Kínai missziótól a gyűjtőfogházig
Károlyi Bernát-emlékszobrot állítottak a pasaréti Szent Antal plébánián

Idén különleges esemény tette emlékezetessé a pasaréti Páduai Szent Antal plébánia búcsúját: a szentmisét követően avatták fel Szervátiusz Tibor szobrászművész Mária-szobrát, melyet Károlyi Bernát ferences szerzetes emlékének szenteltek. Emlékbeszédet Varga László országgyűlési képviselő mondott, aki az 1947-es választásokon – a Barankovics István-féle Demokrata Néppárt jelöltjeként – egy listán indult Károlyi Bernáttal.

Mikor az újkori legenda szerint Károlyi Bernátot, a kínai misszió országszerte ismert hajdani vezetőjét, az 1945-ös és az 1947-es választások parlamenti képviselőjelöltjét elfogta az államvédelem, az utcán sétáló ferences barát mellé hajtó fekete autóból a következőt kiáltotta ki az ávós tiszt: „Károlyi Bernát ezredes?” „Nem, kérem, én Károlyi Bernát szerzetes vagyok.” „Mindegy – volt a válasz –, akkor is velünk jön.” Természetesen nem félreértés történt, csupán az elfogást vezénylő ávós olvasta rosszul, amit a felettese a papírra írt.

Károlyi Bernát – mint minden népszerű lelkipásztor – különösen veszélyes volt a kommunista párt számára. A vele szemben táplált gyűlöletet tovább erősítette, hogy megkülönböztetés nélkül sietett az elnyomottak megsegítésére. Kínában a harmincas években a kitett csecsemőket szedte össze, 1944-ben Magyarországon az üldözött zsidókat bújtatta és támogatta minden eszközzel, 1945 után pedig a politikai okokból lefogottak és internáltak támasza volt, amíg lehetett. Károlyi Bernát hamar fölismerte az elnyomó rezsimek vonásainak hasonlóságait és észrevételeit nem is tartotta titokban. A gyűjtőfogházban (ahová még szabadon, az elítéltek lelki gondozására járt) rendszeresen tartott szentmisét és prédikált is. Egyik beszédében így tette nyilvánvalóvá a fasiszta és a kommunista diktatúra közötti párhuzamot: „Testvéreim, a múltban ugyanezen a helyen emeltem fel szavamat zsidó testvéreink elhurcolása ellen, azt sem helyeseltem. Ugyanúgy felemelem szavamat a mostani rendszer ellen is.”  Sorsa ezzel meg is pecsételődött. A beszédet a kommunisták beépített emberei figyelték. Károlyi Bernátot letartóztatták, és tizenkét napig fogva tartották. Ez azonban csak a kezdet volt, ekkortól kezdve minden lépését figyelték és aggodalommal szembesültek egyre növekvő népszerűségével. Amikor az 1947-es választásokon visszatérhetett Kecskemétre, abba a városba, ahonnan a kommunisták miatt kellett elmenekülnie, a kolostor előtt összegyűlt hatalmas tömeg még éjfél után is a képviselőjelölt-szerzetest éltette. „Bernátban megtestesült a franciskánus szellem, mely nagy dolgokat hősi gesztusok nélkül cselekszik, s a jót – még ha halálos veszéllyel jár is – olyan egyszerűséggel teszi, mintha egy karéj kenyeret szelne a szegényeknek…” – írja visszaemlékezésében Barankovics István politikus, a Magyar Nemzet 1943–1944 közötti felelős szerkesztője és kiadója.

1949. november 28-án fogták el, amikor a pasaréti ferences templom egyházközségi óvodájának indult bevásárolni. 1950. március 3-án koncepciós perben 15 év fegyházra ítélték. 1954. március 2-án halt meg, a börtönkórház jelentése szerint szívelégtelenségben. Sírját 2001-ben sikerült megtalálni, a 301-es parcellában.

Magyar Nemzet
2002.június 17.
Tudósító: Fáy Zoltán

Vissza a kezdőlapra