizáció teljes kibontakozását. Ennek első lépését a Bokros Lajos tette meg, a családi jövedelmek szétzilálásával. Az alábbi statisztikai adatok ennek hírhedt gyászeredményét jól szemléltetik.
A Bokros-féle durva restriktív pénzügypolitika társadalomromboló hatása a családok egyre növekvő részét érintette, így a KSH adatai szerint gyámhatóságok által anyagi okból nyilvántartott veszélyeztetett kiskoruak száma az alábbiak szerint változott:
Év 1995 1996 1997 1998 1999 2000. A gyámhatóságok által nyilvántartott, anyagi okból veszélyeztetett kiskorúak száma 234791 249976 339843 315023 222618 185868 Forrás: KSH évkönyvek, Gyámhatóságok
Az élveszületések csökkenő száma ellenére az anyagi okokból veszélyeztetett kiskorúak száma 1996 és 1998 között több mint 200 ezer fővel nőtt. Az Orbán-kormány családbarát politikája eredményeként 1999 és 2000 között több mint 61 ezer fővel csökkent az anyagi okból veszélyeztetett kiskorúak száma. és már 2000-re 1995 évi szint alá esett.
A nyugdíjasok kifosztása
A Bokros-csomag reáljövedelem elvonó hatása legerőteljesebben a nyugdíjasokat sújtotta. Nyugdíjasok több mint 20%-ának nyugdíja a létminimum fele körül volt, ezeknél minden egyes elvont forint létkérdés. Bokros Lajos minden gátlás és differenciálás nélküli elvonó intézkedései leírhatatlan kínszenvedés kiváltói voltak, az ilyeneket köznyelven „hullarablóknak” minősítik és közmegvetés a további sorsuk. Jogilag ez is valamilyen módon élet elleni bűncselekmény. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az adótörvények alapelve szerint, akinek megélhetését veszélyezteti az adó befizetése, az nem köteles annak eleget tenni. A politikai jellegű félrevezetések elkerülése céljából az alábbiakban kizárólag a hivatalos statisztikai adatokat használtam fel.
Íme a puszta tények:
A havi átlagos nyugdíj alakulása 1994 és 2002 között
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2002* Nominális érték 13977 16030 18113 21473 26105 29639 32986 38231 41939 42436 Nominális növekedés** 114,7 113,0 118,6 121,6 113,5 111,3 115,9 109,7 111,0 Fogyasztói árindex** 128,2 123,6 118,3 114,3 110 109,8 109,2 106,0 106,0 Reál nyugdíj 89,5 91,4 100,2 106,4 103,2 101,4 106,1 103,5 104,7 Nyugdíj 1994évi áron 12504 11431 11455 12184 12576 12747 13529 14001 14167 Nyugdíj 2002. évi áron 41867 37455 34241 34313 36496 37670 38182 40525 41939 42436 *Az szja-kedvezmény 15 milliárd Ft, ez 1,3%-os átlagos emelésnek felel meg.
**Az előző évhez viszonyítva, %
Forrás: KSH ÉvkönyvA fenti táblázatban az összehasonlíthatóság biztosítása céljából a havi nyugdíjak értékét 1994. évi és 2002. évi áron is bemutatjuk. 2002-ben ez utóbbi ár kézzelfoghatóbb, ezért a továbbiakban ezzel számolunk.
Az elvonás általános mechanizmusa a következő volt: 1995-ben a fogyasztói árak gyorsabban 28,2 %-kal, a nyugdíjak lassabban csak 14,7 %-kal nőttek emiatt az átlagos nyugdíjak reálértéke 10,5 %-kal csökkent, 1996-ban ez a folyamat folytatódott és a reálnyugdíj ezzel tovább zuhant és 1997-ben gyakorlatilag ezen az alacsony szinten maradt.
Egy átlagos magyar nyugdíjast az alábbi összegtől fosztották meg: 2002. évi áron számolva 1995-ben 1994-hez viszonyítva egy átlagos nyugdíjastól havi 4626 Ft-ot, éves szinten már 55512 Ft-ot vontak el, 1996-ban a már nagyobbat loptak havi átlagban 7626 Ft-ot, egész évre ez már 91512 Ft-ot tett ki, 1997-ben ez további 90648 Ft-ot jelentett, de 1998-ban is tetemes összeggel növelték adósságukat 64452 Ft-al.
Az adósságot kamatostul kellene megfizettetni, ami 2002 végéig összesen 175.737 Ft-ot tesz ki, tehát ma ennyi jár minden átlagos nyugdíjasnak (szerény évi 2% reálkamattal számoltunk, természetesen inflációt meghaladóan).
Az FIDESZ választási ígérete, hogy 2002-re visszaadja az 1994. évi, a Bokros-csomag előtti nyugdíjak szintjét, az eddigi tények alapján (ha az infláció nem gyorsul fel, bár ennek bepótlását igérték) nagyjából teljesül. Ráadásként 2002-től a dolgozó nyugdijasok munkajövedelmét már nem vonják össze a nyugdíjjal, hogy magasabb alappal adózon, mint korábban. A személyi jövedelemadó kedvező változásának hatása 2002-ben összesen 15 milliárd Ft-tal növeli a nyugdíjasok jövedelmét, ez a számítások szerint további 1, 3%-kal emeli havi átlagot. Ezzel együtt a 2002. évi várható nyugdíj emelés átlagos mértéke 11%-ot tesz ki.
A Bokros-csomag restrikciós intézkedéseinek időzítése is rendkívül ostoba volt (szerintem inkább szándékos), mert az EU-ban 1994-ben induló konjunktúra óriási piaci lehetőséget biztosított jóval nagyobb volumenű magyar export számára, amire a magyar gazdaság már felkészült. Így a külkereskedelmi hiányt egyszerűen kinőttük volna és gazdasági fejlettségünk szintje ma legalább 10%-kal magasabb lehetne. Ezzel 1995-ben és 1996-ban évi legalább 3–3% GDP növekményt vesztett el az ország (ez évente további legalább 500 milliárd Ft veszteséget jelentett) és 6%-ot meghaladó lemaradottsági állapot-mutatót. Fenti állításom realitását az is bizonyítja, hogy a durva restrikció hatására a GDP nem ment át csökkenésbe, a kinti konjunktúra és a magyar gazdaság magas nyitottsága következtében (1996-ban a magyar export/GDP mutató 34,7%-ot ért el). Ennek realitását mutatja Lengyelországnak ebben az időszakban elért magas növekedési üteme is. Lengyelország jól sáfárkodott ezzel a lehetőséggel is, mivel annak nem volt kizárólag a rövid távú külföldi érdeket kiszolgáló pénzügyminisztere (a lengyelek az adósságállomány jelentős részének elengedését is elérték).
Reál GDP növekedés, %-ban, előző évhez viszonyítva
1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. EU átlag 2,8 2,4 1,7 2,6 2,9 2,6 3,3 Lengyelország 5,2 7,0 6,0 6,8 4,9 4,0 4,0 Magyarország 2,9 1,5 1,3 4,6 4,9 4,2 5,2 Forrás: OECD Economic Outlook 70, 2001.dec.
Részletes, OECD-konform számítások szerint a Horn-kormány 4 éve alatt a növekedést mesterségesen fékező Bokros-féle pénzügyi politika következtében 2500 milliárd Ft összegű növekedési deficitet halmozott fel az ország, vagyis ilyen összegű kár ért mindannyiukat. Minden magyar állampolgárt, csecsemőket is beleértve, átlagosan 250 ezer Ft összegű veszteség érte! (Lásd a GDPNÖV táblázatot )
Az átgondolatlan restrikció széleskörű káros hatását még az is bizonyítja, hogy 1996-ra visszaesett a 100%-os belföldi népegészségügyi szempontból fontos terméknek, a tejnek a felvásárlása és a fogyasztása is. Eközben a termelők számára fizetett felvásárlási ár reálértékben csökkent, a kereskedők árrése pedig csúcsot döntött, és a külföldiek kezére játszották a magyar tejipar döntő részét. Ezt a privatizációt olyan feltételekkel bonyolították le, hogy az ahhoz szükséges tőkét végeredményben a magyar parasztokból sajtolták ki úgy, hogy a tej árát a termelőknek csak két hónap elteltével fizették, amikor azt már régen eladták. Ezzel a módszerrel eddig összesen több mint 21 milliárd Ft-ot, vagyis maguknak ekkora tőkét raboltak össze. A tejfogyasztás visszaesése többek közt egészségkárosodást is jelent, melynek egészségügyi kára még ennél is nagyobb. Ezzel párhuzamosan újabb bűncselekménybe kezdtek: reggeli ital címen egészséget közvetlenül és közvetve károsító terméket hoztak forgalomba, amiből további extraprofitot nyernek.
A privatizáció végrehajtási módjának ostobaságát (lehetséges, hogy ezt szándékosan tette?), csak egy példával szeretném szemléltetni. Suchmann Tamás akkori privatizációs miniszter az energia szektor eladását fizetett hirdetésben (a Magyar Hírlapban) úgy indokolta, hogy „romos” állapotban vannak az erőművek, ezért kell eladni. Ez olyan mintha a kofa úgy kínálná áruját, hogy rothadt, úgyis kidobja, vegyék meg! Itt is nyiltan fellelhető a külföldiek nyílt érdekét képviselő komprádor kormányzat szándéka. Ezek után nem csoda, hogy az energia szektort mélyen reális értéke alatt adták el külföldi kézre. és az óta az ott alkalmazott személyek ezreit bocsájtották el.
A hűtlen kezelés egyik mintapéldája a következő is. Miközben a Bokros-csomag a magyar állampolgárokat kíméletlenül kirabolta, addig a külföldiek számára törvénytelen módon óriási összegű kedvezményeket nyújtott. Legjobb példa erre gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. (és az ehhez egyes részeiben kapcsolódó 1994. évi I. számú törvény), amelynek durva kijátszása révén a külföldi rendszámú kamionok számára 1994 és 1998 között a magyar állam 238,6 milliárd Ft összegű adót engedett el, és ezzel a pénzügyminiszter még az államháztartásról szóló törvényt is megsértette. Ezek a kamionok tönkretették útjainkat (egy kamion út-igénybevételi kára kb. 1 millió személygépkocsiéval egyenértékű). Az út megromlott állapota a magyar személygépkocsik állagát több száz milliárd Ft-tal károsította. Melyik pénzügyminiszter fizeti meg ezt? A kamionforgalom miatt a balesetek, ezen belül a súlyosabbak valószínősége megnőtt így több magyar autós vesztette életét és jutott a pénzügyileg leromlott kórházakba. A Magyar Autóklub tagjai nevében sok milliárd Ft összegű kárigényt nyújthat be a pénzügyi kormányzat ellen! Ráadásul a magyar környezetben ezek a külföldi kamionok évente legalább 48 milliárd Ft összegű kárt okoztak. A külföldieknek biztosított ingyenes út miatt a magyar vasút – amelyet terhel a vasúti pálya fenntartása – vesztett versenyképességéből, így a vasutasok jogosan követelhetnek kárpótlást az akkori pénzügyminisztertől. A fenti tényezőkből származó halmozott kár összegét rendkívül nehéz és csak hosszadalmas számítás után lehet meghatározni. Szakmai véleményem szerint ennek teljes összege, 2002. évi áron 500 milliárd Ft körülire becsülhető!
A törvénytelen adóelengedésnek és ebből bekövetkezett károknak Bokros Lajosra vonatkozó és elvárható jogi következményeit jól szemlélteti a Fővárosi Bíróságnak a Tocsik-perben 2002. március elején megismételt és első fokon meghozott ítélete. Bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés miatt négy év börtön kapott a vádlott a megkerült 600 millió Ft ellenére.
A fentiekben kimutatott tisztán pénzügyi hatásokon kívül, amely az egész Bokros csomag egyértelműen káros és így felesleges voltát bizonyítja be, gyanítom, hogy a csomagnak volt egy távolabbi politikai célja is. Ez pedig a külföldiek további törvénytelen preferálása azzal is, hogy a magyar lakosság restrikció miatt sem tudjon privatizáció során lényeges összegű vagyonhoz jutni.
Megjegyezzük, hogy további kiegészítő bizonyítékokkal is tudunk szolgálni a vizsgálat során.