Nyugtalan bizony és több minden nyugtalanítja.

Ma ebből a választások eredményével kapcsolatos nyugtalanságot említem. Veszíteni nem jó, s a vesztes erkölcsi nagysága jól mérhető azon, hogyan fogadja, miként kezeli a helyzetet. Orbán már április 21-én este gratulált Medgyessynek. Ehhez képest balról állandóan jön a kioktatás, a Fidesz nyugodjon már bele végre a ténybe, elvesztette a választásokat. A Fidesz, mint párt ezt már régen megtette.

A választópolgárok azonban ezt nem mind vették jó néven tőle, s számos akcióval próbálták visszafordítani a számukra hihetetlen eredményt.

Mi ennek a nyugtalanságnak a forrása?

Az egyik tényező minden bizonnyal a közvéleménykutatás. Az ezredfordulóra lassan hozzá szokott a magyar politika, hogy számíthat a közvéleménykutatók adataira. Nagyobb tévedés nem volt az elmúlt 12 évben. A kormány rendszeresen tájékozódott intézkedései fogadtatásáról. Az eredmények megfeleltek napi tapasztalatainknak, a képviselők és a választók közötti megbeszélések, levélváltások hangulatának. Április 7-én este néhány óra alatt mindez romokba dőlt, s ki tudja, hogyan fogja helyreállítani tekintélyét a haza közvéleménykutatás. Némi magyarázatot már kaptunk arról, miként történt mindez, de valójában még nem értjük.
Ha nem tudunk kiigazodni a helyzeten, érdemes megkérdezni: cui prodest? Kinek használ?
Nos erre már egyértelmű a felelet. A Fidesz kampányát annak tudatában irányították, hogy a koalíció biztos vezető helyen van. Lehetett volna másképp, támadóbban kampányolni, ahogy tettük ezt a két választás között. Sokan mondják, ha előbb szólalunk meg ezen a hangon, nyerünk. Lehet. Ám a harsány fellépés nem fogadható el a potenciális győztestől. Schumacher is másképp vezet, ha az élen hajt, mintha előzgetnie kell a győzelemért. A hibás közvéleménykutatások arra késztettek, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt kampányt folytassunk. Biztonsági kűrt futottunk, holott gyorsítanunk kellett volna. Becsaptak. Nem a közvéleménykutató cégek, hanem az emberek, akik eltitkolták véleményüket. Miért tették? Ez a kérdések kérdése. Hogyan vették rá őket és kik? Erre nincs biztos felelet.
Találgatások: (a) jól szervezett bizalmi embereknek meg lehet mondani, hogy "a választásokig látszódjatok a Fidesz hívének". Láttam ilyen embert. Ám, ha ez a jelenség tömeges volt, előbb-utóbb ki fog szivárogni. Magyarországon vagyunk, nehéz titkot tartani. Ráadásul ez nem tilos. Nem csalás, inkább ámítás. Csalárd dolog. Megvethetjük, de bíró el nem ítélheti. (b) Lehettek olyan emberek, akiknek elég volt megüzenni a sajtó révén: "az emberek félnek". Erre vagy tényleg félni kezdtek, vagy legalább, amikor megcsörrent a telefon és megkérdezték: kire szándékozik szavazni, vagy nem mondták meg, vagy nem mondtak igazat. (c) A szocialistáknak sikerült elvinni szavazni olyan embereket, akik általában nem szavaznak, nem érdeklődnek semmiféle közügy iránt, élnek napról-napra a társadalom szélén. Telefonjuk nincs, vagy ha van is, eleve bizalmatlanok, nem válaszolnak.
Valahogy így történhetett.

A másik tényező, amely oka nyugtalanságunknak, az eredmények számolásának szabályaival kapcsolatos kifopgás sorozat. Itt van rögtön a töredékszavazatok kérdése. Ennek egyik megközelítése alkotmányos problémát vet fel, s ha igaznak bizonyul, meg kell változtatni az egész választójogi törvényt. Ez a gondolat abból indul ki, hogy mindenkinek azonos esélye kell legyen arra, hogy szavazatával képviselőt küldjön a parlamentbe. Nos, ez alapvetően így is van. Ám, ha valaki az első fordulóban olyan jelöltet támogatott, aki nem jutott be, s az illető visszalépett, akkor az első fordulóban leadott szavazata kedvenc pártját országos listán megszerezhető mandátumhoz segíti, a második fordulóban pedig egy másik párt javát szolgálja. Egyébként ugyanez a helyzet olyankor, ha olyan jelöltre szavaztunk, aki nem jutott be a második fordulóba, de pártja elérte az 5 százalékos küszöböt. Azok, akiknek a szavazatát a helyben győztes kapta, nem tudnak két pártot támogatni, s azok sem, akiknek a pártja az első fordulóban nem kapta meg az 5 százalékot. A felvetés komoly problémát fog okozni az alkotmányjogászoknak. Ha megalapozottnak találják, van kézenfekvő megoldás: el kell törölni az országos listát. Amúgy is kisebb parlamentről beszél mindenki.
A töredékszavazatok beszámításával más felvetések is voltak, lényegében mindegyik alkalmas volt arra, hogy bizonytalanságot keltsen.
Visszatetszést keltett az is, hogy a panaszokat rendre elutasították.

A harmadik tényező a szavazatok tényleges megszámolása. Szerintem nem valószínű, egy újraszámolás más eredményt hozna ki, ám abból, hogy a baloldal mereven ellenzi az újraszámolás gondolatát, az ember nem tud másra gondolni: van mit takargatniuk. Valójában az új kormány legitimációjának érzelmi erősítését várnám az újraszámolástól, ám odaát félnek tőle. Ők tudják, miért.

Nos, van tehát forrása bőven a nyugtalanságnak. A Fidesz persze tudja: nem lehet egy választás eredményét hosszasan lebegtetni. Legalábbis akkor nem, ha az ország érdeke fontosabb, mint a pártérdek. A polgári koalíciót pedig mindig ez a szemlélet jellemezte. Ezért eleve nem az eredmény megkérdőjelezésének szándékával követeli az újraszámlálást, hanem a helyzet tisztázására, amely - mint láttuk - a baloldal érdeke is.

Mindehhez még hozzá teszek két "al-nyugtalanságot".  (1) Ha sokáig rágódunk a választási eredményeken, nem marad időnk és erőnk az önkormányzati választásokra. Pedig azokon nyerve tudjuk a csorbát jól kiköszörülni. (2) Ha a kormány elhúzza saját megalakulását, ha hosszan alkudozik egymással az új koalíció, kifut az időből: év végéig le kell zárnia a  még nyitott fejezeteket az Európa Unióval való tárgyalásokon.

Mi lehet a megoldás? Csak egyet látok: a szavazatok gyors, konszenzus alapján történő újraszámolását. Mindenkinek jobb lenne. Magyarország percei drágák.

Surján László

Vissza a kezdőlapra