Napjainkban sokat feltszik maguknak a kérdést: Mi is történt valójában. A feleletek tömege adható. Mivel ezekben sok az esetleges és a félinformáltságból fakadó, nem törekedtünk arra, hogy Honlapunk korán teret nyisson a témának. Most azonban "megnyitjuk a zsilipet": az alábbi írásnak nem tudtunk ellenállni. Részint megtisztelő Szövetségünk számára, másrészt megható ismét tapasztalni, hogy a határokon túl mennyire figyelnek ránk. A határon túli lét persze részben akadály is: például a Kövér nyilatkozat által kiváltott kampányban a Fidesz vezetés reakcióit jónak tartottam, de könnyen lehet, hogy ezek nem mind jutottak át a határon. Az alábbi írás érdeme, hogy nem a "sebek nyalogatásával" törődik, hanem a kiutat keresi. (sl)

Stratégiai megjegyzések a magyarországi keresztény-demokrácia lehetőségeiről

 Bevezetés

Félúton rekedt sikertörténetnek lehettünk tanúi a 2002-es magyarországi választások eredményeinek láttán. Azért gondolnám sikertörténetnek, mert Magyarországon 12 év alatt sikerült megvalósítani azt, amit Amerikában, Angliában több száz éven át. Kialakult a jól beazonosítható két nagy politikai tábor, amelyet hagyományosan jobb- illetve baloldalnak nevezünk. Ebben a kontextusban az a kérdés, hogy a keresztény-demokráciának milyen szerep jut a jobboldal önismeretének tisztázási folyamatában? Eljött-e az egységesülés ideje? Van-e elégséges akarat, hogy a polgári összefogás újraéledjen és a lehető legmegbízhatóbb politikai alakulattá váljon? Ezek nem költői kérdések! A válaszadást segíti, ha józan belátással szembenézünk a következő kérdéssel: a kampányban mit rontott el a polgári összefogás és milyen mulasztásokat kell majd pótolnia, ha kormány-közelbe kerül?

 Mi is történt valójában…?

Alapvető hipotézisem az, hogy a választások a kampány-időszakban váltak igazán tét-mérkőzéssé. Ebben az időszakban nagy szerep jutott a virtuális valóság különféle változatainak és ilyen értelemben a politikai pártoknak, akik több-kevesebb sikerrel küldték üzeneteiket a választópolgárok felé. Ahogyan szemléltem a médiákat, a polgári összefogás politikai erői az elmúlt négy esztendő sikereit hangoztatták, egyfajta magabiztosságot sugározva, hátuk mögött tudva a közvélemény-kutatási eredményeket. Igazi mérsékelt hangnem volt, amelyre végül is magabiztos győzelmet jósolhattunk. A választópolgárok felé ez volt az üzenet.
Mégis mi történt?
A szocialista-szabaddemokrata összefogás jól kiépített médiahálózattal rendelkezik és ezen az úton minden hibára, félreérthető gondolatra időben tudtak reagálni. Kövér László félreérthető és félremagyarázható kijelentése volt a legnagyobb bukás, amire a polgári vonalnak egységesen kellett volna reagálnia. Arra gondolok, hogy az énvédő-mechanizmusok közül a projekció eszközét választotta a baloldal, amit mindvégig következetesen használt. Ezt a hétköznapi életben, általában hallgatással elviseljük, de egy virtuálisan felcsigázott társadalom színe előtt legalább akkora intenzitással kellett volna válaszolni. A projekcióban mindig olyan témákat vágnak a másik félhez, amitől ők maguk félnek a leginkább. Ez egy önismereti kérdés. A jelenlegi baloldalnak nincs igazán beazonosítható jövőképe a magyar nemzetről, a gyarapodásról, a nemzeti egységről. Nincs hitele erre a baloldalnak. Mégis úgy tűnik, hogy valóban többen szavaztak a polgári kormány ellen, még akkor is, ha ez csupán néhány mandátumban mérhető.
Miért?

Második hipotézisem az, hogy legalább 15%-ra tehető a proteszt-szavazatok száma. Szembe kell nézni, hogy Magyarországon élnek legalább 15%-ban olyanok emberek, akik számára a rendszerváltás 12 esztendeje keserű időszaknak számít. Azokra az emberekre gondolok, akik 40-50 közötti generációhoz tartoznak és évek óta munkanélküli segélyből, illetve betegnyugdíjból tengődnek, szinte kilátástalan helyzetben. Frusztrációjukat fokozza az a látvány, ahogyan gombamód szaporodnak a nagy bevásárló centrumok és ez egyre inkább megközelíthetetlen számukra. Külső racionalitással azt is mondhatnánk, hogy ez a réteg lesz elsőként a csalódás áldozata, amikor kiderül: a jelenlegi baloldal valójában nem képviseli érdekeiket.

A mulasztás törlése kizárólag az MKDSZ oldaláról jöhet

Az elmúlt négy esztendő alatt, a polgári kormányzatnak nem sikerült kellő hatékonysággal feltérképeznie ezt a 15%-nyi réteget. Legalábbis erről nem szóltak a médiákban, pedig már a két forduló között lehetett látni, hogy ez a frusztrált réteg emocionalitása dönti el a választások kimenetelét. Tekintettel arra, hogy meglátásom szerint bármikor előrehozott választásokra kerülhet sor, a keresztény-demokrata vonalnak már most készülnie kell a következő választásokra.
Külön stábnak kell foglalkoznia azzal, hogy ezt a még feltérképezésre váró réteget saját perceptuális közegébe aktivizálja. Ez a perceptuális közeg azt jelenti, hogy a polgári összefogásban helyet kellene szorítani ezeknek az embereknek. A kirekesztés látszatát messze el kellene kerülni. Ilyen értelemben gondolom azt, hogy a polgári összefogás keresztény-demokrata vonalára igazán történelemi feladat hárul. Azért mondanám látszólag ennyire patetikusan, mert kellő bátorság kell egy ilyenfajta akcióhoz. Hitelesség kizárólag az Önök oldaláról érkezhet.
Arra gondolok, hogy érdemes lenne egy olyan átfogó, interdiszciplináris társadalomtudományi műhelyt kialakítani, amely valóságos alapja lehetne egy új szövetségesnek a politikai jobb-közép oldalán. Ennek az alakulatnak a következő nevet is adhatják: Keresztény Szolidaritási Unió. Nyilvánvalóan, sokkal több időbe telik az előkészítés és itt egyértelműen a stáb-munkára gondoltam. Olyan lelkészeket, keresztény társadalomtudósokat kellene egy asztal köré ültetni, akik önmagukon túl, képesek a közös együttgondolkodásra.

Marosvásárhely, 2002-04-25.

Tisztelettel és nagyrabecsüléssel:

       Borsos Szabolcs Ph.D.

Vissza a kezdőlapra