Márai több felvonásban
- Gondolatok egy felolvasóest kapcsán -A magyarországi választási kampány idején láttam egy összehasonlító táblázatot.
Orbán Viktor és Medgyessy Péter kedvenc ételei, ruhái és ezekhez hasonló fontosságú tudnivalók voltak felsorakoztatva a két emberrõl. Mindenben ellentétesek voltak egymással, kivéve egyet: mindkét politikus legkedveltebb írója Márai Sándor. Ezt olyan érdekesnek találtam, hogy azóta sem tudok napirendre térni fölötte. A marxista tanokon nevelkedett miniszterelnökjelölt számára az a Márai a legjobb író, aki a szovjet megszállás miatt menekülésre kényszerült? Amikor Medgyessy pénzügyminiszter volt, és a Kadár-rendszert szolgálta, a huszadik század magyar irodalmának kiemelkedõ alkotójáról, Márai Sándorról Magyarországon nem lehetett beszélni. Pontosítva: a puha diktatúrának már jól jött volna Márai hazatelepedése – mint ahogy (nem elítélhetõen persze) Zilahy Lajos tette -, de a neki anyanyelvet és irodalmat adó országot annál sokkal jobban becsülte, minthogy képes lett volna a zsarnoki elnyomással bármilyen mértékû megalkuvást is kötni. Azokban az években száz és száz fiatal végzett felsõoktatási intézményekben magyar irodalom szakon anélkül, hogy Márai nevét hallotta volna.
Emigráns író volt; õ számûzöttnek nevezte magát. Sohasem tudta feldolgozni a kommunista hatalom jelenlétét a hazájában. El kellett hagynia Magyarországot, hogy magyar író maradhasson; de „a magyar irodalom nagy volt, nagyobb, mint a nemzet”, így minden külföldön töltött napján a magával vitt magyar nyelv éltette. Mély filozófikus gondolatait, éppen-olvasmányait a naplóiban jegyezte le, amelyek mostmár szabadon sorra megjelenhetnek. E szabad megjelenésben, ha nem is közvetlenül, de Orbán Viktornak szerepe van. A szabad szólásszabadság Orbán követelései között szerepelt már akkor, amikor Medgyessy kedvenc írója még aligha lehetett az index alatt levõ Márai – hacsak nem csempészte be illegálisan a könyveit külföldrõl.
Márai jónevû kassai polgári családba született a századfordulón. Nem sokkal az elsõ világháború után Kassa eltûnt Magyarországról; aztán újabb világháború, ami két zsarnoki hatalom között feszítette a huszadik századi történelem tûrõképességét. Svájcban, Olaszországban, New Yorkban és San Diegoban lakott tulajdonképpen jól; hiszen annak élt, aminek akart: a magyar nyelvnek és irodalomnak. A könyveit, verseit, tanulmányait és naplófeljegyzéseit ismerve az embernek az az érzése, hogy egyszerûen mindent elolvasott. Geothe-t és Aranyt tán százszor is. Végigolvasta Európát és Amerikát – magyarul, németül, franciául, olaszul és angolul. Végigolvasta a könyvtárakat Salernotol New York-ig. A magyar irodalomból valószínûleg egy betût sem hagyott ki. Olvasás közben pedig megírta a huszadik századi magyar irodalom legjelentõsebbjei között nyilvántartott regényeit, verseit és naplójegyzeteit.
Nehéz róla beszélni, mert - õ mindent elmondott. Naplói olvasása közben az olvasónak az az érzése támad számtalanszor, mintha az õ gondolatait mondaná el. Mintha tükröt tartana, és elmondaná, amit az irodalomról és az életrõl tudunk vagy tudni akarunk.
Számomra az egyik legtömörebb életértelem-magyarázat a következõ. „Mégis, mi volt az ’értelme’ az egésznek? ’Isten’? Csend. ’Haza’? Mély csend. ’Irodalom?’... Gúnyos csend. Aztán, mint egy gyufaláng a sötétben: ’A pillanat’. Voltak pillanatok, melyekben derengett olyasmi, mint ’Isten’ vagy ’Haza’ vagy ’Irodalom’.” – írta 1970-ben. Mit lehetne ehhez hozzátenni? Mit kellene ezen a gondolaton magyarázni? Semmit. Nem lehet, mert teljes és zárt és érthetõ.Tõle olvasni élmény. Erre a következtetésre juthatott Bálint András, a Radnóti Színház igazgatója is, aki a napokban észak-amerikai irodalmi körúton vett részt, és „Ami Márai naplójából kimaradt” címmel felolvasóesteket tartott a nemrégen nyílt Magyar Kulturális Központ jóvoltából. Bálint a bevezetõjében elmondta, hogy az 1945 és 1949 között írt naplórészletekbõl készült összeállítást Márai 100. születésnapjára állította össze két éve. „Az est fõszereplõje Márai és nem én. Hódolat a magyar irodalom elõtt” – mondta. Majd valóban Márai következett, a gazdag szókincsû, egyszerû és mindig logikus mondatfûzésû Márai. Az õ gondolatai, kicsik és nagyok politikáról, hazaszeretetrõl, emigrációról és diktatúráról. Bálint András olykor megállt – akkor Márai verset olvashatott -, és Babits, Kosztolányi, Vörösmarty, Radnóti és Arany verset mondott. Krencsey Mariann színésznõ, a rendezvénynek otthont adó Fészek Klub elnöke, aki a kádári Magyarországról menekülve vállalta annakidején a nehéz emigráns életet, ezt mondta Bálint Andrásnak: „Elhoztad Márait, aki nekünk itt volt, de olyan jó tudni, hogy mostmár otthon is otthon van.”
„El kell menni a szép, szomorú, okos és színes városból, Budapestrõl, mert ha itt maradok, belesorvadok az agresszív butaságba, ami itt körülvesz” – írta Föld, Föld! címû mûvében Márai. Tájékozottságánál fogva nagyon is tisztában volt a szovjet rendszer valódi természete felõl. A kommunista párt egyedi uralma, a politikai és rendõri rémuralmi rendszer fokozatos térnyerése meggyõzte õt arról, hogy el kell hagynia a hazáját. A magyarországi kommunista kiszolgáló személyzet lehetetlen állapotokat tartott fenn több mint negyven éven át. 1989-ben Márai mintha mégis készült volna haza (meghalni, ahogy mondta). Aztán a már jóval korábban vásárolt pisztollyal véget vetett az életének.
Juthat szerep ma a politikai vezetésben Magyarországon olyan emberek számára, akik kiszolgáltak egy totalitárius rendszert? Ha idõben kezdték volna olvasni Márait, megértették volna, hogy nincs szerep a számukra. Játszani lehet a szerepet, de valójában a függöny már legördült.Niemetz Ágnes
NEW YORK
Niemetz Ágnes utolsó bekezdése megadja a feleletet a cikk elején feltett kérdésre. Medgyessynek aligha lehet Márai a legkedvesebb írója. Ám az lehet, hogy a kampányfõnök így tartotta jónak. Innen jut eszembe egy vicc:
- Miért nem lepke Medgyessy?
- Mert báb maradt.
Márairól, Máraitól:A néma énekes
Halotti beszéd
A Márai centenáriumra
Szoboravatáskor
Mennybõl az angyal