A labdarugó világbajnokság nem jelent meg eddig a MHL oldalain. Alig 16 órával a döntő előtt mégis kikívánkozik néhány megjegyzés.
Számos kommentár hangzott el a selejtezők és az elődöntők során, amely nem volt hízelgő a házigazda társ-rendező Dél-Korea számára. Érthetetlen bírói döntések, vesztegetés szagú eredmények. FIFA forgatókönyv, elnöki bosszú. Záporoztak a rágalmak, s eleve arra hangolták a hazai nézőket, hogy inkább az európaibb török csapat győzelmét várja.
Nos, aki így nézte a mérkőzést, nagyon meg lehet elégedve. Ám, az is kiderült, nem lehet véletlen, nem lehet összeesküvés, nem lehet FIFA mesterkedés, hogy a dél-koreaiak ott vannak a legjobb négy között. Jól játszottak, és az utolsó percig küzdöttek, erejük szerint.
Mindez azért nem érdemel szót. Amiért téma lett a mai kisdöntő, az nem a játékidőben történt, hanem utána. Amint lefújták a meccset, a vesztes sem kezdte az orrát lógatni, nem kereset mentséget sem a vereségre, hanem egyszerűen örült,. hogy a világon jelenleg a negyedik legjobbnak bizonyult.
Melyikünk mondhatja ezt el magáról, a maga szakmájában? Aki látta, hogy hogyan kapaszkodtak egymásba a koreai és török játékosok, milyen öröm tükröződött az arcokon, az megtanulhatja, amit Balczó András oly régen megfogalmazott: ha mindent megtettem a győzelemért, már másodlagos, hogy akadt-e jobb nálam.
A világranglista negyedik helye még mesze van a legtöbbünktől. De mindannyian megkérdezhetjük esténként: megtettük-e mindazt, amit a mai nap megtehettünk. Magunkért, családunkért, hazánkért. Ha ezt nem mulasztjuk el, s ha naponta többet teszünk - legalább egy kicsivel, mint az előző nap, akkor emberebb emberek, magyarabb magyarok leszünk, s jobb lesz a világ.
Surján László
Vissza a kezdőlapra