Közvetlenül a magyar és a francia választásokat követően megkezdődött az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének áprilisi ülésszaka.

A magyar delegáció hétfő reggel indult Budapestről, hiszen a képviselők otthon, illetve választókörzetükben akartak lenni a választási eredmények megállapításakor. Előre féltünk, hogy milyen lesz a hangulat, hiszen arra lehetett számítani, hogy az egyik fél örül majd, a másik meg búsong.

Érdekes figyelni a delegáció tagokat. Mindenki búsong. Akik nem jutottak be a parlamentbe, azok érthetően sajnálják, hogy ezt a munkát, amelyet szerettek, abba kell hagyniuk. De nem örvendenek a bentmaradottak sem. Az SZDSZ tovább vesztett mandátumaiból, s most megint elfedi a vereséget a kormánytagsággal. Az MSZP 178 mandátuma mit sem ér, az SZDSZ 20 fős legénysége nélkül, s ezért nagy árat kell majd fizetniük. Az MSZP-t érthetően zavarja, hogy a Fidesz erősebb lett, mint ők, s csak abban reménykednek hogy Dávid Ibolyáék külön frakciót alakítanak, s ekképp nem kell naponta hallaniuk, hogy mit mond a parlament legnagyobb pártja. Arról nem is beszélve, hogy nem kell átengedniük a házelnöki posztot, illetve nem kell bebizonyítaniuk, hogy nem tisztelik a demokratikus szokásjogot. Ausztriában például most szocialista házelnök van, pedig a szocialisták nincsenek kormányon. Nem így Szlovákiában, ahol a legnagyobb párt Meciar pártja, de nem kapták meg a házelnöki posztot. Nos ha a Fidesz-MDF páros együtt marad, a szocialistáknak meg kell mutatniuk, hogy a szlovák vagy az osztrák modellt követik. Valószínűleg a szlovák mellett tennék le a voksot, de ezzel máris megszerezhetnénk az első jó pontot a 26-os választásokra, sőt az őszi helyhatóságira is.

Mindezek a gondok rányomják a bélyeget a szocialisták hangulatára is. ráadásul, amint egyikük megfogalmazta, most ismét a farok csóválja majd a kutyát...

Kérdés, hogy a szabaddemokraták felismerik-e, hol van az a pont, amikor a kutya inkább megválik a farkától, mintsem, hogy tovább hagyja magát csóváltatni általa.

A Fidesz képviselők hangulatát nem kell magyarázni. Az egyéni győzelem öröme eltörpül a közösen elvesztett 10 mandátum hiánya mellett.

Nos, ezt is megéltük. Nincs felhőtlen öröm, valamiért mindenki vesztes lett.

Ha a jobb oldal szervezetileg is egymásra találna, talán nyertesek lehetnénk, legalábbis elmondhatnánk, megcselekedtünk ,mindent, amit megtehettünk.

S ez az ami a lelki békénk alapja lehetne.

A kulcs az MDF kezében van.
 

Vissza a kezdőlapra