Vissza
a kezdőlapra…válasszatok magatoknak még ma…
Kereszténység és pártpolitika
(olvasói levél)„Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; (…) én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk."
(Józs. 24,15)Tisztelt Uraim!
Gyakran érik vádak a történelmi egyházakat, jelesül a katolikus egyházat, hogy a jobb oldali pártokkal összefonódva egyfajta új „államegyház" létrehozására törekszenek, legalább is ennek látszatát keltik – mondják. Ezen vélemények megalkotói, alapvető tényekkel és szempontokkal nincsenek, vagy nem akarnak tisztában lenni. Először is az Egyháznak nem érdeke, hogy pártokkal fonódjon össze, mert fő feladata az evangélium őrzése és hirdetése. Ezen a szinten semmi köze a pártpolitikához. Másodszor azért sem érdeke egy ilyen összefonódás, mert küldetése minden kor minden emberéhez szól (kormánypárthoz és ellenzéki párthoz egyaránt)! Természetesen, mint a kinyilatkoztatott Igazság őre, tagjait arra buzdítja, hogy azon emberekre és pártokra voksoljanak, akik evilági céljaikat leginkább a kinyilatkoztatott értékrendhez igazítják, illetve ezen értékek szolgálatába állítják. (Minden pártnak ez lenne a kötelessége!)
Sajnos, a fenti vádak igézetében, a kereszténynek mondott szekták, és evangéliumi ihletésű közösségek, mozgalmak, gyülekezetek egy része, a történelmi egyházakban, főként a katolikus egyházban gigantikus méretű ellenségképre talált. Ezért megfeledkezve az élet- és Isten-ellenes pártok magatartásáról, holdudvarként sorakoznak fel mögéjük. A mesterségesen kreált ellenségkép jobban megbabonázta őket, mint a babona és hittagadás, amitől féltek. Szomorú szívvel figyelem ezt a jelenséget, mert csodálatos és Isten iránt buzgó emberek is fellelhetőek közöttük. Pedig a Biblia arra ösztönöz, hogy hitetlenekkel felemás igában ne éljünk!
Hasonlónak mondható helyzet a választott nép történelmében is fellelhető. Az ősi Izraelben a Jahvéhoz kötődő nemzeti erők, és a nemzettől idegen érdekeket képviselő erők találkozásában. Az ilyen körülményekre is szól Józsué küldetése:
„Légy tehát erős és nagyon bátor, és vigyázz arra, hogy teljesítsd az egész törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám meghagyott neked; ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenben, amit cselekszel. Ne hiányozzék ennek a törvénynek a könyve az ajkadról! Elmélkedj róla nappal és éjjel, és vigyázz arra, hogy teljesítsd mindazt, ami abban írva van, akkor sikerrel járod utadat és boldogulsz. Megparancsolom neked: légy erős és bátor! Ne rettegj, és ne félj, mert veled van az Úr, a te Istened mindenütt, bárhova mégy." (Józs 1, 7-9)
Amikor a keresztény ember szavaz, akkor őt is motiválhatja ez a „se jobbra, se balra" elv. Azokra kíván szavazni, akik a keresztény erkölcs mellett kötelezték el magukat, és nem az ateista-liberális gyakorlat mellett. Ha ezek a jobb oldalinak nevezett pártok, akkor rájuk. Azért szavaz egy adott tömörülésre, mert az örök értékek mellet kíván állást foglalni, és nem a „nagy Illúziókeltő" táborát kívánja erősíteni.
Nem régiben Horn Gyula képviselő úr nagy hangon mondta, hogy ő egyedül többet tett az Egyházért és papjaiért, mint a Fidesz négy éves munkássága idején. Pedig, ha figyelmesek vagyunk, láthatjuk, hogy az Egyház tett hatalmas szolgálatot azzal Horn Gyula képviselő úrnak, hogy az evangéliumot részére is meghirdette! Sajnos, azt már nem hallhattuk tőle fennhangon hirdetni, hogy Krisztusban felismerte élete Urát és megmentőjét. (Pedig ezzel valóban nagy szolgálatot tett volna az egész magyarságnak.)
Csöndesen mondom a vádaskodó, és ebben mértéket nem ismerő uraknak, hogy az Egyház a történelem kulisszái mögé is azt kiáltja, hogy: Igazságot! Lehet érveket és ellenérveket ütköztetni az igazságban való kiteljesedés érdekében, de e mögött ne burkolt, önző vágyaik rejtőzzenek, az igazság angyalának tüntetve fel magukat, mert ez a sátán ősi és leplezett módszere Isten népe ellen. Thomas Merton több felekezet életébe is belekóstolt, hogy a legfőbb Igazság hiteles képviseletére rátaláljon. A magyar nép is az igazságért kiált az Égre. Gyalázatos dolog ezt a törekvést, módszereket nem kímélve befeketíteni, és a zavarosban halászva, embereket megtévesztve előnyt kovácsolni a tisztességtelenségből.
Az SZDSZ azt írta a programjában, hogy nincs állandó erkölcs! Súlyos állítás ez, mely mögött az a szemlélet húzódik meg, hogy minden relatív, mindent meg lehet tenni, mert nincs objektív igazság, minden szubjektív! (A mindenkori többségnek a joga meghatározni, hogy mit tekintsünk rossznak, és mit jónak…) Ebbe a logikába belefér az a nézet is, hogy a bűnözők - egy ma még kisebbségi erkölcsi normákat képviselők csoportja pusztán, és a mai erkölcsös polgárok holnap nem kívánt terhet jelentsenek. Évi 60 000 abortusz, az eutanázia irányába tett lépések, az öngyilkosság legitimitásának felvetése, mind-mind azt sugallja, hogy az életnek (a fogantatástól a természetes halálig) megkérdőjelezendő az értéke. Legalább is az objektív erkölcsi rendet elutasítók részéről! Az ilyen társadalmi szemlélet természetes következménye a ’móri mészárláshoz’ hasonló jelenségek. (Az élet értékét ennyire megkérdőjelező szemlélet mellett azon kell csodálkoznunk, hogy „csak ennyi" gyalázatos bűntényt követnek el. Miért tisztelnék az életet, amikor már a kezdeténél is törvényesen el lehet pusztítani?) A „másság" tiszteletének a köntösébe kívánják burkolni az önzés mételyét. A „másságot" önmagában nem kell tisztelni, hanem a másik ember személyi méltóságát és értékeit kell megbecsülnünk! Mások értékeit tisztelnem kell, de ha azért más, mert szenvedélybeteg, akkor azért nem kell külön tisztelnem, hanem a gyógyulását kell elősegítenem testi-lelki-szellemi síkon! Az egyházak itt komoly szerepet vállalhatnak a társadalmi fejlődés érdekében.
Sajnos arról is kevés szó esett, hogy a társadalmi, gazdasági lépések irányát a nemzetpolitika és a mögötte fellelhető filozófia és értékrend határozza meg. Amennyiben csak a felszínre tekintünk, megtévesztjük önmagunkat, de egy egész nemzetet is a pusztulás felé mozdíthatunk! Ezért kötelessége az Egyháznak, hogy társadalmi kérdésekben is felemelje a szavát, és kiáltó szóként egy nemzet lelkiismeretévé váljon! A hit nem magánügy, hanem a legszemélyesebb közügy! Isten nem pusztán az egyént, hanem a közösséget és a nemzetet is megszólítja! Az ősi kísértés mind a mai napig ugyan az, „olyanok lesztek, mint az Isten, jónak és gonosznak tudói", vagyis a Teremtő nélkül is megoldhatjuk az élet nagy kérdéseit. Ebbe az illúzióba kívánnak belerángatni minket, hogy saját erkölcsi dekadenciájukat törvényesíthessék. Ezért hív bennünket az Isten, hogy nyíljunk meg előtte, ezért szólít fel bennünket az Egyház az értékek felvállalására. Talán a leghitelesebb társadalmi rendet így mondhatjuk: Keresztény demokrácia!
Tisztelettel
Hidász György Izrael
2002. Virágvasárnapján - Pünkösd