A Demokráciaközpont védnökei:

Granasztói György, Lanczendorfer Erzsébet, Makovecz Imre, Szijjártó Péter, Varga Csaba, Varga László
 

I. Általános megállapítások
Fűződik-e nagyobb és fontosabb érdek egy demokráciában, minthogy fennmaradjon a választások tisztaságába vetett közbizalom?

A válasz minden demokrata számára, éljen a világ bármelyik demokratikus államában, egyértelmű. Csakis ezért fordulhatott elő alig egy évvel ezelőtt, hogy az Amerikai Egyesült Államok új elnökének megválasztásakor a kérdéses helyeken és az adott törvényes keretek között addig számláltattak újra és újra a szavaztok, amíg az amerikai társadalom tagjai minden kétséget kizáróan megbizonyosodhattak a választások bármilyen szoros eredményt is hozó, de megfellebbezhetetlen végeredményéről.

Magyarországon a szocialista diktatúra megdöntése, a békés rendszerváltoztatás utáni negyedik szabad parlamenti választások minden korábbinál szorosabb, a listás szavazatok tekintetében 1 százaléknál is kisebb különbséget hoztak az MSZP és Fidesz - Magyar Polgári Párt választási versenyében. Mi több, a Parlamentbe még bekerülő és a Parlamentből már kieső két párt tekintetében is mind egymáshoz viszonyítva, mind az 5 százalékos parlamenti küszöböt véve alapul szintén 1 százalékon belüli a különbség.

A 2002-es parlamenti választások eredményei más szempontból is rendhagyónak bizonyultak. Nem fordult még elő a magyar választások történetében, és hasonló jelenségre nemzetközi viszonylatban sem volt példa, hogy a választásokon olyan eredmény szülessen, amely homlokegyenest mást mutat, mint az összes közvélemény-kutató cég egybehangzó előrejelzései, a választás napján mért adatai (ld. a Népszabadság április 7-én este, közvetlenül az urnazárás után utcára kerülő választási különszámában publikált adatokat), valamint a választások után készült felmérések eredményei. Az előrejelzések, az április 7-én készült mérések, és a választások óta készült közvélemény-kutatási adatok ugyanis 2-6 százalékos előnyt mutatnak a Fidesz-MDF közös lista javára, szemben az április 7-ei első forduló összesített eredményeivel.

A választások eredményével kapcsolatban felmerülő másik figyelemre méltó körülmény, hogy a fiatal magyar demokrácia történetében nem volt még olyan választás, amelynek során az állampolgároktól olyan tömegű bejelentés és panasz érkezett volna a helyi, területi és országos választási bizottságokhoz, mint történt ez a legutóbbi alkalommal. És ugyan ebből a szempontból kerülnek sajátos megvilágításba azok az ingerült és agresszív, a demokratikus politikai kultúra játékszabályait súlyosan sértő, nyílt fenyegetéssel felérő kijelentések, amelyek a hatalomba visszatérő politikusok részéről hangzottak el ezekkel az állampolgári kezdeményezésekkel kapcsolatban. A durva minősítések között is különösen kirívó Kuncze Gábornak, az SZDSZ elnökének az Országos Választási Bizottság törvényes tevékenységét és néhány állampolgár alkotmányos jogának gyakorlását "jogi gengszterizmusnak" minősítő kijelentése.

A választások tisztaságába vetett közbizalom helyreállításának feladatát vetíti előre az is, hogy több közvélemény-kutatás adatai szerint a felnőtt magyar lakosság közel egyötöde ma is úgy gondolja, hogy az áprilisi választásokon az eredményeket befolyásoló visszaélések történtek.

II. A Demokráciaközpont létrehozásának körülményei és működésének első eredményei

A polgári összefogás pártjai és szervezetei szavazóköri delegáltjainak az első forduló utáni tapasztalatairól készült beszámolói, valamint az állampolgárok tömeges visszajelzései már néhány nappal az első forduló után indokolttá tették a korábbi választások alkalmával nem tapasztalt mennyiségben beérkező információk feldolgozását és rendszerezését. A választási visszaélések kiszűrése és megelőzése az első forduló tapasztalatai után olyan erejű igényként jelentkezett, amely a demokratikus társadalmi kontroll erősítése érdekében új intézmény megteremtését tette szükségessé.

Az új intézmény felállítása érdekében tett első lépést egy önálló, speciálisan a választási visszaélések regisztrációja céljából létrehozott Demokráciavonal jelentette április 11-én. Az első Demokráciavonal létrehozása után világossá vált, hogy olyan tömegű újabb és újabb bejelentés érkezik, amely azonnali kapacitásbővítést igényel. Néhány napon belül ezért további öt új Demokráciavonal jött létre, amelyek egy időben és párhuzamosan akár 15 hívás fogadását is lehetővé tették. Az éjjel-nappal hívható önálló "call-center" számaira április 11-e és 22-e között 6412 hívás érkezett.

A Demokráciavonalakra beérkező hívások alapján csakhamar körvonalazódott egy önálló intézmény, a Demokráciaközpont felállításának társadalmi igénye is, lévén számos bejelentés további szakértői munkát és jogtanácsadás jellegű szolgáltatást igényelt a választási visszaélésekről szóló tömeges állampolgári bejelentésekkel kapcsolatban. A Demokráciaközpont saját Jogsegélyszolgálata és Dokumentációs Tára segítségével tett és tesz eleget a demokratikus jogállam egyik legfontosabb alapintézménye, a választások tisztaságának megőrzése iránt megfogalmazódó társadalmi igényeknek.

A Demokráciaközpont működésének egyik fontos eredménye, hogy a második fordulóban az állampolgárok felkészültebben, szakszerűbben és aktívabban kísérték figyelemmel a választási eseményeket, ami országszerte számos kisebb-nagyobb visszaélés, szabálytalanság megakadályozását, illetve szakszerű jogorvoslati eljárás kezdeményezését tette lehetővé.

Elgondolkodtató tény, hogy a Demokráciaközpont működésének megkezdése után a választási visszaélési kísérletek korábbi tömeges előfordulásukhoz képest érezhetően visszább szorultak. Nem biztos, hogy ezzel összefüggésben, de bizonyosan ezzel párhuzamosan a választás második fordulójának eredménye és a polgári oldal győzelmét egybehangzóan prognosztizáló közvélemény-kutatási eredmények is közelebb kerültek egymáshoz, lévén április 21-én valóban több szavazat érkezett a Fidesz-MDF összefogás közös jelöltjeire, mint az MSZP és az SZDSZ jelöltjeire együttvéve.

III. A választási visszaélések típusai a Demokráciaközponthoz beérkezett állampolgári bejelentések alapján

Az alábbiakban azoknak a bejelentéseknek a tipológiája olvasható, amelyeket névvel is vállaltak a telefonálók. Ezek egyenként talán nem, de összességében mégis arra engednek következtetni, hogy a választások során valóban történtek szabálytalanságok - esetenként bizonyítható -, csalások és visszaélések.

1./ Kampánycsend-sértés
A kampánycsend megsértésére vonatkozó észrevételek nagy száma (a bejelentések 20 %-a), illetve az e tárgyban született jegyzőkönyvezett kifogások, panaszok, észrevételek sorsa rámutat, hogy gyakorlatilag szankcionálhatatlan a kampánycsend betartatása. Mindez különös fénytörésbe kerül, ha egy párt, mint például tette ezt az MSZP, az "utolsó benyomás" elvére építi kampányát. A kampánycsend intézménye ugyanis azt az elvet kívánja érvényesíteni, hogy a választópolgárok ne az utolsó benyomás alapján, hanem legalább 24 óra háborítatlan mérlegelés után hozzák meg döntésüket.

2./ A szavazóurna hitelesítése, lezárása
A szavazóurnák nem megfelelő lezárásáról az érdemi bejelentések 10%-a szólt. Ha nem megfelelően biztosított az urnák sérthetetlensége, ez potenciális lehetőséget jelent az urnába kerülő szavazólapokkal való visszaélésre. Az esetek többségéről jegyzőkönyv készült, ám a panaszokat érdemi vizsgálat nélkül elutasították.

3./ A szavazólapok érvényessége
A bejelentések 5%-a arról szólt, hogy a kokárdával érkező választópolgárok szavazólapját számos helyen nem pecsételték le a szavazóköri bizottságok erre hivatott tagjai az első fordulóban. A második fordulóban - dacára a folyamatos és igen intenzív felvilágosító munkának (szórólapok a szavazóhelyiségekben való teendőkről, Demokráciavonal működtetése) - még mindig nagyon sok bejelentés érkezett arról, hogy csak kérésre pecsételték le a szavazólapot. Az esetek egy részében jegyzőkönyv felvételére is sor került, ám ezeket a panaszokat a szavazatszámláló/választási bizottságok - arra hivatkozva, hogy az egyes panaszok választások eredményét érdemben nem befolyásolták - információink szerint kivétel nélkül elutasították.

A bejelentések közel 20%-a arról szólt, hogy a szavazóköri bizottság kérésre sem volt hajlandó borítékot adni, arra hivatkozva, hogy egyrészt nem kötelező, másrészt pedig megnehezíti az összeszámlálás folyamatát.

4./ Szavazatvásárlás
A telefonok 15%-a a választók befolyásolását célzó a szavazás napján történő étel-, ital-, és pénz osztásról szólt. Ezeket az eseteket hiába jelentették szemtanúk, a tapasztalat azt mutatta, hogy ahol a rendőrséghez fordultak, a jelzett cselekmény a rendőrség helyszínre érkezése előtt megszűnt.
Egyik tömeges csalási megoldásként a telefonálók gyakran említették a Demokráciaközpont munkatársainak a szervezett és lefizetett választók láncba állítását. A szavazási lánc "üzemeltetési" módja országszerte azonos elvek szerint működött. Eszerint az első szavazó bement a szavazó helyiségbe és üresen dobta be a borítékot az urnába. Kiment egy előre megbeszélt helyre, ahol a "szervező" várta. Kivitt szavazólapján a "szervező" előtt ikszelte be a megfelelő jelölt neve melletti karikát, majd egy másik választópolgárnak átadta az immáron érvényesített szavazatát, aki bement a szavazóhelyiségbe, felvette a saját szavazólapját, majd az urnába helyezte a láncban előtte lévő szavazatát, a saját szavazó lapját pedig a "szervező" emberhez kivitte.

A szavazatért felajánlott fizetség ezzel a módszerrel minden esetben garantáltan "helyes" szavazatot eredményezett a "szervező" megbízói számára.

5./ Visszaélések a mozgóurnával kapcsolatban
Számos bejelentés szólt arról, hogy a választópolgár ugyan kérte a mozgó urnát, ám az nem érkezett meg. Tekintettel az esetleges rontásokra, a mozgóurnát kísérők legfeljebb kétszer annyi szavazólapot vihetnek magukkal, mint ahányan mozgóurnát kértek. A mozgóurnába dobott szavazatokról a számlálás során nincs külön nyilvántartás, azokat "összeöntik" az urnákba dobott többi szavazólappal. Megfelelő kontroll hiányában ellenőrizhetetlen, hogy a mozgóurnában talált szavazólapok valóban attól származtak-e, aki azt igényelte, avagy nevükben más írta alá a névjegyzéket.

6./ Adatok kiadása a szavazókörből
MSZP-s delegáltak mobiltelefonon, a szavazás ideje alatt többször tájékoztatást adtak a szavazóköri bizottságon kívüli személyek számára a névjegyzék alapján arról, hogy kik azok a választók, akik már szavaztak és kik azok akik még nem - számolt be tapasztalatairól a telefonálók 5%-a.

7./ Szavazók szervezett szállítása
Szavazók szervezett szállításáról (kisbuszok, többször forduló személyautók) szólt a bejelentések 4%-a. Különösen kirívó visszaélés volt tapasztalható Keller László szocialista képviselő választókerületében, Törökbálinton, ahol maga a jegyző szervezte az állampolgárok utaztatását. Ezek az esetek számos alkalommal jegyzőkönyvbe kerültek, de a bejelentéseket gyakorlatilag minden esetben érdemi vizsgálat nélkül elutasították.

8./ Szavazatszámlálás
Közel 200 bejelentés érkezett a Fidesz által delegált bizottsági tagoktól arról, hogy a szavazatok összesítésekor a Fidesz-MDF közös listára és/vagy közös egyéni jelöltjére leadott szavazólapokat találtak az MSZP-s szavazólapok között. Feltűnő, hogy ezt csaknem minden olyan helyen észlelték, ahol az urnabontás után a pártonként és jelöltenként, "stócokba" rendezett szavazólapokat egyenként ellenőrizve, és nem azok sarkainál számlálták meg. Miként feltűnő az is, hogy mindazokon a helyeken, ahol ilyet tapasztaltak, rendkívül nagy ellenállás mutatkozott az eset jegyzőkönyvbe foglalásával szemben.

9./ Egyéb visszaélések
Kisebb számban érkeztek bejelentések arról, hogy egyes kórházakban, illetve szociális otthonokban a választókat az ellátó személyzet egyes tagjai győzködték az MSZP-ra való voksolásra. A bejelentéseknek a többi típushoz képest csekélyebb száma jelentheti azt, hogy ez a fajta visszaélés kevésbé fordult elő, de jelentheti azt is, hogy éppen a személyes érintettség és kiszolgáltatottság az, amely megakadályozza az embereket abban, hogy meg merjék kockáztatni a jelzést.

Többen jelezték, hogy amikor szavazni akartak már alá volt írva a nevük a névjegyzékben, illetve nemrégiben elhunyt személyek nevét fedeztek fel a névjegyzékben.
Ugyancsak többen szóvá tették, hogy egyes, nem saját lakóhelyen szavazók igazolása fénymásolatnak tűnt.

IV. Következtetések és javaslatok

A választási bizottságok eljárásának sajátossága, hogy a bejelentéseket, panaszokat, kifogásokat külön-külön vizsgálják. Így a vizsgálati eljárás során az arra a kérdésre adandó válasz, hogy érdemi befolyással volt-e az adott esemény a választás végeredményére, annak ellenére lehet okszerűen NEM, hogy a gyakran választókerület-szerte vagy egyenesen számos választókerületben hasonló módon és jelleggel ismétlődő események együttes vizsgálata olyan összefüggések feltárására adna alkalmat, amelyek a választások végeredményének befolyásolása tekintetében új megvilágításba helyezik a kérdést.

A bejelentések számottevő része szólt arról, hogy az adott szavazóköri bizottság nem volt hajlandó jegyzőkönyvet felvenni a szóvá tett eseményről. Ilyen telefonok választóköri delegáltaktól és állampolgároktól egyaránt érkeztek. Az ilyen esetek tömeges előfordulása nyíltan rombolja a demokratikus jogállam intézményrendszerébe vetett állampolgári bizalmat. Többek között az ilyen esetek nagy számának, valamint a jogorvoslati eljárások érdemi vizsgálat nélküli tömeges elutasításának következménye, hogy mára a sajtóban is megjelent közvélemény-kutatások szerint a választásra jogosultak egy ötöde úgy véli, hogy olyan tömegű és jellegű visszaélésekre került sor, ami érdemben befolyásolta a választások végeredményét. Miként ugyancsak hasonló arányban vannak, akik úgy vélik, hogy szükség volna az első forduló szavazatainak újraszámlálása.

Összességében elmondható, hogy - részben talán éppen a Demokráciaközpont által nyújtott szolgáltatásoknak és tájékoztatóknak köszönhetően - a választások második fordulójában sokkal nagyobb volt az állampolgárok jogérvényesítő aktivitása. Ugyanakkor - a választási bizottságok az észrevételek elbírálásával kapcsolatban korábban már ismertetett eljárási technikái miatt - a panaszok, kifogások nem adódtak össze, és így mértékükről pontos képet mindeddig nem alkothattunk.
Ma már mindinkább közmegegyezés övezi azt a véleményt, hogy a választási eljárásról szóló törvény felülvizsgálatra szorul. A Demokráciaközpont a jövőben is közrebocsátandó, a választási visszaélések típusait részleteiben is bemutató Jelentéseivel kész elősegíteni egy ilyen törvényhozói szándék megerősítését, Dokumentációs Tára segítségével pedig kész segítséget nyújtani a módosításon dolgozó szakemberek számára.

A Demokráciaközpont a bejelentések elsődleges feldolgozása alapján kezdeményezi, hogy az Országos Választási Bizottság készítsen összesítést a helyi választási bizottságokhoz benyújtott beadványok természetéről, különös tekintettel azokra a jegyzőkönyvekre, melyek esetében bebizonyosodott, hogy az adott ügy vagy esemény, az abban rögzített cselekmény valóban sérti a választási illetve a választási eljárási törvényt, ám - a választási szervek értékelése szerint - a választás végeredményét érdemben nem befolyásolta. Ilyen összesített adatbázis eddig egyetlen alkalommal sem készült, pedig ennek a munkának elvégzése nélkül aligha készülhet olyan törvénymódosítási javaslat, amely valóban alkalmas érvényt szerezni annak a jogos társadalmi igénynek, hogy a 21. század Magyarországán soha ne vetülhessen a gyanú árnyéka egyetlen demokratikus választás eredményére sem.
 
 

Vissza a kezdőlapra