Egy névtelen cikket hozott a drótposta. Nem szeretem a névtelen cikkeket. Milyen író az, aki fél a nevét adni a műhöz? Lehet-e beijedt embereknek igaza? Ám a cikk valójába kimondja a lényeget. Ezért - a szokottnál jobban élve a főszerkesztői ceruzával, azaz helyenként átírva, mégis csak közlöm. Ha a szerzője ráismer és kifogásolja a belejavításokat, akkor fel kell tárja a kilétét. Addig így ismeretlenül köszönjük meg neki a gondolatokat. Mielőtt valaki nagyon elmarasztalná a névtelenségért, meg is védem. Sokan élnek még közöttünk, akiknek minden okuk meg van félni mindentől, ami a múlthoz kötődik.

Surján László

A 2002 április 7-i választásokat nem a Fidesz, hanem Magyarország veszítette el.

A múlt elkezdődött, ismét elkezdődött, reméljük, hogy nem véglegesen.

Elkezdődött, mert azok, akiket 1990-ben, majd 1998-ban elküldtünk, ismét itt vannak. Medgyessy, Horn, Kovács, Lendvai, Szekeres, Gál, Nagy, Csehák még mindig ők vannak itt. És a legnagyobb baj, hogy májustól ott lesznek. Tudom, hallom, 'Az MSZP nem MSZMP!!' 'Ők nem ugyanazok' . Persze, persze. Ők ne lennének azok?

Igaz, hogy hivatalosan is utódpárt, igaz, hogy nem mondtak le és számoltak el a  pártvagyonról, igaz, hogy rendszerváltoztatásuk "véletlenül" egybe esett a Szovjetunió és Magyarország gazdasági csődjével és "véletlenül" egybe esett a máltai konferenciával, amiről oly' keveset hallani. (Ez volt az a konferencia, ahol Gorbacsov megegyezett Bush-sal, hogy a keleti tömböt átengedi az amerikai érdekszférába.)

De én elhiszem, ők nem ugyanazok.

Tudjátok mit? Jóhiszemű vagyok, és tényleg elhiszem. Elhiszem azt, hogy rájöttek: a szocializmus gazdasági tekintetben folytathatatlan. (Megjegyzem, olyan pénzügyi helyzetben erre nem volt nehéz rájönni.) Csakhát, az elvtársakat a pénzen és a hatalmon kívül más nem érdekelte. Nem mondták azt, hogy öregek vagyunk, elértünk egy csomó mindent, rendszert váltottunk, most félreállunk, nehogy hiteltelennek tűnjünk. Nem mondták ezt, de a legnagyobb baj, hogy nem is tették ezt. Itt maradtak és most ők építik nekünk a kapitalizmust és ők a demokrácia földi megtestesítői.
Mégis hogy lehet az, hogy ezt az emberek elfelejtették? Hogy lehet, hogy azokat a bűnöket, amiket elkövettek, megbocsátják nekik? És hogy lehet, hogy időről-időre visszahozzák őket?

A válasz nem egyszerű, de érthető. Negyven év diktatúrája, elnyomása, a nép szellemi deformálása elég volt ahhoz, hogy az emberek egy részében elsorvasszák a gondolkodás utáni vágyat, elsorvasszák a felelősségvállalást, elsorvasszák a büszkeséget.

Rájöttek tehát arra, hogy gazdaságilag a szocializmus nem folytatható, de folytatható a lelkekben. Folytatható az emberek elbutítása, agymosása. Rájöttek, hogy a kapitalizmus is kínál számtalan lehetőséget az emberek irányítására. Ha propagandával nem, majd más eszközökkel folytatják. És folytatták.

Folytatták a lélek-kommunizmust.

És összeálltak egykori főnökeik gyerekeivel és azok rokonaival. És aztán összeálltak a külföldi tőkével. És ha a három hatalmi ág közül nem uralhatták egyiket sem, megszerezték maguknak a negyedik hatalmi ágat.

Igen. Április 7-én a választásokat a média nyerte meg. 2 millió Heti Hetes néző az MSZP-re szavazott. Mert elhitték. Mert elfelejtették. Mert nem gondolkodtak. Mert nem akarták vállalni a felelősséget.

Elhitték a happyendezést, elhitték a kézcsókolást, elhitték a benesdekrétumozást, a harminckétmilliózást, az akasztást, a pornóújságozást, az ötvenkétmilliárdozást, a közpénzezést, tűzijátékozást, kayaibrahimozást, schlechcsabázást, diktátorozást, nácizást... (Szép felsorolás, nem igaz?) Elhitték. Elhitték, hogy ennek a kormánynak a felelőssége, hogy nem sikerült egyik napról a másikra megszűntetni mindazt a temérdek gondot, bajt, szegénységet, ami most valóban ránk nehezedik, de ami az elmúlt évtizedek alatt gyűlt össze, épp azokban az időkben, amikor a demokrácia mai bajnokai még főelvtársak voltak, és esetleg tehettek is volna valamit. Pedig ez elsősorban épp azoknak a bűne, akik ma fűt-fát ígérnek diáknak, nyugdíjasnak, munkanélkülieknek, mindenkinek, aki csak szóba jön. Elhitték, amire Medgyessy célzott, hogy még annak felelőssége is a FIDESZ miniszterelnökére hárítható, hogy a kazincbarcikai kórház vízvezetékét vastag vízkő zárja el. Pedig a vízkő éppúgy nem négy év alatt gyűlik össze, és a korhadt csővel együtt éppúgy nem távolítható el egyik napról a másikra, mint mindaz a sok gond, ami valóban mindannyiunkat nyomaszt. Elhitték, mert nem gondolkodtak. Fárasztó lett volna. Gondolataik után vállalniuk kellett volna a felelősséget. Nem vállalták. Úgy érezték az a tett, ha kormányt váltanak.

Az elvtársak pedig elkezdtek egy kampányt. Minden idők legmocskosabb kampányát. A kampányt, aminek fő célpontja az ellenség fő embere lett. (Tudjátok, a fociban is a legjobbat rúgják fel.) Hívtak egy kampányfőnököt Izraelből, és elkezdtek mocskolni, lehordani, utálkozni, aztán az egészet a másik félre kenni.

Igen, a Fidesz valóban hibázott. Hibázott, amikor azt hitte, hogy negyven plusz tizenkét év agymosása, lelki terrorja ellenére az emberek nem ugranak az utálkozásra, hogy nem irigyek. Hibáztak, amikor azt hitték, hogy emberek tömegeit lehet megnyerni a valósággal és bíztatással, pozitív gondolkodással. Hibáztak, mert nem hitték el, hogy  lehetünk rossz véleménnyel az olimpia, a Széchenyi-terv reklámozásáról?

De ez volt a valóság. Mindez igaz volt. Megtörtént. (Arról most ne beszéljünk, hogy az emberek ugyan honnan tudnának meg egy olyan dologról, mint a Széchenyi-terv, ha nem a reklámokból? És mégis mikor kellene reklámozni, ha nem a pályázatok kiírása előtt?)

Nem, ezek az elvtársak nem változtak meg. Abban nem hiszek, hogy lélekben meg lehet változni. Abban nem hiszek, hogy a reflexektől meg lehet szabadulni. És sajnos az emberek egy része nem is tudta ezt megtenni.

De lehet, hogy tévedek.

Ezért arra kérlek titeket, kedves MSZP szavazók, hogy győzzetek meg. Ideáig nagyjából másfél órámba telt, mire a gondolataimat 'képernyőre vetettem'.

Kérlek szánjatok rám öt percet, és győzzetek meg, hogy rosszul látom. Győzzetek meg, hogy nincs igazam. Hogy nem így van.

Győzzetek meg, hogy Medgyessy alkalmas lesz miniszterelnöknek. Győzzetek meg, hogy tudni fog normálisan tárgyalni az Európai Unióval. Győzzetek meg, hogy lesznek saját gondolatai is, nem csak diktálnak neki. Hogy nem fog klientúra rendszer kiépülni, annak ellenére, hogy például Medgyessy ügyvédje lesz az igazságügy-miniszter. Hogy az egykori főcenzor, Lendvai Ildikó megfelelő kulturális miniszter lesz.

Győzzetek meg, hogy ők mások ebben a tekintetben. Hitessétek el velem, hogy ők nem fognak saját zsebre dolgozni. Hogy Baja Ferencnek nem lesz újabb vodkagyára. Hogy Kuncze újabb belügyminisztersége alatt lesz közbiztonság ("Ami itt van, az minden, csak nem közbiztonság" Horn Gyula, 1997). Hogy nem épül fel Bős-Nagymaros. Hogy nem lesz újabb Xénia-láz ügy, Tocsik-ügy, Kordax-ügy, Globex-ügy, Postabank-ügy, Mátrai Erőmű-ügy, CW Bank ügy.

Kérlek titeket, győzzetek meg, mert ha nekem van igazam, akkor az súlyos tragédia a magyarságnak. Akkor kimondhatjuk: Magyarország, a 21. sem a te századod. Legalábbis az eleje nem.

NN

Vissza a kezdőlapra