A választások utáni izgalmak között is megdöbbentett mindannyiunkat a hír: a viszonylag közeli Erfurtban 18 halált okozott egy iskolai ámokfutás. Ez eddig mintha a tengeren túli világ része lett volna.Azé a világé, amelyet sok európai elutasít. Az erőszaknak ez a világa persze nem azonos "Amerikával". Annak csak egyik, bár kétségtelenül tragikus arca.
A durvaság és az erő kultusza elől az óceán nem véd meg ma már. A film, a TV, a zene, az internet behozza a mi otthonainkba is.
Ha ma délután rákattintunk az internet-hírekre, láthatjuk, hogy a tragédia helyszínén azonnal ott a televízió, s azt is, hogy erővel szemben azonnal erővel reagálunk, s egyetlen kicsapott diák ámokfutására egész hadsereg mozdul. Pedig a mesterlövészekre nem volt szükség, a tragédia okozója önmagával is végzett.
Ott állunk majd gondolatban a 18 sír mellett. Bizonyára keresünk valami magyarázatot. Betegnek minősítjük a kicsapott diákot, hősnek az áldozatokat, de félek, nem nézünk a dolgok mélyére.
Nem szoktunk. Olyan sokszor emeltük fel már a szavunkat a képernyőről is áradó erőszak ellen, s mindig hiába. Most még az internet is megerősíti az ezzel kapcsolatos gondolatainkat. A CNN honlapján nemcsak a tragédiával kapcsolatos képek láthatók, hanem az FBI azon összeállítása is, amely 18 iskolai lövöldözés tapasztalatára támaszkodva felsorolja a kockázati tényezőket. Több ilyen van. Gyanús, ha a fiatalnak nehézséget okoz, hogy indulatait kifejezze és az is, ha rendkívül elbűvölik az erőszakos mozik, zenék vagy könyvek.
Mire várunnk? Hány embernek kell még meghalnia?
Surján László
