Ketté szakított ország

Egy ország kettészakítottságáról társadalmi, gazdasági és politikai értelemben lehet beszélni.

A magyar társadalom nem tagolt és számos rokoni kapcsolat létezik tanulatlanok és tanultak, szegények és tehetősek között. Nincs "kasztosodás" és ne is legyen. Minden ember egyszeri, megismételhetetlen, végetlen érték.
Gazdasági szétszakítottság létezik, de éppen az elmúlt négy évben léptünk abba az irányba, hogy mérséklődjék. Az Orbán kormány ezért nem segélyekkel, hanem munkalehetőségek felkínálásával fordult a reménytelen helyzetben lévőkhöz, és a szegénység újratermelődését a továbbtanulás lehetőségének megteremtésével gátolta. Ezért emelte meg a minimálbért is, hogy azok, akik a legkisebb béreket kapják, több jövedelemhez jussnak, mint a segélyezettek.
Politikai megosztottságunk viszont nemcsak létezik, hanem ártalmasan túlzott mértékű. A baloldal a kormányzó pártokat teszi ezért felelőssé. Történt azonban április 13-án valami, ami rámutat a baloldal felelősségére. Egerszegi Krisztina megjelent a polgári erők Kossuth téri választási gyűlésén. Meghatottan de határozottan hitet tett a hazafiság és a polgári kormányzás mellett. Véleménye nem üres szó volt, leírta, elküldte. Hogyan reagáltak erre balról? Szerintük Egerszegi, aki eddig az egész országé volt, mostantól a fél országé. Ez azt jelenti, hogy ők kizárnak mindenkit, aki nem az ő szekerüket tolja. Puszta Béla nem hajlandó tisztelni Egerszegit az olimpikont, mert Egerszegi, a családanya a polgári kormányt támogatja.

Mindehhez tulajdonképp joguk van. Ám ekkor ne beszéljenek arról, hogy mi osztjuk meg az országot. Most rohanvást kiabálják be a világba, hogy megőriznek minden jót, amit az Orbán kormány elért. De miért nem ismerték el ezeket a lépéseket jónak, amikor meghoztuk őket? Miért nem támogattak akár egyet is szavazatukkal? Miért állították, hogy hibás a családpolitikánk, ha meg akarják tartani? Miért helytelenítették a minimálbér emelését? Miért nem támogatták otthonteremtő igyekezetünket? Miért fitymáltak le mindent, aminek örülni lehetne? Miért parancsolják le a kokárdát a szívünkről, a lobogót a házunkról? Megannyi kérdés.

Most azt halljuk, hogy a választások után be kell temetni az árkokat. Igen. Tegyük. Akár közösen. De közben megjegyzem halkan, kár volt kiásni azokat.

Nekem személy szerint a baloldali gondolattal semmi bajom nincs. Meggyőződésem, hogy amit a Fidesz - Magyar Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum jelöltjeként képviselek, nem szorítható be "jobboldali" kategóriába. Munkahelyteremtés, béremelés, családtámogatások, bérlakásépítés, otthonteremtés, az árak állami ellenőrzése a gáz és elektromos áram árának féken tartásáért - mindezek akár baloldali programnak is nevezhetők. A politikai kettészakítottságnak az is oka, hogy a magyarországi baloldal a rendszerváltás után magára hagyta a munkásokat és talán múltbéli gazdaságpolitikai hibáinak kompenzálására, a tőkés gazdasági érdek gátlástalan kiszolgálójává lett. Ezt a nemzeti érdekkel ellentétes politikát kell az árok mélyére temetni, s akkor könnyebb lesz a politikai párbeszéd. Kovács László megtette az első lépést, kitűzte a kokárdát. Örültem neki, kár, hogy hívei továbbra is le akarják rólunk is vetetni.

Az árok betemetése nem azt jelenti, hogy mindenben egyet kell érteni. Azt viszont igen, hogy a másikat megbecsüljük és nem becsméreljük. Nem azt állítjuk, hogy hazudik, hanem hitelesen bizonyítjuk, hogy valótlan amit mondott, akár azt is feltételezve, hogy tévedett. Nem tiltakozunk a "suttógó propaganda" ellen s közben rémhíreket terjesztve riogatjuk az embereket. Sok mindennek az árokban a helye, amit az elmúlt hónapokban tapasztaltunk. Sok mindennek, de senkinek sem. Mi magyarok, kevesen vagyunk. Mindenkire szükségünk van, minden megkülönböztetés nélkül. Ide értve a politikailag másképp gondolkodókat is. Lehet, hogy két félre szakadt az ország, de tudjuk, két fél teszi ki az egészet. Mi hiszünk a szeretet és az összefogás erejében és készek vagyunk hazánk dolgaiban mindenkivel együtt dolgozni. Mikor, ha nem most, az Európai Unió küszöbén!

Surján László
Vissza a kezdőlapra