"Tisztelt Honfitársunk!

     Ha Ön a kormányváltásra szavazó többséghez tartozik, kérjük, tegye fel önmagának a következő kérdéseket.

     Vajon a polgári kormány részéről valóban veszély fenyegeti a demokráciát, és Önnek erőszaktól és jogtalanságtól kell félnie? Elhitte ezt egy olyan kormányról, amelynek első emberéről durva rágalmakat felsorakoztató könyvet lehetett szabadon megjelentetni? Önt a kormány munkájáról és szándékairól négy éven át folyamatosan félrevezették. Miért hinne inkább a hatalomért való harcban bevetett praktikáknak, mint az erősödő, gyarapodó ország látványának?

     Elhiszi, hogy az MSZP és az SZDSZ egyesíti majd a szétszakadt társadalmat? Véget vet a mindannyiunk számára egyre nehezebben viselhető gyűlöleteknek? Annak ellenére elhiszi ezt, hogy épp e két párt módszeresen gerjesztette az indulatokat politikai riválisaikkal szemben? És Ön is láthatta: részgyőzelmük első pillanatait is a kampányban elkoptatott rágalmak ismételgetésére szánták. Ezzel nem is a politikai ellenfelet, hanem az azokra szavazó polgárokat, a töredéknyivel kevesebb voks leadóit, vagyis a fél országot sértették meg. Talán emlékezik: négy éve a győztes Fidesz a saját felelősségéről beszélt, és azoknak is köszönetet mondott a választáson való közreműködésért, akik nem rá szavaztak. Ahogy most is, Önnek is.

     Elhiszi, hogy az ország leggazdagabb - mert 1980 óta gazdagodó - rétegével összeszövődött párt, amely egy bankárt tett meg miniszterelnök-jelöltjének, majd valóban megszünteti a korrupciót?

     A szegénynek nem könnyű belátni, hogy az ő érdekét is szolgálják a sikeres, kis magyar vállalkozások. Pedig így van: lennie kell egy belső gazdasági erőnek, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozásra sor kerül. Ezen múlik, hogy szerves és folyamatos gyarapodás induljon meg az ország minden szegletében, kellő alapot adva a szükséges szociális kiadásokhoz. E nemzeti gazdasági bázis nélkül csak bérmunkásai lehetünk a nemzetközi üzleti világnak. Ön elhiszi, hogy csupán kevés kiváltságos embernek kedvez a polgári kormány, amikor a kis- és közepes vállalkozók, a családalapító fiatalok, vagyis a törekvő, tehetséges emberek boldogulását segíti elő? Nem gondolja, hogy ez az egész ország emelkedését szolgálja?

     Vajon hihetünk a bankárnak, hogy szívbéli gondot jelent számára a szegény családokba született gyerekek esélyegyenlőtlensége? És Ön miért nem hitt azoknak, akik az esélyek kiegyenlítéséért már tettek is valamit, amikor például eltörölték a tandíjat, és iskolába járatáshoz kötötték a gyermeknevelési támogatás juttatását?

     Az MSZP-t kormányzása idején alig lehetett megakadályozni egy olyan földtörvény meghozásában, amelynek révén a termőföld tömegesen idegenek kezére jutott volna. A gazdasági társulások földtulajdona ezt a veszélyt hordozza, hiszen idegen társtulajdonosok előtt nyitja meg a lehetőséget. Nem látja, milyen fontos lépést tett a polgári kormány, amikor ezt a maga földtörvényével kizárta? Valóban nem tart attól, hogy a netán újra hatalomba kerülő MSZP inkább az agrárklientúrájának fog kedvezni? És ilyen esetben mit tudna tenni ellene?

     Mi, azok az értelmiségiek, művészek, tudósok, akik e levelet írjuk Önnek, azok maradunk, akik vagyunk egy baloldali kormányzás alatt is. A Fidesz alulmaradása a választáson nagy veszteséget jelentene nekünk is, mert nagyon sok folyamat, ami elindult, megtorpanna.

     De nem lenne a vereségünk.

     Azok a célok, amelyeknek szolgálatát az Orbán-kormány elvállalta, sokkal régebbiek és maradandóbbak annál, semhogy egy kormányváltástól függne érvényességük és értékük.

     Éppen ellenkezőleg: tovább formálódhatnak a velünk érzők és gondolkozók között, akiknek sorában egyszer talán Önt is ott találjuk.

     A levelet azért írjuk, mert biztosak vagyunk abban, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció győzelme által az Ön érdekei szenvednek vereséget."
 

ÁCS MARGIT, ÁGH ISTVÁN, AMBRUS LAJOS, ANTUS SÁNDOR,
BALÁZS ERVIN, BALOGH ÁDÁM, BENCSIK ISTVÁN, BERNÁTH ÁRPÁD, BERTÉNYI IVÁN,
BERTHA BULCSUNÉ, BITSKEY ISTVÁN, BODA DOMOKOS, BOR ZSOLT, BORHIDI ATTILA,
CZVIKOVSZKY TIBOR, CSANÁDI MIKLÓS, CS. NAGY IBOLYA, CSOÓRI SÁNDOR, DUX LÁSZLÓ,
ELEK TIBOR, FARAGÓ LAURA, FAZEKAS ANDRÁS, FREUND TAMÁS,
GÁSPÁR ZSOLT, GERGELY LAJOS, GÖNCZÖL ÉVA, GÖRÖMBEI ANDRÁS, GUCZI LÁSZLÓ,
GULYÁS BALÁZS, GYURKOVICS TIBOR, HÁMORI JÓZSEF, HORNOK LÁSZLÓ,
ILLYÉS MÁRIA, IVÁN LÁSZLÓ, JANSZKY JÓZSEF, JOBST KÁZMÉR, JÓKAI ANNA,
KALAUS GYÖRGY, KERTÉSZ ANDRÁS, KESZTHELYI LAJOS, KILÁR FERENC, KIS PINTÉR IMRE,
KISS ÁDÁM, KISS LÁSZLÓ, KÓCZY T. LÁSZLÓ, KODOLÁNYI GYULA, KOLLÁR ISTVÁN, KOLLÁR LAJOS,
KOLLAI MÁRK, KOPP MÁRIA, KOVÁCS GÁBOR, KOVÁCS LÁSZLÓ (SZTE), KOVÁCS PÉTER, KŐ PÁL,
KROMMER KÁROLY, KURUTZNÉ KOVÁCS MÁRTA, LIPTÁK ANRÁS, LOVAS ISTVÁN, LOVAS REZSŐ,
MAKOVECZ IMRE, MÁRKUS BÉLA, MÉHES KÁROLY, MEZEI GÁBOR, MOLNÁR BÉLA, MOLNÁR EDIT,
NAGY GÁSPÁR, NÁRAY-SZABÓ GÁBOR, NEMES ATTILA, ORMOS PÁL,
PÁRDUCZ ÁRPÁD, PETHES GYÖRGY, PETHŐ ATTILA, PRÉKOPA ANDRÁS, PÜSKI SÁNDOR,
PÜSKI SÁNDORNÉ, RÉFFY JÓZSEF, ROSKA TAMÁS, SAJGÓ MIHÁLY, SÁNDOR PÉTER, SCHNEIDER GYULA, SCHRAMMEL IMRE, SÍK TIBOR, SIMON MIKLÓS, SOLYMOSI FRIGYES, SOLYMOSI LÁSZLÓ,
SÓTONYI PÉTER, SUPKA MAGDOLNA, SZAKOLCZAY LAJOS, SZATHMÁRY EÖRS, SZEIDL GYÖRGY,
SZÉKELY GYÖRGY, SZENTIRMAI ATTILA, SZILÁGYI LÁSZLÓ, SZŐKEFALVI-NAGY ZOLTÁN,
SZTARICSKAI FERENC, TAMÁS ATTILA, TAXNER ERNŐ, TORNAI JÓZSEF, TRINGER LÁSZLÓ,
TULASSAY TIVADAR, TYIHÁK ERNŐ, VAJNA ZOLTÁN, VARGA KÁROLY (PPKE), VARGA KÁROLY (SZTE),
VATHY ZSUZSA, ZÁVODSZKY PÉTER, ZIMÁNYI JÓZSEF.

(Az aláírók többsége a Professzorok Batthyány Körének illetve a Magyar Művészeti Akadémiának a tagja.)

Országos Sajtószolgálat

Vissza a kezdőlapra