1915 április 24.: egy elfelejtett genocídium
A kivégzett örmények emlékére

 Az Ifjú Törökök nyolcvanhét évvel ezelôtt kezdték deportálni az örmény tömegeket a szíriai sivatagok felé. „Ki emlékszik manapság az örmény genocídiumra?” – tette fel szarkasztikus kérdését Hitler 1939-ben. Természetesen a német diktátor mindezzel az általa tervezett népirtásra célzott.

Az örmény genocídium neve „Metz Yeghern”, vagyis „nagy rossz”. Ezen a néven vonult be a történelembe a XX. század elsô nagy népirtása. Az 1915-ben véghezvitt tömegmészárlás több, mint 1 millió 500 ezer örmény életét oltotta ki. A gyilkosok senkinek nem kegyelmeztek: ugyanaz a sors várt férfira, nôre, gyerekre egyaránt. A kétmilliós örmény kisebbségnek több mint 2/3-a eltűnt az élôk sorából. A Deir es Zor szír sivatag fele történô deportálás szellemi és gyakorlati szervezôje az Egység és Haladás pártja (Itytihad ve Terakki), az Ifjú Törökök (Genc Turkler) politikai irányzata volt. Az ideológia gyakorlati következménye mindmáig számos európai számára ismeretlen.

Rómában, a San Nicola da Tolentino örmény templomban, liturgia közben emlékeznek az örmény népirtásra.

Az évszázad elején az örmények többségben voltak Anatólia török tartományban. Ma teljesen hiányoznak errôl a területrôl. Az elüldözött örmények erôs közösségeket hoztak létre a világ különbözô részein: Görögországban, Libanonban, Franciaországban, az USA-ban. Nemzeti államuk 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét. Az Örmény Köztársaság kiterjedésében a régi Szovjetunió örmény területeire redukálódott. Az örmények ellen elkövetett török atrocitások arra kényszerítették a szövetségeseket, hogy az I. világháború után bevezessék a „crimes against humanity” (emberiség elleni bűnök) kifejezést. A nürnbergi perben ezt használták fel a náci tömeggyilkosok ellen. Az örmények lemészárlását az ENSZ Emberjogvédô Komissziója (1973) az 1900 utáni elsô genocídiumként tartja nyilván. 2000 novemberében az olasz parlament, az európai és a francia parlament, valamint a Vatikán hatására jóváhagyott egy nyilatkozatot, amely nyilvánosan elismeri az 1915-ös eseményeket genocídiumként. Törökország azonban mindmáig elutasítja ezt a történelmi valóságot. Üldözi és fenyegeti mindazon személyeket, akik a genocídium szót használni merik.

Az örmény közösségek tagjai egyetértenek abban, hogy „ha nem akarjuk elfelejteni, akkor emlékezni kell rá”. „A gyilkosságot nem lehet a gyilkosok személyének fontossága szerint mérni. Az új generációnak meg kell ismernie a történelmi valóságot, hogy ne ismételje meg a történelem nagy hibáit. Nem feledhetjük el a múlt valóságát, ezért nem hallgathatunk tovább”.

1915. április 24-én letartóztatták és kivégezték a konstantinápolyi örmény elitet. Ezzel kezdetét vette a rövid ideig tartó, de annál nagyobb hatásfokú örmény népirtás. Az akciók következtében sikeresen kiirtották az örmény lakosságot Törökország területén. Az Ifjú Törökök folytatták Abdul Hamid szultán 1894-ben megkezdett atrocitásait. Ultranacionalista és állami ideológiájukat (melynek fontos gazdasági motivációja is volt) iszlám vallási alapokra fektették. Az örményeket nemzeti ellenségnek tekintették, mivel más fajhoz és kultúrához tartoztak, más volt az életstílusuk, és erôs kapcsolatokat tartottak fenn más országok polgáraival. Az „Egység és Haladás” pártja, hogy a háború okozta nehézségeket elhomályosítsa, felajzotta a török tömegeket és a kurd kisebbséget a keresztény örmény kisebbség ellen. Számos korai dokumentum a török vezetés lehetetlen ideológiáját dokumentálja: „A Jemiet (gyülekezet) elhatározta, hogy megvédi az anyaországot ennek az átkozott népnek a káros törekvéseitôl. Meg kell tisztítani a török történelmet a sötét foltoktól. A Jemiet, mivel nem tudja elfelejteni a régi sebeket, elhatározta, hogy elpusztít minden egyes örmény lakost Törökország területén. Ehhez a feladathoz a kormány teljes szabadságot biztosít… Az Egység és Haladás pártjának vezetôsége, 1915. március 25.”

A „problémát” megoldották - kiirtva Törökország örmény lakosságának nagyrészét. A mai Törökország az Ifjú Törökök nyomdokaiba lép, nem ismervén el Örményországot. Az örmények egykori területeit törökökkel töltötte fel.

Forrás: Il Quotidiano della Calabria, 2002 április 22.

Vissza a kezdőlapra