Ebből az alkalomból három kis írást közlünk, amelyek a Hargita Népe (Csíkszereda) május 15-én megjelent számából valók

Szombaton pünkösdi búcsú Csíksomlyón

A 2002-es csíksomlyói pünkösdi búcsúnak jelmondata: Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet! A pénteken érkező keresztaljákat már délután fogadják a kegytemplomnál, 19 órától szentmise lesz szentbeszéddel. Szombaton a kegytemplomban reggel 6, 7, 8 és 9 órától lesz szentmise, a kordon a kolostor elől háromnegyed 11-kor indul. A kordonon belül a laborium után a klarissza nővérek és a papság vonul. A búcsús ünnepi szentmise a Hármashalom-oltárnál fél egy órakor kezdődik. A szervezők kérik a zarándokokat, hogy legkésőbb 12 óráig foglalják el helyüket a két Somlyó közötti nyeregben. 15 órától passiójáték lesz a nyeregben, 17 órakor csángó mise a plébániatemplomban, 19 órától szentmise a kegytemplomban. 21 órakor a nyeregben tartják a Szent Kinga gyűrűje című előadást. Virrasztás lesz a kegytemplomban és az ifjúság számára a plébániatemplomban. Vasárnap a kegytemplomban reggel 6, 7, 8 órától lesz szentmise, 9-től gyermek- és ifjúsági misét celebrálnak a plébániatemplomban. Fél 11-től a kegytemplomban ünnepi szentmise lesz, este 7 órakor szintén szentmisét tartanak.
 

Búcsú – élő közvetítésben

A Duna Televízió idén is élőben közvetíti a csíksomlyói pünkösdi búcsú eseményeit. A szentmise élő közvetítése fél 1-kor kezdődik, és várhatóan délután 2 órakor ér véget. Az élő közvetítés révén szombaton déli 12 órától az Uránia Nemzeti Filmszínház gyönyörűen felújított épülete rendhagyó esemény színhelye lesz. A Duna Televízió segítségével élőben közvetítik a Kárpát-medence legnagyobb búcsúját, a csíksomlyói pünkösdi szentmisét. Miután megteremtették ennek technikai feltételeit, az ország legerősebb fényerejű videoprojektorával az Uránia Dísztermének vetítővásznát Budapest legnagyobb televíziós képernyőjévé varázsolják. Az Uránia Nemzeti Filmszínház kedves vendégei így közösségben élhetik át a szívmelengető eseményt.
 

A pünkösdi búcsú elé

Csíksomlyón búcsú 1567 előtt is volt, amelyet a közeli falvakon kívül főleg a moldvai csángók és a Tatros-völgyiek látogattak. Kiterjedését a hitújításban buzgólkodóknak lehet köszönni. Csík vármegyében, Felső-Háromszéken, Udvarhely megyében és a Marosmentén a szegényebb sorban élők megmaradtak az ősi katolikus vallásban. Hogy kimozdítsák őket az „avas" régi vallásukból, 1567 kora tavaszán 9 Homoród- és Vargyas-völgyi lelkipásztor elment Gyulafehérvárra János Zsigmond erdélyi fejedelemhez, aki akkor már unitárius vallásra tért, és arra kérték a fejedelmet, hogy vezessen hadjáratot a csíkiak ellen, akik ha jó szándékból nem akarnak unitáriussá lenni, kényszerítsék rá hatalmi erővel. A fiatal fejedelem kitért a kérés elől, ellenben egy fejedelmi pátenst adott át, amelyet Mikó Ferenc csíkszeredai várkapitánynak címezve a következő barokkos megfogalmazással hoztak el: „Meghagyom Kigyelmednek, hogy ezt a kilenc viola-palántát a csíki földbe elültetni és öntözni meg nem szűnjön." Mikó megvendégelte a követeket, közben a vár udvarán kilenc gödröt ásatott, és nyakig betemettette őket. Amikor tiltakoztak az elbánás miatt, akkor megöntöztette. Estefelé azonban kiszedette őket, akik egyenesen Fehérvárra mentek azzal a kéréssel, hogy most aztán hadsereggel vegyen elégtételt a fejedelem a megaláztatásukért. A fejedelem ismét megtagadta a hadviselést, ellenben fölhatalmazta őket, hogy szervezzenek sereget, és azzal támadják meg a csíkiakat. Az egyik ott élő oroszhegyi katolikus a szervezkedésről értesítette a szintén oroszhegyi származású István papot, aki aztán fölkészült a fogadtatásra. Elsősorban az alfalvi férfiakkal, lányokkal és néhány közeli faluból toborozottakkal kivonult a Tolvajos-tetőre és ott a Csík felé vezető út két oldalán bevágatta és beborogatta a fenyőket. Az Udvarhely felé vezető részen azonban a bevágott fenyőket állva hagyatta. Megvárták, hogy a toborzott sereg fölvonuljon, akkor az alfalvi lányok fáklyákkal a fenyőket felgyújtották. Amikor az égő csapdából menekülni akart a sereg, akkor Udvarhely felé is lezárt utat találtak, ahol viszont a gyergyói férfiak botokkal „simogatták" a menekülőket. Így haláleset egyik részről sem történt. Nem volt tehát csata, csak figyelmeztetés. Ezt bizonyítja az is, hogy a legtárgyilagosabb Hóman-Szekfű ötkötetes történelemkönyvben említés történik egy – nem vallási jellegű – hadjáratról 1562-ből, de a Tolvajos-tetőiről egy szó sincs.

* Egy kedves történet, szintén a búcsúval kapcsolatban. A múlt század elején, amikor a fiatal gr. Majláth Károly püspök megtudta, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsún a második, harmadik stb. helyért még össze is verekedtek a gyergyói egyházközségek zászlóvivői, letiltotta addig a búcsút, amíg békésen meg nem egyeznek a sorrendben. A gyergyóalfalviak elsőségét senki nem vonta kétségbe. A sorrendben hamar megegyeztek, és a verekedések elmaradtak. Imecs Fülöp Jákó gimnáziumi igazgató, amikor kanonok lett Gyulafehérváron, minden évben elkocsikázott a búcsúra. Mikor már nehezére esett az ideutazás, maga helyett egy megbízottat küldött, hogy az számoljon be neki a búcsú lefolyásáról. A megbízott épp arra a búcsúra jött Fehérvárról, amikor a megegyezés megtörtént, és békés volt a búcsújárás. Ekkor búsulta el magát az idős tusnádi származású kanonok, hogy mennyire elgyengült a fajtája: még verekedni sem tud.

Jakab László ny. plébános, Csíkszereda

Vissza a kezdőlapra