A törökök elleni harcoknak, a végvári hétköznapoknak állít emléket a Balatonszentgyörgy határában található Csillagvár.

    Az 1820 és 1823 között gróf Festetics László által építtetett négy ágú csillagot kirajzoló várat az írásos emlékek szerint a XVI-XVII. században emelték.

    A levéltári kutatóknak máig sem sikerült tisztázniuk, hogy a gróf a feltehetően erdész, illetve vadászháznak szánt épületet miért terveztette ilyen szokatlan alaprajzúra.

    A helybéliek ismertetei szerint Festetics Lászlót egy, a környéken több helyütt ma is fellelhető római kori erődítmény romjai ihlették meg. A kutatók történetírása viszont arról tanúskodik, hogy a grófot különc főúrként ismerték a vidéken, aki oly mértékben pazarolta vagyonát, hogy rokonai végül gondnokság alá helyeztették.

    A Festeticsek birtokában álló somogyi, illetve zalai területen több kastélyt is emeltek az évszázadok során, köztük a világhírű keszthelyit, vagy a kevésbé ismert, de a még romjaiban is tiszteletet sugározó fenékpusztait.

    A balatonszentgyörgyi Csillagvár helyiségeit a falubeliek által megőrzött használati tárgyakkal, valamint az 1800-as évekből származó szerszámokkal, fegyverekkel, páncélokkal díszítették.

    A berendezési tárgyakat úgy állították ki, hogy a látogatók ne egy múzeumban, sokkal inkább egy valóságos végvárban érezhessék magukat.

    A rendeltetésüknek megfelelő helyen hagyott, illetve kiállított eszközöket, kanócos puskákat, kardokat, alabárdokat, lócákat, cserép- és ónpoharakat, vagy akár a pincében található várbörtön kalodáját is bárki szabadon megérintheti, sőt kipróbálhatja.

    A műemléképület földszinti konyhájában, és a - mai amerikai konyha elődjeként ismert - társalgóban a látogatók körbeülhetik a vitézek által békeidőben készített faasztalokat, és az abba faragott malomjáték mellett megvárhatják, amíg a nyílt tűzön cserépedényekben, vagy nyárson megsül az "elejtett vadakból" készült estebéd.

    A katonák éjszakai pihenőhelyükön, az úgynevezett ágyasházban földre terített szalmán, vagy a fából készült alvóládára terített állatbőrökön pihenték ki a nap fáradalmait.

    A vitézek posztóruhákban, kurta dolmányban és finom bőrrel bélelt mentékben jártak, rövidszárú magyar csizmájukat csak éjszakára vetették le.

    A törökkori végvárak katonái nem éltek elszigeteltségben, a várkapitányok például jelentős levelezést folytattak a kamarán túl a haditanáccsal, valamint a szomszédos helyőrségekkel, vagy éppen a török vezérekkel.

    A végvári vitézek körében ez idő tájt vált szokássá a kávézás. A török katonáktól békeidőben eltanult findzsából való kávézásra és a "pipadohány" szertartására a portyázások között mindig volt elég idő.

    A Csillagvár ma már nemcsak vitézi emlékhelynek számít, hanem a szűkebb régió egyik legjelentősebb hagyományőrző központja is.

    Hétvégenként a végvár szomszédságában álló, az egykori istálló átépítésével felállított csárdában tradicionális somogyi parasztlakodalmakat tartanak. A népi előadáson résztvevők megismerhetik a lakodalmas hagyományokat, a legény- és leánybúcsút, a búcsú táncokat, megtekinthetik a menyecske fehér ruhába öltöztetésének szertartását, és végigehetik az esküvőt követő vacsora hat fogását a tyúkhúslevestől a rétesig.

MTI

Vissza a kezdőlapra